A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

162 A JOG pontjai alapján jelentett be semmiségi panaszt és ehhez maga D. Vilmos vádlott is csatlakozott; H. Mór dr. ügyvéd mint D. Vilmos, Sz. L., K. A. és D. M. vádlottak védője pedig szintén a Bp. 385. §. 1. a) és 1. c) p. alapján jelentettek be semmiségi panaszt a kir. ítélőtábla II. fokú ítélete ellen, a kir. Ítélőtábla előtt tartott felebbviteli főtárgyaláson és az írásbeli indokolásban kifejtettek szerint azért, mert a vádbeli sajtóközleményben foglalt vétségért, az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aiban megállapított fokozatos felelősség elvénél fogva egyedül P. Jenő vádlott mint a közlemény szerzője tartózik büntetőjogi felelősséggel; ellenben a többi vádlottak ez alól szabadulnak annálfogva, mert a szerző tudva van és felelősségre vonatott. A védelem részéről ezek szerint nem az állíttatik, hogy a vád tárgyává tett sajtóközlemények tartalma valamely bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja, hanem hogy a fennforgó bűncselekményekért P. Jenőn kivül a többi vádlottak, a büntethetőségüket kizáró, fentjelzett ok fennforgása miatt feleletre nem vonhatók. Az ezen irányban emelt semmiségi panasz tehát helyesen nem a bp. 385. §. 1. a), hanem annak 1. c) pontjára volt volna fektethető. A Magyar Hiradó cimü kőnyomatos lap, a védelem álláspontja szerint nem önálló sajtótermék és nem időszaki lap, hanem a reá előfizető napils.pok hírszerző munkatársa; a napilapokra nézve kéziratot képez; az abban foglalt közlemények önálló sajtótermékekké csak a nagy közönség kezén megforduló napi lapokban való megjelenés folytán válnak. Ez a felfogás azonban téves. A Magyar Hiradó a kir. it. tábla által valónak elfogadott megállapítás szerint kőnyomat utján vagyis mesterséges készület igénybe vételével többszörösittetik; tehát a btk. 63. §-ában meghatározott kelléknek megfelel. Rendeltetése a terjesztés, melyet az által ér el, hogy mindazoknak a napi lapoknak, melyek előfizetői, — jelenleg 22 napilapnak, megküldetik. Az a körülmény, hogy a Magyar Hirad ó-ra közvetlenül a közönség köréből előfizetni nem lehet, épp oly kevéssé fosztja meg azt az önálló sajtótermék jellegétől, mint az a tény, hogy az emiitett lap jelenleg aránylag csekély számú példányban jelenik meg. Kétségtelen tehát, hogy a Magyar Hiradó a btk. 63. §-ában meghatározott nyomtatvány, illetve szerkesztésének és kiadásának módozatait tekintve, az 1848:XVIII. t.-c. III. fejezetében tárgyalt időszaki lap minden tulajdonságával bír. A védelem álláspontjának támogatására hivatkozás történt a szerzői jogról szóló 1884:XVI. t.-c. 6. §. 7. p.-ban foglalt arra a rendelkezésre is, mely szerint a kizárólag a napilapokban leendő felvétel végett összegyűjtött és többszörözve megjelent táviratoknak és tudósításoknak valamely hírlapban történt jogosulatlan átvétele a szerzői jog bitorlásának tekintendő; ámde, hogy a most felhívott törvény, melynek tárgyát a nyomtatvány sajtójogi fogalmának m;ghatározása nem is képezi, jelzett rendelkezésével a kőnyomatos tudósításoknak a «kézirat» jellegét tulajdonítani nem akarta, világosan kitűnik abból, hogy a még meg nem jelent kéziratnak a szerző beleegyezése nélkül történt többszörözéséről, közzétételéről és forgalomba helyezéséről mint szerzői jog bitorlásának egyik esetéről a 6. §. 1. pontjában külön rendelkezik. Mindezeknél fogva a Magyar Híradó önálló sajtóterméknek levén tekintendő, az abban megjelent közleményért, amennyiben ez valamely bűncselekmény tényálladékát megállapítja, az 1848: XVIII. t.-c. 14. és 33. §aihoz képest felelősségre vonható személyek felelősséggtl tartoznak, tekintet nélkül arra, vájjon a közlemény még más lapban is megjelent vagy sem. Nem fogadható el alaposnak a védelem azon további érvelése sem, mely szerint a jelen esetben P. Jenőn kivül, a többi vádlottak a büntetőjogi felelősség alól akkor is mentesek, ha a Magyar Hiradó önálló sajtóterméknek tekintetnék, minek támogatására az hozatik fel, hogy más lapból átvett cikkért is az 1848: XVIII. t.-c. 33. §-a szerint, elsősorban a szerző is felelős; a többi személyek pedig csak akkor tartoznak felelősséggel, ha a szerző felelősségre nem vonathatnék; minthogy pedig a jelen esetben P. Jenő mint az átvett közlemény szerzője felelősségre vonatott, a többi vádlottak felelősségre vonása az 1848: XVIII. 13. és 33. §-aiban elfogadott fokozatos felelősség elvének egyenes megtagadásával egyetértelmü lett volna. Ezen érveléssel szemben utalni kell arra, hogy a bttő törvénykönyv általános határozatai, a mennyiben külön rendelkezések kivételt nem állapítanak meg, a sajtójog terén is alkalmazandók. Alkalmazást nyernek tehát ezen általános határozatok a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények tényálladékának megállapítása, a cselekmény bevégzése annak egysége vagy többsége körül felmerülhető kérdések elbírálásánál, s csak a cselekményekért felelős személyek kilétének meghatározása tekintetében zárja ki a törvény azok alkalmazását, amennyiben ez irányban a büntetőtörvénykönynek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-c. 7. §. 2. bek. szerint, nyomtatvány utján elkövetett büntettek és vétségek esetében, a bűntettekről szóló btk.-nek a felelősséget tárgyazó mindazon intézkedései, amelyek az 184S: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aiból folyó felelősséggel ellentétben állanak, nem alkalmazandók. A nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmény be van végezve, mihelyt a bűncselekmény tényálladékát megvalósító közlemény sajtó utján közzététetett. Ebből következik, hogy a vádbeli közleménynek a Magyar Hiradó-ban, valamint az elsőbirósági ítéletben megnevezett többi hírlapok mindegyikében történt közzétételével mind megannyi külön, önálló bűncselekmény jött létre és hogy ezen cselekmények mindegyike külön megtorlás tárgyát képezi. Csak a mindegyik külön bűncselekményért felelős személymeghatározása körül lép hatályba a fokozatos felelősségnek az 1848: XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aiban elfogadott elve, melynek alkalmazása azonban D. Vilmos, Sz. Leó, A. Sándor, K. Arnold és D. Miksa vádlottak bűnösségének megállapítását ' nemcsak ki nem zárja, hanem egyenesen követeli. Az 1848: XVIII. t.-c. 33. §. ugyanis kiterjeszti a büntetőjogi felelősséget arra az esetre, ha a bűncselekmény tényálladékát megvalósító közlemény más lapból vétetett át és ennek közzétételeért felelősekké teszi a fokozatban egymásután következő személyeket, tekintet nélkül arra, hogy az átvett eredeti közlemény megtorlás tárgyát képezte-e, vagy sem. Kitűnik ez különösen az idézett szakasznak ama rendelkezéséből, mely szerint átvétel esetében az ujabbi közzétételért felelős személy büntetése mindig kisebb a szerző vagy az első közlő büntetésénél, ami határozottan ellene szól annak a magyarázatnak, mely szerint a törvény a más lapból átvett közlemény szerzőjének vagy első közlőjének felelősségre vonásával az ujabbi j közlőnek büntetlenségét biziositani akarta volna. Ezekhez képest, minthogy a kir. ítélőtábla által valónak elfogadott megállapítás i szerint D. Vilmos vádlott a vád tárgyává tett közleménynek a i N. P. J. cimü napilapban német fordításban és részben átdolgozott alakban; és D. Miklós vádlott a N. P. J. cimü napi lapban német fordításban szintén némi változtatással való közzétételét eszközölték; A. Sándor vádlott pedig a közleménynek a M. N. cimü napi lapban változatlanul történt közzétételeért a felelősséget mint a nevezett lap felelős szerkesztője elvállalta; s minthogy az a körülmény, hogy D. Vilmos, K. Arnold és D. Miksa a közleményt német nyelvre fordítva, az utóbb nevezett két vádlott azonfelül az aiakra vonatkozó némi változtatással, de a lényeget illetően azonos tartalommal tette közzé, a btő jogi beszámítást nem befolyásolja: D. Vilmos, Sz. Leó, A. Sándor, K. Arnold és D. Miksa vádlottak btőjogi felelőssége az alsóbbfoku bíróságok által helyesen állapíttatott meg; az ezen vádlottak érdekében a büntethetőséget kizáró ok cimén a Bp. 385. §. 1. a), 1. c) pontjaira való hivatkozással emelt semmiségi panasz tehát alappal nem bir. Mindezeknél fogva, az időközben elhalt Z. P. Gyula kivételével, a többi vádlottak részéről a kir. ítélőtábla másodfokú ítélete ellen használt összes semmiségi panaszokat a Bp. 437. §. 4. bek. érteim, elutasítani kellett. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A fehértemplomi tszéknél Kaiser Péter és Kailbach Miklós verseci üzletulajdonosok ellen. bej. nov. 18, fsz. dec. 22, csb. Reichel Frigyes dr. tg. Bezucha István dr. — A nagyváradi tszéknél Kenyeres Sándor helybeli cég ellen, bej. okt. 3I. fsz. nov. 13, csb. Bőlun Jenő, tg. Békefi Gyula dr. — A nyitrai tszéknél Bélák Károly helybeli kereskedő ellen, bej. okt. 17, fsz. nov. 13, csb. Névery Ignác, tg. Klobusicky Károly dr. — A tordai tszéknél Vájna Ödön helybeli kereskedő ellen, bej. okt. 30, fsz. nov. 19, csb. Szarka Jenő, tg. ? Pályázatok : Az aranyosmaróti tszéknél birói áll. okt- 10 (219) — A kunszentmártoni jbiróságnál aljegyzői áll. okt. 14 (2211. Kúriai és táblai értesítések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek jelterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhatunk. Arad P. A. Wolf— Momák érk. 6,156/902 p. sz. a, elöa. Vermes, szept. 11 hh. — Dárda B. B. Bihari—Schutt (6,255/902), Varga—Szurmo (6,789/902) és Győri—Péter (3,858/903) n.e. — Márkus—Pécsy (3,857/903) szept. 24 mv. — Stanics—Pecsurlia érk. 5,£l3/903 sz. a. előa. Illés Jenő, szept. 30 rhh. rnv. — Császár—Korszt érk. 6,511/903 sz. a. előa. Istvánffy, szept. 24 hh. — Kőszeg M. J. 2.439/903 n. e — Mármarossziget U. D. dr. Kuhn- Ujfalusy (4,576/903) n. e. — Mezőkövesd R. D. dr. MezőMező (7,461/902, előa. Somogyi) szept. 30 hh. — Nagykanizsa F. A. 6,581/903 b. sz. nincs még kitűzve. — Versec S. K. dr. Vojnov—Laczkov érk. 7,311/903 sz. a. előa. Zsembery, n. e. — Jeszenszky—Hollánder érk. 7,206/903 sz. a. eiőa. Illés Jenő, n. e. — Általános Bank r. t.— Első Temesmoravicai tp. érk. 7.398/903 v. sz. a. elős. Szalacsy, n. e. — Zombor S. L. dr. Eidlitz—Flesch (1,295/902 v, előa. Beck) szept. 29 mv. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Nagyobb vidéki gyakorlattal biró ügyvédjelölt kerestetik dr. Fuchs Ignác ügyvédi irodájába, Galántára. Többévi vidéki gyakorlattal biró ügyvédjelölt, vidéki irodában október elsejére állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Betétszerkesztő albiróval állást óhajt cserélni rendes státusbeli albiró. Cime a kiadóhivatalban. Telekkönyvi, végrehajtási, közigazgatási ügyekben, sommás és rendes perekben nagy gyakorlottsággal, a német nyelvet is teljesen biró, ügyvédi irodát — tárgyalásokat kivéve — önállóan vezetni képes férfi alkalmazástkeres. Megkeresések Önálló munkás alatt a kiadóhivatalba kéretnek. PAUAÍ RÉSZVÉtlYTÁHSAaÁa NYCWOÁJA BUUtfESTBl.