A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 17. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Folytatás

alperes közt Kolozsvárott az ág. hitv. evang. lelkész előtt az az 1882 május 29-én kötött házasságot alperes hibájából az 1894-: XXXI. t.-c. 80. §. c) p. alapján felbontja és alperest az id. t.-c. 85. §. alapján vétkesnek nyilvánítja. Mindkét peres felet egyetemlegesen és végrehajtás terhével kötelezi, hogy A. Károly házasságvédőnek 57 K. 10 fill. munkadijat 15 nap a. megfizessenek. Megokolás: A gyulafehérvári róm. kath. püspöki szt-széknek 1892 febr. 18-án és 1899 június 8-án 54. és 33. sz. határozatából ill. átiratából és Cs. I. és S. I. tanuk vallomása alapján megállapítást nyert, hogy felperes, alperes (a neje) ellen még ennek az 1889. évi novemb. 1-én történt különválása előtt néhány hónappal, neje részegeskedése és kárára elkövetett lopásokért a szt.-szék előtt válópert indított s ennek rendjén a brassói róm. kath. plébánia még 1889 aug. havában tanúkihallgatásokat foganatosított, de az eljárást nem fejezte be. Mindezeknek dacára azon per iratai a világi birósághoz sem hivatalból, sem az 1899 január 17-én ezen kir. tszék előtt indított per rendjén intézett megkeresvény folytán a szentszék részérő! megküldve nem lettek. Felperes az időközben életbelépett 1894: 31. t.-c. 80. §. a) és c) pontjaira alapítván a korábbi tényekért ezen kir. tszék előtt megújított keresetét, az általa nyújtott bizonyítékok eredménye a következő: Az összes kihallgatott tanuk összhangzóan igazolják, hogy alperes rumot és szeszes italokat fogyasztott és azokból nagyobb mennyiségben a házhoz is hozatott és számtalanszor leittasodott éspedig a férjével való együtt élésnek nemcsak utolsó éveiben, hanem az utolsó hónapokban is. Kivéve Sch. Gy. és B. Gy. tanukat, az összes többi tanuk vallomásának egybevetéséből megállapítható, hogy alperes az 1888. évben férjétől (50 frtot és az 1889 máj. havában a pénzszekrény zárának felfeszitése mellett 75 frtot ellopott, és a lopások elkövetését a bizonyítékok súlya alatt tanuk előtt beismerte. Ellenben felperesnek az a kereseti állítása, hogy alperes önként és jogos indok nélkül külön vált, meg lett cáfolva, a mennyiben felperes nejének elutazásába, ennek erkölcstelen viselkedésére való tekintettel előzetesen beleegyezett, illetőleg nejének távozását kívánta. A kir. tszék alperesnek fent bizonyított részegeskedésben és a férj kárára elkövetett lopásokban erkölcstelen életmód megátalkodott folytatását és így az 1894:31 t.-c. 80. §. c) p. alá eső bontóokot fenforogni látta és ezért felek házasságát alperes hibájából és vétkesnek nyilvánítása mellett az idézett §. alapján felbontandónak találta. Az alapul vett tényekért ugyanis a kereseti jog, az 1894:31. t.-c. 139., 85 §§-aira és2,020/M. E.sz. rendeletre való figyelemmel sem tekinthető elenyészettnek, és pedig azért nem, mert az egyházi bíróságok az előttük folyamatba tett és az 1895 okt. 1-éig be nem fejezett házassági pereket az illetékes kir. birósághoz az 1894:31. t.-c. 136. és 137. §§-ai értelmében hivatalból tartoztak volna áttenni. Ezt a jelen perben eljárt szentszék meg nem tévén, ennek elmulasztása feipsresre nézve jogvesztéssel nem járhat. A házasság felDontásának az id. t.-c. 80. §. végbekezdésében irt feltételek is ienforognak, mert abból, hogy házasfelek körülbelül 11 év óta nem élnek együtt és hogy a békéltetések és a különélés elrendelése eredményre nem vezettek és hogy a felbontást alperes sem ellenzi, a házassági kötelék fentartásának lehetetlensége kitűnik, stb. A mvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1902 ápril 29-én 1,188/P. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Megokolás: Felperes keresetét az 1894: XXXI. t.-c. 80. §-ára fektette, azt hozva tel bontó okul, hogy alperes áüandólag iszákos természetű volt, s több izben felperest meglopta, mely okból kénytelen volt őt 1889-ben a háztól eltávolítani. A per során felperes állításai bizonyítást nyertek ugyan, de az is kitűnt, hogy a felsorolt tények 1888. és 1889. években történtek. Minthogy pedig az 1894: 31. t.-c. 83. §-a szerint a 80. §. esetében a kereset csak attól a naptól számított 6 hónap alatt indilható meg, a melyen a vétkes cselekmény a házastárs tudomására jutott, s minthogy nem vitás az, hogy felperes a tényekről 1889. évben tudomást szerzett, mert saját állítása szerint épen e tények miatt 1889. évben alperest házától eltávolította: a kereset indithatására felperes joga 1899. évben, midőn azt folyamatba tette, már elenyészett. Tény ugyan az, hogy felperes az 1894. 31. t-c. életbe lépte előtt már 1899. évben az akkor illetékes egyházi hatóság előtt a válópert folyamatba tette, s az az 1894: 31. t.-c. életbe léptéig végleges elintézést nem nyert, de ez a keresetnek az 1894: 31. t.-c. életbeléptetése után 6 hónap alatt kötelezett beadását nélkülözhetővé nem tette, mert az 1894; 31. t.-c. 145. §-a értelmében ily esetben is a keresetet legalább a törvény életbe lépte után 6 hó alatt a kereseti jog elenyésztének kikerülése végett be kellett volna adni, stb. A m. kir. Kúria (1903 márc. 12-én 6,541/P. sz. a.). A másodbíróság Ítéletének megváltoztásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben, stb. Megokolás: A per adatai szerint felperes az 1889 június havában az alperes ellen a válópert az erdélyi róm. kath. püspöki sztszék előtt folyamatba tette, de azt a sztszék nem intézte el. A Ht. 137. §. érteim, az egyházi bíróságoknál folyamatban maradt házassági perek a kir. bíróságokhoz hivból átteendők és ez utóbbiak által folytatandók. Téves tehát a II. bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes a bontó pert a ht. natályba léptét követő ti hu a. köteles volt volna a kir. bíróságoknál is meginddittani, és ebből folyóan nincs törvényes alapja annak a megállapításnak sem, hogy felperesnek kereseti joga elenyészett. Ezért a II. bíróságnak egyedül az elévülésre alapított ítéletet megváltoztatni rs tekintettel arra, hogy az egyik házastárs által a másik házastárs kárára elkövetett lopás, valamint a megrögzött iszákosság miatt a korábbi jogszabályok szerint a felperesre nézve a házasság felbontásának volt helye, az I. bíróság Ítéletét, mellőzvén annak ! indokolásából az 1894:31. t.-c. 136. és 84. §§-ra és az 1895. 2,020/M. E. sz. rehdeletre hivatkozást és azt, hogy a házasság felbontását az alperes nem ellenzi, egyéb megfelelő indokai alapján helybenhagyni kellett. Használati dij kikötése esetén a kockázatot a tulajdonos viseli s így a rendes használat alatt az átengedett munkaeszközben beállott kár a tulajdonosra hárul. — Az adós az általa ajánlott fizetés visszautasításának következményeit csak ugy háríthatja a hitelezőkre, ha a kérdéses összeget, illetve annyit amennyi a hitelezőt jogosan megillette s amely összeg ennek javára megítéltetett, bíró letétbe helyezi, mert ellenkező esetben a hitelező visszautasító nyilatkozatát a késedelem tekintetében mentségül fel nem hozhatja. (Budapesti kir. tábla 1903 január 29. I. G. 313/902. sz. a.) Amidőn közel rokonok között létrejött jogügylet által a hitelező elől a kielégítési alap elvonatik, fennáll az a vélelem, hogy az átvevő tudott az átadónak arról a szándékáról, hogy hitelezője elől a kielégítési alapot elvonja és az által a hitelezőt kijátsza. Ezen nem változtat az, hogy az átvevő az ellen értéket megadta, mivel az ellenérték nem fordíttatott a hitelező követelésének kielégítésére és igy tényleg fenforog a kielégítési alap elvonása. (A m. kir. Kúria 1902 márczius 10.1. G. 572/902. sz. a.} A végrehajtást szenvedő azzal, hogy a végrehajtás foganatosítása után a követelt összeget a kiküldött bírósági végrehajtónál, éspedig nemis a végrehajtás foganatosításakor, nemis hivatalos eljárás alkalmával, tehát csak mint magánszemélynek bírói letétbe való helyezés végett kifizette, nem veszítette el a jogot ahhoz, hogy a jogellenesen kieszközlött és mindeddig bíróilag meg nem szüntetett végrehajtást végrehajtásmegszüntetési keresettel szorgalmazhassa, de nem veszítette el a jogot arra nézve sem. hogy a végrehajtatótól a jogtalanul felvett összeget az előbbeni állapot helyreállítása végett ugyanazzal a keresettel visszakövetelhesse. (A m, kir. Kúria 1903 március 10. 1085/902. sz. a.) Felperes, ki még 18. életévét nem töltötte volt be, gyámhatóságilag jóvá nem hagyott egyességgel lemondott valamely hagyatékra vonatkozó igényeiről. Kimondatott, hogy az által, hogy örökösödési igényét nagykorúságának elérése után i2 éven át nem érvényesítette, felperes nagykorúságában ehhez az egyességhez egyéb kifejezetten nyilvánuló tény hiányában hozzá járultnak nem tekinthető. iA m. kir. Kúria 1903 március 3. 5*39/902. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Alperes felperesnek ügynöke volt, s igy kétségtelenül ezen minőségében vette kézhez a terhére irt azon kötvényeket és díjnyugtákat, amelyek után felperes a kereseti összeget tőle követeli. Alperes a biztosítási dijak behajtása végett hozzá juttatott életbiztosítási kötvényeket és dijnyugtákat, ha azok be nem váltatnak, a dijak lejáratának napjától számított 20 nap alatt visszaküldeni tartozott, mivel különben öt (alperest) terheli a fizetési kötelezettség a vonatkozó dijnyugtákra nézve. Jelen visszaküldési kötelezettségének azonban alperes a kérdésben forgó okiratok tekintetében nem felelt meg, amennyiben saját beismerése szerint azok az okiratok most is az ő birtokában vannak. A kaposvári kir. tszék. (1901. június 18-án '"',686 sz. a.) Rimanóczy Ferenc dr. ügy v. által képv. F. pesti bizt. intézetnek, Weisz Henrik dr. ügyv. ált. képv. H. Zsigmond ellen 2,449 K. 54 f. s j. iránti perében következőleg itélt. A kir. törvszék felperest keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 124 K. 30 f. perköltségei 15 nap a. végreh. terhével fizessen meg, stb. Megokolás: A tárgyalás során csatolt D. téritvény első bek. érteim, alperes Igal és vidékére vállalt ügynökséget, a D. téritvény 4—5-ik pontja értelmében pedig alperes kifejezetten a F. pesti biz. int. dombóvári főügynöksége N. Pálnak, mint fölöttes képviselőségének tartozik a behajtott pénzt megküldeni, a be nem hajtott értékeket 20 nap a. visszaküldeni, — a tárgyalás adatai szerint tény, hogy a kereseti A., számlabeli értékeket a kaposvári főügynökség küldte ki alperesnek, — és ezek között olyan értéket is, a mit D. Albert tekintetében az Igal és vidékén kívül eső Tab községekben lakó biztosított féltől hajtott be. Ilyen tényállás mellett alperesnek ügynöki kötelezettsége szorosan lévén magyarázandó, csakis az ügynökség körén belül lakó biztositott felek értékeire és csakis a dombóvári főügynökségtől küldött értékek behajtására, illetve megtérítésére terjedhet alperesnek ügynöki kötelezettsége, a minél fogva ezen D. téritvény alapján felperes az A. számla szerinti értékek megtérítését alperesen nem követelheti. De nem követelheti felperes az A. számlabeli értékek megtérítését azon az alapon sem, hogy erre nézve a fizetésre alperes szóbelileg kötelezte magát. Mert ezt alperes tagadja, felperes pedig bizonyítani nem tudja. Ugyanis L. Ármin stb. felperesi tanuk, felperes biztosító