A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - A büntető perrend némely kérdéséről

80 A JOG Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Mi értendő az önköltségi ár alatt ? Erre nézve irányadó, hogy a szerződő felek akarata mire irányult, jelesül a szorosabb értelemben vett önköltségre-e, amely alatt az a tényleges kiadás értendő, amelyet a kérdéses szállítmány fuvarozása az alperesnek közvetlenül okoz; avagy a tágabb érteleniben vett önköltség-e, amelynél az alperesnek a kérdéses fuvarozással közvetlen összefüggésben nem állo, mindennemű összes kiadása figyelembe veendő A kaposvári kir. tszék mint keresk. bíróság (1901. dec. 21-én 7,962. sz. a.) Folly J. vmegyei főügyész ált. képv. S. megye törvhatóságának, M á n d 1 P. dr. ügyv. ált. képv. Somogy Sz. B. h. é. vasút t. elleni szerződés teljesítése s jár. ir. keresk. perében következően itélt: A kir. tszék kimondja, hogy alp. h. é. vasúti rt. köteles a nagyatádi járásbeli törvh. utak építése és lentartása céljából, a vonala igénybevételével szállítandó kőanyagot és kavicsot az engedélyidő lejártáig kocsikilométerenkint 16 fill. egységárban és 100 grammonkint 4 fill. kezelési illeték hozzászámitásával szállítani. Elmarasztalja a bíróság alperest 645 K. 90 fill. perköltségnek 15 nap a. végreh. terhe mellett felperes részére leendő megfizetésében. Megokolás: Felperes törv. hatóság 1887. évi 126 közgy. sz. a. kelt határozatával a S. Sz. B. h. é. vasút törvényhatósági segélyezésére 10 éven át fizetendő évi 12,500 irtot szavazott meg oly kikötéssel, hogy ezen segélyösszeg fejében törzsrészvények adása helyett köteles lesz nevezett vasút a n.-atádi járásban levő törvhatósági közutak kiépítése és fentartásához szükségelt kőanyagot a 90 évi engedély időtartama alatt regie-áron szállítani. Ezen regie-árt a m. kir. államvasutak igazgatósága A. a. közlésével a m. kir. keresk. miniszt. B. szerinti rendeletével kilométer- és 100 grammonkint 2 kr. kezelési illeték hozzászámitásával állapította meg. Alperes h. é. vasút r. t már üzeme első évében a megállapított egységes díjtételnél magasabb dijakat szedett és felperes kénytelen volt az évi 12,500 írt segély megvonásával fenyegetőzve, a szedett magasabb díjtételek visszatéritéritése iránt lépéseket tenni, amelyek eredményre vezettek addig, amig felperes 1894. évben a még hátralevő segélyösszeget is lefizette. Ezután alperes h. é. vasút r. t. magasabb, kétszeres díjtételt léptetett életbe. Felperes sérelme orvoslásáért a keresk. minisztériumhoz fordult, amely fentartva a B. szerinti rendeletben foglalt álláspontját, telperes törv. hatóságnak engedte át, hogy az alperes h. é. vasút ellen a megfelelő lépéseket megtegye. Ezen előzmények után felperes keresete arra irányul, hogy a vitássá lett szállitásidijtétel 100 kgrmmonkint 2 kr. kezelési illeték hozzászámitásával 8 kr. egységárban állapittassék meg. Alperesnek az bz álláspontja, hogy regie-árban (önköltségi ár) való szállításra kötelezte magát, de e regie-árnak nem felel meg a 8 kr., mert felek kölcsönös jogai és kötelezettségei kétoldalú szerződésben állapíttattak meg; ez a szerződés nem tartalmazza azt, hogy a regieár kocsikilométerenkint 8 krból állana, hanem csak azt tartalmazza, hogy alperes a szállítást önköltségi árban tartozik teljesíteni. Feleknek ezt a jogviszonyát az államvasutaknak A. szerinti közlése és a B. szerinti keresk. miniszteri rendelet nem szabályozhatják, de nemis szabják meg alperes vasút önköltségi díjtételét, hanem csak azt az önköltségi díjtételt állapítják meg, melyet alperes az államvasutaknak tartozik fizetni s igy alperesnek a kötelezettsége felperessel szemben kifejezetten az önköltségi árban, nem pedig a kocsikilométerenkint 8 kr. számításban állapíttatott meg; annálfogva csak az a megoldandó kérdés,hogy felperesileg vitatott kocsikilométerenkénti 8 kr. megfelel-e a regie-árnak vagy nem. Ennek a szerződési önköltségi árnak, felperesileg vitatott 8 kr. egységár csak egyik alkotó eleme azon fix díjtétel, mely az államvasutaknak az üzletkezelés fejében jár és amelyet a csatolt 2-/. a. üzletkezelési szerződés 4. §. B. C. p. szerint az államvasutakkal egyetértőleg 8 krban állapítottak meg. Alperes önköltségének 2-ik alkotó elemét képezik mindazok a kiadások, a melyeket alperes az államvasutak részére kötelezett 8 kron felül fedezni tartozik, ilyenek: 1. a 2. sz. üzleti szerződés 5. és 3. §-aiban meghatározott kiadások, 2. a 3. sz. a. számlázási rendszer szerint alperest terhelő kiadások. Ezek mellett figyelembeveendőnek tartja alperes, hogy a viszony, mely közte és az állarrryasuíak közt az üzletkezelésre nézve fennáll, a nyerészkedést elvileg kizárja és eképp egymás irányában való szolgáltatásoknál a kölcsönös önköltségi áraknál többet számításba nem hozhatnak; figyelembe véve az üzleti szerződés 9. §. 2. bekezdését, amely szerint az államvasutak által alperes vonalán szállított küldemények után alperes az államvasutaknak kocsikilométerenkint 5 krt számit, az államvasutak által alperesnek felszámított 8 kr. önköltségi árral 13 krra emeli alperes önköltségét, figyelembe véve, hogy egy kisebb vasút üzleti költsége állandóan nagyobb az államvasutakénál, figyelembe véve a m. kir. államvasutak által az önköltség kiszámításánál követett elveket: az alperes vasút által megállapított 16 kr. önköltségi egységes díjtétel semmivel sem több annál, mint amennyi alperest megilleti. Ezen 16 kmyi díjtétel alperes önköltségének minimumát képezi, mert ezen összeggel a legszigorúbb számítással is csak oly díjtételeket állapított meg alperes, mint amennyit az államvasutaknak legalacsonyabb önköltségi tétele kitesz. Erre nézve szükség esetére szakértőket kér meghallgatni. Felperes további perirataihoz csatolta F. a. a közmunka és közlekedési m. kir. minisztériumban 1899 január 9-en felvett engedélyezési tárgyalási jegyzőkönyv kivonatát; G. a. a kereskedelemügyi minisztériumnak 44,252/IV. M leiratát és H a a peresnek levelét annak igazolására, hogy a 8 kr. egységes díjtétel az engedélyesekkel szemben megállapítva lett, az engedélyesek jogutóda alperes h. é. vasút is ezen kötelezettséget tudva, ko otte mee a 2 sz üzleti szerződést és a helytelen díjszámítás miatt felperesileg emelt panaszügyben a m. államvasutak igazgatóságához intézett átiratában alperes h. é. vasút e kötelezettségét elismerte késznek nyilatkozván elvállalt kötelezettségéhez képest a részére megszavazott megyei segéllyel szemben ellenszolgá tatásképpen a n.-atádi járás közutainak fentartására rendelt ko es kavics-küldemények után az önkezelési dijat alkalmazni s e szerint a már elszállított küldemények után csakis az államvasutakat, mint üzemkezelőt illető önköltségi egységes díjtételt és 100 klgrkmt 4 krnyi kezelési dijat fog számíttatni és ah. é. vasút a maga részéről minden bevételi részesedésről lemond. Alperes a következő perirataiban ezen F. jkvi kivonatot, G miniszteri leiratot és H. levelet valónak elismerte, vitatja azonban, hogy az önköltségi ár eddigelé még csak a m. államvasutak és alp. h. é. vasút között való viszonyban az államvasutak szolgálmányai tekintetében lett megállapítva, míg a felperes és alperes közötti viszonyban az önköltség nem állapíttatott még meg számszerűen, ezen önköltség a legmérsékeltebb számítás mellett is 16 kr. Amikor az engedélyesek az F. szerint biztosítást kértek arra nézve, hogy az államvasutak ne szedjenek 8 krnál megasabb dijakat, ezzel csak biztos alapot akartak nyerni saját önköltségük kiszámítására és csakis evégből akartak garanciát arra nézve, hogy az államvasút saját önköltségét 8 krnál nagyobb összegben nem fogja felszámítani. Egyébként is az engedélyeseknek F. szerinti kérése nem teremtett jogviszonyt, köztük és felperes között nem vont maga után kötelező megállapodást, aminthogy nemis létesített az engedélyesek és felperes között semminemű szerződést. Ekként azF. alatti már nem alterálhatta az akkoriban felperes és alperes között kölcsönösen végleg megállapított jogokat és kötelezettségeket, melyek az érintett közgyűlési határozat szerint az összegnek meghatározása nélkül csak is az önköltségi árban váló szállításra irányultak. Az F. szerinti tárgyalásnak nem volt célja a felperes és alperes közti jogviszonyt rendezni, tényleg a felperes és alperes költi jogviszonyra vonatkozó idézet ezek között jogokat és kötelezettségeket nem állapit meg. A G. kapcsán tagadja alperes hogy bármi visszatérítést teljesített és hogy dijvisszatéritésre kötelezve lett volna. Az államvasutak' mint az alperesi vasút önálló üzletkezelője a keresk. miniszt. rend. folytán teljesített visszatérítést, de az az alperes beleegyezése nélkül, sőt egyenes tiltakozásaira történt, alperest nem kötelezi. Vitatja még alperes, hogy ő a 2. sz. üzleti szerződés 3. és 5, §§-ai alapján bővebben nem részletezheti az egyes tételeket, mikből az általa számított 16 kr. önköltség képződik, mert a 90 évi engedélyidő egész tartama alatt évenkint ezt kimutatni, ellenkezik az egységes önköltségi díjtétel alaprendezésével; nemis feladata kimutatni, hogy 16 kr. az alperes önköltsége, elég ha kimutatja, hogy a felperesileg igényelt 8 kr. egységes díjtétel és 2 kr. kezelési illeték alperes vasút önköltségének fedezésére elégtelen és akkor a biróság a kereseti díjtétel alkalmazását elviieg ki nem mondhatja. A H. alatti levél kapcsán kifejti alperes, hogy ezen levélben foglalt díjszámításnak 16 kr. önköltségi díjtétel és 2 kr. kezelési illeték az alapja. Feleknek ezen érvelése mellett a biróság szakértők meghallgatását rendelte el arra nézve, hogy a peres kőanyag-szállitmányok után alp. h. é. vasútnak mi a minimális önköltsége, a H. levélbeli díjszámításnak minő dijegységtétel az alapja. Az eredmény az lett, hogy a felperesi és bírósági szakértő alp. h. é. vasút eddigi évi üzleti jelentései és mérlegei alapján alperes vasútnak minimális önköltségét 10"03 krajcárban, alperesi szakértő 19 krban határozta meg és ezen meghatározásnál a felperesi és bírósági szakértő az üzleti szerződés 5. p.-ban irt 10°/o használati dijat, ellenben az alperesi szakértő 4,750 frt használati dijat vett számításba és ez annyiban tenne különbséget, hogy a 10°/o használati dij számításával, az alperesi szakértő szerint, a kérdezett minimális önköltség 15 04 krra száll le, a 4,750 frt használatidij számításával ezen önköltség a felperesi és bírósági szakértő szerint 1107 krra emelkedik. A H. a. levélben foglaltakra pedig a szakértők egyezően vallják, hogy abban a díjszámítás az alperesileg állitott 16 kr. díjtétellel történt. A kir. tszék a vitás kérdést ugy itéli meg, hogy felperes törv. hatóság az 1887. évi 126. sz. közgy. határozatával alp. h. é. vasút jogelődjének, az engedélyeseknek a kért segélyt kikötéssel szavazta meg, ezzel egyoldalúan ajánlatot tett, és ezen ajánlatra az engedélyesek az F. szerinti engedélyezési tárgyaláson nyilatkoztak, számszerűen meghatározván a felperes törv. hatóság által kocsikilométerenkint kikötött szállítási dijat és felperes törvényhatóság is ezen 8 kros egységes díjtételt az F. szerinti tárgyaláson és 2. sz. üzleti szerződésben, ugy a G. miniszteri leiratban biztosítva, tudva szolgáltatta ki alperes vasútnak a megszavazott segélyösszeget. Feleknek ezen kölcsönös nyilatkozatában és azt követő konkludens tényeiben jött létre a kereset szerinti megállapodás. Nem bír súllyal alperesnek az F. szerinti nyilatkozatára tett azon érvelése, hogy ez csak idézet, de felek közt jogviszonyt nem teremtett; mert alperes h. é. vasút maga sem állítja, hogy ifj. gr. Sz. Imre és társai somogymegyei birtokosok engedélyesek amaz idé-