A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 20. szám - A debreceni kir. itélőtábla és főügyészség

160 A JOG lehetünk általában elégedve, ha bíróságaink az előkelő tár­sadalmi helyzetet, mely való ában legtöbbször vagyoni elő­kelőségnél egyebet nemis jelent, a fönnebb mondottaknál fogva enyhítőül is és súlyosítóul is tekintetbe véve, olybá veszik, mintha nemis léteznék. Kis egyenérték ez a jogegyenlőség ellensúlyozására, ha figyelembe vesszük, hogy a nyomor, a szegénység, mivel ily esetben a sértett magánjogi igényének biztosítására szolgáló alap rendszerint — világ csudájára, — nem szokott meglenni, vagyon elleni bűncselekményeknél ujabban súlyosító körül­ményül szokott figyelembe vétetni, Ez semmi! Aki mesterlegény-létére bűnözött, uj, eddig szokatlan mesterséget kénytelen tanulni a gyüjtő-íogházban, ami nemzetgazdaságtani szempontból helyeselhető, de a B. T. K. 37. §-ában említett ^viszonyainak megfelelő munkai} elvével össze nemigen egyeztethető. Végre is azonban, bár­mint értelmezzük is a törvényt mi, a büntetés lélektani hatá­sainak teljes megértésére többé-kevésbbé képtelen jogászok: kézműves-mesterség elvégzésére kényszeritik Hát aki jó (azaz vagyonos) családból származván, az érettségi letételéig tudott várni a betöréses lopás elkövetésével ? Meg tudom nevezni az esetet, melyben 1 évet meg nem haladó büntetés rjvatván ki a 15-szörös lopás elkövetésért, az elitélt nemcsak hogy ipari munka helyett irodai munkát végezhetett büntetésének ideje alatt, hanem a fogházi élelem helyett a fogház tisztviselői részére előirt élelmezésben ré ze­sittetett. Ha a merő javítási elméletet tartjuk szem előtt, meg­elégedhetünk a büntetés ilyetén végrehajtási módjával (az illető most köztiszteletben álló hivatalnoka egy országos hirü inté­zetnek), de hisz nem fogadhatjuk e! a javitási elméletet ! S téve, tagadva, hogy igy volna, megfelel-e az igazságnak, hogy egyiket azért vonjuk el a fogháznak mérges levegőjétől büntetésének taitama alatt, mert kedves szüleinek edvező vagyoni viszo­nyaira tekintettel nagyobb iskolai képzettséget szerzett, másikat azért tegyük el a biztos tönk veszélyének, mett szorult viszo­nyainál fogva csak i ^ri előképzettséget szerezhetett ? De általánosítsuk az esetet! Van jogunk rá. Kérdem : jogegyenlőség ez vagy egyenlőtlenség ? . . . Most halijuk a cikkiró urat I O ugylátszik külön büntetési módot kiván a társadalom külömböző kasztj i részére; más tételt a mivelt embernek, mást az inasgyereknek, mást a pásztorlegénynek ; mást a puszta fiának és mást az iparos-segédnek . . . Azt hiszem erre kár szót vesztegetni . . . VIII. Végezetül. Végezetül folytathatnám a végtelenségig az igyen meg­kezdett elmélkedést. Az eredmény, amit kihozni tudnék, egy volna. Összegezzünk hát. Mi az eredmény ? Törvénysértések, ellentétek, következetlenségek előfor­dulhatnak és előfordulnak szakbiróságoknál szintúgy, mint esküdtbiróságoknál. Melyik a jobb hát? En nem tudom ; mert a jogkereső közönség szempont­jából tekintve a dolgot, bizony nagyonis mindegy lehet : azért kapott-e vádlott a mindig irányadó közfelfogás szerint meg­érdemlettnél enyhébb büntetést, mert a séitett nem igaztágügy­miniszter (mely körülménynek igazságszolgáltatási fontosságát kellőleg méltányolták a 44-iki javaslat pártolói, Illetve ellenzői), avagy azért mentették e föl a közvetlen gyakorlatnak nem mmden tekintetben tisztító tüzében rem álló esküdtek a vád­lottat (akit a szakbiróság elitélt volna), mert. . . ugy érezték, hogy ők is ugy cselekedtek volna hasonló körülmények közt. Végre is a dolgok elfogulatlan szemlélői, — ha ugyan ilyenek is vannak, — nem fogják tagadásba veheti i, miszerint az úgynevezett jogérzéket inkább sérti a szakbírói — tudo­mányos érvelésekkel mindig megindokolható— következetlen­ség, mint a jogtanitmányoktól távol állva, kellő idő múlván mindenesetre a mostaninál jobban és következetesebben Ítélő esküdtszék. Addig is végzem a költő szavaival. En a vidámság hang­ját keresém és akaratlanul ilyen fekete lett az én gondolataim­nak a menete, mert egyik tizenkilenc, a má ik egy hijján husz. Belföld. A debreceni kir. ítélőtábla és főügyészség. A királyi táblák decentralizációja alkalmával Szilágyi Dezső akkori igazságügyminiszter eredetileg csupán tiz tábla létesítését vette tervbe. Nagy arányú agitáció szorította ki a 11-iket, a debrecenit. S ime a tapasztalás megmutatta, mily nagy szükség volt épp az alföldi nagy metropolisban elhelye­zett táblára, mely ma a budapesti után a legnagyobb ügyfor-" galommal bír. A debreceni kir. tábla hatásköre öt törvényszék területére terjed- ezek: a debreceni, mármaros zigeti, nyíregyházai, szat­márnémeti és zilahi törvényszékek. J ur i sdi c t lója ala tartozik 31 járásbíróság. A tábla területe 5 millió katasztrális hold, népes­sége másfél millió lélek. Valamennyi ide tartozó törvényszék nagy területtel es ügy­forgalommal bir és felette sok munkát ad a felsőbíróságnak. Leg­nagyobb mértékben áll ez a m á r m ar ossz í g et i ról, mely­nek lakossága a műveltség legalsó fokán ál), rettenetes szegény­ségben él és nagyon perlekedő természetű. Igazán bámulatos buzgalommal kell dolgozni az aránylag csekély számú, de annál nagyobb tudással és munkaszeretettel rendelkező bírói karnak, hogy a nagy forgalmat ily szép rendben és ily alaposan lebonyolítsa! De beszéljenek a számok ! A tábla bírói kara l elnökből, 2 tanácselnökből és 20 bíró­ból áll, kik közül azonban egy (Baross Gyula) az igazságügy­minisztériumba van beosztva. Van ezenkívül 1 elnöki titkár, 3 tanácsjegyző-albiró és 3 jegyző. A segédhivatalban dolgozik 1 irodaigazgató, 4 irodatiszt, 5 irnok és 1 irógépkezelő dijn >k. A szolgaszemélyzet egy ajtónállóbói, 1 kapusból és 7 hivatalszol­gából áll. A tábla elnöke Bernát h Elemér, 4 év óta vezeti a bíró­ságot. Mély tudás, éles jogászi eszme, páratlan szorgalom, kitűnő adminisztratív vezető képesség és erélyes, de tapintatos fellépés jellemzik működését. Ismertetésünk keretén kivül esik az elnök egész tevékenységének részletes méltatása. Elég legyen rámutat­nunk arra, amit a mármarosszigeti törvényszék területén levő bíróságok rendbehozása körül kifejtett. Midőn a vezetést átvette, az említett területen — tisztelet a kivételeknek — iszo­nyúan dezolált igazságszolgáltatási viszonyok uralkodtak; annyira, hogy például az ezen törvényszék területéről végrehajtási ügyek­ben felérkezett felfolyamodások az összes beadványok 4/{-ét tet­ték ki. Az elnök nagy gondot fordított arra, hogy ezek az ügyek a legalaposabban revideáltassanak és a legrövidebb idő alatt elin­téztessenek, így aztán lassankint helyreállott az erősen veszélyez­tetett jogbiztonság. Az elnök vezeti az első (közpolgári és úrbéri) tanácsot, elnöke a fegyelmi bíróságnak, a telekkönyvi vizsgáló bizottságnak, az 1891. évi XVII. t.-c. 10. §-a értelmében alakított és a könyv­tári bizottságnak. Az elnök a törvényszékek ügyvitelét mindenkor szemé­lyesen (nem kiküldött által) vizsgálja meg, s minden törvény­széki vizsgálat alkalmával több járásbíróságnál is megtekinti az ügyvitelt és ügykezelést. Az elnök, a tanácselnökök és a birák különös gondot fordí­tanak arra, hogy a táblai határozatok ellentétesek ne legyenek, a judikaturát folytonosan éber figyelemmel kisérik. A jogegység megóvására szolgál, hogy mindenik tanácsban vezetik az u. n. kék könyvet, melyben az illető tanácsnak elvi jelentőségű jogkérdésekben létrejött megállapodásai esetről-esetre bejegyez­tetnek. Az elnök jó néven veszi biráitó! azt, ha a közönséggel társa­dalmilag szívélyesen érintkeznek, ami azonban a pajtásk* dás hatá­rát sohsem éri el. E tekintetben maga jár elől; több társadalmi, jótékony és művelődési egyletnek elnöke és tagja. Ezzel azután kettős cél van elérve: egyrészt megismerkedik a bírói kar a helyi élettel és annak kitűnőségeivel anélkül, hogy a tulbizalmas érint­kezés ártalmas befolyással lenne a birák hivatalos működésére, másrészt a birák elfoglalják a társadalomban őket megillető pozí­ciókat, s ezáltal a vidéki város társadalmi életét emelik és vezetik. Hű munkatársai az elnöknek ugy a munka terén, mint a társadalmi élet fejlesztése körében Széli Farkas és Szeghő István tanácselnökök. Előbbi a bűnügyi osztály vezetője és nagy történetbuvár, ki a szabad idejét a debreceni kollégium hires levéltárában tölti, kutatva a régi debreceni jogélet forrásait. A Csokonai irodalmi-kör fejlesztésében tevékeny részt vesz; s zászló­vivője nemcsak a magyar, hanem az idegen nyelvű kuliurának is Mult évben angol klubbot alakított, mely szépen virágzik. Szeghő tanácselnök egészen hivatalának él, bár ő isszive­sen érintkezik a közönséggel. A birák valamennyien kedveltek Debrecenben, ami nagy szó ott, hol nemrégiben még a főispánt is «jött-ment»-nek tekin­tették, mert nem köztük született. Az érdemek elismerése azon­ban kiszorította a vaskalapos bizalmatlanságot a jólelkű cívisek szivéből. Az ügyforgalom a következő volt: Elnöki ügy elintéztetett 3,615 (a mult évben: 3,420). Fegyelmi ügy maradt 1901-ről- 6. Érkezett: 16. Elintéztetett felmentő határozattal: 1, rosszalás, feddés- és pénzbüntetéssel: 5, más módon 11. Hátralék: 5. noo Polgári ügy érkezett: 5,126 (4,810);mult évről maradt: 238 (230), együtt 5,364 (5,040). Ebből elintéztetett 5,145 (4,802). Hátralék: 219 (238). v ; A beérkezett ügyek közül: közpolgári: 4,195, házassági: 338, váltó: ^3.3, kereskedelmi: 58, birtokrendezési: 97, bányaügy 5. . Az elintézés 1,789 ügyben helybenhagyó, — 830 ügyben egészben es részben megváltoztató,-98 ügyben megsemmisítő,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom