A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 24. szám - A királyi közjegyzők hivatása az örökösödési eljárásnál

Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. 24. szám. Budapest, 1903 június 14, A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLŐIÉT) V., Rudolf-rakpart 3. sz. mM 1Z m^ ÉRDKKEINEK KÉPFISELETÉRE. 1 MAGTÁR OCTTÍDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI t KÖZJEGYZŐI K1R KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Negyed évre Fél « Egész « 3 korona 6 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénsek legcélszerűbben bérmentesen oostauta lvényuyal küldendők. TARTALOM: A kir. közjegyzők hivatása az örökösödési eljárásnál. Irta Z i m á n y i Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Hiteltelekkönyveinkről, a telekkönyvi betétszerkesztésrül s a telekjegyzökönyvek helyesbítéséről. Irta Fekete Gedeon, betétszerk. tszéki biró Sárospatakon. — A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Irta Raffay Ferenc dr., egyetemi magántanár és eperjesi jogtanár. — A Bp. 425. §-ának második bekezdéséhez. Irta S z ó b e 1 Dániel dr., beregszászi tszéki jegyző. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése) — Irodalom (Országgyűlési könyvtár. — I. II. K e n e d i Géza dr: A magyar sajtójog. — III. Matlekovits Sándor : Gazdasági viszonyaink Ausztriával. — IV. Balog Artúr dr : Az osztrák alkotmány köréből. — T o in c s án y i Vilmos Pál dr : A mentelmi jogról. — Horváth Ödön dr : Jogakadémiák és jogi vizsgálatok. — Pajor Ernő: Magyar polgári perrendtartás) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tóra. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A királyi közjegyzők hivatása az örökösödési eljárásnál. Irta Z1MÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. Az igazságügyminisztérium, a királyi közjegyzői kamarához a hagyatéki tárgyalások gyors elintézésének sürgetése céljából 5,325/1903. szám alatt érkezett leiratában, három fontosabb kijelentést tesz, melyek a sürgető leirat tartalmának indokolásául minősithetők. Egyik kijelentése az, hogy az örökösödési eljárás gyors és szabatos foganatosításához felette sok köz- és magán jogos érdek fűződik. Másik kijelentése az, hogy a jogos érdekek gyors rendezésének az ország jogi életére van kedvező és nagy horderejű hatása. Harmadik pedig az, hogy az örökösödési eljárásban főképp a királyi közjegyzők gyors és szabatos működésének van döntő súlya. Mindez egészen igy van, ennek valóságát a királyi közjegyzők gyakorlati működésök közben — vagyis legközvetlenebbül és leghitelesebben -«— már régen tudják, tapasztalják és felterjesztéseikben a kamarák utján mindenkor hangsúlyozták is. Csakhogy ebből nem egyedül az következik, amit a miniszteri leirat egyoldalulag következtet, vagyis nem egyedül az, hogy a közjegyzők tűzzel-vassal, bírságokkal szoríttassanak, sürgettessenek a gyors eljárásra. Ezt az eljárást magok a közjegyzők is készséggel teljesitik nemcsak az ország jogfejlődésének és a jogbiztosság fontosságának tudatában, hanem saját érdekükből is, miután munkálkodásuk és sz ;rgalmuk anyagi jutalmát, életfeltételük célját ezzel a gyors működéssel közelitik meg, tehát már az életíentartás természeti rendje adja meg nekik erre az útmutatást egyébnemü sürgetések szüksége nélkül. Ha tehát most már a kormány is kijelenti, hogy az ország jogéletében a közjegyzők működése a köz- és magán jogos érdekek rendjére nagy horderejű és döntő befolyással bír, akkor a jogfejlődés tapasztalatai magokban is nagyon aktuálissá érlelték a kormánynak azt a belátását is, hogy meg kell adni, meg kell szerezni azokat a módokat, amelyek a kivánt gyorsaságnak feltételei. Kétségtelennek vehetjük, hogy az igazságügyi kormány feladatainál fogva — és a gyors igazságszolgáltatás szükségét szem előtt tartva, _ helyesen cselekszik, midőn ebből a célból tesz intézkedéseket és rendeleteket ad; de nem egyedül ott kell rendelkezni, ahol anélkül teljesül az erre vonatkozó műkő dés, hanem módokat is kell nyújtani és lehetővé kell tenni, hogy a gyors és szabatos eljárás csakugyan létesülhessen. Márpedig maga az igazságügyminiszterium határozottan kijelenti az emiitett 5,325/1903. sz. rendeletében, hogy a kívánatos gyors ügymenet elérése több nehézségbe ütközik, mely nehézségeket le kellene győzni, és a kívánatos eredményt akkor is csak sok nehézséggel lehet kiküzdeni. Mindjárt meg is jelöli az emiitett leirat egyik okul azt a körülményt, hogy az örökösödési eljárásnál való közreműködésre több közeg van h'vatva, és ezeknek a közegeknek (birák, árvaszékek, közjegyzők, telekkönyvi és adóhivatalok) külön működése hátráltatja a kivánt gyorsaságot. Ámde ez a körülmény csak kiindulási pontja az ebből láncolatosan következő egyéb akadályoknak és az eljárást késleltető okoknak. Nem lehet jelen cikkemnek célja az, hogy a számtalan akadályokat és okokat, melyek az örökösödési eljárás gyors és rendes menetét hátráltatják, tüzetesen és akként ismerj tessem, mint ahogy ezek a gyakorlati működésben felmerülI nek ; ezek a közjegyzők előtt ismeretesek, de nem tőlük függenek. Ily esetek ismertetését tehát mellőzöm is, mert úgyis bizonyos, hogy magokból a jogélet fej'eményeiből előbb utóbb : szintén azt a meggyőződést fogja szerezni a kormány, hogy ! az igazságszolgáltatás gyorsaságának előmozdítására az egyoldalú és esetről esetre való rendelkezések semmi befolyással \ nem bírhatnak akkor, ha azok az egyéb módok és intézkedé! sek mellőztetnek, amelyek a gyors és rendes eljárás akadályai ; elhárításának feltételeit képezik. Teljes lehetetlen ugyanis, hogy az örökösödési eljárást j intéző többféle közeg és többféle befolyás mindenben összhangi zatos legyen és az ügymenet gyorsaságát eredményezze. Már maga az a körülmény, hogy ezek között a több — 1 különféle közegek között felmerülő írásbeli érintkezések, az j ide oda va'ó expediálás, a visszajuttatás magában véve is sok ! idő vesztegetését jelenti és az egymást követő halasztgatásoj kat szaporítja. Ezzel pedig kapcsolatban vannak az el nem I hárítható különféle ellenvélemények, illetékességi iratok, melyek ! egyenkint és összesen nem alkalmasak sem a közbizalom fen{ tartására és megszilárdítására, sem az ügyrendezés gyorsítására. De ez még csak egyik hátrányos oldala a szóban levő eljárási viszonynak, melyhez sotakozik, hogy mind a bíróság, ' mind a közjegyző annyi szükségtelen, felesleges, céltalan irás! beli munkával van terhelve az örökösödési eljárásban, amelyI nek ellátásához nagyobb irodaszemélyzet, több irodahelyiség. több felszerelés szükséges és még ide sorakozik a biróságokj nál okvetlenül felszaporodó iratcsomó-halmaz, — pedig ezek mind egy betűig elmaradhatnának okszerű egyszerűsítéssel. Lehetetlen, ho^y mindezt a kormány ne lássa és mégis nem adja jelét annak, hogy ennek az állapotnak javítását vagy módosítását gondoskodásának tárgyává tenni kívánná, pedig a fentebb előadottak útmutatásul eléggé alkalmasak arra, hogy az örökösödési eljárásnak koncentrálása képezi az egyik módot az eljárás egyszerűsítésére és az elintézés gyorsítására — éspedig koncentrálása a közjegyzők hatáskörébe, melyről az igazságügyminiszterium emiitett leiratában kijelenti és dokumentálja, hogy az örökösödési eljárás gyors keresztülvitelében a közjegyzői működésnek van döntő súlya, akinek működéséhez anélkül is a törvény a jogi közhitelesség hatályát kötötte. Ezáltal megszabadul a bíróság mindazoktól a nem neki való perenkivüü teendőktől, melyek ott egy betűig szükségtelenek és ezáltal felemelkedik a biró a maga diszes állásához tartozó hivatására — a vitás kérdésekben való ítélkezés gyakorlására. Ezáltal lehet elhárítani azt a számtalan ellenvéleményt, illetékességi vitát, sok szükségtelen irkálást és ennek egyéb kiágazásait, melyek mind csak az ügymenet késleltetésére és az érdekelt feleknek, ugy a kincstárnak érzékeny kárositására alkalmasak, az ügy érdemére pedig szükségtelenek. Lapunk mai száma n oldalra terjed.