A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

190 A J módját és összegét illetően mindkét alsó bírósági itélet megváltoztatásával, alperes arra köteleztetik, hogy felperesnek az első bíróság ítéletében meghatározott időben és következményekkel 3600 koronát megfizessen stb. Megokol ás: Az alperes és volt kocsisa O. Imre ellen folyamatba tett büntető eljárás során hozott ítéletekkel megállapítva van, hogy a felperes férjét az alperes kocsisának szabálytalan hajtása, illetve vétkes gondatlansága folytán, az alperes fogata elgázolta s ennek következtében a felperes férje elhalálozott. Minthogy pedig férjének elhalálozása folytán felperes a férjétől járó tartástól elesett, és minthogy másfelől a munkaadó, illetve a gazda felelős azért a kárért, amelyet alkalmazottjai a reájuk bizott teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenes cselekmény vagy mulasztás által vétkesen okoznak, felperes jogosan követelheti az alperestől, hogy ez a felperesnek férje elvesztéséből felmerült kárát megtérítse, miérüs e részben a II. bírósági itélet ezekből az indokokból helybenhagyandó volt. A kártérítés módját és összegét illetően azonban, mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni és a kártérítést az alperes által egyszer s mindenkorra fizetendő összegben megállapítani kellett, mert annak az időnek a tartama, amelyben B. Ign. az elgázolás elmaradása esetén még élt, és keresetképes lett volna, határozottsággal meg nem állapitható, ily körülmények közt pedig az életjáradék megítélésére elégséges alap fenn nem forog s indokolt, hogy a kártérítés egyszer s mindenkorra fizetendő összegben megállapittassek, és mert a felperes férjének korára, keresetére és a felperes társadalmi állására tekintettel a megítélt összeg találtatott megfelelőnek. Tekintve, hogy a per tárgyául nem az alapkötelezettség fennállásának és terjedelmének kérdése, hanem az szolgált, hogy alperes tűrje az egyenes adós ellen megítélt követelésnek az ez által alperesre ruházott ingatlanokból leendő kielégítését: e szerint nem férhet kétség ahhoz, hogy felperes az elsöbiróság Ítéletének az előterjesztett kére.emtol ellenkezően rendelkező részét fölebbezéssel támadhatta meg, minélfogva a felebbezési bíróság lényeges eljárási szabályt sértett azzal, hogy nem bocsátkozott az elsöbirósági ítéletnek a fölebbezési kérelem korlátain belül való érdemi megbirálásába. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 16. I. G. 116/1902 sz. a.l A törvénytelen gyermek eltartása iránti kötelezettség a nemzés tényén alapul. A természetes apát terhelő ez a kötelezettség az apán kívülálló más egyénre külön kikötés nélkül, és a nemzés ténye körül való büntetendő cselekményen kivül csak mint hagyatéki teher vagy mint valamely vagyonnal járó teher szállhat át. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jan. 31. 1. G. 532/1901. sz. a.) A telekkönyv helyes felvételének csak az felel meg, hogy a tényleges állapot a telekkönyvvel önhangzásban álljon, amivel ellentétben van az, hogy valamely a természetben elkülönítve birt ingatlan a telekkönyvben mással osztatlan közösségben legyen felvéve. Annak a rendelkezésnek, hogy tehermentes átírásra alkalmas szerződést kötelesek felperesek alpereseknek átadni, kétségbevonhatatlanul más értelme nincs mint az, hogy felperesek a telekkönyvet olyan állapotba hozzák, hogy az általuk kiállított szerződés alapján, alperes a tehermentes tulajdonjogot a maga javára bekebeleztethesse, amihez a vételár kifizetésével szemben alperesnek joga van. fA magy. kir. Kúria felülv zsg. tanácsa 1902 ja}. 1- L G. 95/1902. sz. a.) Az a kérdés, hogy az átruházott ingatlannak az átruházás idején mi volt a valódi értéke, tisztán ténykérdés. A birói mérlegelés helyessége pedig felülvizsgálat tárgya nem lehet, s a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás csakis a S. E. 190. §-ának korlátai között támadható meg. Jogszabály, hogy a hitelezőt a kielégítési alap elvonása által károsító ügylet esetén, az adós vagyonát megszerző fél csakis a hitelező elől elvont vagyon értéke erejéig felelős, ezen a jogszabályon pedig nem változtat az, hogy a hitelezőnek követelése érvényesítésében való késedelme következtében a követelés kamatai felszaporodtak. (A m. kir. Kúria 1902 jun. 19. I. G. 54/902. sz. a. | A feles műveléssel az évi termés felére a megmunkáló tarthatván jogos igényt, ezt a feletermést a megmunkált földről elvinni és azzal szabadon rendelkezni van jogosítva, hacsak ennek ellenkezője ki nem köttetett (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 jun. 19. I. G. í-7 902. sz. a.) Jogszabály hogy engedményezés utján az eredeti hitelező több jogot az engedményesre az adóst illetőleg át nem ruházhat, mint amennyi öt ezzel szemben megillette. E jogszabály szerint az engedményezés az adós jogi helyzetén csakis annyiban idéz elő változást, hogy annak tudomására hozatala után az engedményesnél róhatja le s tartozik teljesíteni kötelezettségét ; egyebekben azonban jogai s kötelezettségei változatlanok maradnak, az adós az engedményessel szemben is érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, melyeVet az engedményező eredeti hitelezővel szemben jogosan vethet ellen. (A m. kir. Kúria 1902 febr. 23. I. G. 476'90l. sz. a.) OG Az, hogy az anya, gyermekének fogamzása időszakában nemcsak a perbevont férfival, hanem másokkal is közösült, magában véve nem elegendő arra, hogy e körülményből az anya feslett életmódjára alapos következtetést lehetne vonni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa.) Birói gyakorlaton alapuló jogszabály az, hogy a közveti tőnek a neki fizetni kötelezett közvetítési dijra jogos igénye van akkor, ha a közvetített ügyletben résztvevő feleket összehozza, és a felek közt a szerződés megköttetik, azonban ez a jogszabály csak ott alkalmazható, ahol a megbízó fél a közvetítési díj fizetését nem kötötte külön feltételekhez. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 febr. 19. I. G. 570/901. sz. a.) Fennáll az a jogszabály, hogy ha a családtagok között létesített jogügylet által a hitelező elől kielégítési alap vonatik el, helye van annak a vélelemnek, hogy a szerző fél az átruházó kijátszási szándékáról tudomással birt, amivel szemben a szerzőfélnek kell a most jelzett vélelem megdöntésére alkalmas tényeket felhozni és tényállás gyanánt megállapittatni. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődt. 28. §. 2. p. alapján azok a terhes szerződések, amelyeket a közadós az ott telsorolt rokonsági kötelékben álló személyek valamelyikével kötött, csak annyiban támadhatók meg, a mennyiben azoknak megkötése által a csödhitelezők megkárosittattak; a megtámadhatóság feltételét ily esetben tehát az képezi, hogy már a terhes szerződés megkötéséből háruljon a megkárosítás a csődhitelezőkre. A sátor-a.-újhelyi kir. törvényszék (1901. évi május hó 17-én 4,625 sz. a.) T. Zoltán dr. ügyv. mint özv. D. Ign.-né csődt. gondnokának, a M. Ervin dr. ügy. képviselte özv. D. B. ellen 2,010 K. 60 fill. ért vételi ügylet érvénytelenítése iránti ügyében a következőleg i t é 1 t: A kir. tszék a K. Mayer és tsai cég tulajdonát képező «Gizella» malom által ó'zv. D. Ign.-néna k 1896 dec. 24. 2,010 K. 60 fill. értékben szállított lisztárura vonatkozólag özv. D. B. alp; között létrejött vételi ügyletet éi vénytelennek és özv. D. Ignácné közadós csődhitelezővel szemben hatálylyal nem bitónak mondja ki és ebből folyóan alperest arra kötelezi, hogy 2,010 kor. 60 fill. tőkét, ennek 1897 aug. 7-től járó 5°/o kamatait és 473 kor. 40 fill. perköltséget özv. D. Ig.-né csődtömege részére felperes csődt. gondnok kezeihez megfizessen stb. Megokolás: A felperes mint özv. D. Ignácné közadós csődt. gondoka keresetében azt állítja, hogy a «Gizella» gőzmalom által a D. Ign.-né részére 1896 dec. 24-én hitelbe szállított 2,010 k. 60 fill. értékű lisztet, utóbbi a vasúti állomásról haza sem vitetvén, azt nejének özv. D. B. alperesnek 2,040 K.-ért eladta. Minthogy pedig D. Ign.-né, mint lisztkereskedő, aki árusítás végett rendelt egy vaggon lisztárut, akkor, amidőn fizetésképtelensége lakóhelyén már köztudomású volt, és amidőn az ellene 1897 január 25-én foganatosított kielégítési végrehajtás alkalmával az 1897 január 20—25 közötti időben a kezeihez alperes által állítólag kifizetett 2,040 K.-nának nyoma sem találtatott, annál kevésbbé az ugyanazon évi febr. 7-én D. Ignácné ellen elrendelt csődfolytáni leltározás alkalmával, — kétségtelen, mikép a lisztszállítmány eladása a csődhitelezölc kijátszása indokaiból történt; a miértis ezen ügyletnek érvénytelenítését a csődhitelezőkkel való hatálytalanságát itéletileg kimondani és alperest 2,010 K. 60 fill. s jár. megfizetésére kötelezni kérte. Az alperes, aki tagadta, hogy a kérdéses ügylet megkötése alkalmával D. Ign.-né fizetésképtelensége Homonnán köztudomású volt, hogy erről a körülményről neki is tudomása volt, és hogy ekkép az ügylet színleges volt volna, felperest keresetével annyival is inkább elutasítani kérte, mert ő a liszt vételárát özv. D. Ign.nénak készpénzben hiánytalanul lefizette, és ha az ennek dacára is, sem a végrehajtás, sem pedig a csődleltározás alkalmával meg nem volt, tehát a csődhitelezők elől elvonatott, ez az alperes hibáján kivül álló és özv. D. Ign.-né ténykedésében keresendő. F. Dániel, N. Mayer stb. kihallgatott tanuk vallomása szerint, való ugyan az alperes által vitatott az a tényállítás, hogy anyósa özv. D. Ign.-né lisztárut kereskedőknek nagyobb mennyiségben is szokott volt eladni, hogy egy alkalommal H. I.-nek egyszerre 25, K. L.»nek előadása szerint pedig 30—50 zsák lisztet is adott el, mindaddig, amig üzletét folytatta, és így egymagában véve az a puszta körülmény, mikép ő vejének, az alperesnek is egy nagyobb mennyiségű szállítmányba álló lisztárut eladott, nem képezne ugyan elegendő indokot arra, mikép ez a kérdéses ügylet színleges voltának tényálladékát megállapítsa; ámde figyelembevéve B. B tanúnak mint a gróf Sz. Antal-féle mümalom képviselőjének hittel erősített azt a vallomását, mely szerint 1897 január havában emiitett mümalomnak D.-néval szemben fennálló követelésére nézve az alperes D.-né házában a követelés kiegyenlítésére a tanuknak 40°/o kiegyezési ajánlatot tett, figyelembe véve továbbá, hogy a perhez D. a csatolt fuvarlevél tartalma szerint 1896 decemb. 26-án érkezett lisztszállitmány, amelyet özv. D. Ign.-né ugyanez évidecemb. 29-én vett át, D.-né üzlethelyiségének mellőzésével egyenesen alperes üzletébe lett szállítva; figyelemmel arra, hogy alperes a vele egy házban lakó I. Gyulát és R. Ist.-nét a per körülményeiből kitetszően azért hivta magához, hogy az anyósától vett lisztáruinak kifizetésénél tanuként szerepeljenek; és igy ez a körülmény a színleges ügylet jellegét magán viselő