A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 37. szám - Nyomorgó Justicia
Huszonkettedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1903 szeptember 13. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz Lntézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HÍTIUF AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÍPY1SELETÉRE. A MAGYAR ÜGYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dj^^^N Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egéax « _ 18 « Megjelen minden vasárnN Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen DOstautalvényűra) küldendők. TARTALOM : Nyomorgó Justicia. Irta egy törvényszéki biró. — Az ügyvéd anyagi érdeke. Irta V á r a d y Zsigmond dr., nagyváradi ügyvéd. — A Btkv. 310. §-ához. Irta Dereáno Vilmos, lévai kir. albiró. — A tényleges-birtoklási eljárás kir. közjegyző közbejöttével. Irta Csorba Géza, szeghalmi kir. közjegyző. — Belföld (A pozsonyi kir. ítélőtábla. Irta Révai Lajos dr.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Kötelező-e az elárverezett ingatlanra beadott utóajánlat azon esetre is, ha a felépítmény leégett ? Felelet. Irta Szőrén y i Lipót dr., budapesti ügyvéd) — Irodalom (Zöldi Márton : Magyar perbeszédek). — Vegyesek. TÁRCA : A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján Irta P 1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Nyomorgó Justicia. Irta EGY TÖRVÉNYSZÉKI BIRÓ. A magyar birói kar, mely elhallgatott a maga sárelmével, amig a nemzeti pgok kiküzdéséről volt szó, most ismét szót emelhet saját jogos érdekeinek megóvására, melyek a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat által veszélyeztetve vannak. A javaslat benyújtása idején kiváló jogászemberek melegen felkarolták a birói kar elhanyagolt érdekeit, de az igazságügyminiszterre ez nem hatott ; s bár elismerte, hogy az 1893-iki törvénnyel szemben hátrányok mutatkoznak a javaslatban, utalt egyszerűen arra. hogy a javaslat egy kompromisszum eredménye s annak hátrányai az előléptetési viszonyok javulásával lesznek majd kiegyenlíthetők. Nem a ma szolgálatban álló birák érdekéből, hanem a mindenkori birói kar kezébe letett igazságügy magasabb érdekéből indult meg a birói karnak mozgalma. A birói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi 4-ik törvénycikk s a birói felelősségről szóló 1871. évi 8-ik törvénycikk után a törvények hosszú sora intézkedik a bíróságok és kir. ügyészségek szervezéséről s a birói kar nem mondhat le arról, hogy fizetése is a közjogi különállásnak megfelelő szabályozást nyerjen. A politikumnak és juridikumnak törvények által eszközölt elkülönítése után nincs semmi értelme és jogosultsága annak, hogy az anyagi helyzet rendezésénél, ami a bíróság függetlenségét és tekintélyét oly közelről érinti, a birói kar egy kalap alá vonassék az állam szolgálatában álló összes közgazdasági tisztviselőkkel. A fizetésrendezésre vonatkozó törvényjavaslatnak mielőbbi törvényerőre-emelése az összes állami tisztviselőkre nézve égetően sürgős és a birói kar a tisztviselők általános érdekére való tekintetből sem kívánja, hogy jogos igényei már ezúttal teljes mértékben megvalósuljanak; mert ez a javaslatnak gyökeres átalakításával volna csak elérhető ; de addig is, mig a birák javadalmazása külön törvényben nyerend megfelelő szabályozást, mindenesetre ki kell küszöbölni a most szóban levő javaslatból azt a leginkább sérelmes intézkedést, mely az 1893-iki törvénnyel szemben bántó visszaesést jelent. Az 1893 iki törvény, ha nem szabályozta is a birák fizetését azok közjogi különállásának megfelelőleg, de legalább azzal az intézkedéssel, hogy a VIII. fizetési osztály keretén belül az első folyamodásu bírákat — kiknek zöme ide tartozik — csak két fokozatba os.ztotta fel, némi anyagi előny mellett oly erkölcsi elismerést is nyújtott a birói karnak, amely növelte annak munkakedvét, kitartását. Nem áll az, hogy annak az intézkedésnek nem volt különös indoka. Igenis volt ; mert Szilágyi Dezső ismerte és méltányolta a bíróság nagy és nehéz hivatását s egyéniségének súlyát is latba vetve, jól szervezett bíróság által akarta előmozdítani az igazság gyors és biztos uralmát és a VII. osztályba tervezte bevenni a birák túlnyomó részét már 1893-ban. Nyomorgó birói kar nem lehet megbízható támasza az államLapunk mai száma nak a jogszolgáltatás terén; s az anyagi bajjal karöltve jár a függetlenségnek, erkölcsi tekintélynek, megbízhatóságnak csökkenése is. Az a miniszteri biztatás, hogy majd javulnak az előléptetési viszonyok, nagyon kétes értékű és nem szolgálhatna kárpótlásul az 1893-iki törvénnyel biztosított, tehát szerzett jogok elkobzásaért. Arra a biróra, aki keserves küzdelem, sok tanulás és sok anyagi áldozat után végre mint meglett családos ember a VIII. fizetési osztályba kerül, nem közönyös az, hogy mennyi idő múlva remélheti normális viszonyok között a VII. osztályba való előhaladását. Ha a VIII. fizetési osztálynak csak két fokozatán kell átvergődnie, akkor ezt az előhaladást (mely igen sok biróra hibáján kivül is végső célt képez) 10 év alatt éri el, mig az esetben, ha a fizetés-rendezési javaslat törvénnyé válnék, 15 év is kell a fizetési többlet élvezéséhez. És mit szóljon az a biró, aki az 1893-iki törvény alapján azzal a biztos kilátással lett kinevezve a VIII. osztály 2-ik fokozatába, hogy 5 év alatt az első fokozatba kerül s íme most előrejutás helyett a 3-ik fokozatba taszítják s örülhet ha évek multán ismét oda jut, ahol már egyszer volt ? S még kirívóbb az eset, amikor egy biró, ki már több évig működött a VIII. osztály első fokozatában és alapos reménye volt már a VII. osztályba való jutáshoz, most vissza lesz lökve a VIII. osztály 2-ik fokozatába s örülhet, ha idővel megint visszajut az első fokozatba; pedig hol van még I ím ét a VII. osztály elérése ! Hát a családos emberek érdekeivel nem szabad ily frivol játékot űzni, lefokozással nem lehet munkakedvet teremteni és hivatása magaslatán álló birói kart Iétesitni. Az igazságszolgáltatás nagy feladatának súlypontja éppen a törvényszéki birák vállán fekszik, akik részint elsőfokulag, részint másodfokulag intézik el az ügyeket s midőn a járásbíróságtól fölebbezett ügyek másodfokú elintézésével az állam' takarékosság elvének is szolgálatot tesznek (mert külömben a táblabírák létszáma nagyobb volna) — bizony nem érdemlik meg azt a mostoha elbánást, amiben Szilágyi Dezsőnek s az 1893-iki törvénynek méltánylásával szemben a mostani javaslat őket részesiti. Hiszen igaz, hogy a törvényszéki és a járásbirák fizetése (ez utóbbiak csak első fokban ítélkeznek ugyan, de amellett adminisztrációt is teljesitenek) még a lefokozás mellett is némi javulást mutatna, de mi ez a javulás ahhoz képest, ami azoknak a tisztviselőknek jut, akik nincsenek lefokozással sújtva ! S mi ez a javulás a birák valódi s zükségletéhez képest, szemben az erkölcsi veszteséggel, mely őket érné ! Az 1893-iki törvény által nyújtott előnynek és erkölcsi elismerésnek tervbe vett elkobzása méltán fölháboritotta a birói kart, ennek az elkobzásnak bekövetkezni nem szabad s inkább legyen rés ütve a javaslat rendszerén (ami csak ismétlése volna az 1893-ki törvény méltányos intézkedéseinek), semmint a VIII fizetési osztályhoz tartozó birák, tehát a birói karnak javarésze, munkakedvét, lelkesedését veszítse el. Ha lehet a javaslatban a tanárok helyzetével külön foglalkozni, lehetséges ez a birákénál is. Ami az igazságügyminiszter által sem tagadott hátrányokért kárpótlásul igért előléptetéseket illeti, ezek cseppet sem vigasztalók. Van ugyan rá eset, hogy kiváló tehetségű és szorgalmú birák nagyobb összeköttetések nélkül is táblabírói álláshoz játnak, ha elég szerencsések voltak oly főnök mellett működhetni, aki a jó munkát többre becsüli a hajlongásnál; de hiába, Magyarországon még mindig ott vagyunk, hogy kevésbbé tehetséges és szorgalmas egyének sokkal könnyebben haladnak előre, ha a magasabb régiókban rendelkeznek egy apával, 12 oldalra terjed.
