A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 22. szám - A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Kritikai tanulmány ellenjavaslattal. Folytatás

A JOG 175 tos eredményhez, hogy be akart ugyan hozni egy uj intézményt, aminek azonban nem merte azt a nevet adni, amivel az intézményt megteremtő német kódex megjelölte, sőt mi több, kimondotta, hogy a «közvetett birtokos» nem birtokos,— minden bizonnyal abból a célból, hogy a közvetlen és közvetett birtokosnak egymáshoz való viszonyára nézve kételyek ne támadhassanak, ha mindkettő birtokos és hogy a német irodalomban felmerült és fentebb ismertetett hasonló bizonytalanságnak és vitatkozásoknak elejét vágja, — szóval, hogy javítson a német polgári törvénykönyv 868. és 809. §-án. Ennek pedig az az eredménye, hogy pl. a bérbeadónak nincs possessorius védelme, hanem csak petitorius védelme van a bérlője ellen. Hogy ennek folytán a tulajdonos, illetve nézetünk szerint: a valódi birtokos, teljesen ki lesz szolgáltatva a bérlő, a haszonbérlő, haszonélvező stb. önkényének és rosszakaratának, minden jóstehetség nélkül is előre látni lehet. Vagyis az lesz a Tervezet 523. §-ának az eredménye, hogy a tulajdonos — mert hiszen legtöbbször ez a «közvetett birtokosa — a mindég lassúbb, mert jogkérdésekkel is bíbelődő, petitorius ut mellett érzékeny károkat fog szenvedni, «a közvetlen birtokos* pedig éli világát s possessorius védelmet élvez a tulajdonossal szemben minden körülmények között, még akkor is, ha egy fillér házbért sem fizetett ; még akkor is, ha a szerződés összes rendelkezéseit megszegte. Mindez pedig azért történik igy, mert a német törvény behozta a «közvetett birtokos» intézményét, amit azután elvileg elfogadott a Tervezet is; pedig minálunk, a mi jogunkban helyesebb nyomok vannak, amelyeken haladva, ezt a sok hátrányos következményt biztosan ki lehetne kerülni. Fentebb részletesen igazoltuk a judikatúrának az 1802 : XXII. törvénycikkre fektetett azt az álláspontját, amelyszerint a bérlő és a haszonbérlő birlaló, a bérbe- és haszonbérbe adó pedig birtokos. Miért nem tartjuk fenn ezt az elvet továbbra is r Merült-e fel csak egyetlen egy panasz amiatt, hogy a bérlőt birlalónak minősiti az élő jog ? Védtelen maradt-e ennek folytán a bérlő akár harmadik személyekkel, akár a bérbeadóval szemben ? És ki volt-e a bérbeadó szolgáltatva a bérlő önkényének ugy, mint ez a Tervezet 523. §-a értelmében sokszor megeshetik. Minthogy ezekre a kérdésekre minden esetben kedvező a válasz : kijelentjük, hogy nézetünk szerint nem a német polgári törvénykönyv 868. és 869. §-ait, hanem az 1802: XXII. törvénycikket és a magyar judikatürát kell irányadóul elfogadni. íme látjuk, hogy a bírálat alapjaképpen felállított második szempont ellen itt vétett a Tervezet, de nerms felel meg a kívánalmaknak. Ne menjünk tehát idegenbe, ha itthon jobbat találunk! Azt indítványozzuk ennélfogva, hogy a Tervezet 523. §-ában jelzett ^közvetlen birtokosokat* tegye a törvény birlalókká; sorozza őket külön osztályba azok mellett, akik nem a dolgot terhelő jognál vagy a dolog tárgyában kötött szerződésnél fogva birlalók Jhering maga is birlalást állapit meg ezen esetek némelyikében, éppen ugy, mint a római jog. amelyet ujabban helytelenül kezdenek mellőzni a birtoktanban, pedig sok alaptétele megáll, változatlanul, ezen a téren is. Ha aztán megadja a törvény — a ma élő joggal egyezően — ezeknek a birlalóknak a possessorius védelmet, ugy harmadik személyekkel, mint a birtokossal szemben, (de hogy ha szerződésen alapszik a birlalás, az utóbbi esetben csak akkor, ha a szerződés feltételeinek a maguk részéről eleget tettek), helyzetük nem lesz rosszabb, mint a Tervezet 523. §-a szerint lenne, a törvény pedig hasonlíthatatlanul jobbá lesz, mert megilleti a birtokost a possessorius védelem a birlalóval szemben is, minek folytán a fentebb ecsetelt összes hátrányok és károsodások el lesznek hárítva. Kiemeljük még, hogy indítványunk elfogadása esetében a törvény álláspontja egyébként is következetesebb. Mert ha lehet is kifogást tenni az ellen, hogy a birlalónak possessorius védelmet adunk, amely kifogásra különben már megadtuk a feleletet: sokkal erősebb kételyeket támaszthatni a Tervezet 523. §-ának ama rendelkezései ellen, amelyek szerint «a közvetett birtokos* nem birtokos ugyan, sőt nemis birlaló, mégis van neki bizonyos esetekbeu harmadik személyekkel szemben possessorius védelme. Ez a birtokvédelem theóriáját ködissé és érthetetlenné teszi s nagyobb «belső ellenmondást» rejt magában, mint a birlalónak adott possessorius védelem. Erre — ugy látszik — nem gondoltak a német ptkv. 868. és 869. §-ának átvételekor, illetve akkor, amidőn a «közvetett birtokost)) megfosztották birtokosi minőségétől, bizonyára a római jognak azt az elvét akarván tiszteletben tartani, hogy ugyanazt a dolgot ugyanabban az időben ketten nem birtokolhatják egészen, amely elvet kétségtelenül megsértette a német törvény, a hírhedt «közvetett birtokoso intézményének felállithatása végett. Még csak a Tervezet 524. §-ára kell rámutatnunk, amely eképpen hangzik: «Az 523. §. szabályai annak javára is állanak, akitől a birtokot az ott meghatározott valamely jogalapon az szerezte, aki viszont ugyanilyen jogalapon a mostani birtokosra ruházta át.» Ez a szövevényes fogalmazás, amely azért ilyen, mert nem használja a közvetlen és közvetett birtokos kitételeket, azt jelenti, hogy ha pl. a haszonbérlő a dolgot alhaszonbérbe adja, akkor az alhaszonbérlő lesz a birtokos; a haszonbérbeadó, illetve az alhaszonbérbeadó pedig nem birtokos. Szóval tovább fűzi azt a konstrukciót, amit az 523. §. felállított, hogy még több zavar kutforrását teremtse meg. Mennyivel egyszeiübb az általunk ajánlott változtatás, a mely szerint a haszonbérbeadó birtoKos, a haszonbérlő és az alhaszonbérlő pedig birlaló lenne. Ami már most azt a második érvet illeti, amelylyel szintén támogatni véljük a Tervezet 510. és 523. §-ai ellen felhozott kifogásainkat: ezt az érvet a Tervezet egyéb részeiből merítjük. A birtoknak ugyanis nemcsak az a jelentősége van a m igánjogi rendszerben, hogy, mint a dolog feletti tényleges hatalom, jogvédelemben részesül, hanem éppen olyan fontos az a jelentősége is. amellyel a tulajdonjog megszerzése, különösen az elsajátítás, az elbirtoklás, a termények megszerzése és az átadás, továbbá a tulajdoni kereset és némiképpen a zálogjog szempontjából bir a Tervezet szerint is. (Ind. II. köt 66. és 69. 1.). És ha a Tervezetnek a most említett dologjogi intézményekre vonatkozó szabályait vizsgáljuk, s összevetjük a birtokról és s birtokvédelemről szóló cimben foglalt rendelkezésekkel: azt látjuk, hogy a Tervezet tulajdonképpen kétféle birtoklást ismer. Az egyik az, amit az 505 — 524. §-okban, a másik pedig az, amit a tulajdonjoggal kapcsolatban alkot meg; Az előbbinél a tényleges hatalom a dolog felett: a birtok, az utóbbi helyeken szabályozott birtok pedig akkor forog fenn ha a dolgot amint sajátját* tartja hatalmában az illető. Az Indokolás is beismeri ezt (II. k. 69. és 70. 1.) s érzi is azt a hibát, amibe a Tervezet esett s amibe bele kellett esnie a birlalás kiküszöbölése és a közvetett birtok elfogadása mellett: hogy t. i. az animus rem sibi habendi kisért a birtoktanban újból. Hiába említi az Indokolás kétszer is, két egymásután következő mondatban, hogy ez a kellék : amint sajátját birni a dolgot,* az úgynevezett birtokakarattal nem teljesen azonos; kétségtelen hogy a Tervezet tanítása, még a birtok fogalmi meghatározása tekintetében sem tiszta, mert van olyan birtok, amelyik tulajdonképpen nem birtok, mert a valódi birtok egyik fogalmi alkotóeleme hiányzik belőle. Az animus rem sibi habendi-t egyik helyen elejti a Tervezet, hogy a másik helyen, legalább részben, feltámassza. De hiszen nemis történhetett ez másképpen amellett az eljárás mellett, amely mindenkit birtokossá tesz, kivétel nélkül, aki tényleges hatalmat gyakorol a dolog felett. Micsoda borzasztó eredmények állanának is különben elő, ha pl. a bérlőm elbirtokolhatná tőlem a házamat, azon az alapon, mert birtokos az 523- §. szerint és mert az elbirtoklási időn belül szakadatlanul gyakorolta felette a tényleges hatalmat. így tulajdont szerezne a záloghitelező, a haszonélvező, a haszonkölcsönvevő, a letéteményes stb. is, hiszen ezek egytől-egyig birtokosok ! Ezt pedig már mégsem lehet megengedni, minek folytán azt a hibát, amit a közvetett birtok felállításával és a birlalás intézményének kiküszöbölésével elkövettek, helyre akarják hozni, ha másképpen nem lehet, hát egy másik — hibával Ha már annyi birtokos van, aki azonban mégsem birtokos, hiszen akkor megilletné az elbirtoklás is : fel kellett állítani egy másik fogalmat, egy másik, egy igazi birtok kategóriát, amivel aztán lehet boldogulni a dologi jogok terén is ! Hogy az előbbi birtokosok egyrésze nem valódi birtokos, mert csak birtokvédelme van, az nem baj; hogy egy fogalomból kettőt csinál ilyképpen a törvényhozó, ugy látszik, az sem baj ! És ezek után bátran kérdezhetjük, miért kell a birtoklás fogalmát, amit Jhering elmélete alapján végre-valahára tisztázni lehet, elhomályosítani és az animus rem sibi habendi-t újból belevinni? Miért nem szabályozzuk egyformán abiitokot a birtokvédelem és a dologi jogok szempontjából? Miért kell egy külön fajta birtok amott és egy másik fajtájú emitt ? Miért