A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 27. szám - A jog filozofiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Folytatás. 3.[r.]

A J Tekintve, hogy a Cs. T. I. része III. fejezetében szabályozott megtámadási perek ügybiróság hatáskörébe utasítva nincsenek, s tekintve, hogy nem forog fenn olyan eset sem, a melyben az 1868: LIV. t.-c. rendelkezéséhez képest a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nem lehetne j a másodbiró ság végzése nem tartozik azok közé a végzések közé, s melyek ellen az 1881: évi L1X. t.-c. 5g. s-a érteim, további felfolvamodasnak helye van. Az erzsébetvárosi kir. tszék mint váltóbiróság (1903 február 11-én 771/903. sz. a.) Leonhardt A. dr. ügyv. mint R. Frigyes csödt. gondnokának, Baumgarten K. dr. ügyv. által képy. B. Dávid alp. ellen, "200 K. s j. ir. megt. perében következően végzett: A kir. tszék alperesnek a bíróság ellen tett kifogását elveti, az ügy érdemében azonban csak ezen végzésnek jogerőre-emelkedése után határoz. Megokolás: Alperes kifogást tett az eljáró kir. tszéknek mint váltóbiróságnak hatásköre ellen azon az alapon, hogy ezen megtámadási per, miután a hatálytalaníttatni kért kielégítési végreh. és zárlat 1000 K.-án aluli követelés kielégítése végett foganatosíttatott, nem a végrehajtást elrendelő váltóbiróság, hanem az 1893. évi 18. t.-c. 1. §. értelmében a kir. jbiróság hatáskörébe tartozik. A kir. tszék a vonatkozó és a csatolt vbirósági iratok és a keresethez csatolt nem — kifogásolt végrehajtási jkvek alapján tényként állapította meg, hogy a csődtömeggel szemben hatálytalaníttatni kért kielégítési végreh. alperes javára 3,111. sz. végzésével ezen kir. tszék mint vbiróság rendelte el. Miután pedig 1893:18. t.-c. életbeléptetése után is állandóan követett birói gyakorlat szerint a csődmegtámadási keresetek oly esetben, melyben a váltóbiróság által elrendelt végreh. hatálytalanítása céloztatik, az érték szerint való megkülönböztetés nélkül az elrendelő váltóbiróság előtt is megindíthatok, azért alperesnek hatásköri kifogását el kellett utasítani. Miután továbbá ugyancsak az állandóan követett birói gyakorlat értelmében ily megtámadási perek nem a különleges váltóeljárás, hanem apolg. perrendtartásáltalános szabályai szerint folj tatandók, azért a kifogás feletti tárgyalással egyidejűleg az ügy érdemében is befejezett jkvi tárgyalás dacára érdemleges határozat ezen végzés jogerőre-emelkedése előtt az 1881:59. t.-c. 56. §. ércelmeben meghozható nem volt. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1903 március 17-én 976 v. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest a keresetével innen el és az illetékes som. bírósághoz utasítja s végreh. terhével kötelezi felperes csődtömeget, hogy alperesnek 8 nap a. a felfolyamodásért megállapított 21 K. 30 f. költséget, beleszámításával 61 K. 30 fill. költséget fizessen, stb. Megokolás: Az 1881. évi XVII. t.-c. I. rész III. fejezete alapján indított megtámadási perek illetékes bíróságáról ez a törvény nem intézkedik, az 1833: XVHI. t.-c. hatálybalépte előtt erről más törvény nem intézkedett. Ennek folytán ezekben a perekben a birói hatáskörre és illetékességre nézve a törvénykezési rendt. általános szabályai szolgáltak irányadóul. Az állandó birói gyakorlat azonban, habár az ilyen perek a váltóeljárást szabályozó 2,851/881. sz. rendelet 3. §-ában felsorolva nincsenek, megengedte, hogy akkor, midőn a váltóbiróság végzésén alapuló végreh. utján nyert zálogjog hatálytalanítása forog szóban, ezeket a pereket a váltóbiróság előtt is megindíthassák. Az 18*5.3: XVIII. t.-c. azonban a megtámadási perek közül azokra, melyek a pertárgy értékére nézve a som. bíróság hatáskörébe tartoznak, a biróság illetékességét szabályozta s ezeket a perek- t az 1. §. 1. p. érteim, a kir. jbiróság, mint som. biróság hatáskörébe utalta. Ezek szerint a fentebb előadott állandó birói gyakorlat alkalmazása csak azokban a perekben foglalhat helyet, amelyeknél a pertárgy értéke 1000 K.-át meghalad, mivel ezekre nézve az illetékességet külön szabályozó törvény ma sincs. .Minthogy pedig a jelen megtámadási pernek tárgya az 1000 K. értékhatáron alul esik, ennek elbírálása az 1893: XVIII. t.-c. 1. §-ában jelölt kir. jbiróság, mint som. biróság van hivatva; a törvényszéknek erre nézve hatásköre nincs. A perköltségre vonatkozó rendelkezés alapját az 1868 : LIV. t.-c. 251. §. első kikezdésében találja. A m. kir. Kúria (1903 május 27-én 721/v. sz. a.) a felfolyamodás hivatalból visszautasittatik, s a felperes csődt. gondnok részére a fel folyamodásért díj és költség a csődtömeg irányában nem állapittatik meg. Megokolás: Tekintve, hogy a Cs. T. I. része III. fejezetében szabályozott megtámadási perek ügybiróság hatáskörébe utasítva nincsenek, s tekintve, hogy nem forog fenn olyan eset sem, amelyben az 1868: LIV. t.-c. rendelkezéséhez képest a rendes birói illetékességtől eltérésnek helye nem lehetne: a másodbiróság végzése nem tartozik azok a végzések közé, amelyek ellen az 1881. évi LIX. t.-c. 59. §-a érteim, további felfolyamodásnak helye van, a törvény által kizárt beadványért dijat és az azzal felmerült költség megtérítését a csődt. gondnok a csődtömeggel szemben nem igényelheti. Bűnügyekben. A rágalmazás vétségének egyik mellőzhetetlen tényálladé»-i elemét az képezi, hogy a vád valótlannak bizonyult legyen. Az edelenyi kir. jbiróság mint btö biróság (1902 január 28-án 319/5. B. sz. a.) rágalmazás vétségével vádolt D. Ida elleni bűnügyében a következőleg itélt: D. Ida — 45 éves felekezetnélküli elvált asszony — vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 258. §-ban meghatározott rágalmazás vétségében, — elkövetve az által, hogy Sz. Pált 1900 máj. 25-én az edelényi szolgabírói hivatalnál egy 1886-ban elkövetett magánokirat-hamisítással, tehát már elévült bűncselekmény elkövetésével alaptalanul vádolta, s ezért vádlottat az u. a. §. alapján 6 heti fogházra s 15 nap végreh. terhével fizetendő s hehajthatlanság esetén a btk. 53. §-a alapján további 2 napi fogházra átváltoztatandó 40 K pénzbüntetésre ítéli s kötelezi, hogy Sz. Pál — mint vádlónak 24 K ügyvédi, 4 Knapi dij és 2 K tanu-dij költséget 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt, úgyszintén a felmerülendő bűnügyi költséget a fennálló szabályok értelmében megfizesse, stb. Megokolás: Vádlott beismerése és a beszerzett szolgabirósági iratokkal megállapított tényállás szerint D. Ida vádlott Sz. Pál mint vádló ellen az edelényi szolgabírói hivatalnál az 1900 május 25-én felvett jkv. szerint azon vádat emelte, hogy a nevezett mint vádló egy Sz. Sándor és neje, valamint if|. Sz. Lajos között létrejött adásvételre vonatkozó s 1874-ben kelt ifj. Sz. Lajos eladó névaláírásával ellátott adás-vételi szerződést, — tehát egy magánokiratot — hamisított akként, hogy nevezett eladó nevét ő m. vádló irta oda. Ezen vád tárgyában az edelényi szolgabírói hivatal 2,774/1. sz. a. azon okból, mert a panaszolt bűncselekmény úgyis elévült s az különben sem tartozott elbírálása alá, elutasította s ezen határozatot B. megye alispánja 3699. sz. a. végzésével helybenhagyta. Vádlott azzal védekezett, hogy őt a közérdek vezette ezen feljelentéstételénélés hogy a kérdéses szerződést Sz. Sándorné hozta hozzá s kijelentette előtte, hogy a szerződésen Sz. Lajos nevét m. vádló Sz. Pál hamisította, s vádlottól tanácsot kért, hogy miként irattassa nevére a megvett ingatlant ez indította őt arra, hogy m.-vádló ellen okirathamisitás miatt feljelentést, illetve panaszát most is fentartja. Sz. Pál m.-vádló kijelentette, hogy a kérdéses szerződést ő irta és azt Sz. Lajos előtte irta alá, nem hamisította tehát a szerződést, kérte vádlott megbüntetését. Minthogy a tanuként kihallgatott Sz. Sándorné eskü alatti vallomásával meg lett állapítva, hogy tanú a szerződést azzal hozta mintegy 5 évvel azelőtt vádlotthoz, hogy azt Sz. Lajos eladó halála után készítették s tanácsot kérve az ingatlan mikénti átíratása iránt, vádlott azt tőle elkérte s több évig magánál tartva, Sz. Pál m.-vádló ellen egy más ügy tárgyalásakor azon vádat emelte, hogy ezen szerződést ő hamisította, holott tanú sem azt neki nem mondotta, sem a vádemelésre mint érdekelt fél fel nem hatalmazta. Minthogy továbbá vádlott azon védekezését, hogy őt a feljelentés megtételénél a közérdek vezette, mivel sem igazolta s ebbeli védekezése figyelembe vehető nem volt; minthogy ezek szerint nyilvánvaló, hogy vádlott m.-vádló ellen az okirathamisitás vádját alaptalanul emelte s igy ezen cselekménye tekintettel arra, hogy már elévült és igy nem büntethető cselekmény elkövetésével vádolta közhatóság, tehát nyilvánosan többek előtt m.-vádlót: a btk. 258. §-ban meghatározott rágalmazás vétségének tényálladékát képezi, kellett vádlottat '„-zen vétségben bűnösnek kimondani s az Ítéletben kiszabott büntetéssel sújtani. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülménynek vette a biróság a vádlott több izben büntetett rovott előéletét, stb. A miskolci kir. tszék mint felebbv. biróság (1902 június 23-án 3,736. sz. a.) az elsőfokban eljárt kir. jbiróságnak neheztelt ítéletét a megállapított büntetési tételekre vonatkozó azzal a részbeli változtatással, hogy a vádlottra kiszabott szabadság-vesztésbüntetés tartamát 8 napi fogházra, a mellékbüntetést pedig, behajthatatlansága esetén, további 1 napi fogházzal helyettesítendő 20 K. pénzbüntetésre mérsékeli: egyéb rendelkezéseit illetően helybenhagyja. Egyúttal D. Ida vádlottat az elsőfokú biróság ítéletében megállapított bűnügyi költségen kivül a felebbviteli főtárgyalás alkalmával felmerült 8 K. elj. költség megfizetésére kötelezi. Megokolás: Az elsőbiróság által vádlottra kiszabott büntetéseket a neheztelt Ítélet idevágó rendelkezéseinek megváltoztatásával azért mérsékelte a jelen Ítélet idevágó rendelkező részében megjelölt mérvben a kir. tszék, mert a vádlott ellen felhozott súlyosító körülménnyel szemben javára enyhítő körülmények gyanánt mérlegelte, a felebbv. főtárgyalás során is konstatált és a széna-ügyből folyólag az edelényi kir. járás főszolgabírói hivatala által felvett jkvből is megállapítható felettébb ingerlékeny és izgatott természetét és azt akörülményt, hogy a vádlott a jelen vád tárgyát képező rágalmazó tényállítást a szénaügyből kifolyólag felfogása szerint megkárosítására és rosszhiszemüleg közreműködött sértettnek illetékes felsőbbsége előtt történt felelősségrevonása érdekében, izgatott kedélyállapotban követte el. A neheztelt ítélet egyéb rendelkezéseit illetőleg, vonatkozóan felhozott indokai alapján hagyatott helyben, stb. A m. kir. Kúria (1903 febrnár 17-én 1,424/B. sz. a.) A semmisségi panasznak hely adatván, mindkét alsóbbfoku bíróság ítélete a bp. 385. §. a) ponjában meghatározott anyagi semmisségi oknál fogva a bp. 437 §. 3. bek. értelmében megsemmisíttetik és D. Ida vádlott az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentetik, a felmerült bűnügyi költség pedig az államkincstár terhére állapittatik meg. Megokolás: A megállapított tényállás szerint: D. Ida vádlott az edelényi szolgabiróság előtt tartott tárgyalás alkalmával állította Sz. Pál jelenlegi sértett felől azt, hogy az előzőleg