A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 8. szám - Kortesvilág
Huszonegyedik évfolyam 8. szám. Budapest, 1902 február hó 2& Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETIUP ÍZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « _ 6 « Egész « _ 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek '--'legcélszerűbben bérmentesen i ^postautal ványnyal j küldendők. TARTALOM : Kortesvilág. Irta Révai Lajos dr. — Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Irta Fövenyessy Lajos föllebbezési tanácselnök a budapesti tszéknél. — Fölebbezési bíróságok. Irta Várady Zsigmond, nagyváradi ügyvéd. — A jogi államvizsgák reformja. Irta Finkey Ferenc dr. sárospataki jogtanár. — Belföld lA Magyar Jogászegylet ülése. — A pécsi ügyvédi kamara 1902 évi jelentése.) — Nyílt kérdések és fele letek (Lefoglalható-e a sirkő • Irta Révész Oszkár, siklósi végrehajtójelölt.i — Irodalom (Vásárhelyi Zoltán : A hegyközségek közigazgatása. — Alap Dezsó : A vásárcsarnoki kereskedés kézikönyve. — Kampis János: A községi közigazgatás a m. kir. közigazgatási bíróság gyakorlatában) — Vegyesek. TÁRCA : Kedélykedések fogházainkban és azokról. Irta R u 11 k a y Aladár, szepesszombati járásbiró. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Kortesvilág. Csak néhány hét választ még el bennünket a budapesti ügyvédi kamara tisztújító közgyűlésétől és természetesen more patrio mindenünnen felhangzik a csatazaj, szervezkednek a afüggetlenül gondolkozók», az «autonomista», • reform» és «régi kör» pártok ; folyik a ténta- és nyomdafesték-harc és felélednek a nagyszavu. de annál kevesebbet mondó és az ügyvédet legkevésbbé sem tévesztő szokott jelszavak. Sok fiatal kartársunk elhanyagolja az irodáját, családi tűzhelyét és folyton ülésezik, jelöl, kapacitál és hol csellel, hol douce violence-szal fogdossa mindenünnen, de legszívesebben az ellenséges klikk táborából a voksokat. Csak legalább sejtenők, hogy miben különbözik az egyik klikk orogrammja — a frázisoktól eltekintve — a másikétól ? Mert hiszen port a szemünkbe hinteni nem lehet: mindanynyian tudjuk, hogy a kamaráknak — mai hatáskörük mellett — a működési köre oly szük korlátok között mozog, hogy itt alapvető reformokot létesíteni teljes lehetetlenség. Kit ámítson tehát az odavetett maszlag ? Hol a garancia arra nézve, hogy ha «a kamarai edd gi vezetőség működése meddőnek bizonyult" az ujabban választandó vezetőférfiak «iyazaink védelmére rátermettebbeknek)) fognak bizonyulni? És tartozunk-e az ellenséges táborból jövő ezen súlyos kritikát mindjárt készpénz gyanánt és jogosultnak elfogadni V Mind ennek dacára folyik a verbuválás nagy tam tam ütések közt, minden táborban ? És ott látjuk a kamarai választások főkortesei közt ugyanazokat az alakokat, akik a képviselő- és községi választásoknál is minden lében kanalaskodnak és a nagy szót viszik : «a közügyek terén kifejtett tevékenységük))-ért pedig idővel hol ordót, vagy nemesi cimert, hol pedig városatyai stallumot nyernek. Mert nincs Magyarországon hálásabb foglalkozás a kortesénél. Tudomány, tapasztalat, képzettség, jellem — az mind teljesen mellékes kellék, fődolog az elért siker. Akinek az úristen hivatalt ád, annak hozzávaló észt is ad hozzá. (Nevegye magára e.en megrovásunkat az, akit nem illet. Mert nincs szabály — kivétel nélkül !) Már ezen körülmény magában véve is szükségkép bizalmatlanságot kelt bennünk a választást vezetők intencióinak tisztasága és önzetlensége iránt. Jogosan kellene ugyan feltételeznünk, hogy a magyar ügyvédség ideális respublikájában korteskedésnek és kortesfogásoknak egyáltalában nincsen helye. Itt mindenki elég érett, elég képzett arra, hogy önmagának is képet alkothasson arról, vájjon ki a hivatott és ki elég méltó az elnöki méltóságra, a főtisztviselői elég jól dotált és befolyásos állásra és a választmányi tagságra? Minek itt még külön korteskedni, külön kapacitálni ? Lapunk mai síire Lépjen ki-ki önmagáért a sorompóba és bizza tehetségei és érdemei elbírálását, a közbizalomnak választás utján való nyilván ulását szakértő, tárgyilagos és jóindulatú kartársaira. így volt ez régen, a kamara szervezésének első évtizedében—mindnyájunk : közmegelégedésére. Ily iskolában, ily nézetekkel és meggyőződéssel nevelkedtünk fel mi régiek és azért nem tudjuk magunkat az uj rendbe sehogy sem beletalálni. Elegen vagyunk még ahhoz, hogy e sorok irója a «laudator temporis acti» szemrehányásával ne illettethessék. Ha tehát ezt az ujabb, szükségtelen, és a köznyugalmat megháborító mozgalmat lítjuk az ügyvédi kar kebelében, — akkor önkéntelenül az a kérdés jön ajkainkra : cui bono ? Aziránt tisztában vagyunk, hogy a mozgalom vezetőit, a klikkeket és a fő- és mellékkorteseket nem platói szerelem ösztönzi ezen elég terhes tevékenységük kifejtésére, — hogy nem az ügyvédi kar java a titkos rugója mindeme szereplésüknek, hogy tehát nékik is titkoscéljaik vannak, reájok is vár a zsold és jutalom a «közügy érdekében kifejtett buzgó tevékenységükérti). Ami hajdan volt: a kar érdekében kifejtett önzetlen működéi, a kölcsönös jóindulatú, minden mellékérdek r.élküli támogatás —• az ma már a múlté; ezen a mai realisztikus kor emberei legfölebb szánalmas mosolylyal tudnak napitendre térni. «Do ut des, facio ut facias». És tényleg a jutalom pontosan ki is lesz adva, — a hadi zsákmány bőven kárpótol az ádáz küzdelemért. Akinek az ügyvédi karon b e 1 ü 1 nem sikerül érvényesülnie, az a törzsfőnökök révén kinn a közéletben jut a várt elismeréshez, a karon belül pedig várományos marad. Ha végigtekintünk az eddigi kamarai választmány, az ügyvédvizsgáló bizottság, az ügyvédi kar választmányának, a különféle szakbizottságok stb. névsorán, tüstént látjuk, hogy — tisztelet a kivételeknek —a klikk hálás is tud lenni, hogy a kortesszolgálatoknak még van értékök. És ha ez még tisztán í d e á 1 i s érték volna ! Risum teneatis ! Mintha bizony ma valaki ideális célokért (vájjon mi fin terem ez a fura gyümölcs?!) még csak a kis ujját is mozgatná ! Az ilyen állás csak gradus ad parnassum. A távolabb álló bíróságoknak a kamara választmányi tagja, az ügyvédvizsgáló bizottság tagja, kétségen kívül imponál. Hogy is tételezhetnék fel, hogy ily diszes állásra nem éppen az ügyvédség szine-java. a legtehetségesebb, kiváló egyéni tulajdonságainál fogva köztiszteletnek örvendő ügyvéd tegyen szert, — hanem az pusztán egy klikknek a ténykedése, tett kortesszolgálatok jutalma legyen? A bíróság véleménye szerint tehát az ily lumen elsősorban rászolgált a zsíros tömeg- és egyéb gondnokságokra, a különös figyelembe vételre a perköltség megállapításánál. És ép ugy vélekedik a nagy közönség is. Az ily kiváló ember — szerinte — kétségkívül jólábon áll az alsó- és felsőbíróságokkal; ki másra lehetne tehát az ügyét biznia? ÉsJustinianus ily esetben nemcsak «honores», hanem «opes»-ekkei is kedveskedik az ügyes klikkemberének. Nem csoda, ha ily körülmények közt a más világot maguk előtt látott, jobbirzésü, az ily módon való közszerepléshez nem szokott elemek mind jobban-jobban visszahúzódnak és a könyökükkel maguknak utat törő fiatal lángelméknek, a strébereknek, — a tért minden küzdelem nélkül átengedik. Ekkép a klikkek uralma mindjobban terjed, szatellitái mind követelőbbek lesznek, a szakbeli és erkölcsi minősítés mindjobban háttérbe szorul és igy az ügyvédi kamara és implicite az ügyvédi kar nívója napról-napra mindjobban a'ább száll. Nemrég, az országos ügyvédgyülés előtt egy már nem a fiatalok gárdájához tartozó, köztiszteletben álló kollegánktól azt kérdeztük, hogy részt vesz-e ezen gyűlésben ? Válasza cseppet sem lepett meg, mert teljesen megegyezett saját álláspontunki 12 oldalra terjed.
