A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-cikk által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 4. számához. Köztörvényi ügyekben. Felperesek a számadás bevételi és kiadási rovatában előforduló egyes tételeinek kifogásolásába nem bocsátkoztak, hanem az egész számadást abból a szempontból kifogasoltak, hogy az okmányokkal fel nem szereltetett. Felperesek emez általánosságban tartott kifogásai azonban az i8Si: LIX. t.-c 87. í;. 2. bekezdéséhez képest nem voltak figyelembe vehetők. A zilahi kir. tszek 1901 jan. 23-án 7,025/900. sz. a.) «Zilah városi temetkezést segélyzö első társulat* képviseletében M. Sándor igazgató K. L és K. I. igazgatósági tagok felpereseknek, özv. K Albertné P. Zsuzsánna ugy is mint kisk. K. A., V. E., B., E. és M. gyermekei gyámja mint K. A. ismerős örökösei és K. E. ügyvéd mint az ismeretlen örökösök részere kirendelt ügygondnok alperesek ellen folytatott számadás kifogásolása iránti perében következőleg i té 1 t: Néhai K. Albertnek a zilahi 28t. sz. tjkvbeli ingatlanra, mint hagyaték és ugyanezen örökhagyó által, a felperesi társulat részére nyújtott óvadék értéke erejéig, egyetemlegesen kötelezi a kir. tszék alpereseket, hogy felperes részére 524 frt. 70 kr. leszállított kereseti tőkét, ennek 1882 április 28. napjától 1895 jul. l-ig 6%, azon tul a kielégítésig 5°/0-kal számítandó kamatait stb. megfizessenek. Indokok: Az alperes által 5,849'894. sz. a. előterjesztett s egyebektől el is tekintve az 1881. LIX. t.-c. 85. §. 2-ik bekezdése követelményeinek meg nem felelő számadás bevételi és kiadási tételeinek a valóságát és teljességét felperes keresetében megtagadván, kétségtelen, hogy a számadás tét;l einek a valóság és teljessége tekintetében alpereseket terheli a bizonyítás kötelezettsége. Alperesek a végből első sorban a felperesi társulat könyveinek, esetleg annak a munkálatnak az előterjesztését követelték, a melyből a keresetileg követelt hiánylat összege kitűnik, másodsorban pedig azoknak a szakértők által való megvizsgáltatását. ad. I. Birói felhívásra felperes a kérdéses munkálatot a társulatnak 1692 ápril 28-iki vagyoni mérlegével együtt előterjesztette és e szerint alperesek terhére 524 frt 70 kr. hiánylat forog fenn, a mely összegre felperes a társulat rendelkezése alatt állott összes nélkülözhető könyveit és részben pedig kitűzendő időben felmutatni Ígérte. Amint azonban felperes azt a 4,071/899 p. sz. jkönyvben meggyőzően kifejtette és a tárgyalások során magok alperesek is elismerték, a társulat által előterjesztett könyvek magukban véve bizonyításra egyáltalán nem alkalmasak, hanem csak a társulati tagok összes kis könyvecskéivel egybevetve, mint ahogy a elperesi munkálat is készük. Erre való figyelemmel a 7,131/99, az. a. végzés szerint elrendelte a kir tszék ezen könyvecskéknek a beszedését. Miután azonban felperes 9,7 79/899. p. sz. alatt azt elentette, hogy ő maga azon könyvecskékkel nem rendelkezik, a tagok pedig, kiknek nagy része időközben ismeretlen helyre távozott, annak benyújtását megtagadták, ezen könyvek beszerzése sikertelen maradt. E helyett a társulat által készíttetett munkálat hitelessége tétetett bizonyítás tárgyává, melynek rendén az előterjesztett munkálat hitelességét V. S. és S. J. tanuk igazolták. ad. II. Jóllehet alperesek a felperes részéről előterjesztett ménkálat végösszegének számszerű helyességét nem kifogásolták hanem annak tartalmi valóságát vonták kétségbe, amelynek, a megállapithatása a társulati könyveknek a tagok könyveivel való szakértői összehasonlítását és az előterjesztett számadás tételeivel való összevetését tenné szükségessé, ami azonban a tagok kis könyvecskéi hiányában kivihetetlen; mindazonáltal a kir. tszék 4,071 49. és 5,920'900. p. sz. végzésével alkalmat kívánt nyújtani felpereseknek a szakértői eljárás foganatosítására, azonban felhívása mindkét izben sikertelen maradt. Ezekhez képest figyelemmel arra, hogy a felperesi munkának 1898 jan. 16-án történt előterjesztése óta ugyanolyan módon, amint az készült, annak a helyessége lelől meggyőződést szerezni alpereseknek alkalmuk lehetett, valamint módjukban állott az is, hogy az annak nyomán szerzett adatok felhívásával vagy bemutatásával előterjesztett számadások valóságát és teljességét kimutassák, de mindezt elmulasztották, a felperes által valóság és teljesség tekintetében megtagadtatott és ezzel szemben mivel sem igazolt számadásokat, ugy kellett tekinteni, mintha elő sem terjesztettek volna; következéskép az 1881: LIX t.-c. 82. § . rendelkezéséhez képest marasztalandók voltak. A debreceni kir. ítélőtábla (1901 febr. 26-án 681. sz. a.) a kir. tszéknek özv. K. Albertné alperes, ugy mint kisk. gyermekei gyámja részéről felebbezett, azonban a peres kérdés egységes voltánál fo^va a K. Albert ismeretlen örökösei ügygondnoka alperes részéről is felebbezettnek tekintet ítéletét abban az érteBudapest, 1902 január hó 20. lemben, hogy az a biróság az alperesekéit a fizetésre mint a K. Albert örököseit kötelezte, továDbá annak az indoknak elhágyásával, hogy az alperesek számadását ugy kellett tekinteni mintha az beadva sem lett volna, helybenhagyja, a megfelelő további indokainál fogva és azért, mert a felperes az általa 456—898 p. sz. a. másolatban csatolt, eredetben pedig az alperesek rendelkezésére bocsátott 2/. alatti okirat szerinf azt mutatta ki, hogy az alperesek jogelődének az 1892 april 28-án történt elhalásakor a felperes társulat vagyona a tagdíj hátralékkal együtt 18,130 koronát és 80 fillért; ugyanakkor az alpereseknél talált az a vagyon 17,081 koronát és 47 fillért, tett és igy hiányként 1,049 kor és 40 fill. vonatkozván a felhívási kereset szerint ennek az összegnek megfizetésére kérték az alpereseket abban az esetben kötelezni, ha ezek számadásukat az 1881: LIX. t.-c. 85. §. szerint be nem adják. Bár az alperesek az emiitett okirat tartalmát kétségbe vonták, azonban tekintve, hogy számadásukhoz bizonyítékokat a törvény rendelkezéseinek megfelelően nem csatoltak, ezt a tárgyalás alkalmával sem pótolták és azt, hogy a felperes kiszámítása nem helyes alapon nyugszik, továbbá azt, hogy az emiitett okirat tartalma valótlan, be nem bizonyították, igy tehát a felperes emiitett felszámítása helyes alapon nyugvónak és legjobb tudomásból származónak lévén tekintendő a kir. tszék a felszámított összeg és járulékai megfizetésére az alpereseket helyesen kötelezte. A m. kir. Kúria (1901 okt. 18-én 2,854, sz. a.) által mindkét alsófoku biróság ítélete me gváltoztatik; az alperesek részéről 1894 jun. 27-én 5,849. sz. a. beadott számadás bevétel rovatátában feszámított egyes tételek főösszege 2,138 frt 60 krban, a kiadás rovatában felszámított egyes tételek főösszege pedig 2,115 frt 85 krban, és ehhez képest a bevétel és kiadás főösszege közt mutatkozó 22 írt 75 kr. különbözet az alperesek terhére meg állapittatik, felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Felperesek a számadás bevételi és kiadási" rovatában előforduló egyes tétjeinek kifogásolásába nem bocsátkoztak, hanem az egész számjást abból a szempontból kifogásolták, hogy az okmányokkala e! nem szereltetett s hogy abban a társulati tagok részéről tört nt befizetéseknél a fizető tag neve kitüntetve nem lévén, a tagdéjhátralék meg nem állapitható és a számadás felül nem vizsgálhatió. Felpereseknek eme általánosságban tartott kifogásai azonban az 1881: LIX. t. c. 87. §. 2. bekezdéséhez képest annál kevésbbé voltak figyelembe vehetők, mert felperesek válasziratukban kifejezetten beismerték, hogy a számadás a társulati könyvek alapján készült s hogy az egyes társulati tagoktól beszedett tagdijak összegét külön kitüntető számadás csakis a társuiat minden egyes tagjának birtokában levő könyvecske betekintésével volt volna elkészíthető, ezek a könyvecskék azonban az alperesek rendelkezésére bocsáthatók nem voltak. Továbbá azt állították felperesek, hogy alperesek jogelődje mint pénztáros a társulati tagoktól 540 frt 10 krral magasabb összegű tagsági dijat szedett be, mint a mennyit elkönyvelt és alperesek elszámoltak. Ezt az állításukat az ellenfél határozott tagadásával szemben a dolog természeténél fogva a felperesek tartoztak volna bizonyítani, ami nekik azonban nem sikerült. Az itteni 2,653/96 sz. feloldó végzés folytán a 456/98. sz. alatti kérvény kapcsán /. alatt bemutatták ugyan azt a munkálatot, mely szerint a tagdíjhátralék 1892 ápril 28-ig 1,640 frt 55 krt tesz, a mely eredményt a 2 /. alatti pénztáti kimutatásnál alapul véve pénztári hiányként 52 frt 70 kr. mutatkoznék. Úgyde a •/. alatti munkálat az alapul szolgált adatok felmutatása nélkül, mint az alperesek által megbízhatóságára nézve kifogásolt és a felperes társulat részérő! egyoldalú megbízás folytán nem is szakértők által készült dolgozat bizonyítékul el nem fogadható s miután a bizonyításra köteles felpereseknek többszörösen alkalom nyújtatott arra, hogy a /. alatti helyességét és a vitatott elszámolatlan több bevételre vonatkozó állításukat perrendszerüen alkalmazandó szakértők meghallgatásával igazolhassák; a bizonyítás e módját, nemcsak hogy igénybe nem vették, sőt ellenezték és kivihetetlennek mondották; a saját ténykedésük mellett tanúskodó V. S. és S. J. vallomása pedig bizonyítékot szintén nem képez: bizonyitatlan maradt, hogy tagsági dij cimén alperesek jogelődje által több szedetett be, mint a mennyi elkönyveltetett és elszámoltatott. Az ügy ily állásában mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatandó, alperesek számadása elfogadandó és az abban felsorolt bevételi és kiadási tételek mint határozottan nem kifogásoltak megállapitandók voltak s minthogy a bevétel és kiadás tételeinek főösszege közötti 22 frt 75 kr. különbözet felperesek beismerése szerint a társulat által a pénztárosnál volt üzleti könyvekkel együtt átvétetett, az elszámoltnál több bevételt pedig a fentiekhez képest felperesek nem bizonyítottak: keresetükkel elutasitandók voltak stb.