A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 33. szám - A spanyol büntetőjog általános tanaiból

A JOG 131 B. Gusztáv vádlottat a H. Teréz sérelmére a kerkás-kápolnai erdőben 1900. jul. 21-én délután 6—7 óra tájban a sértettnek ütlegelése, földhöz vágása, reá fekvés, szoknyájának felhajtása és hímvesszejének a sértett nemi részével tett erőszakos egyesítése által elkövetett, a Btk. 232. §. 1. pontjába ütköző és minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettében bűnösnek kimondja és ezért a Btk. 232. és 250. §. alapján a foganatba vételtől s;ámitott 3 évi fegyházra és szabadságvesztésbüntetésének kiállásától számított 5 évi hivatalvesztésre i t é 1 i és a többi. Indokolás:A főtárgyaiásnak adataival, B. Gusztáv vádlottnak előadásával, H. Teréz sértettnek, H. Sándorné, N. János, J. Mihály, J. Mihályné, G. József, M. Istvánné, K. János, K. Jánosné, N. Jánosné, K. Zsigmond, J. József és B. Károly tanuknak eskü alatti vallomásával az a tényállás van helyreállítva, mely szerint az özv. H. Sándornénál gyermekeivel látogatásban volt M. Istvánnét, 190C. évi július hó 21-én Zala-Lövőről Hódosra gyalog, az országúton kisérő H. Teréz sértettet, a velük Dávidháza körül találkozó B. Gusztáv vádlott, M. Istvánnénak kérésére kocsijára hazaszállítás végett felvette, maga mellé ültette, Bajánházáig vitte, itt leszállt a kocsiról, bement a korcsmába, a hová Sz. Jánosné a sértettet behívta és ahol mintegy d. u. 4 óráig tartó pihenés után az utat folytatva, a kerkás-kápolnai erdőhöz közel értek. A vádlott sértettet ölelgette, majd ennek huzalkodása és tartózkodó viselkedése miatt leszállott kocsijáról, elővette himveszejét, a sértett elé állott, vizelt, majd ismét felszállott kocsijára, sértettet újból ölelgette és midőn H. Teréz az ölelgetéseket elhárítandó huzalkodott és a leszállásra mozdulatot tett, őt a vádlott átnyalábolta és a taligauton a kerkás-kápolnai erdőbe nyargalt, ahol a sértettet a kocsiról lelökte, közösülésre tett sikertelen felszólítás után tettleg bántalmazta, földhöz vágta, szoknyáját fölhajtotta, reá feküdt, s a sértettnek ellenállását legyőzve, vele nemileg közösült. A vádlott a vádbeli cselekmény elkövetését tagadta. A kir. törvényszék azonban a vádlott terhére a Btk. 232. §. 1. pontjába ütköző és minősülő erőszakos nemi közösülés bűntettének a tényálladékát helyreállítottnak vette és őt ebben a bűntettben bűnösnek mondotta ki, — mert H. Teréz sértettnek és M. Istvánné tanúnak vallomásával bizonyítva van, hogy a vádlott a sértettet mult év július 21-én Dávidháza körül, az országúton, M. Istvánné kérése folytán vette fel kocsijára a célból, hogy a gyaloglásban kifáradt sértettet hazaszállítsa; mert ezzel szemben meg van cáfolva vádlottnak az az állítása, mintha a sértettet annak kívánságára vette volna fel kocsijára a mely körülménynyel azt a látszatot kívánja valószinüvé tenni, mintha az állítása szerint feslett életű — sértett, neki alkalmat kivánt volna adni; mert ezt a jogos feltevést támogatja a vádlottnak az a bizonyított ténye és eljárása, hogy a sértettet rossz erkölcsű életet folytatónak tüntette fel, ennek bizonyítására B. Károly tanura is hivatkozott és ezek alapján ugy tünteti fel perbe fogását, mintha ez zsarolási szándékkal történne, holott nemcsak a sértett könynyelmü életet nem folytatott, hanem valótlannak bizonyult a vádlottnak ama állítása is, hogy H. Zsigmondot is terhelte márhason cselekmény elkövetésével és kétségtelenül megállapittatott Dr. G. Adolf orvos vallomásával, miszerint a sértett még akkor érintetlen volt. mert a vádlottnak tagadásával szemben, K. János és neje, ugy N. Jánosné tanuknak vallomásával bizonyítva van, hogy a vádlott a kocsiján mellette ülő sértettet ölelgette, a sértett az ölelések ellen húzódással védekezett, a mely adat támogatja a sértettnek azt az előadását, hogy neki a vádlott a vele leendő nemi közösülésre ajánlatot tett; mert ugyanezeknek a tanuknak vallomása szerint az ölelgetések közepette a vádlott a kocsiról leszállott, a sértett elé állva elővett himveszejével vizelt, amely adat azt bizonyítja, hogy eme tényei által az ellentálló sértettben a nemi ösztönt, a közösülés vágyát felkelteni iparkodott: mert ezeknek a tanuknak a vallomása szerint a vádlott a kocsira visszaült, a sértettet újból ölelgette, s midőn az előzményekből a sértett veszélyes helyzetét látva, a leszállásra irányuló mozdulatot tett, ekkor öt a vádlott, a mint ezt H. János és neje, a főtárgyaláson megmutatták, átnyalábolta, s a rendes útról letérve — a talyigauton az erdőbe nyargalt, amely ténye a vádlottnak azt bizonyítja, hogy szándékát az erdőben kívánta végrehajtani; mert a tiszta és erkölcsös életű sértettnek esküvel erősített vallomása szerint, őt a vádlott az erdőben a kocsiról lelökte és az ellenzése folytán ütlegelte, ezáltal az ut fáradalmaitól egyébként is fáradt sértettet kimerítve földhöz vágta, szoknyáját felhajtotta, reá feküdt és ellenzése dacára hímvesszejét nemző szervébe benyomta; mert a sértettnek ezt a terhelő vallomását nemcsak az előzmények támogatják; hanem N. János tanúvallomásával bizonyítva van, hogy a sértett az erdőből futva menekült és neki a vele történteket nyomban elmondotta és ez a tanú bizonyítja, hogy a sértettnek haja összekuszálva, ruhája összegyűrve, arca dagadt, szeme és válla kéknek, megvertnek látszott, olyannyira rendetlen állapotban volt, hogy a sértettnek azt a kérését, miszerint őt a faluba vezesse, teljesíthetőnek sem tartotta, nehogy a gyanú ellene irányuljon és ezért J. Mihályékhoz, az utkaparó házába vezette ; mert J. Mihály és J. Mihályné tanuk is bizonyítják, hogy a sértett a vele történteket nyomban elmondotta; bizonyítják, hogy haja összekuszált, ruhája elszaggatott, arca dagadt, szeme kék (véraláfutásos) volt, J.-né és G. József tanú vallomása szerint pedig a válla és lábszára sérülési nyomokat mutatott, amely adatok az erőszak, illetve a sértett részéről az ellentállásnak tényeit támogatják; mert a nemi közösülés befejezett tényét nemcsak a sértettnek vallomása, hanem Dr. H. István tszéki orvosnak látlelete és véleménye is bizonyítja, miután a sértett nemi részének alsó részénél, a gátnál egy heg jelenléte állapíttatott meg és a szeméremajk belső felületén is egy heg volt jelen, amely adat bizonyítja, hogy a nemző szervek egyesítése megtörtént; mert J. Mihályné tanú vallomása szerint a vádlott őt felkereste és egy 70 frtos tehén ígérete mellett arra kérte, hogy ne mondja meg az igazat, hanem tegyen mellette vallomást, amely adat támogatja azt, hogy a vádlott ily Ígéretet csak bűnösségének tudatában tehetett; mert az egyezkedési kísérletek H. Zsigmond vallomása szerint B. Gusztáv vádlottól származnak; mert a vádlottnak az a védekezése, hogy az idő és térben nyilvánuló különbség ártatlanságát támogatja, figyelembe nem jöhet, mivel K. Jánosné tanú vallomása szerint az erdőbe való benyargalás 5—V26 óra tájban történt, az elkövetés ideje tehát 6 óra körül esik s igy a vádlott este 8—V29 órára Zala-Lövőre kocsin gyorsabb hajtással megérkezhetett. A büntetett előélet, az erőszaknak fokozottabb, testi sértésben is nyilvánuló mérve, mint súlyosító körülményeknek mérlegelésével, enyhítők hiányában a kir. törvényszék a vádlott büntetését a BTK. 232. §. alapján 3 évi fegyházban állapította meg. stb. A győri kir. ítélőtábla (1901. okt. 23-án 1,477. sz.) az elsőbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisíti, B. Gusztáv vádlottat a Btk. 232. §. és 250. §-ai alapján a 92. §. alkalmazásával a foganatba vételtől számított 1 évi börtönre és a szabadságvesztés büntetés kiállásától számítandó 3 évi hivatalvesztésre itéli; egyebekben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: a kir. törvényszék Ítélete ellen a vádlott és védője a bűnösség megállapítása és a büntetés súlyossága miatt jelentettek be felebbezést. A kir. törvényszék, az Ítéletben felhozott bizonyítékoknak megfelelő tényállásból, törvényszerűen íllapitotta meg a vádlottnak bűnösségét. Helyesen állapíttatott meg a vádbeli cselekmény minősítése is és a különvédőnek a felebbviteli főtárgyaláson felhozott azon érvelése, — hogy miután a sértett szüzhártyája az orvos-szakértői vizsgálat alkalmával épnek találtatott, — a bűnösség megállapítása esetén is a vádlott terhére csak az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete lett volna megállapítható, — nem bir. Mert H. Teréz sértett eskü alatti vallomásában határozót tan vallotta, hogy a nemző részek egyesítése megtörtént, mert a sértett ezen vallomását támogatja a kir. törvényszéki orvosi vélemény s nevezetesen az orvosszakértő azon lelete, hogy a sértett nemző részén, s illetve a szeméremajkakon már gyógyulásnak induló heget talált, a mely sérülés tehát azon a helyen csakis a himvesző bevezetése által ejtethetett; és mert a nemi részek egyesítése, a szüzhártya épségben maradása mellett is, a Btk. 232. §. 1. pontjába ütköző befejezett erőszakos nemi közösülés bűntettének tényálladékát állapítja meg. A büntetés kiszabásánál a kir. ítélőtábla csak az erőszak nagyobb fokát vette súlyosító körülményül; ellenben ezzel szemben mint nyomatékos enyhítő körülményeket mérlegelte: hogy vádlott a tettet megelőzőleg több üveg sört fogyasztott el és igy szeszes italok élvezetétől némileg hevült állapotban volt, — hogy a sértettet ennek nénje M. Istvánnénak kérésére vette fel kocsijára és igy az alkalom kínálkozó volt, — hogy az orvos-szakértői vélemény szerint a sértett szűzhártyája ép maradt, tehát a sértett teljes defloreálása elő nem idéztetett és hogy a vádlottnak számos tagból álló család eltartásáról kell gondoskodni s ekként hosszabb tartamú elitéltetésével családja is érzékenyen sújtatnék. Ezek figyelembe vételével megállapítani kellett, hogy a vádlott javára fenforgó enyhítő körülmények nyomatékosságuk és számuknál fogva a Btk. 92. §. alkalmazását indokolttá teszik. Minthogy pedig a kir. tszék a büntetés kiszabásánál a Btk. 92. § át, fenforgása dacára — nem alkalmazta, a mi által a BP. 284. § 3. pontjában meghatározott és ugyanazon szakasz utolsó bekezdése alapján hivatalból is figyelembe veendő semmiséget követett el: a BP. 342. §. 2. bekezdéséhez képest az elsőbiróság Ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisíteni, — és a Btkv. 92. §-a alkalmazása mellett a vádlottra kimért szabadságvesztés büntetést az ítélet rendelkező részében meghatározott mérvben kiszabni kellett. A különvédő közvetlenül a kir. itélő táblánál 1,418/B 1901 sz. a. beadott kérvényében és a felebbviteli főtárgyaláson is uj bizonyítékokra hivatkozott és a bizonyítási eljárásnak kiegészítését kérelmezte. Sch. Mórné zalalövői lakost mint tanút kívánta kihallgat-