A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 43. szám - Magyar katonai nyelv a törvényben - Néhány szó az esküdtszék megalakításához

Huszonkettedik évfolyam. 43. szám. Budapest, 1903 október 25. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sa. A JOG Kisdóh'lVatah (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V Rudolf-rakpart 3 az mM íl ÉRDEKEINEK 0PY1SELETÉRE. i I1GY11ÜCYYÉDI, BIRÓ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egéa* « —12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. VO; flfyTtdek. égje len minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bármentesen Dostau ta iványnyal küldendők. TARTALOM : Magyar katonai nyelv a törvényben. IrU B ö 1 ön i László, bánffy-hunyadi ügyvéd. — Néhány szó az esküdtszék megalakításához. Itta Pa z á r Zoltán dr., nyitrai tszéki biró. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ö d ö n fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Külföld (Biztosítási képviselők választott bíróságai Németországban. — A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény.) — Nyilt kérdések és feleletek iPerujitási kérdés. Irta K r e m m e r Géza Gyönkön.) — Irodalom (T i m o n Akos : Magyar alkotmány- és jogtörténet. Ösmerteti Horváth János dr. — R a ff a y Ferenc dr : A magyar magánjog mai érvényében. — Büntetőjogi Döntvénytár. — T é r fi Gyula dr. : A kir. Ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai) — Vegyesek. TÁRCA : Apró tollrajzok a bírói életből. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Magyar katonai nyelv a törvényben. Irta BÖLÖNI LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd. Igen kényes dologgá vált. a chlopy-i hadiparancs után most bocsátkozni törvénymagyarázatba a magyar katonai nyelv fölött; mégis — miután vitális érdeke a magyar nemzetnek a magyar nyelv kérdése — hazafias kötelessége ugy a szaktudománynak, mint a gyakorlati életnek, a törvénymagyarázatra egyedül illetékes törvényhozási faktoroknak segitségére lenni, hogy ezen faktorok közötti egyetértés, — mely a katonai nyelv fölötti rendelkezés miatt megbomlott — ismét helyreálljon. Az 1867. évi XII. t.-c. 11. §-ának kétféle magyarázata tette hónapok óta munkaképtelenné a magyar parlamentet. A törvény biztosítja Őfelségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai között a hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes (de nem egész) hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó jogát; de a magyar hadseregnek időnkint való kiegészítését, az újoncok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételének és a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, ugy a törvényhozás, mint a kormányzás körében, az ország magának tartotta fenn. A most idézett kiegyezési törvény szerint az összes hadsereget képezi a magyar korona országaiból, másfelől Őfelsége többi országaiból és tartományaiból besorozott katonaság. A magyar kotona-ország hadköteles létszáma adja a magyar hadsereget, az osztrák államok hadköteles létszáma pedig az osztrák hadsereget. A Pragmatika Sanctionál fogva közös a magyar és az osztrák állam között az uralkodó személye és a külvédelem. Ezen közösségből folyó kényszerűség közössé tette aztán a hadseregre vonatkozó vezérletet és vezényletet. Ámde e közösügyek kezelési módját éppen oly világosan megszabja a törvény (28. §.), mint amilyen világosan intézkedik a magyar hadseregről; mert a közös kiindulási pont a Pragmatica Sanctio : egyrészről a magyar korona országai együtt, másrészről Őfelsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintetnek, mint két külön s teljesen egyjogu fél. Következve a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellőzhetetlen föltétel a teljes paritás. Az alapjogokra nézve a teljes egyjoguság Ausztria és Magyarország között, az ügyek kezelésére nézve pedig a teljes paritás egymás között: kizárja határozottan a magyar katonai nyelvre nézve is a kétféle magyarázat jogosultságát és szükségességét. Ilyen egyjoguság és ilyen törvényes paritás mellett ki állithatja azt, hogy az osztrák német hadsereg nyelve is német és a magyar hadsereg nyelve is német, hogy a vezénylet is német ott és itt ? És ha mégis igy van : ki meri azt állítani ismét, hogy a törvényben biztosított egyjoguság és paritás életbelépett-e valaha Ausztria és Magyarország között r Az 1867-iki kiegyezés kifejezetten a nyelvkérdést kike rülte. Az osztrák hadvezetőség, háromszázéves erőszakossága következtében, abuus nyomán azt hitte és azt hiszi, hogy az Őfelségének biztosított vezérleti és vezényleti jogban benne van bizonyosan a német nyelv is. Magyar ember pedig az egyjoguság alatt érti az os-'trák hadsereg saját nyelvét és érti a magyar hadsereg saját nyelvét. Ez az egyjoguság. A törvényben irt paritás pedig biztosítja azon jogosultságot, hogy a vezénylet amott német, itt pedig magyar legyen, másként nincs paritás. Ha Őfelségének törvényben biztosított joga a vezérlet és vezénylet: e kilejezésben még koránt sincs érntve a nyelvkérdés távolról sem. Vezérelni és vezényelni bármiféle nyelven lehet; de mindenesetre legjobban azon a nyelven, melyet a katonák is megértenek : tehát célszerűségi szempontból magyar katonának vezényleti nyelve csak magyar lehet. Német vezényleti nyelvet sem a törvényből, sem a célszerűségből kimagyarázni nem lehet a magyar hadsereg számára. Régi abuzus az osztrák hadvezetőség mai magatartása — egyéb semmi! Azon országok és tartományok, melyek a megállapított öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, a közös védelem céljából elválhatatlanul együtt birtoklandók. Őfelsége többi országai és a magyar koronaországok paritáson nyugvó dualizmusban élnek és a közös védelem szempontjából egymásra vannak utalva. Ha ez igaz, ezt elfogadjuk igaznak, — el kell fogadni, mert törvény — mindjárt megvan a vitás törvény helyes magyarázata. A dualizmusban élő két birodalom paritáson álló két hadserege az egyjoguságnál fogva szembe is kerülhet egymással, akkor vége a dualizmusnak, vége a közös védelem eszméjének. A közös monarkia azonnal szétfoszlik. Az rögtön mellékessé válik, hogy miféle nyelven vezénylik az egymásra támadó hadsereg egyikét vagy a másikát, mihelyt szembeszállt a két hadsereg; ámde a szembeszállás ténye végzetes lehet vagy egyik vagy mindkét félre. A k'egyezési törvényben a legelső katonai §. ezen eshetőség megakadályozását célozza, midőn a legfőbb vezérlet és vezénylet jogát Őfelségének biztosította. A két önálló hadsereg, mely a paritáson áll, szembe ne kerüljön egymással, mig a dualizmus tart — erről intézkedett az i86j-ki törvény; de hogy a vezénylet milyen nyelven történjék ? azt másként nem magyarázza, mint hogy a dualizmusban élő két állam legyen egyjogu, ügyeit intézze a paritás alapján. Világosan következik ez a magyarázat a törvényekből. Ámde történeti jogunk, maga a gyakorlati élet posztulátuma is megmondja azt magunknak is, a minket figyelemmel kisérő európai népeknek is, hogy gondolni se lehet másként eredeti ősi jognál fogva a dolgot, mint hogy a magyarnak Magyarországon öröklött vagyona a magyarnyelv. A magyar nemzet magyarsága nem felségjog, hanem öröklött nemzeti karaktere a népnek. A vezényletet ráruházta a nemzet ő felségére, gyakorolhatja azt alkotmányos fejedelem módjára, de nem az ország alapjogai ellenére. Nem a nyelv, hanem a fővezérlet van átadva, hogy a két ónálló hadsereg, mely a paritáson áll, szembe ne kerüljön egymással, mig a dualizmus tart. Néhány szó az esküdtszék megalakításához Irta PAZÁR ZOLTÁN dr., nyitrai kir. tszéki biró. Midőn az esküdtbiróságról szóló törvény 19. §-át készítették, bizonyára senki sem gondolt arra, hogy megtörténhetik az az eset, miszerint a szolgálati lajstromban kisorsolt harLapunk mai száma 12 oldalra terjed.