A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 6. szám - A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata
46 A J A kifogás h a t á s a a támadó tényekre. A jog megállapítására szolgáló tényeket a felperesnek kell felhoznia. Az alperesnek pedig, ha elutasítást kér és ha a leiperes jogalkotó tényei mái beigazolást nyertek, jogkizáró vagy jogszüntető kifogásokat kell felhoznia. Ha az alperes oly kifogásokat hozott fel és bizonyított, amelyek a felperes által érvényesíttetni kívánt jogot, keletkezesében támadják meg, s annak a létrejöttét kizárják, avagy oly kifogásokat hozott fel és bizonyított, amelyek a felperes érvényesen létrejött jogát megszüntetik, ez a kereset elutasítását eredményezi. Az elutasítás meg a szerint, amint a kifogás csak időelőttiség okából vagy pedig érdemben emeltetett: időleges vagy végleges lehet. A kifogás hatása nem terjedhet tovább, mint annak a tartalma ; ennélfogva, ha a kifogás nem az egész kereseti igényre, hanem csupán annak csak egy részére vonatkozott: az elutasítás is csak részleges lehet. (Folytatás következik.) A teljesítési határidő és a perrendtartás törvényjavaslata. Irta POLGÁR ÁRMIN dr., bazini kir. aljbiró. Az ítélet — D e r n b urg szerint — a meglevő jogigény hiteles kinyilatkoztatása (Autentische Deklaration des bestehenden Rechtes. Pandekten IV. kiad. í. k. 38! oldal) azaz. és ez áll különösen a teljesítésre szóló Ítéletekre, — a bíró ítélete nem uj jogcímet állapit meg, hanem csak a perben érvényesített jogcímet emeli érvényre, amikor például kimondja, hogy X. tartozik Y-nak valamit fizetni vagy teljesíteni. Ahhoz, hogy a bíró kimondhassa miszerint X. tartozik Y-nak 1,000 koronát megfizetni, szükséges mindenekelőtt, hogy X-nek igénye az 1,000 koronához már esedékes legyen az ítélet meghozatalakor és ennek dacár? mégis azt tapasztaljuk, hogy érvényes penendünk és a legtöbb modern perrend nyomán a Törvényjavaslat is az Ítélettel megállapított teljesítésre a kötelezettnek hol hosszabb, hol rövidebb határidőt enged, holott az elmélet szerint a teljesítési határidő nem képezi az ítéletnek lényeges alkatrészét és a jogosított félnek az ítélettel megállapított igényhez joga már az i t é 1 e t kihirdetésének pillanatában beállott. Amikor a biró a törvény alapján kimondja a stereotyp formulát «alperes tartozik 8 nap (avagy 15 nap alatt) végrehajtás terhe mellett felperesnek . . .», akkor tulajdonképen az államhatalom képviseletében a hitelező és az adós jogviszonyaiba avatkozik, mindig a jogosított hátrányára, mert magakasztja emezt egy magasabb érdek szempontjából jogos igénye érvényesítésében, kimondván, hogy X-nek ugyan jár Y. alperestől 1,000 korona, ez az igény már esedékes is. ámde a kötelezettnek mégis még van törvényadta joga hol rövidebb, hol hosszabb időre kitolni a teljesítést és a jogosítottnak nincs módjában ezen határidő letelte előtt követelését kényszereszközök alkalmazásával behajtani. Az államhatalom e «beavatkozással)) a gazdaságilag gyengének, az adósnak, a rendszerint gazdaságilag erősebbel, a hitelezővel szemben való megvédését célozza és e mellett nemcsak humánus irányzat kifolyása, hanem mintegy az önvédelem egy faja, mert az állam érdeke első sorban a társadalom minden tagját, de különösen a gazdaságilag gyengét mindaddig, amíg csak ezt mások jogainak túlságos megnyirbálása nélkül teheti, az erősebb rázkódtatásoktól megvédeni, mert kétségtelen, hogy a gazdasági exisztenciák gyengülése, esetleg elpusztulása az államot kiválókép érdekli. Miként az alábbi példák — melyek éppen nem tartanak a teljességre igényt, mivel ez a jelen cikk keretén tul menne — mutatják, az érvényes perrendek különbözőkép oldották meg a szóban forgó kérdést; egyik csoport nem ismeri a teljesítési határidőt az ítéletben, másik csoport merev időbeli határidőket állit fel, amelyek a bíróra noli me tangere-t képeznek ; míg ismét más csoport teljesítési határidő felállítása mellett a bíróságnak jogot ad bizonyos esetekben ezen határidőket szűkebbre szabni illetve azokon tágítani. — A perrendtartás törvényjavaslata az utóbbi csoporthoz szegődik. A német Civilprocessordung az elmélet álláspontján áll és nem ismer az ítéletben teljesítési határidőt. Végrehajtásnak a 644. § szerint csak jogerős végitéletek alapján van helye vagy oly ítéletek alapján, melyek végrehajthatóknak nyilváníttattak. Csupán a fizetési meghagyásos eljárásban (Mahnverfahren) ismeri a német perrend 632. £-a a két heti teljesítési határidőt. A német bírónak ezek szerint nincs módjában a teljesítési határidő tekintetében bármely irányban is befolyni. A svájciperrendekközülaberni ugyan szinten nem ismeri az Ítéletben kiszabott teljesítési határidőt, de méL'is 393. 4?-ában a teljesítésre az adósnak 14 napi, sót a fizetési meghagyásos eljárásban (427. §) 30 napi határidőt enged • a svájci igen tarka változatosságu partikuláris perrendek közül az okból említem különösen a bernit, mert ennél érdekes hogy a törvénykezési szünidő alatt minden év augusztus elseje'és szeptember 30-ika között, és azon idő alatt, amikor az adós katonai szolgálatot teljesít avagy letartóztatva van, ellene minden kényszereszköz alkalmazása szünetel. \ francia code de procédure civile 122.§-afeljogosítja a bíróságokat az ítéletben a 124. § ban felállított k o r 1 át o k között, amelyek fontosabbjai ; hogy az adós ellen árverés ne legyen' kitűzve, hogy ne legyen fizetésképtelen, hogy ne kevesbítse a hitelezőjének adott biztosítékokat és ne legyen fogságban (különös, hogy ép ez utóbbi okot a berni törvény halasztási oknak imeri el) - az adósnak halasztást adni. mely halasztás azonban indokolandó magában az ítéletben. A nemrég életbe léptetett osztrák törvény, a váltóügyekben meghagyott rövidebb teljesítési határidő fentartása mellett, általánosságba: a 14 napi teljesítési határidőt állapítja meg a nélkül, hogy akár az ítéletben, akár a végrehajtás eljárásban megadná a bírónak a jogot ezen határidőt megváltoztatni és figyelemre méltó esetekben a hitelezőn illetve az adóson segíteni. Érdekes, hogy az osztrák perrendtartás javaslatában e tekintetben oly intézkedés foglaltatott, amely szerint a biró jogosítva lett volna, ha valamely munka teljesítését hagyja meg az ítéletben, az adós személves viszonyainak figyelembe vételével egy megfelelő határidőt szabni, különösen arra való figyelemmel is. hogy a kötelezett a teljesítés által ne legyen akadályozva a vetési, aratási és szőllőmunkákban. A bírónak ezen jogát azonban az osztrák javaslat ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az ellenfél beleegyezése nélkül csak akkor legyen alkalmazható a teljesítési határidő kitolása, ha a kötelezett a kellő időben való teljesítés lehetetlenségét igazolja. Az osztrák tervezet fenti javaslatait a képviselőház és az urakházának bizottságai törölték, különösen kiemelve, hogy aggályosnak látszik a bírót felruházni azzal a hatalommal, hogy egy már jogerősen megítélt követelés teljesítését kénye szerint oly időpontig halaszthassa, amely időpont meghatározása egészen a biró belátására volna bizva, különösen tekintettel az Ausztriában uralkodó politikai, nemzetiségi és szociális visszonyokra is, amelyek figyelembe vételével nem volna opportunus a biró kezébe oly hatalmat adni, amely az ő ügykörét nemcsak meghaladja, hanem egyértelmű volna a «bírói moratórium)) jogával. A bizottságok ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy helytelen voina a birót abba a helyzetbe hozni, hogy döntsön a teljesítési határidő kérdésében, mely kérdés sok esetben nehezebb volna magánál a per kérdésénél és e mellett a lefolyt per még alig befejezett jogvitája után egy uj vitát szülne : a halasztásadás kérdésében való bizonyítást. — E mellett, tekintve, hogy az adós ellen több bíróságnál is lehetnek perek, a hitelező aszerint, amint egy helyen az adós igénybe venné avagy nem venné, eredménynyel avagy eredmény nélkül venné igénybe a haladékot, esetleg jogtalan és igazságtalan károsodásoknak lehetne kitéve. A m i Törvényjavaslatunk, miként már fönt említem, nem az elmélet álláspontján van, ismeri az ítéletben kiszabott teljesítési határidőt és a bírónak megadja a jogot ezen 15 napos határidőt lejebb szállítani illetve felemelni. E tekintetben azonban a törvényjavaslatot nem tartom teljesen kielégítőnek és a bíróságnak megadott jogot az alább kifejtendőkhöz képest kibőviteném. A javaslat 416. §-a ugy a társas bíróságok mint a járásbíróságok előtti eljárásban szabályként a 15 napos teljesítési határidőt irja elő (a 608. 634. és 649. §-okban foglalt határidőket mint kivételeseket és illetve a 621. ^-ban a fizetési meghagyásokra kontemplált 15 napos határidőt e cikk keretében figyelmen kívül fogom hagyni) és ezzel elejti az 1893. évi XVIII. t.-c. 116. §-ának azon intézkedését, mely szerint azon perekben, amelyekben az ítélet ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal biró felebbvitelnek helye nincsen. «a teljesítésre legföljebb S napos határidő szabandó.)) E helyett a 416. §. azt az intézkedést foglalja magában, hogy «szükség esetén a bíróság ezt a (15 napos) határidőt kérelemre megrövidítheti '» A javaslat ezen intézkedését nem tartom szerencsésen megformulázottnak, mert ahány biró, annyikép fogja a praxisban a aszükség esetére* szót magyarázni. — A kifejezés