A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - Elzüllött kiskoruak kényszerneveltetése Poroszországban

A JOG 145 get tesz, ha a tényleges birtoklásnak az 1886: XXIX. t.-c. 19.§-a és az 1889: XXXVIII. t.-c. 9. §-ában részletezett jogalapját egyszerűen elmondja, t. i. hogy ö az ingatlant élők közötti jogügylettel vagy öröklés folytán megszerezte, vagy hogy neki az ingatlan jogerö're emelkedett ítélettel odaitéltetett, vagy jogerőre emelkedett hagyatéki bírósági végzéssel átadatott és mint sajátját birtokában tartja, azonkívül pedig az ezek igazolására szükséges bizonyítékot felajánlja. Pl. «A ceglédi 105. sztjkbeii Kis János és neje Nagy Mária nevén álló 6,295. hrszámu ingatlant a tkvi tulajdonosok örököseitől nagybátyám Kovács János ceglédi lakos megvette és nekem ajándékozta, s most én birtokelődeimmel együtt 10 évnél régebb idő óta tényleg békésen birtokolom. Bizonyítékaimat a helyszíni eljárásban fogom előterjeszteni. Ez alapon kérem a tekintetes kir járásbíróságot: Méltóztassék erre az ingatlanra tulajdonjogomat tényleges birtoklás alapján bejegyeznie Hogy micsoda bizonyítékokat és honnan kell megszerezni, arra a kiküldött köteles a kérelmezőt az említett 39. §. értelmében tanácscsal ellátni; némely bizonyítékot, mint a feleknek, a bizalmi férfiáknak, a községi elöljáróságnak a jegyzőkönyvbe foglalandó nyilatkozatát lehetetlen is már az eljárás megindítása iránti kérvényhez mellékelni. Ezek következtében tehát a tényleges birtokosminőség igazolására a bizonyítékok felajánlása mindig elégséges, s a bizonyítékok felajánlása esetén a 114. §-ban jelzett eljárás annál inkább elrendelendő, mert az eljárás megindítása iránt beadott kérvény vagy jelentés széljegyzés tárgyát nem képezi, az 1892: XXIX t.-c. 9. §-a értelmében költséget oktalanul senki sem előlegez, s igy attól sem lehet tartani, hoi;y tényleges birtoklási ügyekben a bíróságokat hiábavaló munkával terhelik, és hogy alaptalan széljegyzések kieszközlésével az ingatlanok forgalmát megnehezítik. Xór'ók István dr., mezőtúri kir. jbsági betétszerkesztő albiró. II. A tényleges birtokosi minőség igazolása megtörténik akkor, amikor maga a tényleges birtoklás igazoltatik. Vagyis: a ténylegesbirtokos ebbeli minőségét külön igazolni nem szükséges, mert annak igazolása által, hogy a kérdéses ingatlant valaki tényleges birtokában tartja, implicite igazolva van az illető egyénnek tényleges birtokosi minősége is. A tényleges birtoklás igazolása pedig az 1886: XXIX. t.-c. 15. §-ának eseteiben a helyhatóság bizonyítványával, vagy a bizalmi férfiak (elölj, tagok) jkönyvi nyilatkozatával, az 1886: XXIX. t.-c. 16. 17. §-ainak eseteiben a helyhatóság bizonyítványával és a bizalmi férfiak (előjárosági tagok) jkönyvi nyilatkozatával, az 1886: XXIX. t.-c. 18. §-ának eseteiben pedig a helyhatóság bizonyítványával és az ezen esetekben mindenkor alkalmazandó bizalmi férfiak jkönyvi nyilatkozatával igazolandó. Fényes Vince zilahi kir. tszéki bíró. Irodalom. A parlamentarizmus. Politikai tanulmány. Irta Haendel Vilmos dr., debreceni jogakadémiai tanár, 1903. Dühöng a pártok harca a képviselőházban. A háttérben a népképviseleti rendszer fekete rémképe kisért. Az ex-lex fenyegető anarkiája gondolkodásra készteti a legrózsásabb színekben dolgozó politikusokat is. Mindenki fél a bekövetkezhető «non putarem>-ektől, az alkotmányos állami rend *csőd»-jétől. A kedélyek eme felizgult állapotában, a jövő iránti aggodalmaskodás mintegy huszonnegyedik órájában okulni kívánóknak igen kapóra jött egy fiatal magyar tudós komoly munkája: Haendel Vilmos dr., debreceni jogtanár könyve a parlamentarizmusról. E mii, mely távol áll ama gondolattól, hogy politikai tendenciákat szolgáljon bármily oldal felé, csak ama fogalom plasztikus megvilágítására törekszik, melyről igen helyesen jegyzi meg előszavában, hogy alig van korunkban több oly fogalom, mely annyira a politikai élet központjában feküdnék, mint éppen ez. A munka tehát nem publicisztikai mtí s nem úszik politikai áramlatokkal. Fölöttébb tanulságos és haszonnal járó ennek a szigorúan elméleti tanulmánynak az elolvasása, mert hiszen napról-napra éppen a parlamenti rendnek különleges eredményei, kialakulásainak sokszor betegesen elfajuló árnyalataival szívjuk tele magunkat a napi sajtóból egyrészt és a hovatovább szaporodni kezdő politikai s társadalmi jellegű folyóiratokból másrészt. Érdekes tehát ezen «rendszert» a maga teljes mivoltában komolyan szemügyre vennünk, vizsgálni genezisét, fejlődését s azt, hogy a különböző országokban s különösen a sokat idézett Angliában milyen a mai állapota — s a tanulságokat magunk számára leszűrni. A jelen tanulmány a külön irányértekezés-számba menő bevezetésen kivül, három főrészre: egy történeti, egy elemző és egy kritikai részre oszlik. Az elemző részben külön-külön fejezetekben tárgyaltatik: a király, a felső-ház, az alsó-ház és végre a kabinet állása a parlamentarizmusban. Tudományos munkálatnál határozottan előnyszámba menő világos mondatokban, könnyen érthető irállyal lelkiösmeretesen összehordott és a jegyzetekben bőven idézett forrástanulmány alapján, a főszöveget szervesen kiegészítő számos magyarázó jegyzet kíséretében s ami fő, érdekes és még a laikusra nézve is élvezetes modorban íródott meg ez a munka, amelyet belsőleg is értékes volta alapján különösen még annál szívélyesebben is üdvözölhetünk, mert hazai politikai irodalmunk a külföld erősen kifejlett szakirodalmához viszonyítva, aránylag még igen sivár — mondhatnók szegényes — s egy-két jelentékenyebb és ösmertebb munkán kivül, különös figyelmet igénylő nagyobb érdemleges tanulmány kevés akad. Igen találó és kimerítő, szerzőnek magáról a parlamentarizmusról adott fogalom-meghatározása: • Parlamentarizmus alatt általán oly — kizárólag erkölcsi tényezőkön nyugvó kormányrendszert értünk, melynél fogva az állam politikai vezetése a nemzeti akarat kifejezésre juttatására legközvetlenebbül hivatott képviseleti szervvel állandó összhangban azon irányban és szellemben eszközöltetik a fejedelem (király-elnök) nevében — a formailag tőle nyert megbízás alapján — amely irányt és szellemet koronkint és általában e szerv a közjólétre nézve üdvösnek ité).> Fölöttébb helyesen definiálja még szerző a király mai állását is a parlamentarizmusban, mondván: «a közérdek kívánalmainak többé nem a korona, mint a szuverenitás alakszerű megtestesítője, a kizárólagos mérlegelője; szükséges, hogy az alsó-ház parlamenti vezércseportja —• a minisztérium szava, addig, amíg a közvéleménnyel való kongruenciája tekintetében kétely nem merül föl — a korona tanácsában a helyzet megítélésében — döntsön. «Ez az a sarkpont, melyből a parlamentarizmus szervezete kiindul. Ez az alak, melynek őszinte és komoly elfogadása nélkül az illetékes tényezők részéről a kormányrendnek kielégítő funkciója nem várható.* A könyv elolvasását mindenkinek ajánlhatjuk, aki a politika, mint tudományszak iránt érdeklődik. R. B. dr. Vegyesek. Következetes következetlenség. Nemrég azon reménynek adtunk kifejezést, hogy a Kúria a feslettség kérdésében elfoglalt és magyarázatra szoruló álláspontját mielőbb bővebben indokolni és precizirozni fogja. Ez tényleg meg is történt. Az 1903. évi március hó 21-én kelt I. G. 621/1902. sz. Ítéletében a Kúria felülvizsgálati tanácsa kimondotta: «Való ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítéletében megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint, felperes avélelmiidőszakbanB. S. Dezsőn kivül másokkal is k ö z ö s ü 11, azonban az állandóan követett birói gyakorlat szerint a törvénytelen gyermek tartása iránti perben alperes a többekkel való közösülésre fektetett kifogással csak abban az esetben é 1 h e t s i k e r r e 1, ha a gyermek anyja afogamzás időszakában feslett életű volt; minthogy a felebbezési bíróság Ítéletében nincs megállapítva, hogy felperes a jelzett közösülések végrehajtása körül a női szeméremérzet teljes hiányára valló magaviseletet tanúsított vagya kéjelgéstpénzért ésüzletszerüen folytattavolna, magából a fenti ténymegállapításból nem lehet következtetni, hogy felperes az erkölcsi sülyedésnek olyan fokán állana, miből kifolyóan felperes ellen a feslett élet kifogása joggal felhozható volna. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint B. S. Dezső felperessel a fogamzási időszakban nemileg közösülvén, minthogy az, aki a gyermek anyjával a v élei mi időben nemilegközösült, a gyermek atyjának vélelmezendő és ezzel a vélelemmel szemben az adott esetben a többekkel való közösülésre alapított alperesi kifogás a fentiekhez képest helyt nem foghat, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy az alapperbeli Ítéletet hatályon kivül helyezte s felperest az alperessel szemben a gyermektartás iránti keresetével elutasította; stb.» Merő ellentétben áll ezen állásponttal a Kúria felülvizsgálati tanácsának 1903 március 14-én kelt 1. G. 610'1902 sz. következő ítélete: «A felebbezési bíróság ítéletében tényként megállapittatott, hogy felperes a fogamzási időszakban egy harmadik személylyel állandóan á g y a s sá g b a n é 1 t é s e z a 1 a 11 az idő alatt közösült nemileg az alperessel is, ebböljogilag következik, h o g y f e 1 p e r e s f e s 1 e 11 életet élt és vele szemben a többekkel való közösülés jogilag ellenvethető; minthogy ezek szerint a felebbezési bíróság helytelen álláspontból indult ki, midőn ilyen körülmények közt a felperes törvénytelen gyermeke részére alperessel szemben tartásdijat ítélt: a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett.> Tehát egy esetben a többekkel való közösülés nem involválja a feslettségét, ha nincs megállapítva, hogy a fogamzási időn belül űzött kéjelgés üzletszerüleg vagy pénzért folytattatik; ellenben a másik esetben feslettségnek nyilvánittatik, ha a nő a fogamzási időszakban egy harmadik személylyel