A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 6. szám - A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata

•12 A JCG az irányadók és ezen mitsem változtat az, hogy a gör. kath. vallásfelekezet csak azon jogszabály megalkotása után keletkezett, mivel az természetszerűen utólag arra a vallásfelekezetre is kiterjedt,-aszerint a jogszabály szerint pedig a végrendelet és leszármazók nélkül elhalt pap s illetve lelkészkedö nős pap ingó vagyona, tekintet nélkül annak eredetére, arra az egyházra száll,° melynél az elhalálozása idejében alkalmazva volt és erre nézve az sem tesz különbséget, hogy a kihal pap hagyatékában csak ingók maradtak és özvegyet hagyott hátra maga után, mivel ekkor esetleg a p. tkönyv. 796. §-a jöhet alkalmazásba, minélfogva s tekintettel arra, hogy örökhagyó a per adatai szerint lelkészkedö gör. kath. nős pap volt s leszármazók és végrendelet hátrahagyása nélkül halt el és tekintettel arra, hogy habár felperes kereseti zárkérelmében azt kérte, hogy öröklési joga a hagyat k részéhez Ítéltessék meg, keresete mégis lényegileg arra irányul, hogy a hagyatékból az állapíttassák meg a részére, ami ötet abból a törvénynél fogva megilleti, az örökhagyó hagyatékában maradt ingókhoz felperes egyháznak, melynél elhalta idejében alkalmazva volt, törvényes öröklési jogát megállapítani kellett. Ellenben íelperest az örökhagyó hagyatékában maradt többi vagyontárgyakhoz támasztott keresetével azért utasitotta el, mivel semmi adat nincs arra nézve, hogy a leltár 25—30. tétele alatt felvett felépítmények ingóknak lennének tekinthetők, s mivel az elől idézett nyílt parancs VII. cikke 3. pontjának c) betűje alatt foglalt további rendelkezés értelmében, a mint már előadva lett, a most említett vagyontárgyak tekintetében a ptkönyv szabályai az irányadók, azok szerint pedig felperes azokhoz a vagyontárgyakhoz törvényes öröklési joggal nem bir. Igaz ugyan, hogy a S. E. 148. §. szerint a felebbezési eljárásban uj viszonkereset nem indítható; azonban alperes azokra a költségekre nézve, amelyeket felperes neki azzal okozott, hogy azelsőbiróság ítélete, illetőleg kiegészítő Ítélete alapján, tekintet nélkül a felebbezésre végrehajtást vezetett, nemis támasztott viszonkeresetet, hanem csak azt kérte, hogy felperes ezeknek a költségeknek megfizetésére köteleztessék, ez pedig oly kérelem, mely a felebbezési b'rós>ágnak feloldó végzése következtében csak folyománya a perben bekövetkezett eseményeknek s igy a per keretén belül a pernek végleges eldöntése előtt a felebbezési eljárás bármely időszakában joggal előterjeszthető volt ; és mert felperesnek az az érvelése, hogy alperes a végrehajtási költség megtérítését nem követelhetné azért, mivel azokat kellő időben való fizetés által elkerülhette, alaposnak azért nem fogadható el, mert felperesnek az a ténye, hogy az elsőbiróság ítélete alapján alperes ellen végrehajtást kért és annak foganatosítását szorgalmazta, csak folytatása annak a törvényellenes eljárásnak, mely szerint annak ellenére, hogy az elsőbiróság alapitéletének indokai szerint a végrehajthatóság iránti kérelem elutasittatott, az ítéletnek kiegészítését vagyis az elsöbiróságot saját ítéletének megváltoztatásara kérte s az elsöbiróságnak ama törvényellenes eljárása ellenére, hogy ezt megtette és annak ellenére, hogy alperes ez ellen jogorvoslattal élt, a végrehajtást mégis kérte és foganatosította ; ily eljárással szemben tehát szó sem lehet arról, hogy alperes azzal, hogy önként nem fizetett, a költségre okot szolgáltatott Újítás (novatioj csak akkor jön létre, ha a korábbi köte lem megszűnik és uj kötelem keletkezik, ahhaz azonban, hogy valamely kötelem szerződésszerű akaratelhatarozás >al szűnjék meg, megfelelő kifejezett akaratnyilvánulás szükséges, márpedig egymagában azzal, hogy a hitelezett vételárkövetelésröl az ingatlan vevője kötelezvényt állított ki, a követelés eredeti jogalapját el nem vesztette, annak határozott kijelentése nélkül, hogy a vételári követelés mint ilyen és a vételből származható minden igény, tehát az eladónak az ingatlan tulajdona és tehermentesítése iránt fennálló szavatossága is megszűnik, ilyen körülmények között tehát a kötelezvényadás csakis a hitelezett vételári követelés biztosítására és annak célirányosabb érvényesítésére szolgál. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. nov. 20. I. G. 393/901. polg. sz. a.) Kálmán Ignác dr. által képviselt M. Ernőné T. Teréz felperesnek, Szambeier Béla dr. által képviselt B. Félix alperes ellen 3,520 K. töke, és jár. iránt a gyöngyösi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik; ellenben alperes csatlakozási kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik és a felebbezési bíróság uj tátgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok. Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét abban a részében támadja meg, mely szerint az alperes részére 161 K. 59 f. fizetésére, illetve visszafizetésére köteleztetett, azt panaszolván, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn a S. E. 148. §. tiltó rendelkezése ellenére az alperes réstérői e tekintetben csak a felebbezési eljárás folyamán előterjesztett viszonkeresetének helyt adott, és pedig oly követelésre nézve, amely nem tartozik a jelen per keretébe, hanem a mely esetleg csak visszvégrehajtás avagy külön per tárgya lehetne; a mennyiben pedig az elsőbiróság ítéletét kiegészítő ítéletében a törvény ellenére mondotta ki, tekintet nélkül a felebbezésre, végrehajthatónak, alperes az ebből származó végrehajtási költség megtérítését tőle már azért sem követelhetné, mert kellő időben való fizetéssel a végrehajtást elkerülhette volna s igy alperes mulasztása okozta ezeket a költségeket. Felperesnek ez a panasza nem bir megállható alappal; mert igaz ugyan, hogy a S. E. US. §. szerint a felebbezési eljárásban uj viszonkerese°t nem indítható, azonban alperes a jelen esetben azokra a költségekre nézve, amelyeket felperes neki azzal okozott, hogy az elsőbirósig ítélete, illetőleg kiegészítő Ítélete alapján, tekintet nélkül a felebbezésre, végrehajtást vezetett, nem is támasztott viszonkeresetet, hanem csak azt kérte, hogy felperes ezeknek a költségeknek megfizetésére köteleztessék, ez pedig oly kérelem mely a "felebbezési bíróságnak feloldó végzése következtében csak folyomínya a perben bekövetkezett esjmányeknek s igy a per keretén belül a pírnek végleges eldöntése előtt a felebbezési eljárás bármely időszakában joggal előterjeszthető volt; és mert felperesnek az az érvelése, hogy alperes a végrehajtási költség megtérítését nem követelhetné azért, mivel azokat kellő időben való fizetés által elkerülhette, alaposnak azért nem fogadható el, mert felperesnek az a ténye, hogy az elsőbiróság ítélete alapján alperes ellen végrehajtást kért és annak fognatositását szorgalmizta, csak folytatási annak a törvényellenes eljárásnak, mely szerint annak ellenére, hogy az elsőbiróság alapitéletének indokai szerint a végrehajthatóság iránti kérelem elutasittatott, az ítéletnek kiegészítését, vagyis az elsőbiróságot saját Ítéletének megváltoztatására kérte s az elsöbiróságnak ama törvényellenes eljárása ellenére, hogy ezt megtette és annak ellenére, hogy alperes az ellen jogorvoslattal élt, a végrehajtást mégis kérte és foganatosíttatta, ily eljárással szemben tehát szó sem lehet arról, hogy alperes azzal, hogy önként nem fizetett, a költségre okot szolgáltatott. E szerint felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan lévén, azt el kellett utasítani. Áttérve alperes csatlakozási kérelmére, abban alperes a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadja meg, mely szerint a felebbezési bíróság azzal a kérelmével, hogy felperes az alperestől behajtott 3,897 K. 59 _.f.-ből 2,400 K.-t az ujlakszanticskai 355, sz. Tkjben C 1. 3. 4. és 8. sz. a. bejegyzett terhek törlésének biztosítására birói letétbe helyezésére köteleztessék, elutasittatott, s a melylyel ő a felperes részére felebbezési költségben mirasztaltatott. E tekintetben azt panaszolja az alperes, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy alperesnek ebbeli kifogását és kérelmét viszonkeresetnek tekintette, továbbá, hogy megsértette azt a jogszabályt, hogy az eladó az eladott ingatlant tehermentesen köteles átadni, és a mennyiben a vevő a vételár kifizetése által ismételt fizetés veszélyének van kitéve, az eladó a vételárnak, vagy a vételári hátraléknak feltétlen fizetésére addig nem kötelezhető, oig az eladó az át nem vállalt tehertételek törlése ellen biztosítékot nem nyújt. De alperes szerint a felebbezési biróság azzal az ítéleti kijelentésével is jogszabályt sértett, hogy a vételárhátralékról adott kötelezvénynyel a felek között ujitás jött létre; holott bizonyítást nyert az, hogy az alperes által megvett ingatlan 2,400 K-t meghaladó adósságokkal van terhelve, melyeket alperes át nem vállalt, s melyekre a készpénzben fizetendő vételárhátralék nem elegendő fedezet. Ezek a panaszok lényegileg alaposak. Ujitás (novatio) ugyanis csak akkor jön létre, ha a korábbi kötelem megszűnik és uj kötelem keletkezik, ahhoz azonban, hogy valamely kötelem szerződésszerű akaratelhatározással szűnjék meg, megfelelő kifejezett akaratnyilvánulás szükséges; már pedig egym igában azzal, hogy a hitelezett vételárkövetelésről az ingatlan vevője kötelezvényt állított ki, a követelés eredeti jogalapját el nem vesztette, annak határozott kijelentése nélkül, hogy a vételári követelés mint ilyen és a vételből származható minden igény, tehát az eladónak az ingatlan tulajdona és tehermentesítése iránt fennálló szavatossága is megszűnik, ilyen körülmények között tehát a kötelezvényadás csakis a hitelezett vételári követelés biztosítására és annak célirányosabb érvényesítésére szolgál. E szerint téves a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, mintha egymagában az által, hogy az összeszámolás folytán jelentkező vételárhátralékról alperes kötelezvényt állított ki, ujitás (novatio) történt volna. Jogszabály további az, hogy az ingatlan eladója oly esetben, a midőn a vevő a bekebelezett terheknek csak egy részét vállalta el a vételárból való kifizetésre, az eladó a terheknek el nem vállalt részéért a vevőnek szavatolni tartozik és a mennyiben vevő ismételt fizetés veszélyének van kitéve, a vételár készpénzben követelhető hátralékának saját kezéhez való feltétlen fizetését mindaddig nem követelheti, míg a bejegyzett zálogjog törlését ki nem eszközli, vagy az ismételt fizetés veszélye ellen biztosítékot nem nyújt. Minthogy pedig a vevőnek ilynemű biztosítás iránti joga anyagi tartalmánál fogva olyan, mely kifogásként érvényesítése esetében a vételár fizetése iránt támasztott kereseti kérelem feltétlen teljesítésének útját állja, alperes ebbeli igénye perrendszerü viszontkereset hiányában is mint jogszüntető illetve jogot megszorító kifogás érdemi tekintetbe veendő. Téves tehát a felebbezési bíróságnak az a jogi felfogása, mintha alperesnek a tehermentesítés biztosítása tekintetében emelt kifogása illetve előterjesztett kérelme csak viszontke^ reset tárgyát képezhetné, mint ilyen pedig az elsőbiróságnál nem érvényesittetvén, a felebbezési eljárásban többé helyet nem foglalhatna. Ezekhez képest, minthogy a felebbezési biróság emiitett