A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 42. szám - Homály a büntető-törvénykönyvben

298 A JOG nisták minden reformáló buzgalmukkal megdönteni törekesznek. t. i. az apprehenzió tana. A lopás a szigorú joggyakorlat szerint, a tárgy megragadásával, annak megfogásával be van fejezve; ha most a tolvaj tetten éretvén, a lopás véghezvitele, vagy a lopott tárgy megtartása végett erőszakot, vagy fenyegetést használ, rablást követ el. Ez a törvényszakasz, amely nem törvényből folyó, hanem a joggyakorlat által kifejtett és a tudományban perhorreskált jogelven alapul, szerkezetileg is egyike a leglogikátlanabb és leghomályosabb szakaszoknak. Kezdjük mindjárt az első tényálladéki elemnél : «Ha a tetten kapott tolvaj, a lopás véghezvitele». Ha az apprehenzió elmélete fönnáll, akkor a tettenkapásról csak akkor lehet szó, ha az illető cselekménye már olyan stádiumban volt, hogy a tárgyat megragadta. Erre mutatnak a törvény szavai is, midőn a törvény tolvajnak emliti a tetten kapottat, aki tehát a cselekményt a megragadás folytán már elkövette ; e szerint «a lopás véghezvitele végett» kitétel zavaró, helytelen és fölösleges, mert erre a kitételre csak akkor lenne szükség, ha a lopás befejezettsége későbbi stádiumba helyeztetnék. «A lopott tárgy megtartása végett erőszakot vagy fenyegetést használ» alakilag, szerkezetileg kifogástalan ; de anyagilag jogosulatlanul súlyos ez a tényálladék, mert a lopás különben is az apprehenzió tana által véres szigorra! minősített deliktumát, a zavar, a félelem által igazán mérsékelt beszámithatóságu tettesnél még azzal is súlyosítani, hogy ha ez fenyegető kifejezést használ vagy támadó mozdulatot tesz üldözője ellen, ezen tényből a rablás kegyetlenül üldözött minősítését állítani fel, igazán az anyagi igazság megsértése. Mert a 79. §. a sértettet a legmesszebbmenő mentességben részesiti a megtámadás esetén; minimális anyagi vagy fizikai érdekek, nemcsak egyéni, hanem idegen érdekek oltalmazása céljából is követhetünk el súlyos, gyakran végzetes hatású, testi épséget, gyakran életet veszélyeztető, sőt tönkretevő inzultust büntetle nül a tettes ellen, jogos védelem címén, melynek ((ijedtségből vagy megzavarodásból származott tulhágása nem büntettetik)). Melyik bíró az, aki olyan mélyre tekint, hogy megkeresi azt a szándékot, melyért a 345. §. esetében a tetten ért tolvaj az erőszakot vagy fenyegetést alkalmazta ; pedig sehol sem oly mélységes fontosságú az intenció, mint itt, mert az esetek többségénéi nem a kapzsiság és az eltulajdonítás fanatizmusában, hanem a menekvési életösztön indulatában, a bűncselekmény nyomai elrejtés* törekvésében rejlik az erőszak indoka. Ismét egy kérdés: Melyik laikus bíróság olyan mélyrelátó, hogy disztingválhasson a 344. és a 345. §§. között; pedig van közöttük különbség, mert a 345. §. egy összetett deliktum, amely áll egy befejezett lopásból, plusz erőszak vagy fenyegetés, a 344. §-ba ütköző cselekmény egy az erőszak vagy fenyegetés által perfektuált lopás. De ezek a nehezen kibogozható különbségek olyan mélyen feküsznek, hogy csak a fejlődések górcsövén lehet őket meglátni. A másik homályosságot a XXVIII. fejezetben a 359. §-nak a XXIX. fejezetbeli 368. §-hoz való viszonyában találjuk. A 359. §. sikkasztásnak tekinti, ha a bíróság vagy más hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa a nála hagyott vagy reá bízott ezen dologra nézve a sikkasztás valamely tényálladéki elemét elköveti; a 368. §. pedig vétségnek minősiti azt: ha valaki saját vagy a tulajdonos beleegyezésével, vagy annak számára más ingó dolgot a haszonélvezőtől, zálogbirtokostól vagy attól, ki a dologra nézve használati vagy megtartási joggal bir, jogtalanul elveszi. A Kúria a 368. §-ba ütköző vétséget állapított meg azon esetben, midőn a lefoglalt és zárgondnoki felügyelet alatt végrehajtást szenvedettnél hagyott tárgyakat a végrehajtást szenvedett jogtalanul elidegenítette. Jogosan kérdezheti a törvényt kissé türelmetlenül megérteni akaró, hogy ki követi el akkor a 359 §-ba ütköző sikkasztást ? Pedig a törvény intenciója az volt: hogy a 368. §-ba ütköző cselekmény bizonyos kihágási motívumokat foglaljon magába és csak egy nuance-szal menjen tovább az injuriával, mint a kbtk. 117. §-ba ütköző tulajdon elleni kihágás tettese; azonban a tényálladéki elemek körülírásának határozatlansága és tökéletlensége miatt a két egymással ellentétes minősítés ^és büntetés tétel mérvében nagyon különböző 359. és 368. §§. szinte összefolynak a gyakorlatban. A 359. §.[a hitelező, illetve végrehajtatok abbeli oltalmazása érdekében hozatott, hogy a végrehajtási alap, a végrehajtást szenvedő fraudulózus önhatalmi ténye által tőlünk el ne vonassék, illetve a foglalás által szerzett zálogjoguk respektáltassék, tehát a cselekmény akkor követtetett el, ha a kielégítési végrehajtás alkalmával zár alá vett és a végrehajtási jegyzőkönyvben kitüntetett tárgy az árverés alkalmával nem volt a foglalás színhelyén, vagyis nem volt az árverés ezen tárgyra nézve megtartható. A 368. §-ba ütköző deliktum pedig az által követtetik el : ha a foglalási, zálogolási vagy haszonélvezeti szerzett jogosítvány idegen beavatkozást kizáró erejét valaki meggyengiti azzal, hogy azt a tárgyat, melynek az a jogi rendeltetése, hogy a haszonélvező kezén vagy a zálogolás színhelyén legyen, onnét elveszi; tehát a 368. alaki bűncselekménynek tekinthető, ahhoz nem szükséges, hogy károsítás követtessék el; ellenben a 359. §-ba ütköző deliktum lételeme a károsítás. Kiszakított lapck ezek a mi törvényünk labirintjéből, mindmegannyi agitatórius fölhívások arra, hogy ha népszerűsítjük a jogot, akkor népszerűsíteni kell a törvényt is. «Nos • az anyag természete a közömbösség. Hozzá ennélfogva vagy van joga annak aki erősebb, vagy mindenkinek 1 «Az alternatíva logikája ime a socialismus felé mutat. «A «mindenkinek» joga: a socialismus, amelyf mellett az általunk fölismert őstörvény is szól, mely szerint a vagyonhoz való jog magában a vagyonban rejlik, s ehhez képest ahhoz egyesnek kizárólagosságot adni, a vagyonnak dologbeli jogával ellenkezik, mely e szerint csak a «mindenkié» lehet. ((Választhatunk. «Ha nem választunk a magunk esze szerint : az erő törvénye a maga fajsulyánál fogva fog működni, mert működni elemi erejénél fogva kell. . . És akkor elkövetkezik az uj jogszerzésnek nagy korszaka, az uj honfoglalás ; ismétlődni fog a jogszerzésnek régtől óta ismert legegyszerűbb címe, a minden jogok ősanyja : az erő. «Ez az erőgyűjtés készül és ránk is következik. ((Századokra elegendő fejlődés volna, ha — dehogy jogegyenlőséget, mert ez vagyonegyenlőséget feltételez — csak annyi jogot osztanának fel a tömeg között, amennyit az élettani funkciók megkövetelnek. «És nem kell azért a jogrend felbomlásától tartani, ha a tömeg szegényjogait is kodifikáljuk az osztályjogosok jogai mellett. «Meg kell érteni a dolgok logikáját. «A tulajdonnak a földet illető teóriái el kell hogy ejtessenek. Örökös jogok és örökön tartó jogok általában ellenkeznek a világrenddel, a föld tekintetében különösen. «A logikai okszerűség ezen segíteni fog. . . Lehet az öröklési jogot fokozatosan leszállítani és lehet a latifundiumokat a nemzetnek visszaadni. «Aki ezt a békés kibontakozást meg fogja ejteni, az meg fogja menteni hazáját attól, hogy a kibontakozás a fejlődés I erőműtani törvényei szerint menjen végbe. Mert hogy ez készüI lődésben van, az látnivaló. Visszafojtani a megmozdult és szerj vezkedő leggyöngébbet: cosmikus lehetetlenség. Amely anyag | egyszer sűrűsödésnek indult, abból a világ törvényei szerint j gömb lesz. A negyedik rend sűrűsödési folyamata útban van, I a mozgás és suly törvényeinél fogva ebből tömeg lészen, s akkor ebből az uj alakulásból uj jogok fognak előállani, uj törvények, soha nem látottak, és soha nem sejtettek. «A mi magyar nemzetünk pedig szélesebb néprétegen fog újra megtelepülni, uj talajból fog gyümölcsöket termelni és diadalmas bevonulását csak ezután fogja tartani Európába*. Eddig Pollák Illés elmélkedése, amelyet szórói-szóra idéztem teljes összefüggésben, hogy eszméit hiven adjam vissza. Eddigi fejtegetésemben a főbb jogrendszerek jellegét kiemelvén és az ellentéteket minden oldalról megvilágítván : fogalmat alkothatunk magunknak a jog lényéről, lényegéről és arról a rendkívül nagy jelentőségről, amelyet ez a magasztos kulturlétalalak az emberiség fejlődésének történetében elfoglal. A jog szálai az emberek szellemében futnak össze, ott gyökereznek, és onnan indulnak ki. Aki a kettő közt a szervi összefüggést nem látja, vagy ha ezt tudja, ezt az összefüggést széttépni, és saját materiális alapra fektetni, egyszerűen holt pozitívummá degradálni kívánja : az nem jogfilozofus, sem nem jogpolitikus, aki saját izlése szerint választott stílben épít ugyan, — de homokra, mert az organizmust a mechanizmussal, a fejlődést a kényszerrel összetéveszti ! A jog fogalmát a világegyetem fejlődésének alapelvére fektetvén, áttérhetek a fejtegetésem címében megjelölt második részre: a jog főbb intézményeinek kritikai méltatására, (Vége az első résznek.)