A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 5. szám - Igazolás az 1893: XVIII. t.-c 8. §-ának esetében - Törvényalkotás

38 A JOG Tökéletes emberi törvény nincs és nem lesz soha, de van, — fájdalom kevés — jó, és — fájdalom igen sok — rossz törvény. Tökéletességet el nem érhetvén, törekedni kell. hogy az legalább megközelittessék. A mi törvényeinket vizsgálva, nem sok esetben van alkalmunk azt tapasztalni, hogy a törvény alkotóit, ez a törekvés vezette volna. Törvényeink jelentékeny része idegen utánzat; átvétele idegen alkotásoknak anélkül, hogy a mi speciális viszonyaink kellő figyelemben részesittettek volna. Van törvényünk, amely nem egyéb, mint theoretikus emlék; paragrafusokba szedése egy nekünk idegen s a mi viszonyainkra nem alkalmazható theoriának. Már pedig a törvény összhangban kell, hogy álljon az élettel, a való élet viszonyaival; az ennek figyelmen kivül hagyásával alkotott törvény nem haszon, hanem kár; kár az állami a és kár az egyedekre, mert a törvény hasznavehetetlen lévén, eltérő jogszokások keletkeznek, amelyek csak zavarólag hatnak. Alkalomszerű itt felemlíteni, hogy törvényeink e hibája legtöbbször honnan ered. Onnan, ho„'y azoknak a bizottságoknak, ankéteknek csekély számú tagjai, akik a törvényeket előkészítik s megalkotják a tervezeteket, bár kivétel nélkül tudományosan képzett, nagytudásu férfiak, nem eléggé ismerői a való életnek, a való élet követelményeinek. Nem e'ég a gyakorlati jogász közöttük, ezeknek is működése egy-egy szűkebb térre van szorítva ; csak igen ritkán, vagy éppen nem érintkeznek a külső világgal, jórészük pedig idegen elméletekből táplálkozik s azoknak igyekszik érvényt szerezni, ami sokszor sikerül is. Hogy a cifra elméletek mint ütköznek össze a való élettel, mennyi kárt okoznak, mennyi szerencsétlenségnek lesznek okozói, azt már czak mink látjuk, kis emberek, akik nem papirosról ismerjük az ügyeket, hanem napról-napra megnyilatkozik, előttünk az élet a maga meztelen igazságában. Ne értsen félre senki s ne tekintse e sorokat hadüzenetnek minden elmélet ellen. Altalános elvek nélkül egy tudomány s igy a jogtudomány se lehet el. Altalános elvek csak hosszas, át meg átgondolt, megvitatott elméletekből vonhatók le. Nem minden elmélet szentírás azonban s még ha az volna is, elvetendő, ha nem egyeztethető össze a reális életviszonyokkal. Nem helyes tehát a törvényelőkészítést egy ne'iány tekintélyes jogászra bízni s kizárni abból azokat az elemeket amelyek kevesebb theoriát ugyan, de annál több praktikus megfigyelést bocsáthatnának az illetékes faktorok rendelkezésére. Legutóbb történt is kísérlet ez irányban, felszólittatván a bíróságok és kamarák, hogy a közlött törvénytervezetekre észrevételeiket sajtó utján vagy közvetlenül az igazságügyi minisztériummal közöljék. Ez a mód azonban fölöttébb nehézkes; sok munkával jár, sok időt igényel és igy sokakat visszatart attól, hogy észleleteiket az ajánlott módok bármelyikének igénybevételével közöljék. A leghelyesebb mód volna: megnyitni az ankéteket az egész ország jogászainak — és pedig praktikus jogászainak is — helyesen megválasztott tehetségei előtt, ahol élőszóval adhatná elő mindenki észrevételeit. Ez pénzbe kerül ugyan, de akkor, amikor olyan nagy jelentőségű alkotásról van szó, mint pl. a polgári törvénykönyv, nem szabad takarékoskodni. Egy másik hibája törvényeinknek: csaknem kivétel nélkül a magyartalans g, aminek okát szintén az idegen intézmények utánzásában véljük feltalálni. Gyakran a törvényszakasz nem egyéb szolgai fordításnál, ugy, hogy nem laikus, de jogászember is alig érti meg. Elég utalnom az 1876: XXVII. törvénycikkre, a váltótörvényre, mint a magyartalanság prototyponjára. Es nagy hiba, ha a törvény szövege érthetetlen, vagy csak nem egészen világos is, mert minél homályosabb, annál tágabb tere marad az interpretációnak ; ez pedig csak szükséges tossz, aminek lehetőleg elejét kell venni. Szükséges volna tehát a törvény szövegezését olyanokra bizni, akik amellett, hogy jó jogászok, tudnak kifogástalan magyarsággal irni. Az erre való törekvést látjuk a polgári törvénykönyv tervezetében ; ezt csak dicsérni lehet. Végül még egy szerkezeti hiba, amiről meg kell itt emlékezni ; a folytonos utalás egyik §-ról a másik §-ra s az olyanfajta általános utalás, mint pl. a B. P. 521. §-a, ahol a B. P. I—XXVIII. fejezeteiben megirt rendelkezéseket mondja a törvény alkalmazandónak a járásbirósági eljárásban is. Mennyi kontroyerziát, hasztalan, fárasztó keresgélést okoz az ilyesmi, minden gyakorlati jogász tudja s bizonyára egyetért abban, hogy ez, amennyire csak lehetséges, kerülendő. A polgári perrendtartás tervezete ebben talán még a B. P.-t is felülmúlja. Ezzel pedig sok van mondva. A polgári törvénykönyv tervezetében ez a hiba már a lehetőségig elkerültetett. Ezek a mementumok elég jelentékenyek ahhoz, hogy a a törvény megalkotásakor figyelmen kívül ne hagyassanak, hanem eszközül szolgáljanak arra. hogy a törvény tökéletessége előmozdittassék. Nem uj dolgok, de most a nagy törvényalkotások, reformok küszöbén nem felesleges ezeket újra és újra ismételni. Belföld. Az uj perrerdtartási tervezetet P 1 ó s z igazságügyiminiszte m. hó 29-én nyújtotta be a képviselőházba. Nagy nap ez a magyar igazságszolgáltatásra, mert ezen tervezetnek törvénynyé való válásával a polgári peres eljárás egész vonalán a szóbeliség diadalra jutott. A tervezetre még visszatérünk. Mohay Sándor igazságügyminiszteri államtitkár. Az igazságügyi egyik államtitkárságra — mely Vörösmar thy távozása által megürült — két jelölt jött kombinációba: Rohonyi Gyula és Mohay Sándor, akik közül a minisztertanács már véglegesen az utóbbiban állapodott meg. Mohay kinevezését a hivatalos lap egyik közelebbi száma fogja közölni. Életrajzi adatai röviden összefoglalva a következők: 1851 június 3-án szül. Marosvásárhelyt. Középiskolai tanú mányait Gyulafehérváron, jogi tanulmányait pedig 1873-ban a budapesti Tudományi Egyetemen végezte. 1875-ben jogtudori s ugyanezen évben ügyvédi oklevelet nyert s ez időtől kezdve Gyu'afehérváron mint gyakorló ügyvéd működött. Mint ilyen 1876 óta az erdélyi püspöki uradalomnak, később a gyulafehérvári római kath. káptalannak is jogtanácsosa lett s képviselővé választatásáig a gyulafehérvári ügyvédi kamara titkári tisztét viselte. Tagja Alsóíehérmegye törvényhatósági és közigazgatási bizottságának stb. 1883—1893-ig az erdélyi római katholikus státusgyüléseken az ügyek előkészítésére kiküldött bizottság előadója, 1899 óta pedig a státus igazgatótanácsának tagja. 1886 január hónapban a gyulafehérvári kerület egyhangúlag választotta képviselőjévé és azóta mindig e kerületet képviseli szabadelvű programmal. Tagja s több ízben előadója is volt a mentelmi s összeférhetetlenségi bizottságnak. Jegyzője az igazságügyi bizottságnak. Több igazságyügyi javaslat elkészítésében része volt. Tagja a bányatörvény kodifikációjára kiküldött szakbizottságnak. Elénk részt vett a kormány által bányajogi és erdélyi birtokrendezési kérdésekben, nemkülönben a büntetőtörvény módosítása és a polgári perrendtartás tervezetének megvitatása céljából összehívott szaktanácskozmányokon. 1894 óta tagja a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságnak. A Magyar Jogászegylet január 25-iki ülésében, melyen Vavrik Bála kir. kúriai tanácselnök elnökölt, Fayer László dr. egyet, tanár tartott előadást a feltételes elitélésről. Védelmébe veszi álláspontját Baumgarten támadásával szemben. A feltételes elitélés nem uj intézmény, hanem egy réginek visszaállítása, továbbvitele a mai büntetőjog fejlődésének, amint ezt régi magyar Ítéletek egész sora igazolja. A megtorlás elve nem lehel feltétlenül irányadó, s elmaradhat, mihelyt az nem célszerű. A jogérzet meg tudott barátkozni azon mentességi esetekkel, melyek az öntudatlan állapot, végszükség, jogos védelemből stb. előállanak. A célszerűség szempontjából tekintve, ez a legjobb mód a bűntettes visszatérítésére; ha súlyos esetekben elengedhetünk egy részt, mért ne engedhetnők el enyhe esetben az egész büntetést. A kriminalitás szaporodásától nincs mit tartani ; csakis azon kisebb sulyu vagyoni deliktumok szaporodnak, melyek az alsó néposztályok nyomorának következményei, vágy az uj kihágások, amelyek a folyton szaporodó törvénytilalmakból előállnak. Hogy Liszttel e kérdésben megegyezik, az teljesen érthető ; az intézményre egyik iskolánakj sincs monopóliuma. Utal végül az intézménynek külföldön való rohamos terjedésére. Ezen nagy tetszéssel fogadott előadás után felszólalt dr Baumgart e n Izidor, ki abban látja az intézmény legnagyobb veszélyét, hogy egy prognosztikon tétetik a bíró feladatává. A magyar büntetőtörvénynek megvan a 92. §-a a nyomatékos enyhítő körülmenyek méltánylására. Ha enyhíteni akarunk, merítsük azt a buntetokodexből, de ne a bírói önkényből ; ki nyújt garanciát, hogy a bírák ezen intézményt egyöntetűen fogják kezelni ? Ami vegul a külföldi eredményeket illeti, a franciák a visszaesés korlátozása végett hozták be, s a visszaesés ott mégsem apadt ; Amerikában pedig az intézmény egészen más jellegű, mint azt itt javasolják. &