A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 19. szám - Küzdelem a mindennapi kenyérért
Huszonkettedik évfolyam. Szerkesztőség; V., Rudolf-rakpart 3. az. 19. szám. Budapest, 1903 május 10. Kiadóhivatal: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG Előfizetési árak: C N ^f|yben, vagy vidékre bér^ \^) ~° J mentve küldve: i jegyed évre _ 3 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) -i 'Fél 6 V., Rudolf-rakpart 3. 8z. MM 11 WAZSÍÍiCCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 4 MAGYAR OSTTÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Egégx I ~ 12 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési péniek üiyvédek- legcélszerűbben bérmentesen oostautalványnyal Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Küzdelem a mindennapi kenyérért. Irta Nagy Zoltán, hajdúszoboszlói kir. albiró. — Az 189i:XVL t.-c. 60, 67, 70. és 69. §-ainak gyakorlati alkalmazásáról. Irta Zagyva Lajos, mezőtúri kir. közjegyző. — Tarlózás a máptk tervezetében. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. -- Tarlózás. (Az ex-lex. — A szociáldemokrata próféták. — A kocsivezetők és a titkos minősítés.) Irta (—n —s.) — Belföld. (A Magyar Jogászegylet ülése. — A Budapesten székelő e. f. polgári és büntetőbiióságok működése 1902ben. Irta Révai Lajos dr.) — Külföld. (Nemzetközi ügyvédegyesület. — Az építési követelések biztosítása Ausztriában.) — Nyílt kérdések és feleletek (ítélet vagy végzés? Irta D é r c z y József, szarvasi joggyakornok) — Irodalom (Wertheimer Manó dr : A büntettek alapoka. — Fényes Vince: A tényleges birtoklás táblázata. — Rózsa Ferenc dr: A máptk. tervezetének közgazdasági jelentősége.) — Vegyesek. TÁRCA : A gyakorlat lélektanához. Irta H e r z Bódog. MELLÉKLET: Jogesetek töra. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Küzdelem a mindennapi kenyérért. — A bírósági végrehajtók mozgalma. — Irta NAGY ZOLTÁN hajdúszoboszlói kir. járásbirósági albiró. Mindenkinek joga van az élethez, — azt tartja az exeget kai alaptörvény s a megváltozhatatlanba való megnyugodnikényszerülés e tételhez azt fűzi a bírósági végrehajtók részéről, hogy aki táplálja a mező liliomát s az ég madarait, az fog gondoskodni íóluk is, mikor az élethez szükséges megélhetést keresik. A magyarországi bírósági végrehajtók s ezen testületnek erősen agitáló egyesületi szerve: a Bírósági Végrehajtók Egyesülete, egypár éve rendszeres programmpontjául vette fel stabilizálni a végrehajtói intézmény kérdését, reformálni ennek elavult avagy túlhaladt díjtételeit s megteremteni a tagok exisztenciális alapját. Tervszeiü s lépésről-lépésre beváltásra váró öntudatos cél volt ez. S miután e mozgalom ma már nagy arányokat öltött s a megvalósítandó javaslatok bizonyos tekintetben más alakulást, sőt változást is idézhetnek elő az igazságszolgáltatás körében azon emberileg teljesen méltánylást érdemlő okok mellett is, melyek a végiehajtók létfentartási indokolt ösztönük nyilvánulása s elszánt küzdelmük a biztosított mindennapi kenyérért: engedtessék meg nekem, ki ez egyesület működését évek óta teljes figyelemmel kisérem, hogy e mozgalmat, ennek körében törekvésüket röviden ismertessem. Ismeretes dolog, hogy a bírósági végrehajtói intézmény mai szervezete s szerepe a jogszolgáltatás tekintetében idejét multa. Messzire menne s egész történelmi tanulmányt képezhetne kifejteni azokat az okokat, melyek a megbizonyosodásra s kétségtelen faktumra vezetnek. Az intézmény szervezésének intenciója most már éppen olyan távol esik a gyakorlatban a céltól s a hozzá fűzött remények teljesültétől, mint maga a végrehajtási törvény egyes alaptételei, melyek utópisztikus sejtelmek torzalakjai a folyton fejlődő jogi élet alakulásaiban. Ezen már-már áthidalhatatlan viszonyok kiegyenlítését célozza a íeform, nem-kis örömére a jogszolgáltató közegeknek s magának a nagyközönségnek is. Az 1871. évi végrehajtói törvény indokolása s vonatkozólag alkalmazott bírósági gyakorlat megállapította, hogy a végrehajtó állami hivatalnok, mert úgymond : «a közhivatalnoki minőség lényegét nem a fizetés, hanem a funkciók természete és a különös felelősség képezik.* Mégis a bírósági végrehajtó állandó fizetéssel s nyugdíjjal nem bír, jóllehet más tekintetben az 1871 évi VIII. tcikk (a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről) intézkedései irányadók. Javadalmazásuk (nap-, fuvardíj, eljárási díj stb.) törvény és szabályrendeletben van meghatározva. Minősítésük (1871. évi LI. t.-c. 3. §-a) a legesekéLapunk mai szá lyebb, gyakorlati előismereteik : semmi ; kinevezésük, uj állások rendszeresítése az igazságügyminiszternek fentartott diskrecionális jog. Ily körülmények között egész természetes volt, hogy 3 évtized alatt a végrehajtói kar szellemi nívója degenerálódott, a bizonytalan jövő miatt az exisztenciák egyéni értéke devalválódott, a hatáskör megszorítása folytán az üzleti szellem az anyagi eszközök megszerzésében kifejlődött s bizonyos empirisztikus, többnyire abnormális viszonyok alkalmul szolgáltak uj állások rendszeresítésére. Röviden, ezek okozták azon káros tüneteket, melyek magában a szervezetben megvannak. Elismerés illeti magukat a végrehajtókat is, hogy e jelenségeket tisztán s világosan felismerték. Elérkezett a reformálás ideje. Két jelentős körülmény adott impulzust ennek. Az egyik: a végrehajtási eljárás tervbe vett kodifikációja, mellyel kétséget kizáróan szorosan összefügg a végrehajtói intézmény reorganizációja is ; a másik : az állami alkalma zottak fizetésrendezése, amelynek keretében gondolták a státuson belül jövőjüket rendezendőnek. Akadémikus fejtegetésszámba megy s legközelebb Neményi Ambrus meggyőző mödon mutatta ki értekezésében, hogy nálunk Magyarországon (éppen politikai és közgazdasági helyzetünknél fogva) mennyire vérébe oltott életcélja az embereknek az, hogy biztos kenyér után nézzenek. Biztos kenyér alatt, természetes, hogy állami szolgálatot értenek. Államosítás : ez a vágyak Eldorádója a reformot illetőleg a bírósági végrehajtóknak. Ebből az alapeszméből indul ki a többi reform melyeket 1900—1901. és 1902. évi felirataikban az igazságügyminiszter előtt feltártak. Az államosítás, helyesebben rendes _ fizetéssel való ellátás javaslata körében 4 pontban kulminál. Óhajtásuk : a) a minősítés legyen érettségi vizsga; b) a javadalmazást illetőleg: a bírósági végrehajtó az állami lisztviselők sorába (kezdő X-ik fizetési osztályba sorozással a IX. fizetési osztályig fokozatos előléptetéssel) vétessék be a töi vényes lakáspénzzel. Eljárási dijai töröltessenek (ezek bélyegjegyek alakjában rovassanak le a jegyzőkönyvben;) c) a nyugdíjjogosultság, a beszámított szolgálati évekre is visszamenőleg, megállapittassék ; s végre d) egyenjogositás (törvényes szünidő, utazási, átköltözködési kedvezményekre is kiterjedően) mondassák ki a többi állami tisztviselőkkel. Az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő bizottságától kiszivárgott hírek szerint az államosítás kérdése a reformjavaslat tervezetében végképp el van ejtve. Magasabb pénzügyi tekintetek is akadályai a kombinációnak s igy a másik javaslat tételei aktuálisak inkább E javaslat a jelenlegi (fizetés nélküli) szervezetben való meghagyás körén belül részletezi a kívánalmakat. Következőképpen : a) minősítés tekintében: A bir. végrehajtótól érettségi vizsga kívántatik. A jelölt a vizsgára jelentkezés előtt egy évig bir. végrehajtói irodában gyakornokoskodni, — a vizsga után egy évig pedig mint helyettes működni tartozik. E vizsga a kir. ítélőtáblánál tehető. A vizsgabizottságba évenkint választandó 1 bir. végrehajtó és 1 ügyvéd hívandó meg. Jogosított legyen a bir. végrehajtó minősitéssel és oklevéllel bíró helyettest alkalmazni akadályoztatása esetén. b) A javadalmazást illetőleg : A hatáskör kibövittessék (minden polgári és büntetőbirói és közigazgatási hatósági ítélet végrehajtása, összegre való tekintet nélkül, hagyatéki csődleltározások kizárólag ügykörükbe utaltassanak.) Egyes törvényszakaszok (1881. évi LX. t.-c. 27. §-ának ma ii oldalra terjed.
