A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 9. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 71 kiván segítségére jönni a Közigazgatási eljárás egyszerü>ilése cim alatt megjelent 2 kötetes nagy munka. Szerzője Német hy Károly dr., miniszteri tanácsos, a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának főnöke, kinek már két hasonló célú kommentárja forog a közigazgatási tisztviselők kezén. Munkatársul vette Némethy maga mellé az egyszerűsítés könyvének összeállításánál mindazokat, kik az egyszerűsítési munkálatok előadói tervezeteinek a belügyminiszter utasításai és intenciói szerinti előkészítésénél is résztvettek, névszerint: S a m a s sa Adolf dr., miniszteri titkárt, B o s n y ák Zoltán dr., osztálytanácsost, Petrovics Elek dr., és Viczián István dr., min. fogalmazókat. A könyv összeállításánál felhasználtatott az összes rendelkezésre álló hivatalos anyag. Az egyszerűsítési iörvénynek és végrehajtási rendeleteinek előkészítő munkálatai; a törvényhatósági értekezletek eredménye; az egyszerűsítési törvény részletes indokolása, mely amíg egyfelől feltünteti a magyar közigazgatás hü képét, amilyen ez a XX. század kezdetén volt: addig másfelől megörökíti az összes egyszerűsítési munkálatoknak sarkalatos irányelveit; a képviselőházi bizottsági és a parlamenti tárgyalások anyaga; az ügyviteli szabályzatok előadói tervezetének megbirálására a belügyminisztériumban tartolt szaktanácskozmány eredményei; az összes eddig megjelent végrehajtási rendeletek; a végrehajtás közben, éspedig az uj jogorvoslati rendszernek immár egyéves uralma, valamint az ügyviteli szabályzatok és az uj kézbesítési rendszer tekintetében idáig felmerült különböző és nagyszámú kérdésekre vonatkozó miniszteri kijelentések és rövid uton adott félhivatalos válaszok; végül az uj rendszerben is alkalmazható kózigazgatásjogi régibb szabályok: íme ez az anyag az, mely a könyvben összegyűjtve és leldolgozva feltalálható. Különösen ki kell emelni a járási (főszolgabírói) ügyvitel, valamint a községi gyámügyi ügyvitel kimeriiő kommentárját. Az előbbi, mely a vármegyei ügyvitel szövegében túlnyomó részben csak hivatkozás alakjában lett megoldva — akként, hogy a központi ügyvitel illető §-ait a főszolgabírói irodában megfelelően kell alkalmazni — e könyvben teljesen kidolgozva és szöveg szerint magyarázatokkal ellátva feltalálható. A másodiknál pedig egész terjedelemben vagy bő kivonatban összegyűjtve és feldolgozva lettek mindazok az anyagi és alaki jogszabályok, melyek a községi gyámügyi közigazgatásban a közgyám és községjegyző eljárását előírják. A több mint 40 nagy ívre terjedő, külsőleg is tetszetős kiállítású kétkötetes munka rendkívüli nagy anyagának áttekinthetőségét megkönnyíti a könyv minden oldalán felül előforduló címfelirat, a törvény és a végrehajtási rendeletek minden egyes §-ának feltűnő megjelölése, a vezérszavaknak feltüntetése, az egyes §-okhoz adott terjedelmesebb magyarázatoknak (jegyzeteknek) részekretagolása, a sok széljegyzet, a kimerítő tartalomjegyzék és a bő betűrendes tárgymutató. Vegyesek. A fizetésrer.dezési törvényjavaslat elleni mozgalom, — az annyira félénk és cirkumspektus bírák körében is, bár eddig még igen szelíd és jámbor módon— megindult és mind nagyobb mérveket kezd ölteni. A birói kar felébredt lethargiájából és erélyesen, bár eddig szerény hangon, kezdi követelni jogait, tiltakozni azok elkobzása vagy megnyirbálása ellen. A történelem — ezen magister vitae — tanulsága szerint az ily mozgalmak csak addig maradnak szük körben, amíg a kérdés el nem mérgesittetik, amig a jogos és szerény kívánalmak nem lesznek büszke módon visszautasítva, amig a kérő haragra nem lobban és nem jut arra a gondolatra, hogy amit jó szóval ki nem eszközölhet, azt szükség esetén ki is erőszakolhatja. Mit szólnának p. o. egy általános bírói sztrájkhoz? Igen szerencsés gondolatnak tartjuk a tervbe vett országos birói kongresszust. Ennek szava messzire lesz hallható és erős viszhangra fog találni az egész országban, — sőt remélhetőleg igazságügyérünk sem fog elzárkózni a méltányos követelések teljesítésétől, és a reformatio in pejus-nak elejtésétől. Ezultal P 1 ó s z azon kedvező helyzetben lesz, hogy a pénzügyér nem hivatkozhatik az üres állampénztárra ! Van rémsok pénzünk újoncokra, tarackokra, bombák — és kartácsokra, — miért ne futna ki ebből valamicske a bírák sanyarú helyzetének javítására f Nincs tehát elfogadható ok, amely indokolná a fizetések megnyirbálását, az előléptetés megnehezítését ? Csak nem akarják a hadi szükséglet többletét a bírák fizetéséből elért megtakarításokból fedezni? Habár — ki tudja? Parva cum sapientia regitur mundus ! Nem tarthatunk lépést a napi sajtóval és ezért e helyütt csak röviden regisztrálhatjuk az eddig történteket. Vasárnap február hó 22-én a budapesti birák értekezletet tartottak Horváth Ferenc tszéki elnök elnöklete mellett. Jani esek bíró indítványára elhatározták egy héttagú küldöttségnek — Rabár Endre képviselő és volt tszéki biró vezetése alatti — menesztését az igazságügyminiszterhez, mely a tvjavaslatnak a bírói kart hátrányosan sértő rendelkezéseit hatályon kívül helyeztetni kérje. Ezen bizottságba Fuchs István, Osváth Imre, J a n i c s e k József, M i k o v i c h Lajos, S e r I y Antal, M a 1 at i n s z k y Antal és T h o I t István birák választattak be. Nékünk még jobban tetszett volna, ha ezen küldöttség monstredepuíáció jellegét öltötte volna, és az igazságügym. kívül a pénzügyminiszternél és miniszterelnöknél való eljárásra is felhatalmazást nyert volna. Lám, egy sokkal csekélyebb ügyben múltkor egy 100-as deputáció járt itt Félegyházáról ! A szerénységet rendszerint félreértik, holott az erélyesen követelővel nyomban szóba állanak és kielégítésére formulát keresnek. A pancsovai (általunk is közölt), karánsebesi, szabadkai, brassói, soproni és szegedi birói kartól érkezett és az országos birói kongresszus egybehivását sürgető átiratok folytán az értekezlet is e mozgalomhoz csatlakozott és a fenti küldöttséget a kongresszust előkészítő munkálatokkal is megbízta. Reméljük, hogy e bizottság feladatát már előbb fogja megoldani és a kongreszszus még oly időben fog ülésezhetni, hogy a «moutard aprés le din r> vádja nem érheti. Gyorsan, erélyesen és eszesen, az legyen a jelszó mindenfelé. A birói kar mailé elsőnek áll sorompóba — miként azt másképp nemis vártuk — az ügyvédi kar. A budapesti ügyvédi kör választmányát illeti a dicsőség, hogy már február 23-án elsőnek szállt sikra a birák érdekében és határozatában a javaslatot sem a birói és ügyészi kar jogainak érdeke, sem az lgaz^ágügyi közérdek szempontjából kielégítőnek nem találta, az annak módosítására irányuló mozgalmat jogosnak és helyesnek nyilvánította és sürgős feliratot intézett az igazságügyminiszterhez. Várjuk az ország összes ügyvédi kamaráinak hasonló, nemcsupán választmányi, hanem közgyűlési határozatait. A birót fenyegető veszély elhárítására vállvetve kell közreműködnie az igazságszolgáltatás minden tényezőjének, félre kell tennünk most minden érzékenykedést, kanapépört és a birói és ügyvédi karnak teljes szolidaritását mindenfelé szóval és lettel kell bizonyítanunk. A tszéki jegyzők, aljegyzők és telekkönyvvezetők is memorandumba foglalták sérelmeiket és jogos kivánataikat. Teljes rokonszenvvel viseltetünk ezen mozgalom iránt is és csak természetesnek találjuk, hogy a javaslat észszerű módosításánál ezek igényeit is figyelembe kell venni. De sajnálatunkra helyszűke miatt csak ezen sérelmek puszta felemlitésére szorítkozhatunk, tüzetesen azonban velők ezúttal nem foglalkozhatunk. * * A vasárnapi értekezlet kiküldöttei már kedden, február hó 24-én jelentek meg a miniszter előtt, Rabár képviselő vezetése mellett. A birói kar sérelmeit Janicsek biró tolmácsolta. A lapokban e részben közzétett közlemény oly fogyatékos, hogy azt hitelesnek el nem fogadhatjuk. Meg vagyunk győződve, hogy Janicsek ur nemcsak a budapesti tszéki birák, hanem az egész birói és ügyészi kar érzelmeit alaposan ismertette és meggyőző adatokkal illusztrálta, — ellenkezőjét ennek nem tételezhetjük föl. P 1 ó s z válasza se hideg, se meleg nem volt és azt a benyomást kelti bennünk, hogy a miniszter e 1 ő b b alaposan akar tájékozódni, mielőtt egyik-másik irányban döntene. — A döntés egyébként is nem tisztán tőle függ. A miniszter megnyugtatja a küldöttséget, hogy az «illetmények leszállításáról szó sem lehet, kivéve talán a szolgálati illetményt, mely azonban a nyugdíjban busásan megtérül.' Emlékeztet ezen nyilatkozat a grófkisasszony azon naiv mondására, hogy miért nem esznek a szegénysorsuak k a 1 á c s o t, ha nem telik ke n y é r r e?» Kérdezzen csak a miniszter ur bárkit az igazságügyi tárca alkalmazottai közt, sőt kérdezze meg magamagát is, vájjon disztingvál-e szolgálali illetmény és fizetés közt és belenyugszik-e abba, hogy majd 40 évi szolgálat után lesz kalácsa, ha addig hűségesen koplal ? Bármiképp is vesszük az egyik-másik illetményt, tény az, hogy a fizetés megrövidíttetik és a megélhetés nehezitettik oly időben, midőn külön drágasági pótlékot kellene adni minden tisztviselőnek, — az élelmiszerek hallatlan megdrágulása folytán. 'Kétségtelen —úgymond Plósz—hogy a fizetésrendezés a budapesti bíráknak javára fog szolgálni * És ezt néhány önkonstruálta példával igazolja. Mi nem akarjuk a miniszter példáit megcáfolni — átengedjük azt a birói kar képviselőinek, kik náiunknál jobban fognak a téves következtetésekre rájönni. Tudja azonban a miniszter felhozott példái dacára, — hogy «vannak oly birák is, akik bizonyos sérelmet szenvednek. Ennek orvoslására módot nem tud>. (!!!) A küldöttség által javasolt mód ujabb terhet róna az országra, mert a többi állami tisztviselők is ugyanezt kívánnák*. Ezen szavakhoz nem kell kommentár! Végül következnek az általános, a kihallgatás végét jelentő mitsem mondó retorikai floskulák: ojó indulattal fogadom óhajatkat, megfontolás tárgyává fogom tenni azokat>. «Ma még nem mondhatom, mennyiben és mily alakban teljesíthetőke kérelmek; rajta leszek, hogy e bajokon segítsünk és az önök ügyét teljes jóakarattal viselem szivemen.* A miniszter jóakaratában pillanatig sem kételkedünk, de éppoly kevéssé abban, hogy a bajokon segítve nem lesz. Jó eleve gondoskodott a kormány erről, midőn a javaslat indokolásában kijelenti, hogy «az abban foglalt emelésen kiterjeszkedő megterheltető törekvésekért a kormány felelősséget nem vállal.* Ez egy sorompó, melyen még Plósz sem ugorhat át. * * * Ott járt még a miniszternél a budapesti törvényszéki jegyzői karnak küldöttsége. Eredmény: lásd fentebb.