A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 16. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat.Vége

A JOG 61 Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltó lejárata ekként van megjelölve : «igoi. okt. 18-án. A V. T. 3 S-a 4. pontjának megfelelő eme lejáratot nem teszi határozatlanná az a körülmeny, hogy a váltó keltének napja (1901. juli 18.) után a kezdőpontot jelentő «tól» rag fordul elő; mert a határozott napon lejáró váltók lejarata a kelettől teljesen független kelléket képez és igy a fenforgó esetben nem forog fenn kctség az iránt, hogy a váltó összeg 1901. okt. 18-án fizetendő. A keletben foglalt «tól» rag mint felesleges, a hely. év, hó és nap szerint meghatározott keltezést sem teszi nemlétezövé, vagy határozatlanná s ekként a kereseti váltó a V. T. 3. íj ának, ugy 4., mint 8. pontjában előirt kellékekkel el van látva. A budapesti keresk. és váltótörvszék, mint v. birósag (1901. évi dec. 20-án 117,652. sz. a.) Mandl Sándor dr. ügyv. ált. képv. K. Imrének, Pajor Rezső dr. ügyv. által képv. H. Guidó alp. ellen 1,100 K. s jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Ha alperes esküt tesz arra, hogy az A. a. kereseti váltón levő «Guido v. H.» nevet sem maga nem ina, sem annak írására mást meg nem bízott: a kir. tszék az 1901 október 22-én 110,168. sz. som. végzést hatályon kivül helyezi, felperest keresetével elutasítja es köteles, hogy 3 nap a. végreh. terhével 67 K perköltséget fizessen alperesnek, erdekében áll tehát alperesnek az eskü letételére való készségét jelen ítélet jogerőre-emelkedésétől számitott 3 nap a. e bíróságnál bejelenteni és az esküt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ellenkező esetben a kir. tszék az 1901 okt. 22-én 100,168. sz. som. végzést hatályban tartja és alperest, mint a Bpesten 1901 július 18-án 1,100 K.-ról kiállított váltó kibecsátóját kötelezi, hogy 3 nap a. végrehajtás terhe mellett 1,100 K. tőkét és ezután járó 5°/o kamatot (1901 okt. 18-tól) i/jO/o váltó dijat és a som. végzésben megállapított költség beszámításával összesen 92 K. 50 fill. perköltséget fizessen telperesnek. stb. Megokolás: A váitó kelte és lejárata ellen telhozott kifogást figyelmen kivül kellett hagyni, mert a szövege nem hagy f- nn kétséget az iránt, hogy a váltó 1901 július 8-án kelt és le|árata 1901 okt. 18-ára esik. A kibocsátói aláírás ellenében felhozott kifogást nem lehetett figyelembe venni, mert alperes neve a váltó szövege után következvén, a kibocsátói aláirás alakilag kifogástalannak mutatkozik. Alperes a kereseti váltón látható «Guid"^ v. H.> aláitás valódiságát tagadta. A bíróság a kereseti váltón levő aláírást a vétiven és meghatalmazáson levő, kétségbe nem vont aláírásával összehasonlítván, azt találta, hogy az aláirás valódisága vagy valótlansága szakértői szemle utján megállapítható nem lenne. Ennélfogva az aláirás valódiságának bizonyítására a váltóeijárás 26. §-a értelmében a felperes által kinált s a prts. 172. §. d p.-ban meghatározott esküt kellett alperes részére megítélni. Ha alperes ezt az esküt leteszi, igazolatlanul marad az, hogy a kereseti váltón levő «Guidó v. H.» nevető irta, vagy annak irasára mást megbízott. Minthogy pedig ekként alperes váltójogi kötelezettséget nem vállalt, a som. végzést hatályon kivül helyezni, felperest keresetével elutasítani és mint pervesztest a prts. 251. §. értelmében a perköltség fizetésére kötelezni kellett. Ha ellenben alperes az esküt nem teszi le, ezzel igazolva lesz, hogy a kereseti váltót kibocsátói minőségben aláirta, miért ís erre az esetre a váltó nyilatkozata alapján a vtörv. 7. §-a érteim, a kereseti tőke, kamat és mint pervesztest a pprt. 251. §-ához képest perköltség fizetésére kötelezni kellett, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902 október 21-én 310/v. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíti, a keresetet felperesnek visszaadatni rendeli; és egyúttal felperest végreh. terhével kötelezi, hogy alperesnek 3 nap a. 67 K. perbeli stb. költséget fizessen. Megokolás: A kereseti váltón olvasható következő kitétel: ^Budapest, 1901. jul. 18-tól 1901. okt. 18.» csak azt az időszakot jelzi, melyen belül a fizetésnek történnie kell, de nem határozza meg tüzetesen sem azt az évet, hónapot, napot, amikorra a váltó kiállítva lett, sem azt a napot, amelyen a váltókötelezett által a fizetés teljesítendő. A kérdéses okirat tehát nélkülözi aV. T. 3. §.4. és 8. pontjaiban előirt kellékeket, vagyis a lejáratot és keletet, az ilyen okiratokból pedig a Vt. 6. §-a szerint váltójogi kötelezettség nem származik és az ilyen okiratra alapított kereset folytán a váltói uton eljárni nem lehet, hanem a kereset a váltóeljárás i. §-a értelmében már az első bíróság által hivatalból visszautasítandó volt volna. Az első bíróság Ítélete és azt megelőző eljárás tehát a miatt, hogy az első bíróság a keresetet hivatalból vissza nem utasította és a váltói útra nem tartozó keresetet elfogadta, megsemmisítendő, — és felperes, aki erre helytelen felebbezése által okot szolgáltatott a különbeni pervesztessé vált, az 1868. évi 54. t.-c. 381. §-a alapján, a perköltség viselése kötelezendő volt. rt. m. kir. Kúria (1903 január 14-én 1,569. sz. a.). A másodbiróság végzése megváltoztattatik, az első bíróság ítélete és az eljárás váltókellék hiánya miatt megsemmisithetőnek nem találtatik és a másodbiróság utasittatik, hogy az első biróság ítéletét érdemileg felülbírálván, hozzon uj határozatot. Megokolás: A kereseti váltó lejárata ekként van megjelölve ; «1901. okt. 18-án> A V. T. 3. §-a 4-ik pontjának megfelelő eme lejáratot nem teszi határozatlanná az a körülmény, hogy a váltó keltének napja (1901. jul. 18) után, a kezdő pontot jelentő «tól» rag fordul elő ; mert a határozott napon lejáró váltók lejárata a kelettől teljesen független kelléket képez és igy a fenforgó esetben nem forog fenn kétség az iránt, hogy a váltó összege 1901. okt. 18 án fizetendő. Tekintve továbbá, hogy a ki létben foglalt «lól» rag mint felesleges, a hely, év, hó és nap szerint meghatározott keltezést sem teszi nemlétezővé vagy határozatlanná s ekként a kereseti váltó a V. T. 3. §-ának ugy 4. mint 8. pontjában előforduló kellékekkel el van látva : a másodbiróság végzése megváltoztatandó és a kir. ítélőtábla az első biróság ítéletének érdemi felülbírálására utasítandó volt. Biztositási ajánlat nélkül nincs biztosítás. A szegedi Ítélőtábla kimondta marasztaló ítéletében, hogy biztositási, szerződés érvényéhez írásbeli ajánlat nem szükséges, a kereskedelmi törvény 418. §-a értelmében a biztosító által kiállított kötvény elegendő; a kötvény kézhezvétele után alperes annak tartalmát nem kifogásolta, sőt dijat is fizetett, bár a kötvényben megjelöltnél kisebb összeget, most már az ügylet érvényét meg nem támadhatja abból az okból, hogy a kötvény tartalma az ajánlatnak meg nem felel. Ezzel szemben a Kúria 1903 január 8-án 96/902. sz. a. elutasította a keresetet, mert nem lévén bizonyítva, hogy a biztositási ajánlatot alperes, vagy az ő megbízásából más aláirta, ezen ajánlat nélkül a biztositási ügylet érvényesen létre nem jött. A Kúria ítélete igy szól: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és felperes keresetével elutasittatik. Megokolás: A kereseti váltó felperesnek saját előadása szerint jégkárbiztositási díj fedezetére álIi 1 tátott ki. Alperes azt vitatja, hogy a jégbiztositási ügylet, amelynek dija fejében követeltetik a kereseti összeg, létre nem jött, mert a perhez C) alatt csatolt ajánlatot, melynek megfelelően a kötvény kiállíttatott és amelynek alapján a kikötött ellenérték érvényesíttetik, sem személyesen alá nem irta, sem annak kiállítására és aláírására mást fel nem hatalmazott. Minthogy a tanukrnt kihallgatott AJ.B. arra a körülményre nézve, hogy alperes a C) a. ajánlatot aláirta, vagy annak kitöltésére és aláírására mást megbízott volna, közvetlen tudomással nem bir, P. B. tanú pedig, aki azt vallja, hogy ő alperesnek megbízása alapján irta alá a C) a ajánlatot, a megbízás tényére nézve bizonyítékot nem szolgáltatott; minthogy eszerint nincs bizonyítva, hogy a felperes által vitatott biztositási ügylet alapját képező C) a. ajánlatot alperes, vagy más az ő megbízásából irta volna alá, ezen ajánlat nélkül pedig a vitatott biztositási ügylet érvényesen létre nem jött és minthogy a létre nem jött ügylet alapján ellenértékül szolgáló dij sem követelhető, mindezeknél fogva mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával felperes keresetével ílutasitandó volt. Felperesnek mint volt szövetkezeti tagnak keresettel érvényesített igénye már a szövetkezetnek felszámolása előtt esedékes lévén, ezt az esedékességet a később elhatározott felszámolás nem szünteti meg, mert a szövetkezetből kivált tag üzletrészének esedékessége után elhatározott felszámolásnak ilyen visszaható erőt a K. T. 237. §-ának 2-ik bekezdése nem tulajdonit, sőt annak abból a rendelkezéséből, hogy a kilépett tag üzletrészének és netáni egyéb járandóságainak kifizetését a 254 §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelheti, feltéve, hogy addig a társaság feloszlása el nem határoztatott, nyilvánvaló, hogy a felszámolás elhatározása csakis az esetben odázhatja el az üzletrészek és egyéb járandóságoknak kifizetését, ha az elhatározás az elévülési idő lejártát, vagyis a követelés esedékességét megelőzi. (A m. kir. Kúria 1903 febr. 13. 677,12 sz. a.) A biztositási feltételek értelmében a kedvezményezett személyében történő változtatások érvényességének feltételét képezte az, hogy ez a változtatás a biztosító társaságnak tudomására hozassék, általa elfogadtassák és erről a kötvényhez függelék állittassék ki. A biztosított által élte utolsó szakában a biztositóhoz irt levél, a mellyel az életbiztosítási szerződésben kedvezményezettekül megnevezett felperesek helyett első sorban az alperest nevezte meg kedvezményezettnek, csak a levél írójának halála után, tehát nem a biztosított által küldetett el a biztosító társaságnak. Kimondatott, hogy az a körülmény, mely szerint a biztosított részéről a kedvezményezett személyére eszközlött változtatás a biztositási szerződésben meghatározott módon keresztül nem vitetett, csak azt eredményezhette, hogy a változtatás a biztosító társulattal szemben érvénytelen, s az a biztosított összeget az életbiztosító kötvényben kedvezményezettekül megnevezetteknek érvényesen kifizethette volna, de nem egyszersmind azt is, hogy a biztosítottnak a kedvezményezett személyek megjelölésére vonatkozó szabad elhatározása ne érvényesülhessen; s igy alevélbsn kedvezményezettül megjelölt alperest illeti meg a biztositási összeg (A m. kir. Kúria 1903 febr. 17. 5,032/902 sz. a.) Bűnügyekben. A magáninditványra üldözendő cselekmény miatt emelt vád fentartására, annak a jogosított részéről történt visszavonása után, az ügyészségi megbízott nem jogosult. A m. kir. Kúria (1903. február hó 4-én 1,023. sz. a.) becsület s. vétségével vádolt T. Zsófia és ettől becsülets. vétségével viszontvádolt T. Karolin ellen a balatonfüredi kir. jbiróság előtt