A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 21. szám - Perjogunk kiváltságosai

Huszonkettedik évfolyam. 21. szám. Szerkesztőség: V., Rudolt-rakpart 3. az. Budapest, 1903 május 24. A JOG Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Negyed évre _ 3 korona V., Rudolf-rakpart 3. sz. BETILiF 1Z ,GmMGÍ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 4 MAfiYAR ÜBTTÉD1, BIROI, CGYÉSZf ÉS KÖZJEGYÉ IU KÖZLÖNYE \ ~ 12 [ Ssámos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak RÉVAI LAJOS dr. STILLER MOR dr. "TT^s. Al előfizetési pétnek legcélszerűbben bérmenteaon ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. ooBtautalványnyal küldendők. TARTALOM: Perjogunk kiváltságosai. Irta Bor eas. — A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének birtoktana. Irta R a f f a y Ferenc dr., egyetemi magántanár és eperjesi jogtanár. — A bün tető-perrend némely kérdéséről. Irta M os kovitz Iván dr., újpest kir. albiró. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülései. — A konzul bíráskodásról magyar honosok házassági ügyeiben.) — Nyilt kérdé sek és feleletek ^ítélet vagy végzés? 'III. Irta Bereznay János kassai kir. albiró. — IV. Irta H e r z Bódog, Pápán.) — Vegyesek MELLÉKLET: Jogesetek tóra. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a i udapesti Közlöny-böl. \ Perjogunk kiváltságosai. Irta BOREAS Hát ilyenek is vannak ? Hiszen a kiváltságok kora lejárt! Hiszen a jogegyenlőség idejében élünk! Igenis, a kiváltságok kora lejárt s a jogegyenlőség jegyében vagyunk és a kiváltságos osztálynak csillaga mégis ragyog. Hiszen éppen ezért tűnik fel ez a körülmény. Mert ha a rendi alkotmány napja még most is felettünk ragyogna, akkor a kiváltságosok fel sem tűnnének s róluk szót sem kellene ejteni. Bizony még mindig vannak olyanok, akik az egyenlőség eszméjétől húzódozva, maguknak más közönséges államp >1gárokénál, ba nemis nagyobb, de külömb és* kedvezőbb jogot követelnek. És tudja-e a tisztelt olvasó, hogy perjogunknak kik a kiváltságosai ? Azok az egyének, akik a törvénykezési eljáráson kivül fekvő, csupán az ő személyiségükkel összefüggő oknál fogva a hazai biróságok ítélkezése alá nem vonhatók. Ilyenek a hazai és külföldi uralkodóliázak tagjai, a külföldi államok képviselői, t. i. követek és konzulok, ugy még az ezek háztartásához tartozó személyek. És miért élveznek mindezek oly kiváltságot f Azért, mert az uralkodó-házak tagjai az alattvalóktól megkülönböztető helyzetben vannak, a külföldi fejedelmeket és a külföldi államok képviselőit pedig az úgynevezett területen-kivüliség joga illeti. Mi az a területen-kivüliség? Ez egy fikció, mely szerint a külföldi fejedelmek vagy államképviselők, ha más állam területén vannak is. jogilag akként tekintetnek, mintha saját hazájuk területén laknának. Ugy az uralkodót saját államában, mint a területenkívüliséget élvezőket más államban ti nyleg illető jogról kívánunk tüzetesebben szólni s azt a kérdést tárgyalni, hogy e jogok élvezete mennyiben fér össze a mai kor szabad jogelveivel s mennyiben felel meg tételes jogunknak. r. Az állam uralkodójának különleges jogállása felség-jogaiból folyik. O az államhatalom megtestesülése, tehát érthető, ha őt a törvény bizonyos tekintetekben külön jogállással látja el. Ámde ily jogok őt csakis mint az állam fejét, mint az államhatalom képviselőjét illethetik. E jogoknak tehát csak a közjog terén van helyük. Mihelyt azonban az államfő személyisége nem mint a felségjogok alanya jelentkezik, akkor leveti államfői jellegét, akkor öt is, mint az állampolgárok egyikét kell tekintenünk. Mikor tehát azoknak a jogoknak alanyaként jelentkezik, amely jogok őt nem mint államfőt illetik, amely jogok éppúgy kell, hogy illessenek minden állampolgárt, a természetes okoskodás értelmében kell, hogy e jogok, t. i. a magánjogok tekintetében ő is ugyanazon törvények alatt álljon, mint az állam polgárai. A magánjog terén a jogegyenlőség magasztos elve az uralkodó-házakkal szemben sem szenvedhet csorbát. Hogy az anyagi magánjog terén ugyanaz a törvény irányadó az uralkodó-házra is, ezt az elvet a legtöbb állam joga elismeri. Vannak ugyan az uralkodó-házaknak úgynevezett házitörvényeik, de ezek csupán az uralkodó családügyeit érintik s csak a családra kötelezők. Az alattvalók magánjogait a házi törvények, nem érintik, miértis ezek senkinek szemét sem szúrhatják. Az alaki jog terén azonban a jogegyenlőség elve még nem tudott magának polgárjogot szerezni, mert uralkodóházunkat érdeklő jogügyekben, az ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jogokat tárgyazó, úgynevezett birtokperek kivételével, a rendes b'róságok — az eltogadott bírói gyakorlat értelmében — nem ítélkezhetnek. Uralkodóházunknak e különleges jogát, házi törvényein kivül az 1815. évi június hó 15-én kelt udvari rendeletre és az 1839. évi február hó 5-én kelt egyezményre alapítják, melyeknek értelmében az uralkodóház tagjainak személyes természetű jogügyeiben a bírói hatóságot a cs. és kir. főudvarnagyi hivatal gyakorolja s mely rendelet, illetve egyezmény érvényét birói gyakorlatunk elismerte. Hogy maga az uralkodóház emiitett külön jogához mi okból ragaszkodik, ezt a kérdést a mi közönséges okoskodásunk segítségével nem tudjuk megfejteni. Nem bizik-e az uralkodóház a magyar bíróságokban? Szakértelmüket vagy részrehajlatlanságukat nem tartja elég erősnek ? Avagy büszkeségét bántaná az a körülmény, hogy közönséges birák bírálják el ügyeit? Alkotmányos érzelmű uralkodónkat ismerve, egyik feltevést sem mondhatjuk alaposnak. Hiszen ha igy volna, akkor az uralkodóház, az egyéb jogügyeinél fontosabbaknak látszó birtokperekre nézve sem nyugodnék bele a rendes biróságok ítélkezésébe s legalábbis lépéseket tett volna már az iránt, hogy birtokpereiben is kivételes biróságok járjanak el. Azt mondhatják esetleg a kivételes bíróság pártolói, hogy az uralkodó tekintélyének az a körülmény nagyon árt, hogy ő a rendes biróságok előtt vonható perbe. Ez az ellenvetés, szerény véleményem szerint, egyszerűen naiv. Mert az a puszta tény, hogy valaki alperesként perbe lesz vonva, más, közönséges embernél sem alkalmas arra, hogy az illető tekintélyének ártson. Mi szüli a pereket ? Jogvita, avagy a kötelezettségnek teljesítési képtelensége, esetleg makacssága. Ha a felek azért lépnek perbe, mert köztük jogi kérdések forognak fenn, melyeknek eldöntését a jogtudósok bölcs belátására és tudományára kell bizni, akkor sem felperes, sem alperes még nem ártanak tekintélyüknek vagy jó hírnevüknek, sőt ez a tény még igazságszeretetükről s törvénytiszteletükíől is tanúságot tehet. Ha azonban a perek okai a teljesitési képtelenségek vagy makacsságok, ugy el kell ismernünk, hogy ez beteges állapot. De erre csak azt jegyezzük meg, hogy ily esetekben nem éppen a perbevonás ténye, hanem már a teljesitési képtelenség rontja a perbevontnak tekintélyét. Feltéve tehát, de meg nem engedve, hogy az uralkodóház egyik tagja zilált anyagi viszonyok közé jut, akkor már egyedül az a körülmény, hogy ő a rendes biróságok előtt perbe nem vonható, tekintélyét nem fogja megóvhatni. Hogy azonban a tekintélyféltőket is megnyugtassuk, kiemeljük, hogy mi kifogásunk sem lenne az ellen, sőt helytelennek sem tartanok, ha törvény állapítaná meg azt, hogy a királyi ház jogügyeinek ellátására az országon belül egy jogügyi igazgatóság szerveztessék s az uralkodó s esetleg családja tagjai mindig ennek utján idéztetnének perbe. Az uralkodóház tekintélyének kérdésén tehát tul vagyunk. Hajlandó vagyok azonban ennél még tovább menni s Lapunk mai száma n oldalra terjed.