A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 13. szám - Wundt büntetőjogi theoriája. Vége

100 A JOG 6. sz. kisegítő főkérdés: Bünös-e Mari inka Mátyás vádlott abban, hogy 1900. évi július hó 8-án este 9 óra tájban Budapesten a Teleky-tér 5. számú háznál Muzsi k József testét szándékosan, de ölési szándék nélkül egy forgópisztolyból reásütött lövésekkel akként bántalmazta, hogy ezáltal M u z s i k József 20 napon tui gyógyult testi sérülést szenvedett ? Igen vagy nem r Ha igen: 7. sz. mellékkérdés: Vádlottnak a 6. sz. kisegitö fó'kérdésben leirt cselekménye a Muzsik József által az ó' személye ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges volt-e ? Igen vagy nem? Ha nem: 8. sz. mellékkérdés: Vádlott a 6. sz. kisegitö fökérdésben leirt cselekményét a jogos önvédelem határainak félelemből vagy ijedtségből vagy megzavarodásból származott tulhágásával követte-e el ? Igen vagy nem > II. csoport: 1. sz. főkérdés: Bünös-e M a r t i n k a Mátyás vádlott abban, hogy 19Ü0. évi július hó 8-án este 9 óra tájban Budapesten a Teleky-tér 5. számú háznál ölési szándékkal, de a nélkül, hogy e szándékát előre megfontolta volna, egy íorgópisztolyból Hornyák Ferencre reálőtt, a halálos eredmény azonban vádlott akaratán kivül be nem következett ? Igen vagy nem ? Ha nem: 2. sz. kisegítő főkérdés: Bünös-e Martinka Mátyás vádlott abban, hogy 1900. évi július hó 8-án esie 9 óra tájban Budapesten a Teleky-tér 5. számú háznál Hornyák Ferenc 1,102. számú rendőrt egy forgópisztolyból reá irányzott lövéssel hivatalos eljárásában erőszakosan akadályozta ? Igen vagy nem ? Az esküdtek a kérdések I. csoportjánál a főkérdésre nem-me\ szavaztak; a 2—5. sz. alatti mellékkérdésekre egyáltalában nem szavaztak; a kisegitö főkérdésre igen-ne\, — a 7. sz. alatti mellékkérdésre nem-me\. — a 8. sz. alatti mellékkérdésre ismét zgen-ne\ feleltek; a kérdések II. csoportjánál pedig a főkérdésre nem-me\, - a kisegítő főkérdésre viszont zgen-nél szavaztak. E verdikt alapján a biróság vádlottat hatóság elleni erőszak büntette miatt Ítélte el ; ellenben fölmentetett a Muzsik József irányában elkövetett bűntett vádja s következményei alól. Az ítélet jogerős. E most említett körülmény megengedi, hogy a föltett kérdésekhez néhány megjegyzést fűzzünk. A kii-, ügyészség Martinka Mátyás ellen két szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat. Az ez alapon javaslatba hozott kérdések nem felelnek meg a Bp. 355. §-ában előirt követelményeknek, mert az I. főkérdés nem tartalmazza a Btk. 279. §-ban körülirt azt az ismérvet, hogy vádlort a szándékát nem előre fontolta meg, holott ez különbözteti meg az ölést a Btk. 278. §-beli öléstől, a gyilkosság' tói; egyéb lényegtelen hiányon kivül, ugyanez mondható a avasolt II. főkérdésről is; végre mind a két főkérdése a vádnak tartalmában nem fejezi ki azt. hogy a vádbeli cselekmények a kísérlet stádiumában fejeződtek be. Hogy a biróság ily javaslat dacára abban a helyzetben volt, hogy a vádló részéről emelt vádnak megfelelő kérdéseket szövegezhetett és tisztában volt azzal, hogy a vád mire irányul, abból következett be, hogy a Bp. 355. §. harmadik bekezdése vétetett irányadóul mert a vádló kir. ügyészség vádját a főtárgyaláson meg nem változtatta. Ily alapon a biróság a kérdések mindkét csoportjában a főkérdést teljesen szövegezte; azok az előirt kellékeknek (Bp. 355 § ) kimeritőleg megfelelnek. A kérdéseknek két csoportba osztása a Bp. 354. § án alapszik, mert vádlott ellen 2 cselekmény miatt emeltek vádat. A biróság áital föltett kérdésekből látható, hogy az esküdtek elé a következő kérdések bocsájtattak : I. 1. btk. 279., 65. §§. 2. btk. 79. §. ! 3 btk. 79. §. (tulhágás) 4. btk 281. §. első bekezdés 5. btk. 281. §. második bekezdés 6. btk. 301. 302. §§. (bűntett) 7. btk. 79. §. 8. btk. 79. §. (tulhágás) II. 1. btk. 279., 65. §§. 2. btk. 165. §. Itt elsősorban az az észrevétel tehető — hogy ugy mondi juk — gazdálkodási szempontból, az t. i., hogy az I. csoport 2-ik és 3-ik kérdése mellőzhető volt volna. Látható ugyanis, hogy ez a 2. és 3-ik kérdés teljesen azonos a 7-ik és 8-ik kérdéssel. A Btk. 79. §. mindkét esetére alapított mellékkérdések egyszeri föltétele elég volna; ily módon két kérdéssel kevesebb marad az ügy érdekének rovása nélkül és megtakarítható 2 kérdésnek kétszeres leírása, azoknak két ízben való I fölolvasása, az esküdteknek 2 kérdésre való szavazása. Ezek figyelembevételével a 2-ik és 3-ik bekezdés kihagyása mellett mindössze a 7. és 8. alatti mellékkérdések szövege változott volna a kisegítő főkérdésen kivül a vádbeli főkérdésre való utalásnak bevételével és a kisegítő főkérdés után a következő beékeléssel a Bp. 354. §. utolsó bekezdése alapján: «Ha az esküdtek akár a főkérdésre. akár a kisegítő főkérdésre igen-ne\, a mellékkérdésekre pedig nem-me\ felelnek » TÁRCA. Wundt büntetőjogi theoriája. A. Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. ' y (Vége.) A bűntény nem egyéb, mint az egyesnek a jogi rend ellen való támadása, illetve oly cselekedeteknek elkövetése, amelyet az állam büntetendő cselekedeteknek minősít. A bűncselekménynek most adott fogalmával szoros összefüggésben van a büntetésnek természete és fogalma is. Éppen azért, mivel a bűncselekmény az általános jogi rend ellen való támadás, a büntetés is az állami összakarattól ered : ez állapítja meg a büntetést, ez hajtja végre a büntetést : a biróság. az ügyészség stb. csakis mint ezen általános akarat végrehajtó közegei jelentkeznek. A büntetésnek mindig ilyen általános jellegűnek kell lennie, még akkor is, ha nem bűncselekménynek büntetéséről van szó : ha az atya megbünteti gyermekét, nem mint magánember teszi ezt, hanem mintegy a család nevében ; a tanító a gondjaira bizott gyermeket, a tiszt a vezényletére bizott katonát nem mint magánszemély bünteti, hanem mint valamely általános akaratnak, az előbbi esetben a nevelőtestületnek, az utóbbi esetben a katonai hatalomnak képviselője: az egyes által nem az egyes, hanem az összesség akarata jut kifejezésre. Ebben különbözik a büntetés a bosszútól s az egyesnek mindennemű önkénykedésétől. A büntetőjog theoriájának egy'k legnagyobb tévedését éppen az okozta, hogy az államnak a bűnöshöz vaió viszonyát sokáig azonosnak vagy legalábbis hasonlónak tartották a viszályban álló felek egymáshoz való viszonyához. így felfogva a büntetést, nem egyéb az viszonzásnál, S a viszonzás nem sokban kü'önbözik a bosszútól: a különbség a kettő között abban áll, hogy a viszonzás tágabb fogalom s magában foglalja a bosszút is: míg a bosszú valamely rosszat hasonló rosszal sujt, addig a viszonzás a jót hasonló jóval, a rosszat hasonló rosszal visszonozza, fizeti vissza. A büntetőjog terén a viszonzás elve a megtorlás tanához vezet, amely tant (jus talionis) a régibb büntetőjogi rendszerek meg is valósították ; ennek a tannak a legrigorózusabb újkori képviselője Kant. Wundt nagyon helye.en jegyzi meg, hogy ennek a felfogásnak az alapján a csalást, a hűtlenséget s az árulást nagyon nehezen lehetne megbüntetni, nagyon nehéz volna megállapítani ezeknek a bűncselekményeknek megfelelő rosszat s bizony semmi esetre sem volna megegyeztethető az állam erkölcsi céljával, hogy gyilkosok kegyetlenségét hasonló kegyetlenséggel torolja meg. A viszonzás elvének a magánjogban van helye s itt tényleg majdnem kivétel nélkül uralkodik. A történet azt tanítja, hogy a büntetőjogban is uralkodott ez az elv mindaddig, amig a büntetőjogot a magánjoghoz számították, de voltaképpen már ebben az időben is kiesik a büntetés az egyesek kezéből s átmegy a nemzetség, Sippe hatáskörébe. Eléggé bizonyítja ezt az állítást az a tény, hogy igen gyakran több egymást követő generáció állott egymással állandó viszályban, megbosszulandó valamely büntettet. Minden bizonnyal valami rossz a büntetés s mint ilyen tartalmazza és mindig is tartalmazni fogja a megtorlásnak elemét, de a megtorlás egyedül nem meriti ki a büntetés fogalmát és lényegét.