A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 51. szám - A jelzálogos hitelező és a főbérlő - A magyar nő magánjogi helyzete

370 A JOG Az előadottak szerint a helyes minősítés a btkv. 308. §-a - éspedig annak a büntetési tételnek alkalmazásával, amely halálos eredmény esetén van megállapítva. A bántalmazások és a halál közti oki összefüggés kizárása esetében, tekintettel arra, hogy a súlyos testi sértés okozására irányuló szándék e bántalmazások minőségével bizonyítva van, a 301. §. alapján csak kísérlet lett volna megállapítható. A jelzálogos hitelező és a főbérlő. Irta ZSEMBERY GYULA dr. Budapesten. Köztudomású tény, hogy a végrehajtást szenvedettek nagy része — különösen a fővárosban — minden kigondolható módot felhasznál arra, hogy ál-hitelezők, színlelt szerződések segítségével és a jogorvoslatok minden nemének felhasználásával minél tovább megmaradhasson ingatlana jövedelmének élvezetében. Ennélfogva többnyire még az első helyen bekebelezett zálogjoggal bíró hitelezők is csak ugy képesek követelésükhöz jutni, illetőleg annak régebben esedékes kamatait az 1H81. évi LX. t.-c. 192. §-ában körülirt elévülés veszélye alól megmenteni, ha egyidejűleg az ingatlan haszonélvezetére is vezetnek végrehajtást, s az árverési vételár felocztásáig is az ingatlan jövedelmeiből igyekeznek kielégítést szerezni. Ha az ingatlanok haszonélvezetére vezetett e végrehajtások a törvény szellemének megfelelően foganatosíttatnának, ugy a végrehajtást szenvedettnek többé nem állana érkekében amugyis túlterhelt ingatlanának elárverezését akadályozni, s ezzel nemcsak a hitetelezők juthatnának hamarébb jogos követeléseik kielégítéséhez, hanem a bíróságok is sok teljesen fölösleges munka alól szabadulnának fel. A hitelezőknek ezt a törekvését azonban ugy szokták kijátszani, hogy a végrehajtást szenvedett valamely rokonának, a házmesterének vagy más megbízható strohmann-nsik ingatlanát az évi jövedelem nevetségesen csekély töredékeért u. x\.fübérbe adja, azután ennek az ut]án szedi tovább a bérjövedelmeket azalatt, míg a mindenféle, sokszor a törvény által kizárt jogorvoslat miatt a végrehajtási iratok szinte állandóan a kir. táblánál vesztegelnek, s igy az árverés meg nem tartható. Erre pedig a budapesti kir törvényszéknek 21,069/1901, 26,504/1901, 14,542/1902. 19,101/1902 tkvi számú és még számos más végzésében is kimondott azon — szerintem — törvényellenes gyakorlata bátorítja fel őket, melynél fogva az ingatlan haszonélvezetére vezetett végrehajtás esetében nem föltétlenül a lakók által fizetett bérösszegek veendők zár alá, hanem csak az, ami ebből a végrehajtást szenvedőt illeti, vagyis föbérlet esetében csak a főbérlő által a végrehajtást szenvedő részére még ki nem fizetett bérösszeg ; ugy, hogy míg az ingatlan haszonvételeire, tehát a ház összes bérjövedelmeire, nem pedig mindenféle közvetítők nyereségeinek levonása után fennmaradó törpe hányadra sokkal korábban jogot szerző hitelező sehogy sem tud követeléséhez jutni, addig a színleges vagy akár valóságos főbérlő zavartalanul szedi busás jövedelmeit, s még az aránytalanul csekély bértartozását sem fizeti meg, hanem elszámol róla : hasznos beruTÁRCA. A magyar nő magánjogi helyzete.*) A. Jog eredeti tárcája. Irta KONTÚR BÉLA dr. Budapesten. Audiatur et altéra pai s. . . A nőnek magánjogi és hatalmi túlkapása a férfival szemben oly jelenség már Magyaroszágon, hogy azt szó nélkül hagyni nem lehet. A kereszténység emelte ki a nőt az ő elnyomatottságából s helyezé — nagyon bölcsen — a férfiú mellé s nem alá. De csak részlegesen emancipálta a nőt, aminthogy teljes egyenjogúsításának a nő természetrajzi különbözésénél fogva helye nemis lehet. S mit tesznek a feministák ? A férfiú fölé akarják helyezni. A nőkérdést. mint ilyent, tekintsük a világtörténet folyamatán. Az ó-kori népeknél, számba sem véve az egyptomiakat asszírokat, babiloniakat, stb., kiknél a nő csak rabszolgája eleintén atyjának s később férjének, az izraeliták között volt legtürhetőbb a helyzete. Azonban a rendelkező ur, midőn még *) Lapunk irányánál fogva nemis kellene tán külön kiemelnünk, hogy a fenti cikk különcködő gondolatmenetével és következtetéseivel mindenben egyet nem értünk. Közöljük azonban mégis, hogy alkalmat adjunk a cikkben foglaltak megcáfolására. A szerkesztőség. házások. adó, javítások stb. címén! Büntető uton ezen segíteni rendesen nem lehet, sőt a kielégítési alap ilyetén elvonását, illetőleg megcsonkítását utólag sem lehet rendszerint megtorolni ; különösen, ha nem az adós, hanem a zálogul szolgáló ingatlan valamely későbbi tulajdonosa adja bérbe ingatlanának jövedelmeit. És mit szólj ink most azokról a hitelezőkről, akik ilyen később kötött szerződések által teljesen elesnek követelésük behajtásának minden reményétől, mert az ingatlan állagára a divatba jött megterhelés! tilalmak miatt nem képesek jogot szerezni, vagy talán mert adósukat az ingatlan tulajdona hohasem illette, hanem özvegyi jogon, osztály-egyesség alapján vagy más cimen pusztán az ingatlan haszonvételei ? Világos, hogy itt valami utat-módot, valami segítséget kellene találni részükre még akkor is, ha a törvény betü-szerinti magyarázata ezt igy követelné meg. Csakhogy a törvény éppen az ellenkezőt rendeli! A budapesti kir. törvényszék azzal szokta álláspontját megokolni, hogy : Nemo plus inris ad alium Iransferrc potest, quam ipse habét. A hitelező is csak azon jogot veheti tehát el a haszonélvezetre jogosulttól, melylyel ez a foglalásnak, a végrehajtási zár foganatosításának pillanatában bír, ha tehát őt csak a főbéilő által fizetett bérek illetik, ugy többre a végrenajtató sem tarthat igényt és Iegkevésbbé sem lehet arra jogosult, hogy olyan követelése alapján, melyhez a föbérlőnek semmi köze, ezt megkárosítsa és főbérlői jogát hatálytalanítva, a zárgondnokkal beszedesse a lakóktól a háznak a főbérlőt illető jövedelmét. A kir, törvényszék ug, ítéli meg az esetet, mintha ilyenkor az ingatlan összes haszonvételei nem volnának a végrehajtási törvény 208. és 209. §-ai értelmében végrehajtási zár alá vehetők, s igy csak a háztulajdonos követeléseinek letiltásáról lehetne szó. a zárgondnok is csak ezen követelések beszedésére kirendelt ügygondnok volna, szóval az ingó végrehajtás szabályait alkalmazza, mikor a főbérlő jogát védelmezi a későbbi foglalás ellen, feledi azonban, hogy az ingatlan dologi jogok tekintetében a telekkönyvi rangsor a döntő és a hitelező nem a zárlat foganatosításával, hanem már zálogjogának az ingatlan haszonélvezetére való bekeblezésével szerzi meg e dologi jogát, ugy hogy éppen a nemo plus iuris . .. elvénél fogva a haszonélvezetre jogosult is csak e zálogjoggal terhelten adhatta bérbe az ingatlan hozadékát. Feltdi, hogy az o. p. tvk. 1,095. §., mely az Orszb. ért. szerint ma is érvényben van, kimondja, hogy ha a bérleti jog nyilvánkönyvileg biztosíttatott, ugy az dologi jog. a telekkönyvi rendtartás 61. §-a pedig megállapítja, hogy a dologi jogok rangsora, vagyis egymás közti viszonyára telekkönyvi sorrendjük az irányadó, sőt az 53. §. még azt is kimondja ha nem a C, hanem a B lapra jegyeztetett be bármilyen dologi jog, pl. szolgalom stb , még az sem állhat útjában a 61. §. szerint korábbi ranggal biró jog legteljesebb érvényesítésének. E sorrend tekintetében tehát ugyanazon szabályok alkalmazandók, mint amelyek az ingatlan állagára be|egyzett jogok sorrendének megállapítására irányadók, éspedig annál is inkább, mert az osztr. polg. trkv. 1,094. §-, kimondja, hogy a bérlet jogi hatálya ugyanaz, mintha az ingatlan haszonélvezete eladatott volna. Amir.t j hajadon volt a nő, az atya, s azután, midőn férjhez ment, a család ura: a férj lett. Csak a férjnek volt joga válópört kez! deni, kiállítván a gethet; a válólevelet. Mózes a többnejüséget megengedte s az esszénusok mint Flavius József írja (De bello jud. II. k. VIII. fejezet 2. sz.) — tartózkodtak a házasságtól, meg lévén győződve, hogy a nők között egy sincs, aki hűséges volna. Arisztotelész és Hippokratész, az orvostudomány ükapja, a nőket csak tökéletlen lényeknek, félembereknek kívánják tekinteni s nem-egv görög bölcselő nyilatkozik oda, hogy a nőt mesterségesen tudatlanságban kell hagyni. Plató pedig, a nagy bölcs, nő- és gyermekközösséget tanit s a házasságra nézve állami kényszert javall! A római nő helyzete nem-sokkal kedvezőbb a görög nőkénél, mert a római nők, ha igazi és régi római házasságra léptek, a (érj hatalma (manus) alatt állottak. A rómaiak egy bölcs törvényt is hoztak, mely senatusconsultum Velltianum néven ismeretes a jogászok előtt, mely megtiltotta a nőknek, hogy magokat másokért leköthessék. A régi germánok mint felsőbb lényt tisztelték az asszonyt, isteni előretudást, sőt az emberi sorsra való természetfölötti befolyás egy nemét is tulajdonították a nőknek, azonban minden házi és mezei munkát a nők végezték, elöregedett férfiak, gyermekek és rabszolgák segélyével. A házi hatalom a nő fölött, bár nem egy férfiú kezeiben összpontosítva, a férfiúé volt; a férfi vétel utján jutott feleségéhez s tetszése szerint bánhatott vele. üthette, eladhatta, megölhette s halála után a nőt vele együtt ásták vagy égették el férjének lovaival és rabszolgáival.