A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Az uj cheque-törvényjavaslat

50 A JOG keresk. és hit. int. r. t.>-nak, Lax Adolf dr. ügyv. ált. képv. F. Ede és B. Jenő ellen 15,978 K. 20 f. tőke s j. iránti váltóperében következőleg i t é 1 t : A kir. tszék alperesek kifogásának helyt ád, és az 1901. okt. 18-án 4,167. sz. a. hozott som. végzést F. Ede és B. Jenőt illetően hatályon kivül helyezi és arra kötelezi felperest, hogy 118 K. 05 f. perköltséget alpereseknek 3 nap és végreh. terhe alatt fizessen, stb. Megokolás: Tekintettel arra, hogy váltójogilag kötelezett csak az lehet, ki nevét vagy cégét a váltóra vezeti, illetve irja; tekintettel továbbá arra, hogy maga felperes is beismeri, hogy alperesek a kereseti váltókat nem mint magánszemélyek, hanem mint az «Első turóci bőrgyár F. és B.» közkereseti társcégek beltagjai, a cégjegyzésnek megfelelően irták alá, s igy magánszemélyükben váltókötelezettséget nem vállaltak; tekintettel végül arra, hogy az 1875: 37. t.-c. 88. §-ában foglaltak váltójogilag figyelembe nem vehetők: ennélfogva alperesek kifogásának helyt adni s ennek folytán az 1891. okt. 18-án 4,167. sz. a. kibocsátott sommás végzést, őket illetően, hatályon kivül helyezni Kellett, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1902. május 7-én -í/v. sz. a) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, a 4,167. számú som. végzést F. Ede és B. Jenő alperesek irányában hatályában fentartja és a most nevezett alpereseket, mini a keresethez A. B. és C. a. csatolt Turóc-Szt-Mártonban 1901. június 15-én 1,500 K.-ról és 1,200 K. ról kiállított 3. r. váltót elfogadói minőségben aláirt «Erste Turócer Lederfabrik Eduárd F. & Co.» cég alatt fennálló közk. társaság tagjait arra kötelezi, hogy felperesnek 15,978 K. 20 f. hátrálékos váltóösszeget, ez után 1901. c kt. 15-től járó (j<y0 kamatot, 70. K. per. és 77. K. 30 f. felebbezési költséget 3. nap a. végreh. terhével egyetemlegesen fizessenek. Megokolás: Nem vitás az, hogy a keresethez A. és C. a csatolt váltókon látható elfogadói aláírás az emiitett cég alatt fe nálló közk. társaságnak cégjegyzésre jogosított tagjaitól ered; nem vitás az sem, hogy alperesek ezen közk. társaság tagjai. Minthogy pedig közk. társaságnál az egyes tagok felelőssége a keresk. jogszabályai szerint bírálandó el; minthogy a K. T. 88. §. értelmében, a társasági kötelezettségekért, tekintet nélkül arra, hogy a kötelezettség pjlgári vagy váltójogi viszonyból származik, a közkereseti társaság tagjai egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek; és minthogy ezekből folyólag a keresettel szemben egyedül érvényesített alperesi kifogás jogszerű alappal nem bír: az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, alpereseket, mint az elfogadó közk. társaság tagjait a minden lényeges kellékkel ellátott kereseti váltók alapján a V. T. 23 és 91. §-hoz képest a kereseti tőke, kamat és mint perveszteseket aprt. 251. §. alapján a per és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költségnek viselésére egyetemlegesen kötelezni kellett. A m. kir. Kúria (1903 február 11-én 897/v. sz. a.) A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helyben hagyatik stb. Bűnügyekben. Tekintve, hogy vádlott a bár jogos vagyoni haszon elérésére jogtalan módon törekedett; tekintve, hogy egy kereskedő cégre nézve a fizetésképtelenség hírének terjesztése annyira káros lehet, hogy azzal való fenyegetés a zsarolás ismérvét képezheti; tekintve azonban, hogy a megállapított tényállás szerint sértett a vádlott által követelt fizetést nem a vádbeli kényszerítés folytán teljesítette, ekként a kényszerítés eredménye be nem következvén, a fenyegetés alkalmazása a zsarolásnak csak kísérlete, a btk. 35o. §-nak rendelkezését nem alkalmazta a bíróság tévesen abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tettet bűncselekményképp állapította meg. A temesvári kir. tszék mint btő bíróság (1901. dec. 16-án 10,368/btő sz. a.) zsarolás vétsége miatt vádolt L. Béla és R. Vilmos elleni bűnügyben következően itélt: L. Béla kereskedő bűnösnek mondatik ki a btk. 350. §-ba ütköző s ugyanazon §. szerint minősülő zsarolás vétségében, stb. s ezért a btk. 350. és 92. §-ai alapján, behajhatlanság esetén az 1902:XXVII. t.-c.3. §-ban meghatározott célokra fordítandó és a btk. 53. §. alapján 5 napi fogházra átváltoztatandó 50 K. pénzbüntetésre ítéltetik. — stb. R. Vilmos vádlott az ellene emelt vád és követk. terhe alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmentetik. Megokolás: A megállapított tényálláshoz képest L. Béla vádlott beismeri, hogy a feljelentéshez csatolt és K. Ferenc és fiai céghez német nyelven irt levelet ő irta alá, s hogy a levél végére irt ezen két sort «\vürden Sie von mir etwas íordern, Sie möchten auch nicht anders vorgehen> — ő sajátkezüleg irta hozzá — azonban azt adja elő, hogy ő a levelet át nem olvasta, s hogy gyakornoka R. Vilmos ezen levelet megbízása nélkül irta a cégnek, és igy nem is tudta, hogy az abban foglaltak zsarolást képeznek. Figyelemmel azonban R. Vilmos vádlott azon vallomására, mely szerint főnöke L. Béla vádlott megbízása alapján irta a feljelentő céghez a levelet, sőt még utasította, hogy szigorúan irjon a cég nek, — továbbá, hogy fbnöke a levelezéseit rendesen át szokta olvasni; figyelemmel végül arra, hogy a levél végére oly értelmű két sor toldalékot irt í. r. vádlott, a mely szerint kizártnak veendő, hogy ő a levelet át nem olvasta volna; L. Béla vádlutt végül maga is beismeri, hogy R. Vilmos vádlottat utasította, hogy K. Ferenc és fiai cégnek szigorúan irjon- ezek alapján a kir. tszék a btk. 350. §-ban meghatározott zsarolás vétségének tényálladékát megállapítva látván, L. Bélát abban bűnösnek kimondani kellett, azonban figyelemmel, hogy jogos követelést szándékozott beha|tani, továbbá büntetlen előéletére mint enyhítő körülményekre, a btk. 350. §-ban meghatározott büntetés legkisebb mértékét is tulszigorunak találván, a btk. 92. § alkalmazásával a rendelkező részben meghatározott büntetéssel kellett sújtani. R. Vilmos vádlott az ellene emelt vád alól azért volt felmentendő, mert beigazolást nyert, miszerint ö mint gyakornok, főnöke utasításához képest irta K. cégnek^ a szigorú levelet s hogy aláirás végett L. asztalára tette, s miután főnöke azt átolvasta, ahhoz meg toldalékot is irt és az egészet aláirta, a felelősség alól frlszabadult. A temesvári kir. ítélő tábla (1902 márc. 13 án 672. sz. a.) Az első bíróságnak ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria, (1902. dec. 10-én 10,651. sz. a.) A bejelentett semmisségi panasz a bp. 437. § 4. bek. érteim, elutasittatik; de a cselekmény minőségét és ezzel összefüggőleg a büntetés mértékét meghatározó részében a bp. 385. § 1. h) pontjában foglalt és hivatalból figyelembe vett semmiségi ok miatt u. e. tv. 437. §. 3. bek. érteim, mindkét alsófoku bíróság ítélete megsemmisíttetik: vádlott az ellene bejezettként megállapított zsarolás vétsége helyett a btk. 350. és 65. íj-aiban meghatározott zsarolás kísérletének vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a btk. 92. § a helyett a 66. § alkalmazásával 30 korona, behajthatlanság esetében 10 koronánként 1—1 napi fogházra átváltozta tandó pénzbüntetésre Ítéltetik. Megokolás: A megállapított tényállás szerint vádlott a sértett céget levélben akként fenyegette meg, mikép ha 30 K. közvetítési dijat 3 nap alatt ki nem fizeti, haladéktalanul fizetésképtelennek nyilvánítja s erről a tőzsdei titkári hivatalt azonnal értesiti. Tekintve, hogy eszerint vádlott a bír jogos vagyoni haszon elérésére jogtalan módon törekedett; tekintve, hogy egy kereskedő cégre nézve a fizetésképtelenség hírének terjesztése annyira káros lehet, hogy azzal való fenyegetés a zsarolás ismérvét képezheti; tekintve azonban, hogy a megállapított tényállás szerint sértett a vádlott által követelt fizetést nem a vádbeli kényszerítés folytán teljesítette, ekként a kényszerítés eredménye be nem következvén, a fenyegetés alkalmazása a zsarolásnak csak kísérlete. A btk. 350. §-nak rendelkezését nem alkalmazta a bíróság tévesen abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tettet büncselekménykép állapította meg; ezt azonban a vádlott sérelmére súlyosabban minősítette ; minélfogva a bejelentett semmiségi panasz mint alaptalan elutasítandó; de az anyagi törvénynek a bp. 385. §. 1. b) pontjába ütköző megsértése miatt mindkét alsófoku bíróság ítélete részben megsemmisitendő é- az enyhébb minősítés folyományakép vádlott kisebb mértékű büntetésre Ítélendő volt. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A szatmárnémeti tszéknél Mermelstein Izidor halmi kereskedő ellen, bej. ápr. 27. fsz. máj. 7, csb. Dezső Kálmán dr., tg. Korányi Zsigmond dr. — A zilahi tszéknél Goldberger Farkás tasnádi kereskedő ellen, bej. máj. 10, fsz. jun 6, csb. Baróthy Zoltán, tg. Hunyady János dr. — Az ipolysági tszéknél Veress Gyuláné helybeli lakos ellen, bej. mdj. 16, fsz. máj. 26. csb. Dabis Antal dr., tg. Wilheim Károly dr. Palyázatok : Az erzsébetvárosi kir. ügyészségnél alügyészi áll. ápr. 8. (67) -- A dévai tszéknél aljegyzői ápr. 8. (67) Kúriai és táblai értesítések. Beszterce M. J. dr. Guta—Hitelint. nem érk. — Brassó W. I. dr. Moldovenescu—Moldovenescu érk. 2,204/903 p. sz. a. előa. Illés Jenő, n. e. — Dunaszerdahely P. P. Biró—Engel érk. 124/903 v. sz. a. előa. Végh. n. e. — Erzsébetváros I. Gy. dr. Adam—Roth nem érk. — Fogaras F. A. dr. Krausz Péterné—Krausz Vilmosné érk. 2,203/903 p. sz. a. előa. Frinck, n. e. — Meggyes Sch. J. dr. Burz— Burz, nem érk. — Mohács V. A. Mathievics—Csurcsin érk. 5,854/902 p. sz. a. előa. Somogyi, n. e. — Kis—Dózsa érk. 405,902 p. sz. a. előa. Istvánffy. n. e. — Pécs M. J. dr. Reith—Tencz érk. 2,114/903 p sz. a. előa. Zsiros, n. e. — Nagy—Orbán érk. 2,302/903 sz. a. előa. Asztalos, n. e. — Spiller és Nikolsburger—Grossmann érk. 2,290/903 sz. a. előa. Oeffner, n. e. — Versec S. V. Hoffmann-Hitelbank nem érk. Gyakorlott közjegyzőhelyettes hasonló minőségben állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Fiatal, szorgalmas ügyvédjelölt állást keres. Cime a kiadóhivatalban. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN. A szerkesztésért felelősek: Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V„ Rudolf-rakpart 3.