A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 50. szám - A becsületügyi eljárás a m. kir. honvédség- és csendőrségnél

8(i2 Miként ebből a kimutatásból látható, a tanári pályán működők a 14 első szolgálati évben nem kevesebb mint 6,100 forinttal élveznek többet, mint a birák, s utóbbiak csak a 15. szolgálati évben érik utói — ha utóiérik — a velük együtt induló osztályosukat, de csak azért, hogy a jövő évben ismét elmaradjanak mögötte egy lófejjel, azaz hogy kerek 100 írttal, amely aztán ismét megnő évi 200, 300 s több forintra is, miután tudvalevő, hogy a bíráknak legnagyobb része 1,800 frtnál, mint a VIII. fiz. osztály első fokozatába sorozott törvényszéki biró. járásbiró vagy — ügyész, megállapodik ; mint ilyen hajtja örök álomra fáradt fejét, vagy küldetik nyugdíjba, mig a tanárok a maguk 30-évi szolgálati idejök alatt felkerülvén ugyancsak a VIII. fiz. osztály első fokozatába, az öt 100 — 100 frtnyi ötödéves pótlékkal 2,300 frtig mennek fel, s ennyivel vonulhatnak javakorukban, 52 életévvel nyugalomba. Nem a tanároknak van tehát okuk a birák helyzetébe kívánkozni, hanem megfordítva a bíráknak a tanárokéba. S most menjünk egy lépéssel beljebb. Mi az oka annak, hogy a tanárok minden más tisztviselővel s mint a fentebb irt kimutatásból látható, a bírákkal szemben is annyira kedvezményezett helyzetbe jutottak a múltban ? Talán az, hogy ők csak heti 18 órai munkára kötelezhetők, mig a birák, — nemis szólva a sokszor a késő éjjeli órákba benyúló, folytonos megfeszített figyelmet igénylő főtárgyalásokról, — naponta 7, vasárnaponkint 3 órai hivatalos munkaidőt számítva, hetenkint 45 órán át görnyednek Íróasztaluk mellett? Talán az. hogy a tanárok évente 2 hónapi szünidőt, ezenfelül karácsonykor 14 napi, húsvétkor 10 napi szünidőt s mindezeken felül vasárnapok, kisebb ünnepek, szüret, farsang, stb. címén még mintegy 50—60 napi szünidőt élveznek, mig a birák, ha a nekik kijáró 6 heti szabadságidőről hazatérnek, ott találják hivatalos szekrényükben azt az óriási elintézetlen irat-halmazt, amely 6 heti távollétük alatt összegyűlt ? Talán az, hogy a tanárok mind oly városokban laknak, ahol gyermekeiket kevés költséggel otthon neveltethetik, mig a bíráknak s más álla ni tisztviselőknek jelentékeny része szétszórva, iskolátlan kisvárosokban, községekben kénytelen lakni, s gyermekeit erejét fölülhaladó költséggel tudja csak a sokszor mérföldekre eső városi iskolákban neveltetni. Vagy talán az, hogy mig a tanárok tanári fizetésükön felül egy-egy külön lecke-óra, egy-egy korrepetició, egy-egy hírlapi cikk vagy állandó munkatársi viszony, egy-egy tantárgynak a kereskedelmi vagy iparosiskolában előadása stb. stb. után megengedett, tisztességes s olykor igen jelentékeny mellékjövedelemben részesülnek, addig a bíráknak nemcsak, hogy semmi mellékjövedelmük nincs és nemis lehet, mert törvény tiltja, hogy legyen, de még — feltéve, hogy magánvagyonuk van — magánvagyonukat sem jövedelmeztethetik és kezelhetik ugy, mint más ember fia, mert nincs meg hozzá a kellő idejök ? Vagy végre talán az, hogy mig a tanárok köteles szolgálati ideje 30 év, addig minden más tisztviselőnél a szolgálati idő 40 évben, oly igazságtalanul hosszú időben van megállapítva, hogy vas legyen a szervezete annak a tisztviselőnek, aki a köteles szolgálati időt végig tudja szolgálni? S ha nem ezek az igazi okai a kedvezményezett helyzetnek, mik hát akkor? Semmi más mint az, hogy a tanárok mindig panaszkodtak és mindig panaszkodnak, tele kürtölik a világot panaszaikkal, gyűléseznek és cikkeznek, feliratoznak és küldöttségeznek és a közönség, a sajtó, a miniszter, az egész közvélemény felül nekik. A többi hivatalnoki kar s különösen pedig a birói kar, amelynek panaszra ezerszer több oka volna, hallgat, tür és vár, várja sorsának jobbrafordulását; hallgat, nem azért mintha megvolna sorsával elégedve, hanem egyrészt azért, mert élethivatásának komolyságával, állásának méltóságával nem tartja összeegyeztethetőnek az örökös panaszt, másrészt azért, mert nincs ideje arra, hogy sorsának jobbraforditásán munkálkodjék. Mindenki maga érzi legjobban a baját. Lehetnek a tanári karnak is sérelmei, s általánosságban az ő fizetésüket se lehet fényesnek mondani, de annyi tény, hogy helyzetük a többi állami tisztviselőénél aránytalanul jobb. Talán csak az állami állatorvosi kar az, mely nem cserélné el helyzetét a tanárokéval. Semmivel sincs tehát indokolva az a nagy felháborodás, amely a tanári kart elfogta, s amely — ugylátszik — arra irányul, hogy nyomást gyakoroljon a törvénykészitőre, mert végreis : első az igazság. Nem a tanári kar van igazságtalanul elnyomva, de el van hagyatva, el van nyomva az az osztály, amely az igazságot annyi lelkiösmeretességgel, annyi odaadással, szerényen megvonulva hivatalában, feltűnést nem hajhászva, szegényül, de tiszta kézzel, becsületesen szolgálja; igazságot kell szolgáltatni ennek az osztálynak, — igazságot kell szolgáltatni a birói karnak. Törvény mondja, hogy a bitónak függetlennek kell lennie. Lehet-e független az a biró, aki küzd a megélhetéssel? Aki mellett ott leskelődik a csábítás ezer ördöge, pénzt szorongatva markában a nyomorultul díjazott biró megejtésére ? Nem szatira-e az, hogy egy bírónak 1,100 frt fizetést ad az állam? Kevesebbet, mint amennyit egy kereskedő segéd kap a főnökétől? Lehet-e az igy díjazott bíráknak tekintélye a közönség előtt? Elhiszi-e a nagyközönség, hogy az a biró meg tud élni az 1,100 fit fizetésből? Csoda volna-e, ha olykor félrebillenne az igazság serpenyője, az ördög által odakínált s elfogadott pénz súlyától ? Bizony nem volna csoda és büszke lehet Magyarország a birói karára ; ha valamire, ugy erre valóban büszke lehet, mert alig-alig hallani esetet, mely arról szólna, hogy itt, vagy amott egy-egy biró megingott a feddhetetlenségnek nyílegyenes, de síkos talaján. Csak a legutóbbi években merült fel valamivel több ily eset, mintegy jelezve, hogy a mértek immár végképp betelt s hogy ütött a tizenkettedik óra, amelyben a birói karnak segítségére kell sietni. Nem pusztán a birói karnak az érdeke kívánja ezt, hanem az egész országé, az ország minden lakosáé. Vagyonnak, szabadságnak, életnek és halálnak ura a biró : olyan biróra bízassanak ezek, akinek függetlenségéhez, megközelíthetetlen becsületességéhez, pártatlanságához szó fér ? Nem és ezerszer is nem ! Ha indokolt a tisztviselői kar valamelyik osztályának a kiemelése, nagyobb kedvezményekben részesítése a többinél, ugy az egyedül a birói karra vonatkozólag indokolt, s ennek meg is kell történnie. A legkevesebb, amit a birói kar igényelhet, az, hogy minden törvényszéki biró, járásbiró és kir. ügyész a VII. minden aljárásbiró és alügyész, az ^/-jelzőnek — mint különben is minden tartalom nélkül valónak és indokolatlannak — elhagyásával a VIII. fizetési osztályba soroztassék. Vagyis volnának akkor törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek a VII. és VIII. fizetési osztályban egyenlő arányban elosztva s azonfelül az összes VII. és VIII, osztályba sorozott bíráknak 20°/0-a helyi előléptetés gyanánt átvitetnék a VI. fizetési osztályba, éspedig annak mindkét fokozatába. A törvényszékijegyzők ebben az esetben a IX., az aljegyzők a X. és a joggyakornokok a XI. fiz. osztályba kerülnének s megszűnnék az a furcsaság is, amely szerint ma a joggyakornokok, mint valami páriák, kivül esnek a tisztviselői rangfokozatokon, s ezen a címen lakáspénzt sem kapnak. Nem ösmerjük a tervezetnek a birói karra vonatkozó részét, de ha a tervezett javítás alatta maradna — ami nem hihető — a fentebb vázolt s valóban legalantabbra szorított igényeknek, ugy az az egész jogász-világ felzúdulását fogná előidézni. Evek óta éppen az ügyvédi kar az, amely a birói fizetések javítását sürgeti, mert az ügyvédi kar tudja legjobban, hogy a birói kart a mai fizetések mellett a kellő színvonalon fentartani nem lehet s ha javulás, mégpedig lényeges javulás nem áll be a birói fizetések és előlépési viszonyok terén, akkor a birói kar minősége hova-tovább gyengülni fog, mint ahogy ez a gyengülési folyamat máris észlelhető. Ugyan melyik tehetséges fiatal embernek volna kedve a mai reális világban olyan pályára lépni, amelyen 3,000 frtos fizetéshez soha vagy csak élte alkonyán 55—60 éves korában juthat, holott ennyit mint ügyvéd, már ügyvédkedése 2. évében megkereshet. Az az ügyvédi kar. mely eddig szószólója volt a némán tűrő birói kainak, bizonyára lándzsát fog érte törni most is, ha annak a szüksége felmerül. A tanári kar pedig legyen nyugodt, mert az ő helyzetük ma is jobb annál, mint aminőt a birák a fizetésjavitástól remélnek. A becsületügyi eljárás a m. kir. honvédségés csendörségnél. Irta MELLER IZSÓ dr., bpesti ügyvéd. Az 1852. évi július 25-én kelt legfelsőbb elhatározáson alapuló külön fegyelmi eljárás képezte a becsületügyi eljárás első szabályozását. Ezt megelőzőleg a tisztek mint testület, nyilatkozatukkal intézték el társuk becsületbevágó ügyét, kényszeritvén ezzel a terhelt tisztet arra, hogy a szolgálatból lépjen ki. Az 1885. évi katonai büntető-törvény mások és különösen a tisztek becsülésére való igény elvesztését katonai bűntettnek nyilvánította. 1867-ben a becsületbirósági eljárás (Ehrengerichtlickes Verfahren), ennek helyébe 1871-ben a becsületbizottsági eljárás (Ehrenrathliches Verfahren) lépett életbe amely szabályzatot O felsége 1873-ban a honvédségre is kiterjesz-