A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 8. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Folytatás

A JOG 31 mésben ezt megelőzően 1898 máj. 27-én szenvedte alperes, mert a D) a. részletes jégbizt. bevallást az ennek alapján kiszabott 37 frt 74 kr. biztosítási dij fedezetéül kiállított kereseti váltóval együtt elfogadta, ez a biztosítás beismerése szerint 1898 június 4-én életbe is lépett s mindezeknek megtörténte után annak dacára, hogy alperes a jégverést korábban (1898. máj. 27.) szenvedte, a jégverés folytán a kárfelvétel 1898 juli. 3-án az E a. jkv. szerint megtörtént és e jkv.-vei megállapított 34 frt kárösszegnek a kereseti váltón alapuló követelésbe való beszámításához jóval utóbb kelt beismerése szerint tőle származó levelével hozzájárult. Hogy a 2 /. a. levéllel felperes a E) a. kárfölvételi jkvvel megállapított 34 frt kárösszeg, nem pedig a per folyamán vitatott s a törzsbevallás alapján kiszámított 15 frtOl krt. számította be a kereseti váltón alapuló követelésé! e, hogy tehát a 2'/. a. levélben emiitett kár nyugta alatt nem 15 frt. 01 kros, hanem 34 frtos nyugta értendő, az nyilván kitűnik abból, hogy 15 frtOlkr. kárösszeg és az alp. állal készpénzben beküldött 3 frt 74 kr. nem fedi a kereseti váltó értékét; inig ellenben a 2 •/• a. kárfölvételi jkv-ben irt 34 frt kárösszeg és a készpénzben fizetett 3 frt 74 kr. megfelel a váltó értékének. Eszerint a kereseti váltó értéke a felp. áital beszámított 34 frt kárösszeggel, valamint az alp. által felperesnek megküldött 3 trt 74 krral teljes kiegyenlítést nyervén, az a körülmény pedig, hogy alp. a kárnyugtát be nem küldötte, nem bir sulylyal a<:zal szemben, hogy a beszámításba felp. már eleve beleegyezett, leiperest keresetével elutasítani stb. kellett. Bűnügy ékben. A szegedi kir. ítélőtábla i. számú büntetőjogi döntvénye. Ha a fölebbviteli főtárgyaláson a vádlott személyesen nem volt jelen, külonvédöje azonban jelen volt és a fölebbviteli bíróság ítélete ellen, amelylyel vádlott elitéltetett, semmisségi panasz a főtárgyaláson bejelentetett, a bűnügyi iratok a B. P. 431 %-ának utolsó bekezdése értelmében közvetlenül a kir. Kúriához terjesztendök-e fel. vagy pedig a B. P. 425. §-ához képest a másodbirósági ítéletnek vádlott előtt leendő kihirdetése végett az iratok a kir. törvényszékhez küldendők le? [Vonatkozással a 3,242,1902. btö. és 1,099/1902. btö. számú ügyekre). Határozat. Ha a fölebbviteli főtárgyaláson a vádlott nem volt jelen, különvédője azonban jelen volt és a kir. Ítélőtáblának másodfokban hozott Ítélete ellen, melylyel vádlott elitéltetett, a fölebbviteli főtárgyaláson semmisségi panasz jelentetett be, az iratok a kir. Kúriához nem közvetlenül terjesztendök fel, hanem a kir. ítélőtábla ítéletének a vádlott elő;t leendő kihirdetése végett a kir. törvényszékhez küldendők le. IndoKok: A B. P. 431. §-ának utolsó bekezdése szerint a fölebbviteli főtárgyaláson bejelentett semmisségi panasz folytán az iratok csak abban az esetben terjesztendök fel közvetlenül a kir. Kúriához, / ha a semmisségi panasz bejelentésére jogosultak a kir. itélő-tábla főtárgyaiásán mind jelen vagy képviselve voltak ; az eldöntendő kérdés tehát elválaszthatlanul egybefügg azzal a kérdéssel, hogy a fölebbviteli főtárgyaláson megjelent védő a semmisségi panasz bejelentésére való jogosultság tekintetében képviseli-e az ugyanott meg nem jelent vádlottat; vagy pedig a vádlott önállóan, a védő nyilatkozatától függetlenül, a saját személyében jogosult-e a semmiségi panasz bejelentésére. A B. P. 383. § ának a 430. §. értelmében a semmisségi panaszra is alkalmazandó II. pontja szerint fölebbezéssel, tehát semmisségi panaszszali s élhetnek a vádlott javára : aj a vádlott, vagy helyette házastársa; ha pedig a vádlott nem íeljeskoru, törvényes képviselője; ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is; b) a védő a vádlottnak kifejezett akarata ellen is. Semmisségi panasz bejelentésére jogosult tehát ugy a vádlott, valamint a védő. Hogy pedig erre a védő nem a vádlott helyett, vagy annak képviseletében, hanem mint védő csupán a saját nevében jogosult, ez nemcsak a bűnügyi védelem jogi természetéből, hanem a törvénynek ama szerkezetéből is következik, mely szerint a vádlott is, a védő is külön pont alatt van mint jogosult magjelölve, és következik a törvénynek akképp való szövegezéséből is, hogy míg az a) pontban a házastársra nézve világosan ki van jelentve, hogy csak a vádlott helyett élhet fölebbezéssel, illetőleg semmisségi panaszszal, addig a védőre vonatkozó b) pont iiyen kijelentést nem tartalmaz; holott fel kell tenni a törvényhozóról, hogy ha a védőre nézve is ugy akart volna rendelkezni, amint a házastársra nézve rendelkezett: ugyanazt az akaratát legalább ez egymást közvetlenül követő pontokban ugyanazon a módon fejezte volna ki. De a helyett, hogy összekötötte volna a vádlott és a védő jogosultságát, inkább szétválasztotta azzal, hogy a védőnek a vádlott kifejezett akarata ellen is megadta a perorvoslati jogot. Minden vitán kívül áll az, hogy a B. P. 383. §. II. a) és b) pontjai értelmében a vádlott is, a védő is önállóan egyik a másik nyilatkozatától függetlenüi jogosult a fölebbezésre, tehát, hogy e jogosultság tekintetében a védő a vádlottat nem képviseli; ugyanez nem vitás a semmisségi panaszra nézve sem abban az esetben, ha a fölebbviteli főtárgyaláson ugy a vádlott mint a védő jelen voll. Minthogy pedig a B. P. 430. §-a szerint a 383. §. II. a) és b) pontjaiban megnevezettek az «idézett pontok értelmében» élhetnek semmisségi panaszszal, ugyanazoknak a pontoknak nem lehet más értelmet tulajdonítani akkor, amikor azok a fölebbezésre, és ismét mást akkor, amikor a semmiségi panaszra vonatkoznak; valamint nem volna törvényes alapja annak a megkülömböztetésnek sem, hogy a semmisségi panasz bejelentésére való jogosultság tekintetében a védő a fölebbviteli főtárgyaláson megjelent vádlottat nem képviseli, a meg nem jelentet pedig képviseli. A főkérdéssel egybefüggő fentebb megjelölt előzetes kérdést tehát ugy kell eldönteni, hogy a fölebbviteli főtárgyaláson megjelent védő az ugyanott meg nem jelent vádlottat a semmis ségi panasz bejelentésére való jogosultság tekintetében nem képviseli, hanem a vádlott a védő nyilatkozatától függetlenül, a saját személyében jogosult a semmisségi panasz bejelentésére Minthogy pedig a B. P. 431. §-ának második bekezdése szerint csak a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak tartoznak semmisségi panaszukat a kir. ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen is e bíróságnál bejelenteni, a harmadik bekezdés szerint pedig minden más esetben a semmisségi panasz az elsőfokú bíróságnál jelentendő be; minthogy a B. P. 430. §-ának harmadik bekezdése érteiméhen, a semmisségi panaszra is alkalmazandó 388. §. szerint a semmisségi panasz az ítélet kihirdetésekor, vagy ha az ítéletet kézbesítés utján közlik, a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt jelentendő be; tehát annak, aki a semmisségi panasz bejelentésére jogosult, a másodfokú bíróság Ítélete kihirdetendő vagy kézbesítendő; ezt pedig a felebbviteli főtárgyaláson jelen nem volt vagy nem képviselt jogosultak részére a 431. §. harmadik bekezdése és a 425. §. szerint a -ír. törvényszék teljesiti; minthogy másrészről a B. P 425. §-ának második bekezdéséből levonható az a következtetés, hogy a kérdésben foglalt esetben a kir. ítélőtábla Ítélete a vádlottnak nem hirdetendő ki és e következtetésnek további folyományai a törvénynek fentebb kifejtett rendelkezéseivel ellentétben állanak, s maga a következtetés a 494 és 506. szakaszok második bekezdésében foglalt rendelkezésekkel sem egyeztethető össze; mert a jogerőre- emelkedésnek a 494. §. második bekezdésében meghatározott előfeltételei csak abban az esetben következhetnek be, s vád'ott az 506. §. második bekezdésében megadott jogával szintén csak abban az esetben élhet, ha vele a kir. Ítélőtábla Ítélete közöltetik; márpedig valamely kérdésnek a törvény egyik rendelkezéséből levonható következtetés utján való eldöntése csak akkor lehet helyes, ha az a következtetés és annak további folyományai a törvénynek a kérdéssel szoros kapcsolatban álló egyéb világos rendelkezéseível összeegyeztethetők; s minthogy az említett következtetés további folyományaként jelentkező annak a feltevésnek, hogy a törvényhozás a 425. § második bekezdésében foglalt rendelkezésével vádlottat a kérdésben foglalt esetben a semmisségi panaszhoz való önálló jogosultságában koilátozni akarta, ellenmond a törvénynek az a rendszere, mely szerint a perorvoslati jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseinek következetesen ugyanott nyomban kifejezést adott, ahol magukat ama jogokat megadta; alaposan fel nem tehető tehát, hogy ha a törvényhozásnak vádlott ama jogosultságát- korlátozni szándéka volt volna is, ezt a nemis valamely perorvoslati jogokat tárgyazó 425. §. egyik rendelkezéséből csak közvetve levonható következtetés utján tette volna, különösen akkor, amikor hasonló módon, t. i. valamely tárgyaláson való megjelenéstől függővé téve perorvoslati jogot kifejezetten egyáltalában nem korlátozott; mely feltevésre egyébként a 425. §. indokolása sem nyújt semmi alapot, sőt ez indokolásnak a szakasz második bekezdésére vonatkozó részéből, mely szerint «mellőz !ető volt azoknak a feleknek a másodfokú határozatról való értesítése, akiknek az már a kir. ítélőtáblán kihirdetve volt, illetőleg akik arról a kihirdetéskor tudomást szerezhettek*, éppen az következik, hogy azokkal a felekkel, akik a 'kihirdetéskor* tudomást nem szerezhettek, mert jelen sem voltak, a másodfokú bíróság ítélete utólag közlendő: mindezeknél fogva a kérdést a határozat értelmében kellett eldönteni. Az elvétel az a fizikai cselekvés, melylyel valaki a dolgot az eddigi birtokló hatalmi köréből kihelyezi és azt a saját uralmának oly módon veti alá, mintha ö annak tulajdonosa volna, ez pedig mehanikai eszközök alkalmazásával is eszközölhető s igy tehát vádlott a hamis vezeték utján elvezetett villamos áramot a pótmagánvádló uralmából, — birtokából — annak beleegyezése nélkül helyezvén ki, a lopás elkövetési cselekedete, az idegen ingó dolog elvétele fenforog. A m. kir. Kúria (1903 február 3-án 973/B. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt P. Lajos ellen a bpesti kir. btő tszék előtt folyamatba tett s a bpesti kir. Ítélőtábla által 3,430. sz. alatt felterjesztett bűnvádi pert a vádlottnak és védőjének írásban indokolt semmisségi panasza folytán vizsgálat alá vévén következő végzést hozott: A semmisségi panaszok elutasittatnak.