A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 28. szám - A végzések kikézbesítéséről. Visszásságok a pénzügyigazgatás körében

108 A JOG rosszhiszeműségének a kérdése közömbös volna,mert a felperest mint a váltói jog átruházójának alkalmi üzlettársát a harmadik személynek a jogállása egyáltalában nem illeti meg. Csakhogy a Sch. Zs. dr. tanú vallomásához képest valónak bizonyult 12. sz. szerződésen alapuló ezt a kifogást I. r. alperes csupán a jkvi tárgyalás első napján, tehátelkésve hozta fel. Mert a váltóperbeli elbírálás keretét a magukban a kifogásokban felhozott védelmi tényállás szabja meg, s ennek kibővítésére a váltóelj. 21. §-ának értelmezése körül kifejtett állandó birói gyakorlat szerint a kifogásoló alperes csak annyiban jogosult, amennyiben a pótlólag előadott védelmet magában az eddig eredetiben nem látott váltóból levont tényekre alapítja. Mindezek alapján az I. r. alperes által szakaszonkint felhozott kifogások elvetése mellett ugyanőta valódinak beismerő elfogadói váltónyilatkozata alapján a kereseti követelésben a vt. 23. §. 51. §-aihoz képest el kellett marasztalni stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1902 okt. 14-én 3.920/902 sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja. I. r. alperes kifogásainak helyet ád, és 6,123/1902 sz. a. som. végzésnek I. r. alperessel szemben hatályon kivül helyezése mellett felperest I. r. alp. elleni keresetével elutasítja, s kötelezi őt, hogy I. r. alperesnek 219 K. 71 f. perköltséget 3 nap a. végrehajtás terhével fizessen meg. Megokolás: I. r. alperes a felperes keresetének elutasítását kifogásaiban azon az alapon kérte, mert felperes a G. és S. kibocsájtó céggel szoros viszonyban volt, ennek üzletét és összes üzleti összeköttetéseit ismerte, s igy tudta, hogy I. r. alperesnek a váltón alapuló tartozása a kibocsátó cégnek eladott gabona vételárára kapott előleg volt, és hogy ezen váltótartozása a kibocsájtó részére szállított gabonával kiegyenlittetett és hogy ezek szerint felperes roszhiszemüleg perel a váltó alapján I. r. alperesnek a tárgyalás alkalmával előterjesztett ama védekezése tehát, hogy felperes a kibocsájtó II. r. alperessel a gabonavételi ügyietekre és az azokra adott előlegekre nézve alkalmi egyesülésben állott, hogy a haszonban részesedett, továbbá, hogy a kereseti váltónak kiegyenlítését tudta, a kifogásoknak kibővítését képező és I. r. alperesnek eme védekezése oly uj kifogásnak, mely a váltóeljárás 21. §-a szerint elkésett lenne, nem tekinthető. Tekintve mármost, hogy a 12. és 13. •/• alatt másolatban mellékelt kötések, és 3—9. •/• a- csatolt levelek eredetije Sch. Zs. dr. szerint G. és S. cég tömeggondnoka részéről tanuként kihallgattatása alkalmával a felek perbeli képviselőinek jelenlétében felmutattattak, s a másolatok az eredetiekkel megegyezőknek találtattak; tekintve, hogy a felperes részéről a tanú vallomására észrevételek elő nem terjesztetvén, az eredeti kötések és levelek valódiságát leiperes elismerte, tekintve hogy a 12. •/. alatti 1901 febr. 12-én törzskötés szerint felperes és G. és S. cég között az uraságoktól vásárlandó gabonák továbbeladására a vevők részére adandó váltók leszámítolására felehaszonnal egy évi időtartamra alkalmi egyesülés jött létre; tekintve másrészről, hogy a 3—9. •/• alatti G. és S. kibocsájtó és forgató cég leveleivel, valamint K. E. tanú vallomásával bizonyítást nyert, hogy I. r. alper. a 12. '/. a. kötés szerinti alkalmi egyesülés fennállása alatt a G. és S. cégnek eladott 10 vaggon búzára nyert előleg egyrésze fejében állította ki a kereseti 2000 K. értékű váltót, és hogy í. r. alperes részéről a tényleg szállított buza áráról G. és S. céggel történt elszámolás alapján nemcsak a kereseti, hanem I. r. alperesnek az előleg többi része fejében adott váltói is kiegyenlittettek, sőt még I. r. alperesnek maradt követelése; tekintve, hogy mindezek szerint a felperes is G. és S.cég között fennállott alkalmi egyesület ügyletét képező eme gabonavételi ügyletnek ily módon való lebonyolításával 1. r. alperesnek váltóbeli kötelezettsége az alkalmi egyesülés mindkét tagjával, tehát fel eressel szemben is megszűnt; tekintve végezetül hogy felperesnek, mint az emiitett alkalmi egyesülés tagjának mindezekről tudomással kellett bírnia, következve a kiegyenlítéskor I. r. alperesnek vissza nem adott kereseli váltóra nézve felperes oly 3-ik jóhiszemű váltóbirtokosnak, aki ellenében a nem magából a váltóból eredő alperesi kifogások az 1876:XXVII. t.-c. 92. §-a szerint érvényesíthetők nem volnának, nem tekinthető; ugyanezért a kir. tszék ítéletét megváltoztatni, a kifogásoknak helyt adni, a som. végzést I. r. alperessel szemben hatályon kivülj helyezni, felperest ezen alperessel szemben keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1903 május 27-én 17/v. sz. a.) A másodbíróság ítélete helybenhagyatik felhozott indokainál fogva és azértmert a Kt. 62. § ának abból a rendelkezéséből, mely szerint az alkalmi egyesület egyik tagja által 3-ik személlyel kötött ügyletből ennek irányában kötelezve és jogosítva ő lesz, egyáltalában nem következik az, hogy a 3-ik által az alkalmi egyesülettel szemben fennállott tartozásának a vele szerződött fél kezéhez történt kifizetése a többi társaságok ellenében nem volna érvényesíthető, sőt az egyik társaságnak teljesített fizetéssel az adósa többi társ ellenében is elenyésztette a tartozását, éspedig tekintet nélkül arra, hogy a fizetést felvevő tag a többi tagoknak ezzel elszámolt-e vagy sem, stb. A külföldi részvt. belföldi fióktelepe csak a belföldön kötött vagy belföldre vonatkozó ügyletekből származó követelésekért vonható felelősségre ('kereskedelmi törvény 211. §-a 4. és 6. p.). felperes azonban a kereset tartalma szerint nem a belföldi fiókintézettel szerződött és a külföldön szerzett ügyletek után követel jutalékot (provízió). A budapesti kir. keresk. és váltó tszék, mint keresk. bíróság (1901 okt. 16-án 61517/901. sz. a.) Hecht J. dr. ügyv. ált. képviselt W. J. cégnek, Kelemen L. dr. ugyv. ált képviselt hZ ceg ellen 3300 frt. tőke s j. ir. indított s a per folyamán 2688 frt. 96 kr,ra leszállított kereskedelmi perében következőleg nél t: ^ kereSetével elutasítja és végrehajtás terhével kötelezi, hogy az alpeiesnek 180 K 50 fill. perköltséget 15 nap alatt fizessen és az illetéket viselje stb Megokolás: Felperes, aki cernovici (bukovinai) lakos,az alperestől, mely a tsas cégek 26. kötetének 158 lapján levő bejegyzés szerint 1899 jul. 19. óta a Bécsben székelő K. K. priv. Eisen und B.-fabriks Gsft. «Union» rt. bpesti fiókintézete a bécsi fointézet részére az 1898. évben Bukovinában és Galíciában szerzett ügyletek után követel províziót. Ezek szerint a külföldi felperes nem a belföldi fiókintézettel, hanem a külföldi fointezettel szerződött és a felperes a külföldön szerzett ügyletek után követel províziót. Minthogy pedig a külföldi részv. tsaság belföldi fióktelepe csak a belföldön kötött, vagy belföldi ügyletekből származó követelésekért vonható felelősségre, mert a külföldi részv. tsaság fióktelepének belföldön elhelyezett vagyona csak a belföldi hitelezők kielégítésére szolgálhat; minthogy felperes követelése a fenn előadottak szerint nem ilyen követelés: felperest az alperességi kifogás alapján keresetével elutasítani és mint vesztest, az 1868:54. t.-c. 251. §-a érteim, a perköltség viselésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1902. márc. 12-én 3660/v. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest fentartott keresetével alperesség hiányából elutasithatónak nem találja és az elsőbiróságot arra utasítja, hogy jelen ítélet jogerőre-emelkedése után hozzon a kereset felett a perköltségre is kiterjedő uj határozatot stb. Me g o k o 1 á s: A kereset tartalma szerint felperes cernovici cég, az őt a kk. priv. Eisen und B.-fabriks Gsft. Union bécsi cég rt. részére 1898. évben Bukovinában és Galíciában kötött vételügyletek után megillető és még ki nem fizetett jutalékért perelte meg alperest. Alperes a keresettel szemben elsősorban alperesség hiánya miatt emelt kifogást azon az alapon, hogy alperes a nevezett rt.-nak pusztán magyarországi képviselősége, mint ilyen ellen pedig csakis oly igények érvényesíthetők, melyek a Magyarországon folytatott üzletből származnak; felperes követelése azonban a kereset szerint is nem ily üzletekből ered. Ezt a kifogást a kir. ítélőtábla helyesnek nem találta. Az elsőbiróság ugyanis megtámadott ítéletében a nála vezetett társas cégek 26. kötetének 158. lapján foglalt bevezetések alapján megállapította, hogy alperes 1899. jul. 29. óta a Bécsben székelő KK. priv. Eisen und B.-fabriks Gsft. Union rt. fiókintézete. A K. T. 210. §-a, mely a külföldi rtsaságokat fiókintézeteik, vagy ügynökségeik bejegyeztetésére kötelezi, ha üzleteiket a Magyar Korona teiületén saját cégük alatt kívánják folytatni, amihez hasonló rendelkezést az Ausztriában székelő rt.-ok tekintetében az 1878:XXII. t.-c. 1. §-a szintén tartalmaz, nem hagy fent semmi kétséget az iránt, hogy a belföldi fiókintézet a külföldi rtságtól különböző jogalanyisággal felruházva nincs és a cégjegyzésével megbízott belföldi képviselő a rt. nevében a bíróság előtt felléphet és perbe idézhető. Minthogy pedig e részben az sem tesz különbséget, hogy az igénylő fél követelését belföldön kötött, vagy bár a külföldön kötött, de a belföldre vonatkozó ügyletekből származtatott igényére vonatkozólag is, alperes, mint a bécsi főintézel fióktelepe ellen perrel fellépni jogosítva volt, éspedig a jelen esetben annál is inkább, mert felperessel alperes a tőle eredetteknek elismert B. és C. a. levelek tartalma szerint a felperest megillető jutalék tekintetében közvetlen érintkezésbe is lépett, amennyiben azt a B. a. levelében jutalék-jegyzékének bemutatására szólítja fel, a C. a. levélben pedig azt a kijelentést teszi, hogy felperest az általa kötött ügyletek után a neki járó províziótól megfosztani nem akarja. A m. kir. Kúria (1903 máj. 20-án 776/v. sz. a.) A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik stb. Megokolás: Téves ugyan a II. bírósági ítélet azon jogi megállapítása, hogy a belföldi fiókintézet a külföldi rtsaságtól különböző jogalanyisággal felruházva nem lévén, a cégjegyzésével megbízott belföldi képviselő a részv. t. nevében a bíróság előtt felléphet és perbe idézhető, éspedig tekintet nélkül arra, hogy az igénylő fél követelését külföldön kötött vagy bár a külföldön kötött de a belföldre vonatkozó ügyletekből származtatja-e vagy nem; téves pedig ez a jogi megállapítás azért, mert az elsőbiróság által e részben helyesen kifejtettek szerint a külföldi részvt. belföldi fióktelepe csak a belföldön kötött, vagy belföldre vonatkozó ügyletekből származó követelésekért vonható felelősségre (keresk. törv. 211. §-a 4. és 6. p.) felperes azonban a kereset tartalma szerint nem a belföldi fiókintézettel, hanem a külföldi fointezettel szerződött és a külföldön szerzett ügyletek után követel jutalékot (provízió), - mégis a másodbiróság jelen esetben a B es C. a leveleknek általa tüzetesen megjelölt levelek tartalma alapián helyesen mondotta ki, hogy felperes keresetével alperesség hiánya miatt el nem utasítható, a másodbiróság Ítéletét tehát helyben kellett hagyni az itt felhozott indokok alapján és azért mert alperességi jog ellen csak a viszontválaszban s igV elkésetten felhozott kifogása a felp. ellenzése folytán figyelembe nem jonet. oy