A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1903 / 16. szám - Teljesithet-e a kir. ügyészség nyomozási cselekményeket
A JOG 127 Az ilyen büntetésnek természetesen nem szabadna a büntetett egyéniségen morális foltot hagynia és az, aki javitó intézetből került ki, mint büntetlen előéletű ember kezdené meg pályafutását. Abszurdum az a mai állapot, hogy 13 — 14 éves gyerekek már mint 2 izben büntetett, a Bttk. 338. §-ának szigora alá eső, megbélyegzett, megmenthetetlen exisztenciák szerepeljenek a hivatalos aktákon. Végül az államnak gyámkodnia kellene az ilyen javítóintézeti növendékek fölött szabadlábra helyezésük után is. Kinek munka-alkalmat, kinek éppen közvetetlen anyagi segélyt kellene juttatni. A teljesen megjavultaknak tapasztalt, testileg fejlett, de megfelelő kenyeret nem találó egyéneket az intézetből közvetetlenül sor alá kellene küldeni, hogy az intézeti nevelést a katonai disciplina nyomon kövesse és ne legyen alkalma a megjavultnak arra, hogy kereset és vezető-kéz hiányában régi zülöttségébe visszaessék. Konkrét, részletesebb propoziciókat nagyobb szakismeret hiányában nem merünk előterjeszteni, csak azt tudjuk, hogy a mai állapot e téren tarthatatlan. Akármit csinálunk is a fiatal bűntettesekkel, ezt a mai, határozottan depraváló rendszert meg kellene szüntetni, mert ennél talán még a régi idők testi fenyítéke is jobb hatású testre és lélekre egyaránt. 16 éven aluli gyermeknek nincs helye közönséges, akár rendőri, akár bírósági fogházban, ahol nem javul, csak moraliter sülyed, csak beleszokik a bűnnek légkörébe. Teljesithet-e a kir. ügyészség nyomozási cselekményeket ? Irta BENKE NÁNDOR dr., nyitrai tszéki aljegyző. A Jog f. é. 14. számában azonos cím alatt közölt értekezés azt az elvet állítja fel, hogy a B. P. szerint: «A kir. ügyészség semmifele (szorosabb értelemben vett) nyomozási cselekményt nem teljesíthet.)) A tétel így felállítva a B. P. rendelkezéseinek meg nem felel, mert a B P. 178. §. szerint a 171. §-ban megjelölt tárgyak lefoglalását kivételesen a kir. ügyészség is elrendelheti, ezeket a tárgyakat át is veheti, ha ez iránt a vizsgálóbíró megkereste (185. §.), mely cselekmények kétségtelenül (szorosabb értelemben vett) nyomozó cselekmények. A feltett kérdésre tehát a felelet a következő: «A kir. ügyészség a B. P. 178. és 185. §§-ban szabályozott cselekmények kivételével (szorosabb értelemben vett) nyomozó cselekményeket általában nem teljesíthet)). Nem osztom az idézett cikkben kifejezett azt a nézetet, hogy a kir. ügyészség a B. P. szerint «precize» jár el akkor, ha még iratok áttétele végett sem intéz megkeresést valamely hatósághoz, hanem ezeket is a rendőri hatóságok utján szerezdistingvál, még jogászi szempontból sem. Az a körülmény, hogy valakit szabadságvesztés-büntetés deliktuma terhel, mégha a törvény ezen szakaszának egyéb ismérvei fenforognak is, gyakran nem elegendő ok erre a rémletes szig jruságra. A morális múltnak teljesen halálos késszurása ez az intézkedés hátha még ugy lesz végrehajtva, amint a mélybölcseségü rendőrhatóságok cselekszik ? Ezek az előzetes letartóztatást foganatosító közegek megelégszenek azzal, ha a cselekmény bizonyos helyi környezetben botrányt, vagy kínos szenzációt keltett. Egy kocsmai verekedés — pláne, ha egy sértett orrból egypár vércsepp is hullott, — az ő triviálisan látó szemeik előtt már kész nagy bün, melynél nézetük szerint rögtön alkalmazni kell a hatalmukban álló legszigorúbb megtorló eszközt: az előzetes letartóztatást. Pedig a nagy büntettek nem azok, melyek mit Schall und Rauch — coram publico játszódnak le, hanem melyek éjszakák ködében, tervszerű raffinériával előkészítve, titok és magány sötétjében haladnak előre és készítik a rombolást. De a községi elöljáróság naiv földinivesei ezt nem látják és nem értik meg. A nép nem tud minősíteni. A jogfejlődés jelen liberális ábrándjai szomorú kudarcot fognak vallani, a demok ratikus intézményekbe vetett illúziót az eredmények meg fogják semmisíteni, midőn az esküdtbíróság tévedéseiért bűnhődik az anyagi igazság. Kellemetlenkedés ezt mondani, de megmutat és igazol mindent a jövő. Visszatérve a tárgyra, megolvastam a nem-jogász nyomozó hatóságok ügyködésének vezérfonalául szolgáló két rendbeli munkálatot, a Cs. U-t és R. U-t. Szomorú esték voltak ! Alig olvastam nehezebb, doktrinerebb és kellemetlenebb komj pozíciójú törvényt, mint ezt a két nagy terjedelmű utasítást, teti be. Nemis említve azt, hogy az ilyen eljárás a legmeszszebb menő formalizmus, a B. P. 39. és 84. §§. kétségtelenül jogot adnak a kir. ügyészségnek arra, hogy a hatóságokhoz megkereséseket intézzen, tőlük felvilágosításokat és értesítéseket kívánjon. Iratok áttétele iránt való megkeresés pedig nem egyéb értesités-kérésnél, melyet a megkeresett hatóság az iratok áttétele által ad meg. Az ilyen megkeresés szorosabb értelemben vett nyomozási cselekménynek nemis tekinthető. Nézetem szerint az idézett cikk irója nem helyesen fogia fel a vádelvet, midőn azt véli, hogy a B. P. javaslata a vádelv folyományaként akarta a kir ügyészséget felruházni azzal a joggal, hogy miután ő a vád ura, ő teljesítse is a nyomozást. A vádelv lényege a bűnvádi eljárás szervei hatáskörének elkülönítése, és nem folyik belőle az, hogy a kir. ügyészség hatásköre a vádemelés kérdésein kivül eső tevékenységre is kiterjedjen. A vádelv célja, hogy ugy a nyomozó és vizsgáló szerv, ugy a vádló, mint az itélő bíró elfogulatlanok legyenek az eljárás tárgyául szolgáló bűnesettel szemben. A vádelv nemcsak az itélő bíróságnak, hanem a kir. ügyészségnek pártatlanságát is biztosítja mert nem lehet igazságos vádló az, aki a nyomozás gyors és fáradságos munkája közben megrögzött akár abban a nézetben, hogy a gyanúsított bűnös, akár abban, hogy ártatlan. A B. P. 101. §. rendelkezésénél fogva a kir. ügyész a bűnügyeknek majdnem felében az ügynek egyedüli birája, kinek határozatát senki sem támadja meg jogorvoslattal. Annak a hatóságnak, melynek ilyen hatalma van, az üggyel szemben elfogulatlannak kell lennie. Ez a cél vezette a törvényhozót akkor, midőn a nyomozás foganatosítását a kir. ügyészség kezéből kivette, mi mellett nagyon eltörpül az az érv, hogy a kir. ügyészség azért nem teljesíthet nyomozást, mert a kormánytól függésben van. Mennyire tárgytalan a törvényjavaslat tárgyalásakor hangoztatott az a félelem, hogy a kir. ügyészség a nyomozás teljesítését pártcélokra kihasználhatná, az kitűnik egyrészt abból, hogy a nyomozó rendőri hatóságok még inkább függnek a kormánytól, mint a kir. ügyészség, másrészt abból, hogy büntetést csak a független bíróság szabhat ki. Mindebből az következik, hogy a vádelv a B. P.-ban helyesebben, nyilatkozik meg, mint a B. P. javaslatában, és hogy a törvényhozó azzal, hogy a kir. ügyészség hatásköréből a nyomozás teljesítését kivette, nem szorosabb értelemben vett közjogi biztosítékot keresett nem bizalmatlanságot fejezett ki a kir. ügyészség intézménye iránt, hanem pártatlanná és képessé akarta tenni a kir. ügyészt arra, hogy a vád emelése, avagy nememelése kérdésében a nyomozás teljesítéséből eredhető előítélettől függetlenül határozhasson. melyet a katonai reglementtől kissé nehézkes és nyers felfogású elmék nyomorúságára hozták. Elképzelhetetlennek tartom, hogy az átlagos csendőr- és rendőrintelligencia képes volna ezen utasítások elvont és nehéz szerkezetéből a lényeget kideríteni. Érthetetlennek tartom, hogy a törvényhozás, mely egy hatóságnak megadja azt a jogot, mely az ember által elkövetett bűncselekmények kiderítésénél az erőszak eszközeive! is jogosan rendelkezik, ennek a hivatásnak nem képes adni törvényt, vagy rendeletet, melyet ez alkalmazni bir. Itt lenne már az idő, hogy megcsináljuk a munkát, melyet a tudomány más ágazataiban már megalkottak: kiadni a jog extraktumát a népjek. Nem olcsó törvénykiadásokat, hanem a törvények kardinális intézkedéseinek népszerű tormába öltöztetett kivonatát, stiliszták és irók, de nem tudósok által készitve, a néplélek által befogadható és értékelhető formában. Abban a korban élünk, midőn a jogfejlődés legértékesebb vívmányának tartja az igazságszolgáltatás általánosságát, midőn a birói emelvényre mindinkább több-több széket tesznek és a társadalom is bíráskodik. A jogfejlődés demokráciájának ezen szakában a törvény betűit is ki kell fejteni abból a ködös burokból, melyből most csak az elméleti ismeretekkel instruált szakember bírja kihalászni a jogot. írják meg a büntetőjog kisbibliáját a rendőri hatóságoknak, írják meg egyszerű beszédben feladatukat a nyomozás körül, vegyék ki a községi-elöljáróságot a rendőr-hatóságok sorából, akkor majd nem botlik annyit a csendőr!