A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 36. szám - A pozsonyi kir. ítélőtábla és főügyészség

252 A JOG n c u u w Ő Szünetelőbe ment a megelőző 3 év alatt 49 — Fölelevenítve lett (2,, 3-ik) években .... ... 50 — — Három évi szünetelés folytán megsz. ... 51 — — — A szünetelők száma a folyó évben szünetelőbe mentekkel együtt ... 52 — — Eszerint a beérkezés a lajstrom rovatai alapján nyerne megállapítást, természetesen a lajstrom Észrevételek rovatának a kiegészítésével. A befejezések a tárgyalási napló adatai alapján nyernének megállapítást, de az adott kimutatás részletesebben tüntetné föl a befejezés módozatait is. Az egyes tárgyalások száma és eredménye eszerint csoportosítva áttekinthetőbb lenne. E szünetelőkre súlyt nem kellene helyezni és ha a folyamatba-tétel a lajstromban, a beérkezettek közt nyerne megállapítást, akkor csak egyszerűen azt kellene kitüntetni, hogy minden egyes évben mennyi ment szünetelőbe. Erre szolgálna a 38-ik rovat s punktum ! De ha mégis nagyobb suly helyeztetik a szünetelőkre, akkor azokat nem szabad a beérkezettekkel kombinálni és a megszűnés által befejeződött ügyeket nem szabadna a birói ifitézkedéssel befejezett ügyekkel elszámolni. A szünetelők elszámolása egyébként a 49—52. rovatok szerint történhetnék. A szünetelők kezelése a fentiek értelmében még azzal is egyszerűsítendő volna, hogy a szünetelőbe ment per azonnal irattárba tétessék. A jó pomológus a már rothadásnak indult gyümölcsöket egyszerűen eldobja és nem őrzi őket külön. Miért nehezítik és komplikálják tehát a 6 hónapos külön kezeléssel (nyilvántartásokkal) az amúgy is terhes kezelői munkákat ? Három éven belül i^y is, ugy is joga van a félnek uj határnap kitűzését kérni. A kezelés egyszerűsítése jelszóvá nőtte ki magát, de annak megvalósításához hiányzik a helyes érzékünk. Vájjon ki és mi módon tanít meg erre?! . . . Belföld. A pozsonyi kir. Ítélőtábla és főügyészség. Bécs felé vitt az utam, — mi természetesebb tehát, mint hogy Pozsonyban kiszálljak és a vidéki kir. Táblák — e lapok utján való — ismertetésének sorát, a pozsonyi Táblával kibővíteni törekedjem. A városban kellemesen meglepett a folyton terjedő magyaro sodás. A Kipfelhauserek ősi fészkében alig lehet ma több német szót hallani, mint akár Budapesten. Ez is — mint később örömmel értesültem, — nagyrészben] az itteni kir. Tábla zajtalan, de annál intenzivebb működésének tudható be érdemül. A Tábla a hajdani országház impozáns épületében székel és igy már külsőleg is méltó módon képviseli a magyar igazságszolgáltatást. Üléstermek gyanánt azon tág, kétemeletnyi magasságú helyiségek szolgálnak, melyekben egykor a híres pozsonyi diéta ülésezeit és melyeket most némileg kisebbekké kellett adaptálni. Nem hinné az ember, hogy a külsőségek mennyire hatnak a nagy közönségre és mennyire emeli a tisztességes hajlék a bíróságok és implicite a magyar állam tekintélyét. Minél rosszabb lábon áll az alsó- és közép-néposztály a közrendészet közegeivel,annál szorosabbá kell fűződnie a kapocsnak, mely őt, bíróságaink pártatlansága és megbízhatósága révén, az állameszméhez köti. A tekintélyhez pedig nélkülözhetlen kellik a külszín és az imponáló föllépés. Ennyit, ha mástól nem, hát a hierarkiától régóta megtanulhattunk volna. A pozsonyi kir. ítélőtábla külterületre nézve egyike a legkisebbeknek a Táblák sorában; mert csak öt törvényszékre (Ar.-Maróth, Nyitra, Pozsony, Rózsahegy és Trencsén) és 36 járásbíróságra terjed ki ügyköre. Tekintély dolgában azonban méltán vetélkedhetik a legelső sorban álló és a legnagyobb ügyforgalmat kifejtő táblákkal. Nyilt titok, hogy a Pozsonyból felkerülő ügyek a Kúriánál a legritkább esetekben lesznek megváltoztatva, ugy hogy egy ügyre nézve már az is ajánlólevél, ha Pozsonyból kerül fel. Ez pedig nem puszta véletlen, hanem nehéz, céltudatos és egyöntetű munkának a folyománya. Amit egykor XIV. Lajos «le roi soleil», büszkén magáról mondott: cl'état c'est moi> — azt némileg a pozsonyi Tábla elnökéről: Lehotzky Kálmánról is bízvást lehet elmondani: O maga a pozsonyi Tábla. Nincs e bíróságnál egyetlen nyomósabb vagy elvi jelentőségű ügy, melyet ö nem ismerne, melynek elintézésébe be nem folyna, melyre jogászi egyéniségének és tudásának bélyegét reá nem nyomná. Fó'törekvése arra irányul, hogy a judikatura í egységét létesítse és a jogkereső közönséget az igazságszolgáltatásnak ingaszerü hullámzásaitól megóvja és eképp megnyugtató jogbiztonságot teremtsen, az Ítélkezést a lutrijáték szférájából kiemelje és ezzel a konok és alaptalan felebbezéseknek gátat vessen. L e h o t zky inkább kész egy pernek, saját jogi meggyőződése elleni elintézéséhez hozzájárulni, — ha erre nézve a Tábla már előzően prejudiciális módon határozott, — mintsem hogy a judikaturát ingadozásoknak kitegye és a Tábla egységes Ítélkezésébe vetett hitet szükségtelenül kockára tegye. Saját, a Kúriától uj hatáskörébe átvitt judiciuma, érett és tanulmányokkal szaturált jogi felfogása érvényesül a Tábla judikaturájában és ez az oka az ottani Ítéletek iránti kedvező predispoziciónak a m. kir. Kúria mérvadó köreiben. Társadalmi téren is nagy befolyása van az ily kiváló egyéniségnek — és igy neki köszönhető a pozsonyi lassan, de biztosan haladó magyarosodás, az annakelőtte itt is fészket rakott pánszláv hidra kiirtása a nemzetiségi exponált helyeken működő bíróságok és az ügyvédi kar körében. Amily szigorú az elnök hivatalos teendői körül, . — éppoly kedves és előzékeny a modora társadalmi téren. Éber szemmel kiséri alantas birái és tisztviselői intenzív és extenzív működését; minden egyes bíróját, szellemi nívóját és képzettségét alaposan ismeri, és élénk szószólója a valódi érdem és szorgalom felsőbb helyen való méltatásának. L eh o tzky szava pedig felfelé is döntő sulylyal bir, ajánlatai ésjavaslatai mellőztetésben nem részesülnek. Képzelhető, hogy mily nemes verseny ennek a folyománya! Mily könnyű volna hazánk judikaturáját nem várt fokra emelni, ha mindenütt L e h o t z k y-k tudásban, erélyben és alantasaik iránti jóindulatban állanának a bíróságok élén! Kérdést intéztem aziránt is, hogy milyen a viszony a Tábla és az ügyvédi kar közt f E részben is csak a legkellemesebb dolgokat hallottam. Grandseigneur volta mellett Lehotzky arra is ügyel, hogy az ügyvédi kar, mint az igazságszolgáltatásnak egyik fontos tényezője, a kellő méltatásban és figyelembevételben részesüljön és hogy a kölcsönös érintkezés a lehető legkellemesebb és legsimább legyen. Dr. Révai Lajos. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. Elegendő-e az óvadéklevél kimutatása a külföldi biztosító társaság részéről arra, hogy a cég bejegyeztessék ? (Kérdés.) A magyar kereskedelmi törvény annak idején ugy intézkedett, hogy külföldi biztosító társaságok itteni üzletük megkezdésekor minden ágazat után a magyar telek biztositékául 200,000 koronát kötelesek letenni. Azt hisszük, hogy a törvénynek az volt a célja, hogy ezen összeg biztosítékul tekintessék, minden, — a társaság ellen folyó — követeléssel szemben, mert hiszen épp azért ezen biztosítékok nem adatnak vissza mindaddig, amig a társaság igazolni nem tudja, hogy összes magyar üzleteit lebonyolította, vagy beszüntette. Ujabb időben némely biztosító társaságok, amelyek még most is kiváló szeretettel keresik fel Magyarországot, a törvény által megkívánt óvadékot lenem teszik, hanem azt csak «kimutatják» olyképpen, hogy egy banktól egy levelet produkálnak, amelyben az igazoltatik, hogy az intézetnek a banknál 200,000 korona értéke van. Ezért a levélért azután a kérdéses biztositó-intézet évi bért fizet a banknak, s ezen levél alapján be is jegyzik a budapesti kereskedelmiés váltótörvényszékné). Azzal a tiszteletteljes kérelemmel fordulok az érdeklődő jogász-közönséghez, szíveskednének nyilatkozni, hogy ugy értelmezhető-e a törvény követelménye, hogy a külföldi társaság csak egy «ó va d é kl e v el e t» adjon, akár egy bankpénztáros, vagy pedig a kereskedelmi törvény éppen ellenkezőleg azt akarja ezáltal elérni, hogy az illető külföldi társaságot kényszerítse, hogy ezt az amúgy is parányi biztosítási tőkét magyar állampapírba helyezze, hogy ezáltal ezen összeg mindenkor hozzáférhető s az igényjogosultak által megtámadható, beperelhető, végrehajtható vagyon legyen. Voltak némely külföldi intézetek, melyek a törvény által megkívánt óvadékot állampapírban, vagy készpénzben az állampénztárba helyezték el, tisztességesen megfelelve a K. T. intencióinak. Török Jenő Endre. Kötelező-e az elárverezett ingatlanra beadott utóajánlat azon esetre is, ha a felépítmény leégett? (Feleletek.) I. A feltett kérdésre — véleményem szerint helyesen — megfelelt a győri törvényszék és győri tábla. Ez utóbbi 1,575 '91. sz. a. (Lásd Márkus: Felsőbíróságaink elvi határozatai. II. kiadás 166-ik eset.) A hivatkozott határozatok szerint «az árverési vevőt a megvett ingatlan az árverés befejezte percében, azaz a leütéssel tulajdonjogilag illeti, ha ezen árverés jogerőre emelkedik> — «ezen tulajdonjognál fogva vevőt az árverés befejeztével minden haszon