A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 17. szám - A Budapesten székelő e. f. polgári és büntető biróságok működése 1902-ben. Folytatás
137 keretében a jelöltnek az életbiztosítás közönséges gyakorlati köréből négy numerikus példát kell megoldani; b) a mathematikus csoportban ezenkívül szóbelileg: a felsőbb mathematika következő fejezetei: az analitikai geometria elemei, differenciálés integrál-számitás, a valószínűség-számítás a legkisebb négyzetek elméletével; irá>ban: zárthelyi dolgozat készítendő, melyben a jelöltnek nehezebb számításokat kell végeznie. Mint már említettük, a gütting'>ni biztosítási tanfolyam 1895 év szemeszterével nyilt meg. Eleinte '21 (18 jogász és 3 mathematikus) tagja volt, azóta azonban a tagok száma 1900. nyárig rohamosan emelkedett. 1900. nyarán nevezetesen megháromszorozódott (51 jogász és 13 mathematikus); a tagok között minden évben sok külföldi (osztrák, amerikai, orosz, olasz, svéd, japán) is van. Eddig mintegy 150 diplomát állítottak ki, ezek egy ötödét mathematikus, a több — tehát jelentékeny számban többet — adminisztratív vizsga után. Tekintetbe kell vennünk, hogy igen sokan nem tesznek le vizsgát, hanem tisztán tanulmányaik kibővítése céljából vesznek részt. 1900. óta a tagok száma alábbszállott, amit az igazgatóság — mint ezt alulírott személyes érintkezésből tudja — helyesléssel fogadott; általában a törekvés oda irányul, hogy a tagok száma a gyakorlati élet szükségletével arányban álljon. Összefoglalva az ismerteiteket, a göttingeni szeminárium eddig igen szép eredménnyel működött. De mindig hangsúlyozandó, hogy noha több biztosítási kérdés (például a riziko-elmélet stb.) mélyebb theoretikus érdekkei is bir, a biztosítási viszonyokkal szakszerűen foglalkozók elsősorban a gyakorlati élet emberei maradnak és a két szemeszter tudományos foglalkozásnak, dacára hogy igen nagy haszonnal jár, kiképzésükben csak másodrangú szerepe van. Végül szólanunk kell egy reformtörekvésről, mely Németországban csak legutóbb majnai Frankfurtban nyert megvalósítást. Tudniillik meg kell gondolnunk, hogy a biztosítási szakférfiak legnagyobb része kereskedelmi iskolából kerül ki és egyrészt nem képes az egyetemi kurzust követni, másrészt nem ér rá 4 szemesztert egyetemen tölteni. Az ilyenek számára legalkalmasabb volna, ha minden kereskedelmi iskola biztosítási kurzussal is birna, ez mindenesetre a biztosítási tudományok oktatását igen elősegítené. Goldzieher Károly. (Göttinga.) Nyilt kérdések és feleletek. Közjegyző vagy telekkönyvi hatóság? (Kérdés.) A telekkönyvi rendtartás 56. §-ának d) pontja értelmében a valamely község telekkönyvében felvett birtoktestből be- és hozzájegyzések a többi közt csak a következő feltétel alatt engedtethetnek meg, éspedig: «ha a telekkönyvi jószágtest, melyből bejegyzésnek kell történnie, terhelve van, e végre a nyilvánkönyvi hitelezők beleegyezése igazolandó; kivévén, ha a bejegyzés azok biztosságára nézve sérelemmel nincs egybekapcsolva, mi fölött a bíróság (értendő alatta itt a telekkönyvi hatóság) a hitelezők előle g»e s meghallgatása mellett saját belátása szerint határoz.> Az örökösödési eljárásról szóló 1894 évi XVI. t.-c. 55. §-ának 6. pontja értelmében: ^amennyiben az örököstársak a hagyatéknak felosztását kívánják, e részben közöttük az egyezség megkisérlendő és ha ez sikerül: a létrejött egyesség jegyzőkönyvbe foglalandó. Ha az osztály megtétele szempontjából egyes ingatlanok szétdarabolása szükséges: az eldarabolási vázlat a telekkönyvi szabályoknak megfelelően kiállítandó és a jegyzőkönyvhöz csatolandók Végül az 1894 évi XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kibocsátott 43,195/895. I. M. rendelet, illetve a belügyi és igazságügyi m. kir. miniszterek 1895. évi október hó 11-én 43,194. [. M. sz. a. kiadott rendeletének 53. §-a első bekezdése értelmében a telekkönyvi hatóság a telekkönyvről az 1880. évi XLVI. t.-c. 6. §-ának hj pontjának megfelelő kivonatos másolatot ad, mely rendszerint csak a teleKjegyzőkönyvnek A) és B) lapját tünteti fel. Figyelemmel mármost arra, hogy az 1894 évi XVI. t.-c. intenciója az, hogy a kérelemre, az esetek túlnyomó többségében azonban hivatalból megindított örökösödési eljárás hivatalból, é^ pedig nemcsak a hagyaték átadásával, hanem — ha van ingatlan hagyaték — az ingatlannak az örökösök nevére telekkönyvi átírással befejeztessék, — figyelemmel arra, hogy az érdekelt örökösök köthetnek olyan egyességet, mely nekik tetszik és e tekintetben a tárgyaló kir. közjegyző áltai sem korlátolható szabad akaratjuk, az érdekeltek tehát köthetnek oly egyességet, melynek értelmében telekkönyvi parcellák jelzáloggal terhelt tkvi birtoktestből lejegyzendők lennének és igy a jelzálogos hitelezők, illetve telekkönyvi társtulajdonosok hozzájárulása kimutatandó lenne; — figyelemmel arra, hogy a tárgyaló kir. közjegyzőnek arra sincs módja, hogy hivatalból megtudja: terheli-e a hagyatéki és feldarabolandó ingatlant jelzálog, mert csak az A) és B) lapra kiterjedő telekkönyvi kivonatot kap, de ha érről volna is tudomása, nincs módjában a jelzálogos hitelezőt vagy telekkönyvi társtulajdonost arra kényszeríteni, hogy az eldaraboláshoz hozzájárulása tekintetében nyilatkozzon, vagy csak pláne a hagyatéki tárgyaláson megjelenjen; végül figyelemmel arra, hogy a telekkönyvi hatóság a hagyatéki bíróságtól független és önálló hatásés illetékességi körrel birván, az esetben, ha a telekkönyvi hatóság az átadó végzésnek telekkönyvi foganatosítását azon okból megtagadja, mert a feldaraboláshoz és bejegyzéshez a jelzálogos hitelezők, illetve telekkönyvi társtulajdonos hozzájárulása kimutatva nincs és mert ez a tárgyaló kir. közjegyző teendője, a hagyatéki biróság azon esetleges felfogásának nem szerezhet autoritativ hatást, hogy a jelzálogos hitelezők előleges meghallgatása a telekkönyvi rendtartás 56. §-ának d) pontja értelmében a telekkönyvi hatóság és nem a tárgyaló kir. közjegyzőnek a teendője: mindezek után kérdés, hogy a fent leirt esetben a jelzálogos hitelezők és tkvi társtulajdonosok meghallgatása és hozzájárulásának kieszközlése a tárgyaló kir. közjegyző vagy az illetékes telekkönyvi hatóság hatás- és illetékességi körébe tartozik-e ? Kérem a kérdés iránt érdeklődőket, miszerint abban véleményt nyilvánítani és különösen a hatóságuk területén működő bíróságok gyakorlatát közzétenni szíveskedjenek jfustus. i\ kereset kiigazitasa. (Felelet.) A Jog 4-ik számában közölt nyilt kérdésre vonatkozólag következő a válaszom: A sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-cikk 17. §-a szerint, «ha a keresetből kitűnik, iiogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a biróság nem illetékes, a kereset idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítandó. Ha a kereset egyéb hiányok miatt, nevezetesen a felek vagy az ügy hiányos megjelölése, az aláírás vagy a képviselő igazolásának hiánya miatt az idézés kibocsátására nem alkalmas, a biróság a keresetet rövid záros határidő kitűzése mellett kijavítás végett visszaadja.* Ugyanezen törvénycikk a tárgyalás menetét szabályozva, a 37. §-ban akképp rendelkezik, hogy: «a birósággondoskodni köteles arról, hogy a felek homályos kérelmeiket, tényeiőadásaikat, és nyilatkozataikat felvilágosítsák, hiányos tényeiőadásaikat kiegészítsék és általában a szükséges kérelmeket és nyilatkozatokat megtegyék.* Most már az a kérdés, hogy ha a kereset az alaki kellékeknek ugyan megfelel, azonban olyan anyagi hibában szenved, pl. ha a kérelem olyan zavarosan vagy hiányosan van előadva, hogy meg nem érthető, vagy ha olyan tényállás van a keresetben előadva, amely a kérelem teljesítésének valódisága esetén sem szolgálhat alapjául: az ilyen kereset visszaadandó-e az idézés kibocsátása előtt a hiba kiigazítása végett? Ha ezt a két szakaszt igy egymás mellé állítjuk, ez a kérdés fel sem merülhet, mert a 17. §. arra, hogy a kereset kijavítás végett mikor adandó vissza, nem esetelve ugyan, hanem példaszerűen annyi és olyan jellegzetes esetet hoz fel, hogy lehetetlen belőle a törvényhozónak azt az akaratát fel nem ismerni, hogy kijavítás végett való vissznadásnak csak akkor van helye, ha a kereset vagy más beadvány csak olyan külsőleg szembeötlő alaki hibában szenved, amely kétségtelenül vétlen elnézésből származott, és könnyű szerrel pótolható, a 37. §. pedig olyan világosan kötelességévé teszi a bíróságnak, hogy a felek kérelmei, tényelőadásai és nyilatkozatai felvilágosításáról, hiányos tényelőadásaik kiegészítéséről és általában a felek részéről szükséges kérelmek kifejezéséről, nyilatkozatok megtételéről csak a szóbeli tárgyalás folyama alatt, tehát ne az idézés kibocsátása előtt gondoskodjék, hogy az idézés kibocsátása előtt a keresetnek az ilyen anyagi hibák kiigazítása végett való visszaadására még gondolni sem lehet. Torok István dr. mezőtúri kir. jbsági betétszerkesztő albiró. Irodalom. Magyar Jogi Lexikon. Szerkeszti Márkus Dezső dr. Ítélőtáblai biró. E hat kötetre tervezett hatalmas munkának most jelent meg a negyedik kötete. A jogi életnek legapróbb részleteire is kiterjedő s olykor valóságos kis monográfiákká szélesedő cikkei előkelő jogi irók tollából kerültek ki. A hazai jog múltjának és jelenének minden részletén kivül felöleli a külföldi jogiélet, a római és az egyházjog, valamint a nemzetközi jog összes intézményeit. Az egyes fogalommeghatározások átlátszók, a stilus magyaros és könnyen érthető. Szóval minden tekintetben kitűnő munka a Magyar Jogi Lexikon uj kötete is. Az év végéig még a hátralevő két kötet is megjelenik s akkor ez az óriási anyagot magábazáró munka bátran kiállhatja a versenyt a külföldi lexikonokkal, anélkül, hogy azokat bármiben is utánozná. Tol vaj furfang. Történetek a tolvajok, zsebmetszők, sikkasztok, csalók, szédelgők és iparlovagok életéből. Gyűjtötte és irta Mihály fal vy I. Budapest, 1903. Ára 2 kor. 40 fill. Megrendelhető a Törvényszéki és Rendőri Újság kiadóhivatalában (VIII , József-körűt 41.) Amint a cim is mutatja, szerző érdekes és többnyire mulatságos históriákat ad elő az emberiség dudváinak életéből. Ami az újságban csak futólag köti le figyelmünket, abból — igy tömegesen olvasva — valami maradandó pszicologiai tanulság szűrődik le. A 67 történet szépirodalmi formában van előadva, sőt vers is akad közöttük.