A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 25. szám - Reformok a végrehajtások terén

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 25. számához. Budapest, 1903 június 21. Köztörvényi ügyekben. Be lévén bizonyítva, hogy alperes cselekményével felpereseknek kárt okozott, ennek megtérítésére már csak azon jogszabálynál fogva is volt kötelezendő, hogy senki más kárával jogtalanul nem gazdagodhatik és csupán tényleges kár megtérítéséről lévén szó, közömbös, hogy alperest a cselekmény elkövetése körül vétkesség és mulasztás terheli-e vagy sem. A lőcsei kir. tszek (1902. febr. '22-én 599 P. sz. a.) Beér Mór dr. ügyv. ált. képv. P. B. dr. s társának, H i t s c h Károly dr. ügyv. ált. képv. R. Armiu ellen 1,340 K. 44 f. s j. iránti perében következőleg i t é lt: Alperes köteles felperesnek 568 K. 03 f. tökét, ennek a kereset beadásától számitandó 5°/o kamatot, 46 K. becslési és 1,252 K. 32 f.-ben megállapított perköltséget végreh. terhével megfizetni, — felperesek a jelen Ítélettel megítélt összegen felüli keresetükkel elutasittatnak, s illetőleg a keresetben a fák lebocsátása által a talajban okozott kereseti rész iránti ítélkezés mellőztetik, stb. Meg okolás: Felperesek az adják elő keresetükben, miszerint alperes 1898. évben jogtalanul kivágta a n.-lipniki határhoz tartozó <Narina» dűlőben fekvő erdőiből az A) a. jegyzékben részletezett 80 drb fenyőfát, minek folytán 432 80 kr. kárt szenvedett, s ezenkívül nevezett erdőjükön át levágott szálfákat bocsátván le, ez által a B) a. becslevél szerint 133 drb fájukat megrongálván az erdőtalajt felszántván s lazítván, a fákban 197 frt 4 kr. a talajban pedig 40 frt kárt okozott, kérik ennélfogva, miszerint alperes 1,340 K. 44 f. kárkövetelés, s ennek a beadástól számitandó 5% kamata, 46 K. becslési és a felszámítandó perköltségekben marasztaltassék. Alperes az ellenirat beadása előtt G. Gyulát perbe hívta — ez azonban perbe nem állott, — a keresettel szemben pedig tagadja, hogy 80 drb fáját a felpereseknek kivágta volna, tagadja, hogy kárt okozott, tagadja az A) a. jegyzék s tételeinek helyességét, tagadja, hogy a fák csúsztatása által kárt okozott, s hogy fáját a felperesek területén csúsztatta volna s ez által területüket felszántotta. Beismeri alperes, hogy G. Gyulától annak N.-Lipniken létező erdőfáját megvette, erről az ellenirathoz csatolt szerződést kötötte meg, a fának letárolása előtt pedig a határokat egy szakértő erdőmérnök által magának kijelöltette, ahhoz a szomszéd tulajdonosokat, s így a felpereseket is meghivatta, a mely kijelölésnél felperesek képviseltették is magukat mely képviselőjük a mérnők által kijelölt határokat helyeseknek találta, s azokra mi észrevételt sem tett. Tagadja ennélfogva, hogy a neki megjelölt határokon tul, valamit vágott volna, de ha az mégis kimutatiatnék, az esetben annak következményeiért egyedül G. Gyula szavatol, ki a határok pontos kijelölését hanyagul eszközöltette. Még az előbb tagadott azt a körülményt, hogy a levágott szálfákat a felperesek területén kénytelen volt leszállítani, beismeri; de kijelenti, hogy ez nem történt a felperesek kárával, mert az erdőtörvény értelmében a fák csúsztatása előtt erre vonatkozó jogát és felpereseknek ebből eredhető kárát bizottságilag óhajtotta megállapítani, felperesek azonban ezen eljárást szüséglelennek találván kijelentették, hogy abból nem lesz baj, s nogy a netáni kár tekintetében majd kiegyeznek. S hogy az ebből származható pereket kerülje, adott a felpereseknek e cimen 1898. nyarán 30 K-t, 1899. őszén 100 K-t, a kereset beadása után pedig 1900. okt. 25-én 200-K-t helyezett letétbe. A föld talajában okozott kár irántikeresetét felp. a szemlejkvbe iktatott nyilatkozat szerint elejtették. Felperesek annak igazolására, hogy az A., a. jegyzékben résztetezett, 80 drb. fa, az ő tulajdonukat képező erdőrészletből vágatott ki, szakértők közbenjötte mellett, bírói szemlét, hogy a 80 drb. fát az alperes vágatta ki, tanukat, a fa értékére nézve szakértőket kérnek, egyben pedig tagadják, hogy 1898. évben, az átadás s illetve a határkijelöléshez,megbízott által lettek volna meghiva, hogy megbízottjuk jelen volt, és a kijelölt határok ellen észrevételt nem tett. A levágott fák csúsztatása által a felperesek fáiban okozott, s alperes által tagadott kárnak szakértők becslését kérte. A kir. tszék elrendelte a bírói szakértői szemlét, a becslést, s a tanuk kihallgatását s azt az iratokhoz iktatott, illetve a benyújtott szakértői vélemény eredményeként foganatosította. A keresetileg követett 80 drb fa értékének megállapítása előtt a kir. tszék elsőbben azt állapította meg, hogy ezen terület, ír.elyben a kivágott 80 drb fa ál), kinek képezte tulajdonát, ennek megállapítása céljából, a felek, mint azt a birói szakértői szemléről felvett jegyzőkönyv tanúsítja, Sz. N. közös szakértő által kérelmezték. Nevezett szakértő bemutatván a vázrajzot, ezen vázrajzban a tagositási térkép alapján, a határvonal a B. E. irányban veendő, amíg a Cornidesz által kitűzött vonal a B. C. D. irányt vette, ebből tehát megállapítja a kir. tszék, miszerint a B. C. D. E. terület a felperesek tulajdonát képezi, a miután alperes, a szakértői szemléről felvett jkv. tanúsága szerint beismeri, hogy ezen területről a fát kivágta, annak egyenértékét megtéríteni tartozik, mert habár a C o r n i d e s z mérnök által kijelölt határon belül vágatta is ki a fát, s habár ezen kijelölésnél jelen volt a felperesnek erdőkerülője is, ez a körülmény alperest kötelezettsége alól fel nem menti, mert alperes a határ kijelölésénél a kellő gondosságot mellőzte, amennyiben Cornidesz vallomása szerint a felperes kerülője s molnárjának adott azon feleletéből, hogy ők nem tudják merre van a határ, megelégedett egy a G. P. által átadott s a határkijelölésnél használt térképpel, a nélkül, hogy annak alkalmasságáról avagy hitelességéről meggyőződött volna. A peres területen tehát törzsök alapján Sz. N. szakértő 224 drb fának letárolását állapította meg; miután azonban felperesek csak 80 drb-nak ellenértékét kérték keresetileg, csakis ennek a 80 drb-nak az ellenértékében volna az alperes marasztalandó, és pedig a N. B. F. Gy. és B. Z. szakértők egybehangzó véleménye alaján 508 K. 80 f.-be. A levágott fák csúsztatása által s felperesek fájában okozott s a B) a. becslésben kitüntetett s keresetbe vett 394 K. 64 f.-ből csak 59 K. 25 fa volt marasztalási összegül elfogadandó, mert a fennebb említett szakértők a kárösszeget egybehangzóan csak ebben az összegben találták megállapitandónak. Mert alperes a becslési költségek cimén követett 64 K. ellen kifogást nem tett, ezen összeg fizetésére is kötelezendő volt. Felperesek azt, miszerint alperes részükre 130 K.-át fizetett, beismerik, de nem az alperes által vitatott cimen, hanem a felperesek által a végirathoz eredetileg becsatolt egyezség szerint azért, hogy a felperesek az alperes ellen folyamatba tett 2 repositiót megszüntették. Ez különben vitatárgyát már nem képezi, mert felek a szemle jkvbe adott nyilatkozataikkal, ezt a kérdést elintézettnek tekintették. Mert habár felperesek csak részben lettek pernyertesek, alperes az összes perköltségben marasztalandó volt, mert a perre az alperes szolgáltatott okot, a szemlét ő is kérelmezte, s a szemle nélkül az ügy elbírálható sem lett volna, míg azoknak a felek irányában lett megállapítása a prt. 252. §-án alapszik. A kassai kir. itélő tábla (1902. május 6-án 1,110/P. sz. a.) az első bíróság ítéletének elutasító részét felebbezés hiányában nem érinti, felebbezett azt a részét, melyei alperes 568 K.03 f. tőkében s járulékaiban marasztaltatott, megváltoztatja, felpereseket követelésüknek evvel a részével is elutasítja s kötelezi arra, hogy alperesnek 510 K. 45 fill. és 35 K. felebbezési költséget végreh. terhével 15. nap a. fizessenek, stb. Megokolás: A birói szemle eredményével bizonyítva van ugyan, hogy alperes a felperesek 80 drb. fáját valóban kivágta és pedig azokat, a melyeket felperes N. B. F. Gy. és B. Z. szakértőnek alperes jelenlétében a helyszínen kimutatott és amelyek értékét a nevezett szakértők 508 K. 80 f. állapították meg. Ezen fák értékeért azonban alperes felpereseket kárpótolni még se tartozik, mert alperes részéről ez esetben fenn nem forog oly vétkes cselekmény vagy mulasztás, mely a kártérítési kötelezettség alapjául szolgálhatna. Ugyanis Cor nidesz tanú vallomásával igazolva van, hogy mielőtt felperes G. Gy. erejében a favágást megkezdte volna, a megvett erdő határait magának az eladó és Cornidesz szakértő által kijelöltette, hogy a kijelölés térkép segélyével történt; sőt hogy ehhez az eljáráshoz felperesek mint a szomszédos erdő tulajdonosai is megvoltak hiva, kitűnik abból, miszerint azon alkalommal felperesek erdőkerülője és molnárja is megjelentek. Ezek szerint alperes a kellő óvatóssággal járt el arra nézve, hogy harmadik személyek jogát ne sértse, őt mulasztás és vétkesség se terheli a tekintetben, hogy a favágatást a neki kijelölt határok közt teljesítvén, habár téves kijelölése következtében felperesek területéről 80 drb. fát jóhiszemüleg kivágatott. Alperesnek ezen véletlen tévedéséből következik tehát, hogy az okozott kárért nem ő felelős, hanem felelős lehet az eladó, kinek az erdő határáról tudomásssal kellett bírnia, és aki a határt alperesnek teljesen tartozott volna kimutatni. A facsusztatással okozott kár elkövetése alperes ellen beismerésével szintén bizonyítva van, a szakértők által 59 K. 23 f.-ben megállapított és e helyütt is ennyiben elfogadott kár megtérítésére azonban alperes nem kötelezhető, mert a peres felek között nem vitás, hogy alperes felpereseknek az erdejében okozott károkért az 1900 sp. II. 4. sz. keresetlevél és ennek nyomán létrejött H. alatti magánegyezmény értelmében 100 K. kártérítést már fizetett, minthogy pedig alperes a perben nem tett oly nyilatkozatot, hogy ő ennek a 100 K.-nak beszámításától eláll, az alperes javára beszámítandó, minek folytán felpereseknek 59 K. 23 f. kárkövetelése fölösen is ki van elégítve, stb. A m. kir. Kúria (1903. február 5-én 4,258. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben megfelelő indokainál fogva és azért&, mert a per adataival minden kétségen kivül be van bizonyítva hogy alperes cselekményével felpereseknek kárt okozott, mely-