A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 11. szám - Szavazategyenlőség a részvénytársaság közgyülésén - A II-b. itélet kihirdetése elől megszökött vádlottal szemben követendő eljárásról

OG 85 kezdése nyomán Weiss Ödön ur kifejti, — beláthatatlan magánés büntetőjogi következményekkel járna. A más oldalról is követelt hirdetményi eljárás ellen Weiss Ödön ur a BJT. XLV. K. 278. 1. k. cikkében mindössze is csak két érvet tud felhozni: 1. hogy a hirdetményt a törvény tiltja; 2. hogy a hirdetményi eljárás a védőrendelést illuzóriussá tenné, mert nem lehet tudni, mikor tekintendő megszököttnek a vádlott, szóval mikor szabad részére védőt rendelni. Az első ellenvetéssel hamar végzünk. A törvénytárnak legalább abban a példányában, mely az én birtokomban van, sehol sem találni nyomára annak a tilalomnak, mely útját állhatná ezen, a törvénynek a 469. és köv. §§-ban kifejtett akaratára való tekintettel a joghasonlatosság elveinek megfelelőleg alkalmazandó intézkedésnek. Nemis azt akarja a cikkíró ur mondani, hogy tiltja a törvény, hanem csak azt, hogy kifejezetten meg nem engedi. Ez azonban a kivánt hirdetményi eljárás ellen fel nem hozható. Mert igaz ugyan, hogy a 469. és köv. §§. merőben csak terheitről szólván, ezen intézkedéseknek a másodbiróilag elitélt vádlott elleni alkalmazása némileg erőszakolt törvény-értelme zés jellegével birna; de másrészt igaz az is, hogy a töivény, melyre hivatkozással a Kúria elmellőzi a kivánt hirdetményi eljárást, azt sem engedi meg, — ha nemis tiltja, — hogy ily esetben mellőzendő a hirdetmény. Jóval behatóbb mérlegelést érdemel a felhozott második érv. Eszerint azért nem alkalmazható a hirdetmény, mert kérdéses lehet, mikor tekintendő vádlott tényleg megszököttnek. Tény az, hogy ha akarjuk, kérdéses. De csak ak b'r ! A 469. és köv. §£-ban körülirt eljárás, a 470. §. ut. bekezdéséből kivehetőleg, feloszlik : a) tulajdonképpeni hirdetményire, b) vádlott előállítását célzóra. Ha tehát azt mondom, hogy hirdetményi eljárást kívánok, világos, hogy csak az első fajtájú eljárásra gondolhattam. Ennek betejeztét jelzi a 469. §. végbekezdése, mondván : hogy az előállítást célzó intézkedések csak a hirdetmény harmadszori közzétételétől számított egy hó leteltével eszközlendők. Világos tehát, hogy a védőrendelés is ugyanekkor eszközlendő. amint ezt á Kúria egy izben 1892. évi 1,702. sz. és több más korábbi keletű határozatában is megkívánta. * * * Hogy mit jelent a hirdetményi eljárás a gyakran tévedésből elitélt vádlott jogainak a szempontjából, azt tudják azok, akik — nem tankönyvekből merítvén tapasztalataikat — ismerik a főtárgyalási első és másodbirósági jegyzőkönyveknek gyakran hibás, de mindig hézagos voltát: azt tudják azok, akik nap-nap után tapasztalják, hogy a vádlott, a jogot, törvényt nem-ismerő, nem-tanult vádlott akárhányszor hívja föl védőjének figyelmét oly körülményekre, melyekre a törvényszakaszoknak Proerusteságyába beleszorított eszével a legbehatóbb iratcsomó-tanulmányozás dacára sem jut rá. Helyesen hozzák fel a hirdetmény ellen, hogy az alsó bíróságoknak nem-csekély mérvben való megterhelésével járna s hogy ok nélkül nem szabad az alsóbiróságot a hirdetményi eljárással egybekötött nyilvántartási teendőkkel túlterhelni, amikor a vádlottak nem olvassák a hivatalos lapot, és igy jelentkezésük nem valószínű. De ok nélküli túlterhelésnek tekinthető-e az eljárás, ha sikere — egyszerűen csak nem valószínű ? Elismerem a célszerűségi szempontnak alaki jogunk keretén belül való jogosultságát; de azt, hogy valószinütlenségekre tekintettel, jogokat legyen szabad elkobozni, azt «a legjobb akaratn mellett sem ismerhetem el, mert «inkább szabaduljon tiz bűnös a jól megérdemelt büntetéstől, semmint, hogy csak egy is ártatlan szenvedjen.)) Végül még csak két érvet a Kúria állásfoglalása ellen. Egyik a visszásság, mely abból ered, hogy a terhelt ellen, akit tehát esetleg csak egy pótmagánvádló és egy vizsgálóbíró tartottak gyanúsnak, vagy ha ugy tetszik : nyomatékos gyanúval terheltnek — elrendelik a hirdetményi eljárást, — mig azt, kit vádtanács, törvényszék és tábla egyaránt bűnösnek tartottak, futni engedik az ítéletnek vagy 3/4 év múlva bekövetkezendő jogerőre-emelkedéséig, akkor is, ha az, hogy megszökött, legalábbis nagyon valószinüsitve van; másik, hogy a Kúria gyakorlata szerint a kézbesitő szolga tévedése — és mink jogkeresők tudjuk, mily könnyen idézhetők elő ezen tévedések — elegendő ahhoz, hogy a lakásán tartózkodó elitélt vádlott veleszületett emberi jogaitól megfosztassék. De Granvella azt mondta : «In atrocissimis eriminibus licet«leges transgredi iudicibus». És a nagy inkvizítor elvei, mint látszik, lelkes istápolókra találtak. Míg a csak gyanús terheltet a 469 § szerint előbb puhatolni, aztán hirdetményileg kell idézni, addig azt, aki — bár ártatlanul — Ítéltetett el a ténykérdésben legfőbb bíróság által — akkor sem kell puhatolni, hirdetményileg keresni, ha csak a kézbesitő nem tudta, hogy hová költözött a rendőrség bejelentő-hivatala azonban jegyzékbe vette. És — mi tagadás benne! — ez a favor accusationis! Ám a cikkíró ur, — régi jogunkból persze nem találhatván példát, — «kénytelen» a külföldre hivatkozni. De hogyan ? Egyszerűen ugy, hogy elmondja, hogyan kell Ausztriában fölebbezni, felfolyamodni, semmisségi panaszszal élni, hogy aztán, egy «ugrás»-nak nemis nevezhető gondolatmenet végén, előre megfontolt szándékkal arra lyukadjon ki, amit bizonyítani akart. Lássuk ám a külföldet igazában ! I. Ausztria. A 422., 427. és 428. §§. egybevetéséből kivehetőleg : ha a vádlott meg nem idézhető a főtárgyalásra, makacssági eljárást, (Ungehorsamsverfahren-t) folytatnak le ellene. Megtartják távolléiében a főtárgyalást, de merőben csak hirdetményi idézés utján, ámde csak bizonyos kisebb, tehát 5 évet meg nem haladó bűncselekmények esetén; ilyenkor is lenn maradván a bíróságnak a jog, — hogy amennyiben azt látná, hogy az ügy vádlott távollétében nem tisztázható — az ügy tárgyalását felfüggeszsze. A meg nem került vádlott pedig a semmisségi panasz beadására fentartott határidőn belül kifogással {Einwendung) élhet, melynek, ha elháríthatatlan akadályt igazolt, hely adandó és az ügy újból tárgyalandó, mely uj tárgyalás során a S- Sz.-nek 1888 jun. 21-én 3,543. sz. a. h. t. ü. h. értelmében az előbb h. határozatnál szigorúbb nem hozható. A törvény nem intézkedvén az alaki védelem tekintetében, vájjon megszoritólag, avagy csak szószerint a szöveghez ragaszkodva magyarázta-e a S. Sz. törvényt? Nem. — Ez ellenkezett volna az osztrák bírák alkotmányos érzületével. Ausztriában azt tartják, hogy a védelem jogköre — valahányszor a törvény nem intézkedik — vádlott javára kiterjesztendő. Ezért a már 1881 okr. 18 án 11,023. Sg. 373. sz. a. h. semmitőszéki határozat értelmében kimondta, hogy — habár nem rendeli ezt kifejezetten a törvény — mégis meghallgatandó a védő. II. Németország. A német bp. 232. §-a értelmében, ha az előreláthatólag (in concreto) kiszabandó büntetés 6-heti szabadságvesztésnél nem lesz súlyosabb, vádlott távollétében megtartható a főtárgyalás, ha lakóhelyének nagy távolságára való tekintettel ő kéri. Ez ugyan a közvetlenség rovására történik, mert vádlottnak, kit a vádlóval és védővel tudatott határnapon megkeresett biró hallgat KÍ, csak jegyzőkönyvbe mondott vallomása olvastatik föl, de volt nti non fit injui ia. Egyébként 8 nap alatt az Ítéletnek részére való kézbesítésétől számítva, igazolással (Wiedereinsetzung in dett vorigen Stand) élhet. A 318. és köv. §§. értelmében lefolytatható ugyan az elő nem állitható vádlott ellenében az eljárás, de a 322. §. szerint helyette hozzátartozója megjelenhet, a 328. §. szerint pedig hozzátartozója részére védőt rendelhet, (és azt hiszem, hogy ez a védő jobban fogja ismerni az ügyet, mint a nálunk még hatályban levő 57. sz. t. ü. h. dacára a hozzátartozók meghallgatása nélkül kirendelt védő). Ami pedig legfonto=abb: a 319. és 327. §§. csak in abstracto pénzbüntetéssel vagy Emziehunggal (318. §., Enisch XX. k. 290. 1.) sújtandó bűncselekmény esetén engedik meg az eljárást az elő nem állitható vádlott távollétében ; a hirdetményi idézés pedig ennek dacára mellőzhetlen (320. §.) III. A spanyol bp. 845. §-a hirdetményi eljárás nélküli véderendeléssel segít a bajon, ha a hozott elsöbirósági Ítélet hozatala után a vádlott megszökött. IV. A szerb bp. (319. §.) szerint távollevő, illetve szökevény vádlott részére ugyan a bíróság hivatalból rendel védőt az l-f. főtárgyaiásta, — de a főtárgyalás csak a hirdetményi idézés sikertelensége esetén, í 11. a hírlapi idézés utján kihirdetett határnap bekövetkeztével tartható meg; vádlott rnegkerültével pedig, tekintet nélkül az első izben lefolytatott főtárgyalás fejleményeire, uj főtárgyalás tartandó. V. Az 189y : április j-iki bolgár bp. 509. és köv. §§. szerinti távollevők elleni eljárás is merőben csak az eszközölt hirdetményi eljárás eredménytelensége esetén folytatható le.*) VI. A Code d'insir. erim. 465 és köv. §§. szerint a távollevők elleni eljárás ugyancsak hirdetményi idézés eszközlése után tartható meg, de vádlott megkerülése után uj eljárás *) És a mi jogszolgáltatásunk szabadelvüségét misem alkalmasabb kellő világításba helyezni, mint az, hogy ez a bolgár bp. az 186í november 20-iki orosz bp.-nak a fordítása.