A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 37. szám - A pozsonyi kir. itélőtábla és főügyészség. Folytatás

A JOG 149 felett rendelkezési jogát elveszti, azokban a perekben tehát, amelyek a közadós ellen, ennek személyes tartozása miatt és nem a csödvagyonból való kielégítés végett indíttatnak, a közadós saját személyében perbeidézhető és perben állhat, következésképpen egyedül a miatt, mert P. Dániel a kereset beadásakor már csőd alatt állott, vele szemben a som. végzést hatályon kivül helyezni nem lehet. Mivel azonban a som. végzés a közadósnak nem is kézbesittetett, csödtömeggondnok pedig, noha a kereset nem irányult a csó'dvagyonból való kielégítésre, a közadós helyett átvett s illetéktelenül magánál tartott som. végzést kifogással csak a miatt támadta meg, mert P. Dániel ellen csőd van folyamatban, ez a körülmény azonban a kifejtettek szerint a tömeggondnokot sem a közadós szem ilyes képviseletére és kifogások beadására nem jogosítja fel, sem pedig a som. végzésnek hatályon kivül helyezésére alapul nem szolgálhat, az ügynek más alapon való eldöntésére pedig az elsébiróság nem utasítható, mivel a som. végzés a közadósnak nem lett kézbesítve, s a csődtömeggondnoknak az önképviseletére jogosított közadóstól nincs meghatalmazása, a kir. itélélötábla az elsöbiróság ítéletét és az azt megelőző eljárást az 1881 : LIX t.-c. K. és O., p.-ba ütköző szabálytalanság miatt megsemmisítette, egyszersmind csődtömeggondnokot az eljárásával felperesnek okozott per és sikeres felébb, költség viselésére kötelezte. A m. kir. Kúria (1903 június 17-én 1,024. sz. a.) A másod bíróság iiéletének nem felebbezett része érintetlenül marad; A. Béla csődt. gondnokot 15 K. perbeli és 12 K. 30 fal 1. felebbezési költségnek felperes rés?ére való fizetésre kötelező egyedül felebbezett része pedig megváltoztattatik s a per és felebbezési költség felperes és a nevezett csödt. gondnok közt kölcsönösen megszüntettetik. Megokolás: A másodbiróság Ítéletének felebbezett részét megváltoztatni s a per és felebbezési költséget fe.psres és tömeg gondnok közt kölcsönösen megszüntetni azén kellett, mert azokban az esetekben, a mikor a kereset nem a csődtömeg, hanem a közadós ellen intéztetik, a keresetet az utóbbinak és nem a tömeggondnoknak kell kézbesíteni, következéskép a jelen esetben felperes a perköltség felmerülésére nem szolgáltatott okot; de viszont arra való tekintettel, hogy felperes keresetében elmulasztotta annak kijelentését, hogy követelésének kielégítését nem a csődtömegből igényli, a tömaggondnok sem védekezett minden alap nélkül. Bűnügyekben. Vádlott sértettől, azon ígérete ellenében, hogy 6t protekcióval a vásárcsarnokba őrnek beteszi, bélyeg- és egyéb költségekre io K-t fizettetett magánaK és ügyében mit sem tett és igy a sértett megkárosításával magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett. Ez a tett azért nem meriti ki a vád alapjául szolgáló büntelcndö cselekmény tényálladékát, mert a valóknak elfogadott tényekben hiányzik a csalás egyik lényeges ismérvét képező ténymegállapítás arra nézve, hogy vádlott a btk. 379. s-ban meghatározott célból ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette nevezett sértettet, — minthogy az a tette, hogy ígéretet téve a sértettnek és e végből bélyegre és költségre 10 K-t fizettetett magának, azonban igéretét be nem váltva, ügyében mit sem tett, a ravasz fondorlatot és az azzal való tévedésbe ejtést vagy tévedésben tartást mint a csalás egyik lényeges ismérvét nem valósítja meg, hanem csakis polgári keresetre ad jogcímet. Nyilvánvaló tehát hogy az alsó fokú biróságOK a büntető tö vénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták abban a kérdésben, hogy a vád tárgyául szolgáló tett megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, mi által nyilván a bp. 385. §. 1. a., pontja alá vont anyagi semmisségre szolgáltattak okot. A bpesti kir btő járásbíróság (1902 márcz. 2l-én XIII. 339 2 B. sz. a.j csalás vétségével vádolt T. István elleni bűnvádi perében következőeni télt: Vádlott T. István bűnös a btk. 379. §-ába ütk. s a btk. 380 §. szerint minó'sü'ö csalás vétségében, elkövetve az által, hogy J. Jóíseí sértett azon ürügy alatt, hogy neki állást fog szerezni, 10 K.-val megkárosította s ezért büntetésül a btk. 383. §. alapján a foganatba vételtől számítandó 1 heti fogház büntetésre mint fő és az 1 Hí?2. XXVII. t.-c. ben meghatározott célokra végrehajtás mellett fizetendő és behajthatatlanság esetén a btk. 53. §. alkalmazásával 1 napi fogházra átváltoztatandó 2 ) K. pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre s azonkívül a btk. 388. §. alapján az 57. §. szerint számítandó 1 évi hív. vesztésre, és a politikai jogok gyakorlatának felfüggeszté-ére ítéltetik, stb. Megokolás: A feljelentés szerint sértett másoktól hallotta, hogy terhelt megfelelő jutalom mellett állások szerzésével foglalkozik. Ezért elment hozzá s terheit Ígéretet is tett neki, hogy őt T. L. orsz. gyűlési képv. protekciójára a vásárcsarnokba őrnek beteszi. Bélyeg és egyéb költségekre 10 koronát fizettetett magának s azt mondta hogy az állás megszerzése esetén még 30 K.-t kell fizetni. Miután sértett arról is értesült, hogy terhelt számtalan embert hiteget, ügyükben nem tesz semmit, hanem írásaikat halomra gyűjti s miután az ö ügyében sem adott semmi felvilágosítást, csalás vétsége miatt tett feljelentést.A közvádló ez alapon csalás vétsége miatt emelt vádat terhelt ellen.Terhelt azzal védekezett, hogy maga sértett kereste fel öt kérelmével s ő nem járt utána. Igaz, hogy ő vállalkozott arra, hogy T. L. pártfogása utján beteszi sértettet a vásárcsarnokba őrnek. A sértettől kapott 10 koronát mintegy ajándéknak tekintette. A rendőrségnél tett ama vallomásának ismertetése után, mely szerint ő az igért állás elnyerése iránti kérvényt a polgármesteri hiv.-hoz be is adta, terhelt eme vallomását fenntartotta azzal a megjegyzéssel, hogy a kérvényre T. L. ajánlatát is rávezette. Majd midőn a bíróság a sz. főv. polg. m. hivatalának átiratát, mely szerint J. József nevű egyén pályázati kérvénye be nem érkezett, felolvasta, terhelt azzal védekezett, hogy a kérdéses időben igen szórakozott volt s igy nem emlékszik arra, hogy személyesen vagy felesége utján adatta-e be a kérvényt. A bíróság ilyen körülmények között bizonyítottnak vette azt, hogy terhelt J József ügyében egy lépést sem tett. Ellene a csalás vétségét megállapíthatónak látta. Tévedésbe ejtette ugyanis sértettet az iránt, hogy ő állások megszerzésére képes, illetve őt ebben a téves hitében megtartotta; a tévedésben tartásra ravasz fondorlatot is használt, amennyiben megnevezte sértett előtt T. L. orsz. gyűlési képviselőt, mint akinek befolyására azt állási meg fogja szerezni, azon kivül meg is károsította sértettet, amennyiben költségekre 10 K-át fizettetett vele s ügyében nem tett semmit sem. Ekként a csalás vétségének összes elemei terhelt ténykedésében benn rejlenek, ennélfogva őt a bíróság bűnösnek mondotta ki e vétségben. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményt képezett az, hogy terhelt láthatólag nagy nyomorban van, súlyosító körülményt képez azonban terhelt magasabb műveltsége, büntetett előélete s az a körülmény, hogy cselekményével egy egyszerű embert, visszonyaihoz képest elég érzékenyen károsított meg. A bpesti kir. btő tszék (43,148/902 B. sz. 1902 okt. 6-án) a kir. jbiróságnak fenti számú es keletű neheztelt ítéietét a bp. 554. §. 2. bek. alapján részben megváltoztatja és T István vádlott főbüntetését leszállítva, őt a btk. 383. §. első bek. alapján és a 91. §. alkalmazása mellett a foganatba vételtől számítandó egy napi fogházra itéli; ezzel a változtatással egyéb részeiben az I. biróság Ítéletét helybenhagyja. Megokolás- A kir. tszék az elsöbiróság által súlyosítóként mérlegelt azon körülményeket, hogy a vád'ott magasabb műveltségű s hogy egyszerű embert károsított meg, mint az elkövetett bűncselekmény elkövetési cselekedetének elemeit, a vádlott terhére külön súlyosító körülményként is beszámithatónak nem találta, valamint nem találta ilyenül beszámithalónak figyelemmel arra, miszerint a vádlott magánlaksértésért, tehát más természetű bűncselekmény miatt volt előzőleg ítélve, a vádLttnak büntetett eiőéletét sem és minthogy ezek következtében az első birói ítélettel vádlottra kiszabott büntetés tulszigorunak találtatott, ez a vádlott bünösségi fokához mérten a fenti értelemben megfelelően leszállítandó, egyéb felebbezett részében azonban az első biróság Ítélete vonatkozó indokainál fogva helyben hagyandó volt. A m. kir. Kúria (1903 máj. 20-án 4.630/B. sz. a.) A semmiségi panasznak hely adatván, mindkét alsóíoku bíróság Ítélete a bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi oknál fogva a 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik és T. István vádlott a bp. 326. §. 1. p. alapján a vád alól felmentetik. Megokolás: A kir. tszéknek másodfokjan hozott ítélete ellen vádlott azért, mert az ítélettel megállapított az a tény, hogy J. József sértettet azon ürügy alatt, hogy neki állást fog szerezni, 10 K-val megkárosította, bűncselekményt nem képez, a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. Ennek a semmiségi panasznak hely adandó volt, mert a vád tárgyát képező tett, amely miatt a vádlott eiitéltetett, a btk. 379. §-ába ütk. és a 380. §. szerint minősülő csalás vétségének minősíttetett, melyet az követ el, aki azon célból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ez által annak vagyoni kárt okoz. Minthogy a bp. 437. §-nak 1. bek. szerint a kir. Kúria köteles határozatát a-426. §. 5. p. esetében a tszék által valóknak elfogadott té iyekre állapítani, ebben az esetben a kir. tszék által valónak elfogadott az a tény pedig, hogy vádlott az őt felkereső J. József felszólítása folytán vállalkozott arra, hogy neki állást fog szerezni, amennyiben azt Ígérte neki, hogy őt T. L országgyűlési képv. protekciójára a vásárcsarnokba őrnek beteszi, bélyegre és egyéb költségekre 10 K-át fizettetett magának és ügyében mitsem tett és igy a sértett megkárosításával magának jogtalan anyagi hasznot szerzett, ez a tett azért nem meriti ki a vád alapjául szolgáló büntetendő cselekmény tényálladékát, mert a valóknak elfogadottt tényekben hiányzik a csalás egyik lényeges ismérvét képező ténymegállapítás arra nézve, hogy vádlott a btk. 379. §-ban meghatározott célból ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta volna a nevezett sértettet, minthogy az a tette, hogy Ígéretet téve a sértettnek, hogy neki T. L. orsz. képv. protekciójával állást szerez és e végből bélyeg ós költségre 10 K-át fizettetett magának, azonban igéretét be nem váltva, ügyében mitsem tett, a ravasz fondorlatot és az azzal való tévedésbe ejtést vagy tévedésben tartást, mint a csalás egyik lényeges ismérvét nem valósítja meg. hanem csakis polgári keresetre ad jogcímet. Nyilvánvaló tehát, hogy az alsófoku bíróságok a büntető törvénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazták abban a kérdésben, hogy a vád tárgyául szolgáló tett megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, mi által nyilván a bp. 385. §. 1. a) pontja alá vont anyagi semmiségre szolgáltattak okot. Ezeknél fogva vádlott terhére a vádbeli csalás vétségének, vagy bármely más bűncselekménynek tényálla! déka megállapítható nem lévén, a semmiségi panasznak helyt adni,