A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - A tartásdijak megtérítése

A JOG 373 A A tartásdijak megtérítése Irta BOROVÁNSZKY EDE, nagyszombati ügyvéd. Azt mondja egy régi jogszabály : pro praeterito nemo alitur. A szó szoros értelmében véve, tehát a természetben nyújtandó tartásra való vonatkozásban, mint a dolog természetében fekvő, teljesen fölösleges. De nem annyira ezt a szószerinti értelmet akarja kifejezésre juttatni az idézett jogelv, avagy jogi közmondás, mint inkább azt, hogy a tartásra való jogosultság cimén megtérítési igény a múltra nem érvényesíthető. így általánosságban és ilyen kategorikus alakban megnemfelelő. Külömbséget kell tenni ugyanis a tartásra jogosultnak és harmadik személynek megtérítési igénye között. Megjegyzem, hogy itt csak a törvényen alapuló tartási jogosultságot, illetve kötelezettséget veszem tekintetbe, mert az eltartási kikötmények más elbírálás alá esnek. Ami mindenekelőtt magának a tartásra jogosítottnak igényeit illeti, szemelőtt kell tartani azt, hogy ez alapjában véve a jelenre és a jövőre szól. Az önfentaitási tehetetlenség beálltával és ennek tartamára kell másnak az arra szoruló személynek eltartását teljesíteni. Addig, míg az eltartásra mással szemben igényttartó személy bírói jogsegélyt nem kér, föl kell tételezni azt, hogy az illető önmaga volt képes eltartásáról gondoskodni. Ennek okszerű és elvi folyománya az, hogy a tartásra jogosult maga megtérítést a múltra nem érvényesíthet. Ezen az elvi állásponton van a magy. általános polg. törvénykönyv tervezete is ; de mégis kivételt enged még arra az esetre, ha a kötelezett a teljesítéssel késett. A tervezet indokolásában azt olvassuk, hogy ez «a méltányosság és igazság követelménye)). A tervezet vonatkozó 266. §-a igy szól : «az eltartáshoz való jogot a múltra nézve a jogosult csak attól az időponttól érvényesítheti, melyben a kötelezettet az eltartási kötelezettség teljesítésére felszólította.)) A német polg. törvk. 1.613. §-ában foglalt rendelkezésnek nézetem szerint nem egészen helyes mintája után lett ez a szakasz megszerkesztve. Azt rendeli a német polg. törvk. most idézett szakasza: «für die Vergangenheit kann der Berechtigte Erfüllung oder Schadenersatz nur von der Zeit an fordern. zu welcher der Verpflichtete in Verzug gekommen ist, oder der Unterhaltsanspruch rechtshangig geworden ist. • Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy egyiknek is, másiknak is a szövegezését nem tartom helyesnek és megfelelőnek, mert «eltartáshoz való jogot», «Erfüllung für die Vergangenheit» nem lehet követelni, hanem csak megtérítést, esetleg kártérítést. Elfogadta tehát törvényszerkesztő bizottságunk a német polg. törvénykönyvben kifejezett azt az elvet, hogy a késedelem beálltának időpontja az az időpont, amelyre visszamenőleg érvényesítheti az eltartásra jogosult e jogosultságából eredő igényét. Szabatosabb is abban a tekintetben, hogy a német plg. törvénykönyvnek a késedelemre vonatkozó határozatlan, tehát nem-precíz rendelkezését mellőzte és tüzetesen megjelölte a késedelmet előidéző ténykörülményt a kötelezettnek kötelezettsége teljesítésére való felszólításában. Én a kivételnek ilyetén statuálását sem tartom célszerűnek. A tervezet indokolása a kötelmi jog általános szabályait alkalmazván, a késedelmet a felszólítással mondja beállottnak. Kétséget nem szenved ugyan, hogy a teljesítést megtagadó kötelezett mulasztása rendszerint a felszólítás nyomában jár, de eltekintve attól, hogy a késedelemnek mások a jogi következményei, meg kell akadályozni — mégpedig a bizonyítási eljárás során felmerülő nehézségek miatt is— azt, hogy a felszólítás és a per megindítása között hosszabb időköznek helye legyen. A jogosult ugyanis igényét a jogosultság beálltával rendszerint azonnal érvényesítheti, a törvény neki gyors és hathatós jogsegélyt biztosit és igy elfogadható ok nem szól a mellett, hogy azt a kereset beadását megelőző időre is érvényesíthesse. Ellenben helyesnek tartom azt, hogy a tartásra jogosult esetleg kártérítést is követelhessen a kötelezett-től. Én azért igy tartanám szövegezhetőnek a tervezet 266. §-át: «az eltartáshoz való jogosultság cimén, a jogosult a maga megtérítési vagy kártérítési igényét a kötelezettség teljesítését megtagadó kötelezett ellen, csak a kereset beadásának időpontjától érvényesíthet.)) Kivételek megállapítása kazuisztikára vezetne és igy nem ajánlható; különösen nem ajánlható az itt-ott törvénybe iktatott az a kivételes rendelkezés, hogy a jogosult a múltra nézve az esetben követelheti a tartásdijak megtérítését, ha igazolja, hogy a kötelezett mulasztása folytán neki magának kellett kötelezettségeket elvállalni, adósságokat csinálni. Az előadottakra való tekintettel nem tartom helyesnek a m. ált. polg. törvkv. tervezetének a törvénytelen gyermekjogviszonyairól szóló fejezetében a 351. §-ban felvett azt a rendelkezést, hogy : «a tartás a múltra is követelhető)) — amint nem helyes a német polg. törvkv. 6. címének, 1.711. §-ának azonos szövege : «der 1 nterhalt kann auch für die Vergangenheit verlangt \verden.» Más elbírálás alá esik harmadik személyek megtérítési igénye. A megbízás nélküli ügyv selés elvét szokás itt alkalmazn és tényleg kétségtelen, hogy ennek az alapelvei, az ezt szabályozó törvényes rendelkezések — ahol vannak — - szóban forgó jogviszonyra nagyrészt rá'llenek és a kötelmek ismert kategóriáinak egyike sem látszik közelebb fekvőnek. Már az osztr. polg. törvkv. 1,042. §-a szerint: «wer für einen Andern einen Aufwand macht. den dieser nach dem Gesetze hátte machen müssen, hat das Recht den Ersatz zu tordern.» A német polg. törvkv. 679. §-a pedig igy szól : « ein der Gescháftsführung entgegenstehender Wille des Gescháftherrn kommt nicht in Betracht, wenn ohne die Gescháftsführung eine gesetzliche Unterhaltspflicht des Gescháftsherrn nicht rechtzeitig erfüllt wurde.) A magy. általános polg. törvkv tervezete ugyan nem intézkedik oly határozottan, de az 1,683. §. és méginkább az 1,687. §. bizonyítja, hogy a tervezet is ügyviselésnek tartja az eltartásnak a kötelezett helyett való teljesítését. Az 1,683. §. szerint: «az ügy urának tilalma nem vétetik tekintetbe, ha annak folytán oly kötelezettség maradna teljesítetlen, amelynek elmulasztása a közérdekkel vagy a tisztességgel ellenkezik, vagy ha maga a tilalom erkölcstelen)) ; és az 1,H87. §. szerint: «ha szülő gyermekének vagy a gyermek szülőjének tartást nyújt, kétség esetében azt kell tartani, hogy megtérítésre nem tart számot.» Valami nagyon sikerültnek nem tartom az idegen tartási kötelezettség elvállalásának bevonását a megbízás nélküli ügyviselés körébe. Visszatetsző dolog az, hogy a felebaráti szeretet meleg forrásából fakadó ténykedés rideg ügy viselésnek minősíttessék, ennek a keretébe szoríttassák, hogy aztán mégis csak azt kelljen mondani, hogy annak egyik alapelve erre nem alkalmazható; itt az urnák az ellenkezése, a tilalma nem számit. És ha már általában nem tartom helyénlévőnek ezt a felfogást, ugy még kevésbbé tartom annak ott, hol az eltartást teljesítő személy az eltartásra — habár csak másodsorban — maga is köteles. Teszem azt, a gyakorlatban leginkább előforduló abban az esetben, midőn az anya törvénytelen gyermekének általa teljesített eltartása cimén megtérítést követel a gyermek nemzőjétől — mint ahogy ezt az osztr. legfőbb ítélőszék agyik döntvényében olvastam, melyben a nevezett bíróság kimondotta, hogy az anya által törvénytelen gyermeke eltartása cimén a gyermek atyja ellen támasztott megtérítési igény a megbízás nélküli ügyviselés elvei szerint Ítélendő meg és azért ez csak a rendes elévülési idő alatt évül el, mely döntésének szigorát azonban nyomban azzal a kijelentéssel tartotta szükségesnek enyhíteni, hogy megbízás nélküli ügyviselés nem forog fenn, midőn az anya éveken át maga teljesiti a tartást, anélkül, hogy a gyermek nemzője ellen ezen a címen valamilyen igényt érvényesítene és őt a megtérítésre szorítaná, mert ebben az esetben fel kell tételezni, hogy a gyermek iránti anyai szeretetből önként és nem megtérítésre irányuló szándékkal teljesítette a tartási kötelességet. A törvénytelen gyermek jogviszonyait szabályozó fejezetben mondja is a m. ált. p. törvkv. tervezetének 352. §-a, hogy: «arra az időre, mialatt az atya helyett a gyermeket más tartotta el, a gyermeknek szolgáltatott tartást az követelheti, aki a gyermeket addig eltartotta*; a német polg. törvkv. 1,709. §-a pedig ekképpen intézkedik: «Soweit die Mutter oder ein unterhaltspflichtiger Verwandter dem Kinde den Unterhalt gewiihrt, geht der Unterhaltsanspruch des Kindes gegen den Vater auf die Mutter oder den Verwandten über» — ez utóbbi szerint tehát itt már nem megbízás nélküli ügyviselésről, hanem mintegy a törvényen alapuló cesszió ról van szó, amely fikcióra azonban szükség nincsen. Egészben véve megfelelő az, amit az ált. polg. törvkv. tervezete a 357. §-ban rendel, csak ki kellene véleményem szerint egészíteni azzal, hogy az atyától csak a 350. §-ban megjelölt mértékben nyújtott tartás megtérítését lehet követelni. És ha a törvénytelen gyermek tartását illetőleg lehet a tartásdijak megtérítését a törvénytelen gyermekek jogviszonyairól szóló fejezetben szabályozni, ugy bizonyára igen szépen be lehetne illeszteni a kötelezett helyett teljesített tartás egyen-