A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 25. szám - Reformok a végrehajtások terén

A JOG 97 ban keresetváltoztatás miatt fel nem szólalt, hanem ellenkezőleg azt fejtegette, hogy a kereseti követelésnek, ha egyáltalán megállna, csak az imént jelzett alapon lehetne helyt adni. Ami az árkülömbözetösszegét illeti, a felperes az 1893 nov. 28., az alperes a nov. 1 -tol 15-ig fennállott átlagos árt tekinti irányadónak. Ennek a vitának azonban ügydöntő jelentősége nincs. Mert az 1900. okt. 30-án meghallgatott szakértők többségének e helyütt is elfogadott véleménye szerint a répamagvak átlagos ára az 1893. évi öszi időszakban, a mely okt. közepén kezdődik, emelkedő irányban métermázsánként 78—84 írt között váltakozott. A_ 80 frtos átlagárra alapított felperesi felszámítás tehát mindenkép megáll. A kamatozás kezdő pontját az alperes külön nem kifogásolta Mindezeknél fogva az alperest a kereseti tőkében s az 1895. XXXVI. t. c alkalmazása mellett meghatározott késedelmi kamatban elmarasztalni s pervesztessége miatt a perbeli és a kétszeri felebbezés költségének viselésére kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 április 6-án 871. sz- a.). A másodbirós^g ítélete indokaiból helybenhagyatik. stb. Az alkalmi egyesület tagjainak egymás közötti igénye a hitelező és kezes közötti viszonnyá! jogilag nem azonos. A kereskedelmi törvény 62. §. szerint alkalmi egyesületek ennek a törvénynek a kereskedelmi társaságról szóló határozatai ala nem esnek ; az alkalmi egyesületnél tehát a tagokra nézve részvény vagy üzletrész erejéig való hozzájárulásról külön megállapodás nélkül szó sem lehet, ellenben a kereskedelmi törvény 62. szerint olyan ügyleteknél, amelyeket az alkalmi egyesület tagjainak összessége köt, harmadik személyekkelszemben, a tagok egyetemlegesen jogositvák és kötelezvék és; igy az illető takarékpénzsarral szemben a tagok mindegyike egyetemleges adóstárs ; márpedig az általános magánjogi elvek szerint az az egyetemleges adóstárs, ki az egyetemleges kötelezett tartozást kifizeti, egyetemleges ndostársaitól rendszerint egyenlő mértékben követelhet megtérítést és az a hiány, ami valamelvik adóstárstól be nem hajtható, a többi adóstársat egyenlő mértékben terheli; de a kereskedelmi törvény 62. §. is azt rendeli, hogy alkalmi egyesületeknél más megállapodás hiányában a tagok egyenlő mértékben járulnak a közös vállalathoz, a nyereségben és veszteségben fejenkint osztoznak. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1902 október 2. G. [33 19(12 sz. a.l Hunyady János dr. ügyvéd által képviselt É. Jakab felperesnek. Mihály Károly és a felülvizsgálati tárgyalásnál Gáspár Gyula dr. ügyvéd által képviselt P. József és társai, továbbá Gáspár Gyula dr. ügyvéd által képviselt G. Áron alperesek eüen egyenkint 997 korona 68 fillér iránt a tasnádi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett következő ügyében ítéletet hozott: alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Megokolás: Alperesek a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a)—c) pontjai alapján támadják meg, azonban eziránt alperesek részéről felülvizsgálati kérelmükben felhozott panasz nem b:r megállható alappal. A kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet 9. §. szerint, ha a kereset a nem illetékes bíróság előtt indíttatott meg, hivatalból csak a 8. §-ban felsorolt esetekben utasítható vissza, a kereskedelmi eljárást szabályozó rendelet értelmében tehát csak a s i-ban meghatározott perek azok, amelyekben a rendes bírói liletőségtől eltérésnek helye nincs; már pedig a 8. §-ban az alkalmi egyesülések részeseinek egymásközötti perei kifejezetten ki vannak véve; következésképen a jelen perben, melynek tárgya egy alkalmi egyesület részeseinek egymás közötti vagyoni igénye, a bírói illetékesség hiánya hivatalból figyelembe és ebben a kérdésben a másodbiróság döntése ellen emelt panasz a S. E. 184. §. szerint tekintetbe nem vehető. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg nem támadott tényállás szerint a felperes az alperesek és F. József részessége mellett alakult alkalmi egyesületnek a feloszlása idejében a tasnádi takarékpénztár javára 5 600 forint tartozása állott fenn, amelyre vonatkozóan a hitelező takarékpénztárnak egy F. József által elfogadott, felperes által kibocsátott és az elsőrendű alperes által forgatott 3,600 forintos váltó volt a birtokában, és ez a 3,600 forint tartozás későbbi törlesztés utján 2,700 frtra olvadt le, amikor erről a 2,700 frtról ugyanazok uj váltót adtak az illető takarékpénztárnak, ezt a váltót a lejáratkor és óvás után az elsőrendű alperes az illető takarékpénztárnál kifizette, az elsőrendű alperes váltói uton felperest perelte és felperes elmarasztaltatván, fizetett elsőrendű alperesnek 2,700 frt tökét, 283 frt 50 kr. kamatot és 10 frt 8 kr. óvási költségeit, tehát összesen 2,993 frt 58 krt és ennek aránylagos megtérítését követeli a jelen perben felperes az alperesektől. Az üfy ily állása mellett és tekintettel arra, hogy a felebbezési bíróság Ítéleti tényállása szerint F. József vagyontalan és az alkalmi egyesület tagjai eredetileg abban állapodtak meg,hogy a közös jogok és kötelezettségekben felperes »/8 és a többi tag i/g—1/8 arányban részesül, az anyagi jogszabálynak megfelel a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, amely szerini alperesek mindegyikét a 2,993 frt. 58 krnak 1 7 részében elmarasztalta; mert ama tényállás szerint az a 2,700 frtos váltó nem volt ugyan az alkalmi egyesület váltója, hanem az azzal biztosított 2,700 frt. és igy a váltó alapján felperes által kifizetett 2,993 frt 58 kr., mint részben törvényes járulék, tulajdonképen az illető alkalmi egyesület tartozása volt, amely tartozás a csak biztosítékul szolgáló váltó nélkül is fennállott volna; következésképen a váltónak esetleg az illető tagok tilalma ellen történt meghosszabbítása jogilag nem uj ügylet, jogilag nem ujitás és az illető alkalmi egyesület ama tartozására megváltoztató befolyással sem lehetett; mert a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint alperesek maguk vitatták azt, hogy az illető alkalmi egyesület feloszlása alkalmával az egyesület összes cselekvő állapota a F. Józsefnek a felszámolás eszközlése céljából átadatott, azonban F. Józsefnél utóbb elkallódott; és igy annak, hogy az immár vagyontalan F. József a kereskedelmi törvény 62. §. alapján számolásra szoríttassák, gyakorlati eredmény nem tulajdonítható; mert az alkalmi egyesület tagjainak egymás közötti igénye a hitelező és kezes közötti viszonynyal jogilag nem azonos; és a felebbezési bíróság ítéletéből, vagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből nem tűnik ki az, hogy alperesek tényeket hoztak volna fel aziránt, hogy felperes egyenesen közreműködött abban, hogy az alkalmi egyesület vagyona F. Józsefnél elkallódhasson; egyébiránt pedig alpereseknek mint szintén tagoknak jogukban és érdekükben állott az, hogy F. József felszámolói működését ellenőrizzék; mert az a körülmény, hogy felperes az ellene indított váltóperben védekezett, esetleg csak azt eredményezhette, hogy az ez által okozott költség megtérítését adóstársaitól nem követelhette volna, azonban a már felmerült óvási költség és már lejárt kamnt tekintetében felperesnek a megtérítéshez való jogát nem érinthette; amennyiben pedig felperes korábban fizetett volna, a megtérités-jog anyagi tartalmánál fogva a megtérítendő összeg után korábbi időtől kezdve követelhetett volna kamatot; és mert a kereskedelmi törvény 62. §. szerint alkalmi egyesületek ennek a törv'énynek a kereskedelmi társaságokról szóló határozatai alá nem esnek; az alkalmi egyesületnél tehát a tagoki a nézve részvény vagy üzletrész erejéig való hozzájárulásáról külön megállapodás nélkül szó sem lehet, ellenben a kereskedelmi törvény 62. §. szerint olyan ügyleteknél, amelyeket az alkalmi egyesület tagjainak összesége köt, harmadik személyekkel szemben a tagok egyetemlegesen jogositvák és kötelezvék és igy a jelen esetben az illető takarékpénztárral szemben a tagok mindegyike egyetemleges adóstárs; már pedig az általános magánjogi elvek szerint az az egyetemleges adóstárs, ki az egyetemlegesen kötelezett tartozást kifizeti, egyetemleges adóstársaitól rendszerint egyenlő mértékben követelhet megtérítést és az a hiány, ami valamelyik adóstárstól be nem hajtható a többi adóstársat egyenlő mértékben terheli; de a kereskedelmi törvény 62. §. is azt rendeli, hogy akalmi egyesületeknél más megállapodás hiányában a tagok egyenlő mértékben járulnak a közös vállalathoz, a nyereség és veszteségben fejenkint osztoznak; már pedig a jelen esetben a tagok abban állapodtak meg, hogy a közös jogok és kötelezettségekben felperes 2 B és a többi V«—Vs arányban részesül, ennek a megállapodásnak tehát az felel meg, hogyha valamelyik tag a jog vagy kötelezettségben nem részesülhet, az osztozás vagy hozzájárulás az eredeti megállapodás arányában történjék, vagyis a kiesett tag joga és kötelezettsége eredeti arányban megosztassék; ebben az esetben tehát a jogtalan gazdagodás szabályai alkalmazást nem nyerhetnek. A S. E. 58—60. §§. szerint a beismerés, ami magában az eldöntés alatt álló perben tétetett, van különlegesen szabályozva, egy más perben tett beismerés tehát bizonyító erejére nézve egészen a S. E. 64. §. szerint megengedett szabad mérlegelés alá esik; egyébiránt a S. E. 60. §. szerint a bíróság a körülmények szorgos méltatása alapján ítélheti meg azt is, hogy magában az eldöntés alatt álló perben beismerés vlszzavonás által mennyiben veszti el erejét. A S. E. 64. §. szerint a bíróság kötelező bizonyítási szabály alkalmazása esete fenn nem forogván, a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti és ténybeli meggyőződését a per egész anyagából belátásához képest alkothatja meg, csak az okokat tartozik az Ítéletben előadni, amelyek ténybeli meggyőződését előidézték, és amelyek miatt valamely bizonyítékot elégtelennek tartott, vagy a fél ajánlotta bizonyítást mellőzött; következésképen a felebbezési bíróság ténybeli meggyőződését az iránt, hogy F. József vagyontalan, megalkothatta abból is, hogy F. József ellen csőd nyittatott és ez a csőd vagyon hiánya miatt megszüntettetett, é > emellett jogszabály megsértése nélkül háríthatta a bizonyítás kötelezettségét, helyesen az ellenbizonyítást alperesekre az iránt, hogy F. Józsefnek mégis van vagyona; azt pedig a felebbezési bíróság ítéletében indokolta, hogy az alperesi tanút miért nem hallgatta ki az iránt, hogy az alkalmi egyesületnek a felszólalás idejében mi volt a F. József kezelésére adott vagyona és e tekintetben az az indokolása, hogy ez a körülmény nem döntő, a fent kifejtetteknél fogva anyagi jogszabályba nem ütközik. Az elsőbirósági eljárásban használt folfolyamodás költsége rendszerint a perköltség közé tartozik, aminek viselése az Ítéletben döntendő el; nincs tehát perjogi akadálya annak, hogy a felfolyamodás költsége az Ítélet meghozatala előtt felszámittassék és az Ítéletben a perköltség viselésének kérdésénél tekintetbe vétessék. A S. E. 110. §. nemcsak nem tiltja, hanem egyenesen megengedi azt, hogy az esetben, ha a fél részben vesztes és részben nyertes, az egyik fél az összes költségben, vagy ennek egy részében elmarasztaltaltassék; az pedig, hogy a teljesített munkának és kiadásnak minő összeg felel meg, ténykérdés, ami a S. E.