A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 32. szám - A budapesti állami rendőrség jelentése 1902. évi működéséről. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 32. számához. Budapest, 1903 augusztus í». Köztörvényi ügyekben. A szerződött felek a szóbeli szerződést bontó feltétel mellett létrejöttnek tekintették, amiből nyilván következik az is, hogy felperes a bontó feltétel beálltával jogosult volt a szóbeli szerződéstől visszalépni. Az ar. maróthi kir. tszék (1902 febr. 6-án 3,162/P. sz. a.) Rischaner Béla dr. ügyv. ált. képv. P. Pálnak, Ardó Sándor dr. ügyv. ált. képv. Zs. Mihály s tsai ellen ingatlan tulajdonjoga s j. iránti r. perében következőleg i t él t: felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alpereseknek 91 K. 80 fill perköltséget 15 nap a végreh. terhe mellett megfizessen, stb. Megokol ás: Felperes keresetében előadja, hogy 1900 aug. 14-én szóbeli szerződéssel végérvényesen megvette I. sz. alperestől, ennek a zsarnócai 348 sz. tjkvben I. 1. sz. 25 hrsz. a. telvett birtoktestbeli | közös tulajdoni jutalékát 1400 K. vételáron. I. r. alp. ennek dacára eme jutalékot 1900 okt. 8-án kelt Írásbeli szerződéssel újból eladta a II. és III. alpereseknek, ekként a perbe vont bátyja Zs. József és ennek neje sz. Z. Hermin zsarnócai lakosnak, akik javára a tulajdonjog ennek alapján a 2,740 sz. végzéssel az)újbányái kir. jbiróság-, mint tkvi hatóságnál be is kebeleztetett. Minthogy pedig II. és Ill-ad rendű alperesek tudomással birtak arról, hogy az általuk megvett ingatlant I. r. alp. felperesnek már előbb eladta, jóhiszemű tkvi szerzésre nem hivatkozhatnak, miértis az alperesek között létrejött adás-vevési szerződést hatálytalannak kimondani és alpereseket a tulajdonjognak javára leendő tűrésére kötelezni kéri. I. r. alperes tagadja, hogy a kereseti ingatlan tekintetében végérvényes feltétlen adásvevési szerződés jött volna közöttük létre. És azt adja elő, hogy a kereseti ingantlant ama feltétellel adta el, miszerint felperes a vételárt a hadgyakorlatokról való visszaérkezetével, vagyis szep. 20-án kifizeti. II. és Ill-ad r. alperesek tagadják a rosszhiszeműséget, nevezetesen azt, hogy tudták volna, miszerint felperes a kereseti ingatlant már megvette. A per során kihallgatott T. János, ifj. P. Alajos és K.József lanuk vallomásaival megállapítható, hogy a kereseti ingatlan tekintetében felpeies és I. r. alp. között az adás-vevési szerződés feltétlenül és végérvényesen jött létre. Felperes keresetével annak dacára elutasítandó volt. Ugyanis felperes és I. r. alp. beismerésük, valamint a tanuk vallomásai szerint abban állapodtak meg, hogy felperes a kereseti ingatlan vételárát a hadgyakorlatról való megérkezte után kifizeti. Felperes a hadgyakorlatról szept. 20-án való megérkezte után azonban a vételárt nem fizette ki. Erre I. r. alperes felperest az 1900 okt. 7-én kelt s felperes által valódinak ismert levéllel a fizetésre felhívta és a fizetésre okt. 7-ig halasztást adott azzal, hogy amennyiben a jelzett napon a vételárt ki nem fizeti, az egész ügylettől visszalép. Felperes erre I. r. alperest 400 írttal kínálta meg, kérve őt, hogy a vételárnak még hátralékos 240 frtnyi részletével várjon. Minthogy pedig felperes I. r. alperest a kereseti ingatlan egész vételárával soha meg nem kínálta s minthogy a vételárt sem a hadgyakorlatról való visszaérkezte után, sem az I. r. alperes által okt. 7-ig engedélyezett s felperes által hallgatag beleegyezéssel elfogadottnak veendő halasztási határnapig, de még a kereset beadásáig sem fizette le, sem pedig azt bírói letétbe nem helyezte, ennélfogva felperes a szerződést nem teljesítette. Mivel pedig a fennálló jogszabály szerint, a ki a szerződést nem teljesiti, az a másik féltől sem kívánhatja ennek teljesítését, ennélfogva a szerződéstszegő felperes a szerződés teljesítését nem követelheti és a kiderített tényállásból kifolyólag I. r. alperes, felperes nemfizetése folytán, jogosan adta el a kereseti ingatlant II. és III. r. alpereseknek. Felperes és I. r. alperes között a jogügylet létre sem jővén, II. és III. r. alperesek részéről rosszhiszeműség fenn nem foroghat. Mindezek alapján a felek által felajánlott eskük mellőzésével felperest keresetével elutasítani kellett, stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1902. ápril 3-án 765. sz. a.) A kir. tszéknek Ítéletét megváltoztatja és alpereseket annak tűrésére kötelezi, hogy a zsarnócai 348. sz. tjkvben A. I. 1 sorsz. a. foglalt ingatlan felerészére, mely B. 7. 8. sz. a. Zs. József és neje tulajdonaként van bekebelezve, vételjog címén felperes P. Pál tulajdonjoga, a jelen ítélet alapján felperes által a tkvi hatóságnál beadandó kérelmére a hátralékos 1,280 K. vételár kifizetésének egyidejű igazolása mellett, bekebeleztessék. Kötelezi egyúttal alpereseket, miszerint felperesnek 123 K. 70 f. per és 39 K. 50 f. íelebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével egyetemlegesen megfizessenek stb. M e g o k o 1 á s: Helyesen állapította meg az elsőbiróság indokaiban, hogy az adás-vevési szerződés a kereseti ingatlanra felperes és I. r. alperes között végérvényesen megköttetett: ennek jogi folyamánya, hogy I. r. alperes, miután abbeli állítását nem sikerült bebizonyítania, hogy a vételárhátraléknak bizonyos határnapon való lefizetése bontó feltétel gyanánt lett volna megállapítva, csak a szerződés teljesítését, vagyis a vételár hátralékos részének kifizetését követelheti, de a szerződéstől egyoldalulag el nem állhat, s a már egyszer eladott ingatlant másodszor eladni nem jogosult. Miután pedig a felperes mint vevő, az adás-vevési szerződés betartását követeli, I. r. alperes, mint eladó, a felperes tulajdonjogának elismerésére s illetve bekebelezésének^ tűrésére volt kötelezendő. Felperes kereseti kérelmének teljesítését nem akadályozza az a körülmény, hogy a vételár-hátralék felperes által eddig lefizetve nem lett, mert figyelmen kivül hagyva azt, hogy a tanúvallomások szerint felperes a vételárat I. alperesnek részint betéti könyvecskében felajánlotta, de ez azt elfogadni nem akarta, felperes a fizetésre csak akkor kötelezhető, ha abba a helyzetbe jut, hogy tulajdonjogát a telekkönyvbe bekebeleztetheti; ebben pedig az Írásbeli szerződés kiállításának megtagadása és illetve az általa megvett ingatlannak másodszori eladása és a vevők tulajdonjogának bekebelezése által meggátoltatott. Miután azonban felperes tulajdonjoga bekebelezésének előfeltétele a hátrakos vételár részletlefizetése, ennek előzetes igazolására a felperest kellett kötelezni. De el volt II. és III. r. alperes is marasztalandó a kereseti kérelem értelmében, mivel a felek közeli rokoni viszonyából, továbbá abból, hogy Zs. József az ingatlannak felerészben tulajdonosa, hogy a peres felek egy község lakosai, főleg pedig abból hogy ifj. P. Alajos községbiró által figyelmeztetve lettek a megelőző eladásról, a kir. ítélőtábla a II. és III. r. alperes rosszhiszeműségét megállapitandónak találta; a rosszhiszemüleg megkötött jogügyletből pedig reájuk előnyök és felperesre joghátrányok nem származhatnak, stb. A kir. Kúria (1903. évi február 12-én 4,382 sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróságnak Ítélete hagyatik helyben és felperes végreh. terhével köteleztetik, hogy 36 K. 50 f. felebbezési költséget az alperesek részére 15 nap a. fizessen stb. Megokolás: T. János, K. József és K. Ede tanuk vallomása szerint a peres felek a vételár tekintetében arra a megállapodására jutottak, hogy felperes, mihelyt a hadgyakorlatról visszaérkezett, I. r. alperesnek a vételárt lefizeti. A per adatai szerint a felperes ezt nem tette, hanem a hadgyakorlatról való visszaérkezésekor I. r. alperestől a fizetésre halasztást kért és azt 1900. okt. 6-áig terjedőleg meg is kapta, mely határidőn belül azonban felperes a hátralevő vételárból kézpénzben csupán 400 frtot ajánlott meg az I. r. alperesnek kifizetni, mig a többit takarék-betétkönyvecskével kívánta kiegyenlíteni, de a kiegyenlítésnek ezt a módját, mint a megállapodással ellentétben állót, az I. r. alperes nem tartozott elfogadni. Minthogy tehát a hátralevő vételár lefizetésére megállapodás szerinti külön határidő volt kifejezetten kikötve, minthogy a szóbeli szerződés felperesnek a hadgyakorlatról való visszaérkezése után és a vételár lefizetésére kikötött határidő eltelte előtt sem foglaltatott irásba, és minthogy I. r. alperes a kérdéses ingatlant a felperes birtokába soha át nem adta: ezekből a tényekből levont okszerű következtetés utján, de a dolog természete szerint is megállapítható az, hogy a szerződött felek a szóbeli szerződést bontó feltétel mellett létrejöttnek tekintették, amiből nyilván következik az is, hogy felperes a bontó feltétel beálltával jogosult volt a szóbeli szerződéstől visszalépni; magától értetődvén egyébként, hogy I. r. alperes a 120 K foglalót, amelynek visszaadására a perben késznek nyilatkozott, a szerződés előtti állapot viszszaállitásának következményéül a felperesnek visszaadni tartozik. Ezekhez képest a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítéletét a per főtárgyára nézve ezen okokból, a perköltségre nézve pedig az abban felhozott indokolás alapján helybenhagyni, s mivel a felebbezésnek sikere volt, ennek költségeiben a felperest elmarasztalni kellett. Az a hiány, hogy felperes nem mutatta ki, miszerint alperes gyermeket szült-e vagy nem : felperes keresetének elutasítására elegendő alapul nem szolgálhat; mert az 1894: XXXI. t-c. 96. §-a szerint a bíróságnak nem áll feltétlen kötelességében a gyermekek elhelyezése és tartása felett intézkedni, hanem e tekintetben a határozathozatal mellőzhető s az iratok a gyámhatósághoz teendők át, ez utóbbinak tehát módjában áll az anya meghallgatása után a gyermek létezését megállapítani s a megfelelő intézkedéseket megtenni. A m. kir. Kúria (1903 június 3-án 2,661. sz. a.) Kis E.dr. ügyv. által képv. T. Jánosnak, Sz. Julianna elleni válóperében következőleg i t élt: Mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztattatik, s felperes keresetével abból az okból, mivel nem mutatta ki, hogy alperestől