A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás - Apró tollrajzok a bírói életből

A JOG 305 vány utján elkövetett bűntett vagy vétség sokkal szigorúbban büntettetik, mint az, mely nem nyomtatvány utján követtetett el, bárha a politikai bűntetteknél néha a börtön és fogház helyét államfogház foglalja el. Továbbá vannak közöttük magánvádra, felhatalmazásra és hivatalból üldözendő büntettek és vétségek. Végül vannak esküdtbíróság és hivatásos birákból álló sajtóbiróság hatáskörébe tartozók. E tekintetben az egyes deliktumokra még vissza fogunk térni. Itt csupán a dehktumok fogalmát akarom a btkv. alapján megadni. A bűntett- vagy vétség-minősitése tekintetében az általános büntetési elméletek és a korrekcionálizáció elmélete mérvadók s minden tekintetben az 1878. évi V. t.-c. általános részei (Btkv. 1 —125. §§.) nyernek érvényesülést a következő fejezetben vázolt eltérésekkel. A btkv. sajtódeliktumot megállapító rendelkezései a következők : 134. §. Aki gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy aki irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz — amennyiben az irat vagy nyomtatvány vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentését tudta — öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal, a 127. §. 1. vagy 2. pontjában meghatározott felségsértés elkövetésére irányzott egyenes felhívás esetében azonban öt évtől tiz évig terjedhető államfogházzal büntetendő. Ha a felhívás teljesen sikertelen maradt: a büntetés öt évi államfogházat nem haladhat tul. (Felségsértés.) 140. §. Aki a király ellen sértést követ el, vétség miatt két évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel büntetendő Aki azonban a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által követi el, vétség miatt három évig terjedhető államfogházzal s hivatalvesztéssel büntetendő. (K i r ál y s ért éi sajtó utján.) 141. §. ^2-ik rész.) Aki a királyi ház valamelyik tagja ellen sértést követ el: vétség miatt egy évig terjedhető fogházzal, ha pedig a sértést irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által követi el, két évig terjedhető államfogházzal büntetendő. (Királyi ház tagjának megsértése.) 146. §. A hűtlenség bűntettét követi el és tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő: akinek a hivatalánál vagy különös megbízatásánál fogva a magyar államnak vagy az osztrákmagyar monarkia másik államának biztonságát vagy más fontos érdekeit illető titkos okirat, adat vagy tudósitás birtokába, illetőleg tudomására jutván, azt közvetlenül vagy közvetve az ellenséggel közli. Ha pedig az okiratot, adatot vagy tudósítást más hatalom kormányával nem azon célból közli, hogy az ellenség tudomására jusson, vagy pedig az ily okirat tartalmát, adatot, vagy tudósítást egyébként nyilvánosságra hozza: öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő. (Hűtlenség.) 149. §. A 142., 143. és 144. §§-ban meghatározott hűtlenség elkövetésére a 134. §-ban meghatározott módon intézett nyilvános és egyenes felhívás: öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal büntetendő. (Hűtlenségre felhívás.) 158. §. Aki a jelen fejezet*) előbbi szakaszaiban meghatározott cselekmény elkövetésére a 134. §-ban kijelölt módon felhívást intéz vagy terjeszt, ha a felhívás folytán követtetett el vagy kiséreltetett meg: mint felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás teljesen eredménytelen maradt: hat hónaptól két évig terjedhető államfogházzal büntetendő. (Lázadásra felhívás.) 171. §. Aki valamely gyülekezeten nyilvánosan szóval vagy aki nyomtatvány, irat, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiáliitása által bűntett vagy vétség elkövetésére egyenesen felhív, ha a bűntett vagy vétség elkövettetett, mint felbujtó büntetendő. Ha pedig a felhívás eredménytelen maradt — amennyiben az a jelen törvény külön rendeletei alá nem esik, két évig terjedhető áliamfogházzal és kétezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Bűntettre vagy vétségre felhívás.) 172. §. Aki a 171. §-ban meghatározott módon a törvény ellen vagy aki a hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz vagy terjeszt, két évig terjedhető államfogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. (Izgatás.) Ugyanezen büntetés éri azt, aki a 171. §-ban meghatározott módon valamely osztályt, nemzetiséget vagy hitfelekezetet gyűlöletre a másik ellen, úgyszintén azt is, aki a tulajdon vagy a házasság jogintézménye ellen izgat. (Vallás, nemzetiség stb. ellen izgatás.) 173. §. Öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, aki a 171. §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetetlenségét, a trónöröklés törvényes rend|ét, az alkotmányos államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadja, úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarkia másik államával fennálló kapcsolat vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség ellen, avagy a királynak, az országgyűlésnek, az országgyűlési bizottságoknak a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottságnak törvényes joga ellen lázit. (Lázítás.) 174. §. Aki a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekményt a 171. §-ban meghatározott módon magasztal, vagy valamely bűntett vagy véiség elkövetőjét annak elkövetése miatt azon módon földicsér vagy nyilvánosan kitüntet, hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekmény elkövetése után három hó alatt a bíróságnál feljelentetett. (Bűntett vagy vétség feldicsérése.) 190. §. Aki a 171. §-ban meghatározott módon Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz, aki az állam által elismert vallás szertartását erőszakkal megakadályozza vagy megzavarja: vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal és 1,000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik; a kísérlet büntetendő. (Vallás elleni vétség.) 248. Aki fajtalanságot tartalmazó iratot, nyomtatványt vagy képes ábrázolatot nyilvános helyen kiállít, árul vagy terjeszt: a szemérem elleni vétséget követi el és három hónapig terjedhető fogházzalés száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az irat, nyomtatvány vagy képes ábrázolat szerzője, készitője vagy kinyomtatója, ha ennek többszörözése, terjesztése vagy nyilvános *) IV. fejezet: Lázadás btkv. 152—157. -aiban definiálva. ügyben a főnehézség abban állott, hogy a legidősbik örökös hosszú éveken át apja gazdaságában dolgozott és intézkedett, és ezért maga javára nagyobb osztályrészt követelt. A többiek ezt kézzel-lábbal ellenezték, — emez azonban minden rábeszélés dacára az általa jogosnak vélt álláspontja mellől nem tágított. Ekkor egy ötletem támadt. Kiküldtem a többi érdekelteket és aztán négyszemközt azt kérdeztem a makacskodó örököstől: «Vajjon mennyit juttat nekem e hagyatékból» ? A paraszt meglepetve néz reám : — Hisz a biró ur nem tartozik az atyafisághoz ! — No lássa — mondám — ha nekem nem jár semmi, akkor csak nem tételezheti föl rólam, hogy kendet bármi érdekből megrövidíteni akarnám ! De a törvény ez egyszer nem engedi, hogy maga külön jogot formáiion abból, hogy a gazdaságban dolgozott. Hát nem élt-e egyúttal az egész idő alatt ezen munkája után ? A józan eszű magyar paraszt ezen előtte is meggyőző érv előtt meghajolt és lemondott jogtalan követeleséről, viszont a többi örökös most már önként ajánlott föl neki egy bizonyos hányadot az örökségből, kártérítése fejében. És kész volt az egyes ség, — mindannyi érdekeltnek nagy örömére. A jegyzőkönyvi formalitások elintézése és aláírás után az imént még annyira kuruckodott örökös, bizalmasan, a kalapot kezében forgatva azon kérdéssel fordul hozzám : — Kérem a nagyságos biró urat, mármost mivel tartozunk ? — Hát bizony 50 krajcárral stempli fejében — válaszoltam. A paraszt meglepetten nézett reám. — De hiszen biró ur érdekünkben fáradozott, ide kiszállt és sok időt töltött velünk és teljes sikert ért el, — ezt csak nem tartozik ingyen teljesíteni ? — De bizony, tartozom, ezért engem az állam fizet. Általános csodálkozás? — De hiszen nemrég ugyanez ügyben járt itt egy megyei irnok, akinek a leltározást kellett végeznie. Jóllehet azt sem végezte, 15 frtot kellett néki eljárási dij fejében fizetnünk és kocsit oda-vissza állítani. Hát, ha tették, tették, — nekem azonban nem jár kendtektől semmi. Mostmár tisztában voltam aziránt, hogy miért maradnak e I a felek a hagyatéktárgyalásokról, —ismételt idézésük dacára is. Mint a futótűz, ugy terjedt el egyszerre ezen nyilatkozatom híre a faluban, valamint az, hogy eljárásom nemcsak ingyenes volt, de közmegelégedést is szült. Ennek következtében egyre csak ugy tolongtak a felek, hogy ügyüket ők is az nolcsó birón által elintéztessék. És az «o!csó biró» elnevezés azóta reám ragadt. A felek az egész járásban ezentúl mindig a legnagyobb bizalommal fordultak hozzám ; minek azt is köszönhettem, hogy helyettesítésem bevégeztével mindössze két, csakis bonyolódottsága miatt befejezetlen ügyet hagytam hátra, hozott ítéleteim ellen pedig csak igen ritka, kivételes esetben történt felebbvitel. Az egésznek pedig az a tanulsága, hogy a biró gyors könnyű és hálás munkát végez, ha nyomdokában a bizalom halad. II. Amikor a biró mégis elfogad jutalmat. Más alkalommal — tavasz táján — újból valamely soká huzó! dott hagyatéki ügyet tárgyaltam. A hagyatéktárgy két egyforma j nagyságú és értékű szőlőtelek volt, melyek mindegyikén egy présház is állott. Az örökösök száma 4 volt: 2 fivér, 2 nővér. I Az osztályozásnál a főnehézséget az képezte, hogy a fivérek I maguk részére igényelték a két telek azon részét, amelyen a