A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 18. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. [Folytatás]

142 A JOG Zsögöd szerint az ellátásra fordított kiadáson kívül minden ajándék ági vagyont képez. (Törvénytervezet. M. Ig. XXV. 74. 1.) Helyes azon elv, hogy öröklött vagyon az is, ami nem öröklés, hanem élők közti ingyenes jogügylet utján szállott az örökhagyóra, azonban csak akkor\ ha az az örökrészbe betudandó. Puszta ajándék nem ági vagyon. (Ugyanigy Fodor: M. mgj°gÖ. j. 1131.; Zlinszky—Reiner : M. mgjog 1,073. 1. 1. j.) A nemes érzés és méltányosság szólal meg bírói gyakorlatunkban és íróinkban, midőn a kiházasitási ingókat a túlélő férjnek juttatják, ellenkezőleg a hideg, merev—méltányosságot és erkölcsi érzést számba nem vevő — ragaszkodása fennálló jogszabályokhoz és a következetesség azoknál, kik az elhunyt nő felmenőinek adják. Minden méltányossági érzés a mellett szól, hogy azoktól a tárgyaktól, melyeket a férj feleségével, annak életében együtt használ, a felesége halála után ne fosszuk meg őt. Különösen méltánytalan eljárás volna ez akkor, ha a férj hosszú ideig él együtt feleségével, amikor minden egyes bútordarabhoz ragaszkodott. Felesége halála után ezen tárgyak kettős becscsel bírnak előtte s kegyelettel őrzi azokat, mert feleségére emlékeztetnek ; ezektől megfosztva őt, a felesége halála által ejtett sebet még fájdalmasabbá tesszük és kegyeletében megsértjük. Mily felháborító volna, ha a kesergő férjet üres szobában hagyjuk, a nevető örökösök pedig felesége bútorait dobra ütik s elkótyavetyélik. Már a Teleszkj-té\e Tervezeten felépült törvényjavaslat a férjnek juttatja a kiházasitási tárgyakat. Ig. biz. törvényjavaslat már idézett 35 §-a a következőket is tartalmazza : «A házi és lakfelszerelés (304. §.) jelen szakasz esetében örökrészbe be nem számitható előhagyományként kizárólag az életben maradt házastársat illetik.» 304. §.: «Házi eszközök, házi vagy lakfelszerelés alatt, a bútorzatot is beleszámítva, mindazon dolgok értendők, melyek a háztartás teljes berendezéséhez tartoznak.)) Köves György a polg. törvk. terv. előkészítő bizottságban tett előterjesztése szerint, leszármazók nemlétében a házi eszközöket és lakfelszerelést a túlélő házaspárnak adná. (J. IV. 42. 1.) Mindezek, különösen a fennálló jogszabályok ellenére kifejlődött birói gyakorlat, indokolttá teszik, hogy a kiházasitási ingók a túlélő házastársat illessék. A polg. törvk. tervezete figyelmen kivül hagyva ezen erkölcsi s jogi szempontokat, a kiházasitási ingókat a lemenőknek, illetve azok nemlétében a felmenőknek juttatja. Nem felel meg azonban az igazságnak az a rendelés, mely a fent nevezett tárgyakat a férjnek tulajdonul is csak leszármazók nemlétében adja. Leghelyesebb azért, ha a kiházasitási tárgyak sorsa az özvegyi jog keretében nyer megoldást. Nem helyes, hogy a vagyon állaga az örökhagyó családjától elidegenittessék. Különösen nem igazságos a vagyon állagát a családtól elvonni akkor, ha a kiházasitási tárgyak nagy értéket képviselnek s az azelőtt nagy vagyonnal biró család tönkrement; vagy ha a kiházasitási ingók között oly tárgyak vannak, melyek az örökhagyó családjának különös becsesei birnak, pl. családi ereklye. Méltányos tehát, hogy az állag az örökhagyó családjának fenntartassák, amelynek biztosítására mindazon szabályok állanának, melyek az özvegy nőnek özvegyi joga alatt használatában lévő ingókra állanak, hogy a család joga illuzóriussá ne váljék. Nem volna igazságos fenti rendezés azért sem, mert méltányos, hogy a kiházasitási tárgyak használata leszármazók létében is az özvegyet illesse. A fent emiitett méltányossági okok ez esetben is állanak. Legfeljebb azt lehetne felhozni, hogy a gyermekeknek a szülők iránti tisztelete, szeretete úgyis meghagyja az özvegyet a kiházasitási tárgyak használatában. Azonban erre a sok kivétel s a további leszármazóknak az özvegyhez való távolabbi viszonya miatt, elég szilárdan támaszkodni nem lehet. A özvegy nőt, özveg>i joga alapján a férj tulajdonát képező lakásberendezés, lakási igények kielégítésére szolgáló tárgyak — melyek esetleg a férj kiházasitási ingói — használata úgyis megilleti, igy a női kiházasitási ingókra a férj özvegyi jogának elismerése nem egyéb, mint e téren is a házassági viszonyból folyó jogegyenlőség és viszonosság érvényre-emelése. Kúria 1885 május 26. 2,071. sz. <Az özvegyi jog alapján az özvegyet nemcsak a közönséges értelemben vett lakás, hanem a lakási igények kielégítésére szolgáló tárgyaknak, hová a bútor és egyéb házi felszerelés is tartozik, használata illeti. Ezen tárgyak azonban csak azok lehetnek, melyek az özvegynek férje életében akár magának, akár férjével együtt közös használatára szolgáltak és ha a bútorok és egyéb házi felszerelések az örökhagyónak saját használatára más részéről voltak átengedve, az özvegy nem követelheti, hogy férje tulajdonát nem képezett bútorok és egyéb házi felszerelések neki használatul adassanak, vagy hogy azok helyett részére más hasonnemü tárgyak szereztessenek be.» (Dt. uj f. XII. 52.) Belföld. ;A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető bíróságok működése 1902-ben. VI. A pestvidéki járásbiróságok. A pestvidéki járásbiróságok közül 1 a főváros területén, egy pedig — az újpesti — tőszomszédjában székel; utóbbi, mely csak pár év óta működik, teljes ambícióval végzi feladatát és semmiben sem áll a budapesti járásbiróságok színvonala alatt. Lényeges azonban a különbség a budapesti és ezen bíróságok által végzett munka mennyisége közt. Budapesten 6 járásbíróság, itt ellenben 9 járásbíróság működik. A budapesti 6 jbiróságban elintéztek összesen 179,617 ügyet, a pestv. 9 járásbíróságban pedig 72,609 ü. Sommás par az előbbinél a 106,550 m. é. hátralékkal együtt 197,410 volt, itt a 9,759 hátr. 20,810. Befejeztetett a bpesti jbiróságok által 97,654 s. p., a pestvidékiek által 9,598. A budapesti járásbíróságoknál 61 biró, a pestvidékinél 30 biró volt alkalmazva. Igaz, hogy ez utóbbiak működéséhez hozzá kell még számítanunk a 7,893 befejezett büntető ügyei, mi által a befej, ügyek száma 17,491-re emelkedik. Az első pillantásra kitűnik, hogy a bpesti bírákra sokkal nagyobb munkateher háramlik. Mert míg a bpesti bíróra átlag 97,654 : 61 = 1,601 befej, ügy esik, addig a pestvidéki bírákra 17,491: 31 = 564 ügy jut. Hogy mennyi kívánni való van még a vidéki járásbiróságok helyiségei tekintetében, annak már ismételten adtunk kifejezést — fájdalom eddig látható eredmény néikül. No de a szükség és kényszerűség kierőszakolja majd azt, amit az igazságügyi kormány jószántából megtenni nem hajlandó. A pestvidéki tszék területén lévő járásbiróságok személyzete áll: *5 n -5 u v « C h/l V r 1 l-i ^ Járásbiró ...... 11112 1111 10 (10) Albiró 3 2 2 2 1 2 2 4 2 20 (20) Aljegyző ...... 2 1 1 1 1 1 1 3 1 12 (12) Joggyakornok ... 2 2 1 1 1 1 1 2 1 12 (12) Telekkönyvvezető 211 — — 1112 9 (7) Segédtelekkvezető 1 1 1 — — 1 1 1 - 6 (7) Itodatiszt, irnok és díjnok 11 855785 12 G 67 (73) Végrehajtó 2 112 2 112 1 13 (13) Híva' alszolga 232122232 19 (19) 26 20 15 13 16 18 15 29 16 168 (173) Ügyészségi megbízottak 1 1 1 2 2 2 1 2 1 13 (12) Érkezett 72,609 ügy, ebből a Sp. lajst. szerint 11,060, a V. lajst. szerint 9,616, telekkönyvi ügy 30,420. Az év végén folyamatban maradt: 6,858, ebből Sp. lajst. 1.234V. I. 2,270, telekkvi 724. Tkvi bevzetés is foganatosíttatott 31,672 és pedig 61,061 tjkben, az év végén elint, várt 228. Tkvi kivonat készíttetett 8,855. (Kimutatást lásd a következő oldalin). VII. A budapesti ki r. ügyészség. Sokat foglalkoztunk már előző cikkekben és tanulmányainkban ezen mintaszerűen vezetett és igen magas nivón álló— ügyforgalmát tekintve az első helyet elfoglaló— vádhatósággal. Itt szolgálni az illető ügyészek és alügyészek fő ambíciója volt — ezen ambíciónak szárnyai azonban kissé meg lettek nyesve a fizetésrendezési javaslat által, mely az ügyészség tagj inak előléptetésével a lehető lrgmostohábban bánik. Kötél essegtudásban es ernyedetlen munkában az ügyészség tagjai a legmesszebbmenő kivánatoknak is eleget tettek, — illő tehát, hogy előléptetési viszonyaik tekintetében legalább a status quo fentartassék, amihez különben is szerzett jogaiknál fogva igényük lehet. Sok hiába való munkát rázott le az ügyészség a vádképviselet megtagadásával oly esetekben, amidőn kellő eredményre nincs kilátás. De hogy még többet is tehetne e téren, mutatják a vádtanács előtti és a főtárgyalásokon történt jogerős felmentő Ítéletek, melyek a vádtanácsnál 233-ra rúgtak, — míg a főtárgyalásokon 172 ügyben lett a vád elejtve és 390 megszüntetve! Jól tudjuk, hogy a gyanuokok kezdetben oly nyomósak, hogy a vizsgálatot mintegy provokálják — de a főtárgyalás előtt a hely-