A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 40. szám - Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Vége

A JOG 283 valamely nagyobb bűntett történt, a fejedelmi kiküldött birák «missi» ismert tisztességes környékbeli embereket hivtak fel (ihomines credentes justa quantos praeviderit» hogy eskü alatt mond|ák el: mit tudnak a dologról, melyből Angliában, — hol a község volt felelős a területén elkövetett bűncselekményért, — a vádjury fejlődött ki, mely azonban Irhon- és Skóciában sem birt megerősödni. Franciaországban is rövid ideig állott fenn és a kontinensen sehol sem vert állandó gyökeret. A Rüge-Verfahren dacára a vádlottnak joga volt párbajjal vagy istenitélettel, tüz vagy vizpróba utján védekezni a vádlóval szemben. Minthogy azonban ezzel igazságát s illetve ártatlanságát nem mindig volt képes igazolni, az angol és normán törvényekben nyomát látjuk, hogy a vádlottnak joga volt bizonyító juryre hivatkozni, melyhez előbb kiváltságlevélre volt szüksége, később törvény tette a vádlott kötelességévé ezen védekezést. S minthogy most ismét az az eset állt elő, mint a polgári jurynél, hogy panaszlott és vádlott a bizonyító jury előtt bizonyítottak, tulajdonker pen a bizonyitójury itélőjuryre fejlődött át s így fejlődött különösen Angliában, hol a lö-ik században már teljesen a mai alakjában működik s a i9-ik században indul ismét európai körútra, ugy hogy ma már Európa minden müveit államában bizonyos büntetőügyekben esküdtbíróság ítél. De bár csak a 19-ik században lett ismét általános az esküdtszéki intézmény és a 15—19-ik században fizetett bírák ítélkeztek ugy polgári mint büntető ügyekben, — kétségtelen, hogy Európa majdnem minden államában a középkorban az esküdtszéki intézmény megvolt, sőt még Oroszországban is 1020-ból emlékek vannak, melyek a 12-es esküdtbit óságról tesznek említést, melyhez azonban Oroszország 8 századon át tartó szilencium után 1864-ben tétt vissza. Hasonló nyomok vannak Svédország, Norvégia és Dánia régi törvényhozásaiban, hol azután szintén megszűnt az esküdtszéki intézmény. Az esküdtszéki intézménynek Európába való átültetésében, mint a műveltség egyéb terein, Franciaországot illeti a vezérszerep, s már 1789-ben Bergasz a nemzetgyűlésnek az esküdtszéki intézmény elfogadását ajánlotta, s az 1791 szept. 5-iki konstituciónál ez már életbe is lépett. Polgári ügyekben Franciaország nem fogadta el az esküdtbíróság intézményét s Xapoleon az 1791-iki konstitución csak annyit változtatott, hogy a vádjuryt eltörölte. A francia műveltség vitte azután be az esküdtszéki intézményt Belgiumba és Hollandiába, hol eleinte nem vert gyökeret s bár Belgiumban 183í-ben umét életbe lépett az esküdtszék. Hollandiában még 1861-ben. s 1874-ben is leszavazta a törvényhozás és idegenkedett tőle. Németország államaiban különböző módon honosodott meg az esküdtszéki intézmény azzal a csodálatos eltéréssel. — mely a reakció ekkori diadalainak jele — hogy legtöbb helyen, 1850—66 körül, vagy törölték az esküdtszék hatáskörét sajtó és politikai ügyekben, vagy ugy lépett az intézmény már «A fikció az államnak alapja és alapgondolata. Alaptörvénye. Lehetetlenség államot fentartani kényszerfelt :vések nélkül ; anélkül, hogy a törvény általános ismeretét feltegyük ; anélkül, hogy bizonyos jelenségeket bizonyos körülmények közt igazaknak el ne fogadjunk : anélkül, hogy a birói döntés viszonylagos igaz voltát abszolút igazságként meg ne állapítsuk és anélkül, hogy bizonyos intézkedéseket s rendezkedéseket egyesek érdekében, de másoknak látszólagos javára történtek gyanánt ne hirdessünk. «Hogy mindamellett a legnagyobb erkölcsi ténynek nevezik az államot és legnagyobb igazságnak az ő funkcióit : ebben . . . alapjában nagy. noha csak öntudatlan igazság rejlik. Az állam csakugyan a létező legnagyobb erkölcsi tény, mert a természet egy nagy gondolatának kifejezése ... és ezért van benne óriási erkölcsi valóság és igazság. «De csak az államban, mint jelenségben. Az állam maga sem nem erkölcsös, sem nem igazságos, mert csak szerves fejleménye oly tényezőknek, melyek sem nem erkölcsösek, sem nsm igazságosak. Az ember ugyanis nem erkölcsi lény, hanem elhelyezkedni és érvényesülni vágyó csoportosulat, amely ezen igyekvései közben nem lehet igazságos. «... a morál az a titokzatos hatalom, mely a jelenségek lelkiismereti osztályozását végzi és ismeri, a Jót meg a Roszat. «Minden, ami az életnek kedvező : jó. Ezzel pedig jó az is, ami az élet járulékosainak jó. «Ami a pusztulást mozdítja elő : a rossz. «Ime az erkölcs genealógiája ! (Folytatása következik.) é'etbe, hogy sajtó-és politikai deliktumok hatásköre alól kivonattak. Ausztriában az 18*9 márc. 4-iki nyilt parancs 103. §-a léptette életbe az esküdtszéki intézményt, kimondván: « A sajtó- és politkai vétségek felett esküdtszékek ítéljenek.» Ez alapon azután egy nyilt parancs megváltoztatta az 1803-iki büntetőtörvénykönyv némely intézkedéseit és egy perrendtartást léptetett életbe. Az 50 es években, midőn egész Európában a reakció állott be, ez az osztrák esküdtbirói intézményt is eltörülte. 1861 tői—1872-ig 10 különböző perrendtartási javaslat készült; azután óriási irodalmi vita és parlamenti harc folyt le a különböző irányok képviselői között. Végre az ezen hosszú harc alapján készült 1873 évi május hó 23-iki bpts hozta vissza az esküdtszéket s ezen törvény alapján 1874-től kezdve állandósítva van az esküdtszéki intézmény, csak az anyagi büntető jog és eljárási jogszabályok változtak némileg. Jelenleg (1903. ) Ausztriában uj büntető eljárás van a bir. gyűlés elé terjesztve. A részletek az előbbi eljárásban és az uj javaslatban sok tekintetben analógok a mi sajtóeljárásunkkal. (Folytatása következik.) Az 1894.:XVI. t.-c. 6o. §-ában szabályozott külön jegyzőkönyv gyakorlati alkalmazása. Irta TÓTH GYÖRGY dr., besztercei kir. aljárásbiró. (Vége.) De most már lássuk amaz indokokat, amelyek megköve lik, hogy az osztály alá bocsátás könetkeztében létrejött osztályegyesség külön okiratba foglaltassék. A T. 60. §-a értelmében a törvényszakaszban foglalt jogügyletek és megállapodások a magánjog szempontjából közösség-megszüntetési ügyletek vagy csere-ügyletek lehetnek. Tehát a telekkönyvi bekebelezés tekintetében minő telekkönyvi állapottal is állunk szemben ? Az osztály alá bocsátók még telekkönyvi tulajdonosai az osztály alá bocsáiott egész ingatlanoknak, (mert ez is lehet) vagy ingatlan jutalékoknak, az örökösök a tett örökösödési nyilatkozat alapján pedig, bár még nem bekebelezett tulajdonosok, de örökhagyó jogaiba lépett jogutódok. Szóval teljesen és tisztán telekkönyvi ügyről intézkedő felekkel állunk szemben. Ezek a telekkönyvi tulajdonosok mármost a 60. §. értelmében éppen azt a jogügyletet köthetik, amelyet a magánjog korlátain belül kötni jogosítva vannak és ennek a 60. §-ban meghatározott jogügyletnek a telekkönyvi bekebelezhetése tekintetében a tkvi rendtartás 71. §-a alapján csakis a telekkönyvi hatóság határozhat. Mármost hol van a telekkönyvi rendtartás 73. § ban foglalt intézkedéssel szemben oly törvényes intézkedés, amely az ily jogügyleteket amaz átadó végzésbe rendelné fölvenni, amely átadó-végzésben a T. 72. §-a értelmében «.az egyességnek megfelelően megosztott^ vagy osztatlan hagyatékból járó örökrészeket vagy jutalékokat kell meghatároznia. A tlkvi rendtartás 73. §-ával kapcsolatos rendelkezések pedig az 1894: XVI t.-c. 94. §-ában foglaltatnak. Szóval a telekkönyvi hatóság az 1894 : XVI. t.-c. 60. §-a értelmében kész'tett jogügyletet, a telekkönyvi rendtartás 71. §-ának figyelembevételével elsősorban abból a szempontból kell hogy elbírálja, hogy az azt létesítő személyek már (vagy egyidejűleg) telekkönyvi tulajdonosok-e? Az osztály alá bocsátók még telekkönyvi tulajdonosok, az örökhagyó nevén álló és osztály tárgyát képező ingatlan hagyatékra pedig az átadó végzéssel (egyidejűleg) igazolt örökösök vannak jogosítva rendelkezni. Emez alap-elvek állottak a kodifikátor előtt akkor, a midőn a 60. § indokolásában nemcsak azt a néhány szót n.ondja, amelyet Kórössy Bertalan dr. ur idéz, hanem igy érvel: «A 60. §. azáltal kíván az osztályegyesség létrejöttén könnyíteni, hogy megengedi, miszerint az osztályba oly vagyontárgyakat is lehessen bevenni, melyek a hagyatékhoz nem tartoznak ugyan, de amelyeket az örökhagyó házastársa vagy az örökös-társak valamelyike osztály alá bocsát, vagy kiegyenlítési értékül átad. Tekintve azonban, hogy a hagyatéki bejegyzés átadó végzése csakis a hagyatékhoz tartozó ingatlanok tekintetében szolgálhat a telekkönyvi bejegyzés alapjául s valamely élő személy tulajdonául fölvett ingatlanra vonatkozó dologi jogszerzés okmányi alapját csakis az illető személy nyilatkozatát tartalmazó irat képezheti : ugyanezért szükséges, hogy a hagyatékhoz nemtartozó ingatlannak osztály alá bocsátására vonatkozó nyilatkozat külön okiratban vagy külön jegyzőkönyvben tétessék meg. Az eziránti eljárásnak egyébiránt csak a felek kérelmére és csak annyiban van helye,