A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

» JOG Törvényes keretbe kivánja az orvosi beavatkozás jogát az a felfogás is szorítani, mely a beteg és az orvos közt «megbizási viszonyt* lát fennforogni; «volenti non fit injuria>. Ekérdés azonban ily egyszerűen el nem intézhető. Ha bele is egyezik a beteg a gyógyításba, nem egyezik bele egyúttal a kezelési eljárásba. Nemis tudja gyakran, mibe egyezik bele, nem érti a beavatkozás súlyát, mértékét, következményeit! Az orvos sem világosithatja fel, (őleg a legkritikusabb esetekben nem; azt már a beteg állapota és a reá várakozó műtét tiltja,— mert ezáltal baja még su lyosbittatnék. De kéri-e az orvos a beteg beleegyezését valamely drasztikus belső szer rendelése esetében? Vannak, akik a beleegyezést nemis tartják conditio sine qua non-nak, ez tulajdonképp csak jogi fikció és jogilag éppúgy kifogásolható, mintha más valaki egyezik bele a beteget csonkító műtéthez. Van-e joga a férjnek felesége, vagy viszont a szülőnek gyermeke csonkításába beleegyezni ? Alig találunk tehát itt oly jogi fundamentumot, melyre az orvosi beavatkozással járó felelősség fel volna építhető. És mégis hozzá kell ragaszkodnunk, mint olyan regulátorához az orvosi ténykedésnek, mely ugy az orvost, mint a közérdeket legbiztosabban óvja. A beleegyezés nélküli beavatkozás a személyes szabadság megsértésének egyik faja; ezen vétségben nemritkán és nemis az orvosok leggyengébbjei esnek bele. A legrégibb és a legújabb kodifikáció találkozik azon törekvésben, hogy az orvosi beavatkozás jogának törvényes korroláriumot szerezzen. És mégis a párisi egézségügyi hatóság, az «Assistance publique* orvosi tanácsa csak tavaly odanyilatkozott, hogy semmiféle törvényes intézkedés nem kell az orvos beavatkozásának megállapítására, hanem ez minden esetben saját felelősségére járjon el. De ha a jog, melynek alapján az orvos beteg embertársa élet-halálának feltétlen ura, még nemis formuláztatott és törvénybe sem iktattatott, a szükség mégis megállapította az orvos felelősségének számtalan esetét és annak rendkívül sok formáját. Mi szolgál mértékül a jogásznak, az orvos felelősségének meg állapításánál f A középkori glosszátorok szerint a summa diligentia; ma azonban már rendelkeznie kell megfelelőfoku tudással, ügyességgel és tapasztalattal és eljárásában megfelelő gondosságot és szorgalmat kell tanúsítania. A jogász, a döntése elé kerülő konkrét esetben, kétségkívül mindezek tekintetében a szakértő orvos véleményére lesz utalva. Akármily szabadon mérlegeli is a bíró ezen véleményt, annak befolyása alól nem szabadulhat. De előtte még az a kérdés is áll: rendelkeznek-e ezen szakértők kellő mértékkel a véleményezésre? Vehető-e zokon a jogásztól, ha gyanakvással kiséri a szakértői nyilatkozatot, midőn pl. Albert híres bécsi tanár oda nyilatkozik: «Die gerichtlichen Gutachten mancher Aerzte bilden geradezu eine Gefahr íür die Sicherheit der Menschen». A tudás elégtelensége miatt az orvost felelősségre vonni csak akkor igazságos, ha oly körülmények közt vállalkozott kezelésre, amidőn más alkalmasabb orvos is kapható volt; tehát nagy városokban, ahol speciálisták vannak, a felelősség fenforogna, ellenben a vidéki, elszigetelten élő orvos felelőssége megállapítható nem volna. Máskor meg nem az elmaradásért, hanem a túlságos előrehaladásért érheti vád az orvost. És mert a kellő orvosi tudás mértéke ily változó, azért a jogász felelőssége megállapításánál, legkevésbé támaszkodhatik e tényezőre. Az elegendő tudás és ügyesség hiánya a tudományos nézetek és felfogások száz és száz rejtekhelyeiben talál menedéket. Jobban fogható, mert nemcsupán szakkérdés, a kellő gon dosság mértéke. Ebbe a kérdésbe belejátszik az orvosi «legjobb meggyőződés* is. Ez egyéni és lélektani valami iévén, ennek tárgyi bizonyítékai nehezen kerithetők meg. Ezzel az orvos bármely felelősség megállapításának opponálhat. Maguk az orvosok is ellenőrzést és kritikát kezdenek gyakorolni ezen, az orvosi felelősséget annyira problematikussá tevő «legjobb meggyőződésen*; teszik azt különösen a modern orvosi tudományban oly nagy szerepet játszó k is é r le t ez é s e k k el szemben. Igaz, hogy az orvosi tudomány nemcsak a tudomány, de a betegek érdekében sem mondhat le a kísérletről; de le kell mondani a betegen végzendő veszélyes kísérletekről. Azért vált szükségessé a porosz egészségügyi miniszter multévi íendelete az orvosi kísérletek ügyében. Ennek értelmében kórházakban és klinikákon más, mint gyógyító vagy diagnosztikus beavatkozások ki vannak zárva 1. kiskorúakra nézve, 2. az illető határozott beleegyezése nélkül, 3. ha az illetőt a kísérletnek esetleges káros következményei felől ki nem tanították. Ily kísérleteket csak maga az orvosfőnök, vagy különös megbízásából más valaki végezhet . Az orvosi ténykedés oly széles tért foglal el a közéletben; ujabb szerek és gyógyszerek által oly hatalmas tényezője lett az egyesek és a tömeg életének, hogy eljárásának szabályozása, felelősségének megállapítása imperativ erővel lép fel. Ennek sarkpontját szerző a nyilvánosságban találja; ennek oltalma alatt küzdhet az orvos a legsikeresebben a közbizalomért. Azért minden oly haláleset, mely az orvosi beavatkozást 24 órán belül követte, a halál-ok megállapítása végett hivatalos eljárás tárgyát kellene, hogy képezze. Már meg is kezdték ezt Angliában, hol minden narkózis halál a .coroners inquest* tárgyát képezi Ha a tények törvényszerű megállapítása nem stigmatizáló, hanem mindenkire egyenlően érvényes, akkor az orvosok is találnak ebben megnyugvást. Kórházakban a beteg sorsa még inkább az orvos belátásától és ténykedésétől függ, mint a kórházon kívül és az orvos felelőssége itt méginkább homályba burkolt. Mig a kórházon kívül, az orvos, felelősségének érzetében, más orvosnak tanácsát meghallgatja és eljárását eszerint szabályozza, a kórházi vezetőorvos korlátlan ura elhatározásának. Itt is minden fontosabb, kockázattal járó beavatkozást, minden gyógykisérletet, a kórházban működő két vagy több orvos előzetes tanácskozásától kellene függővé tenni. Szerző végül reméli, hogy az orvosi felelősség jövő törvényes kialakításában az észszerüség fog érvényesülni. Ezen kialakítás pedig elkerülhetetlen, mert lehetetlen, hogy az orvosi tudomány óriási lépésekkel haladjon, az orvosi felelősség pedig évszázadok előtti frázisok keretében maradjon. Azon dogmatikus követeléss-1 szemben, mely az orvos feltétlen szabad rendelkezését a tudomány érdekében követeli és a múltban is gyökerező szokásra hivatkozik, — áll az a ráció, hogv az orvosi tudomány nem öncél, de nemis azonos mindig a beteg érdekével; a szokás pedig nem törvény. Szakitanunk kell e szokással, ha az orvosi hivatás terén a helyes utat az igazsághoz és az élethez becsületesen keressük. r- lCsemegi Károly műveinek közreadása. Sajtó alá rendezik E d v i Illés Károly és Gyomai Zsigmond. A kegyelet alig pár hét előtt síremléket állított Csemegi Károlynak. De ércnél maradandóbb emlék az, amelyet ő állított magának műveiben. Csakhogy e szellemi kincsek ma még hozzáférhetetlenek a nagy közönségnek, mert a különböző folyóiratok és időszaki lapok hasábjain vagy a hivatalos iratok foliánsai között vannak eltemetve. A kegyelet munkája tehát azzal nyer betetőzést, ha Csemegi Károly művei mindenki számára hozzáférhetővé tétetnek. Sőt ezzel nemcsupán a kegyelet rója le kötelességét, hanem a magyar tudományos irodalom is oly kincs birtokába jut, amelyből hosszú időn át meríthet okulást és lelkesedést az utókor. E kettős cél érdekében az elhunyt mester özvegye Edvi Illés Károly dr. és G yo m a i Zsigmond dr. ügyvédeket bizta meg Csemegi Károly hátrahagyott műveinek sajtó alá rendezésével. Csemegi Károly munkáit a kiadók két kötetre tervezik. Az első a közjogi és publicisztikai dolgozatokat, a második az anyagi büntetőjoggal és a bűnvádi eljárással kapcsolatos tudományos müveket fogja tartalmazni. A mű 60 iv tartalommal nagy 8-rét alakban 2 kötetben 1903 március végén fog megjelenni. Díszes kiállításáról a Franklin-Társulat nyomdája gondoskodik. A két kötet előfizetési ára 16 K. Megrendelések legkésőbb ez év végéig a Jogállam kiadóhivatalába (Budapesten, IV., Havas-utca 7. szám) intézendők. PALLM RÉSZvéNYTÁMM/to NYOMÓIM BUOWMTex. Vegyesek. A Budapesti Ügyvédi Kör-ben november 20-án Balog Arnold előadást tartott az ügyvédség helyzetéről és az ügyvédi kar ellen intézett támadásokról. A leggyakrabban hangoztatott vád az ügyvédi kar és különösen a budapesti ügyvédség ellen, hogy minden jogreformot kizárólag ügyvédi szempontból ítélnek meg. A gazdáknak, kereskedőknek, orvosoknak, államhivatalnokoknak senki se veti szemükre, hogy érdekeik előmozdítására törekesznek, a saját érdekeik szempontjából bírálják a törvényeknek, rendeleteknek őket érdeklő intézkedéseit, országos kongreszszusokból a képviselőház elé járulnak kérelmeikkel és panaszaikkal. Miért látnak éppen az ügyvédség mozgalmaiban megnemengedett önzést ? Pedig az ügyvédi kar a társadalomnak évenkint több százezer korona értékű ingyen munkát teljesít. Azt is felhozták ellenünk, hogy mindenképpen olyan intézkedések megvalósítását kérjük, amelyek az ügyvédi karba való felvételt megnehezítik. Ez nem áll, mert hiszen az ügyvédgyülés impozáns többsége a numerus clausus ellen nyilatkozott. Igenis szükséges a jogi előképzés reformja, mert ma az ügyvédi oklevél megszerzése túlságosan könnyű. A joghallgató* jórésze előadást soha nem hallgat, hanem mindenféle hivatalban, ügyvédi irodákban dolgozik. A főváros és összes minisztériumok hivatalai töltve vannak a hivatalfőnökök tudomása mellett joghallgató tisztviselőkkel és dijnokokkal. Ennek az állapotnak véget kell vetni azáltal, hogy az egyetemi előadások ideje alatt joghallgatók sem hivatalban, sem ügyvédi irodákban ne legyenek foglalkoztathatók. Az ügyvédi vizsga is ezelőtt túlságosan könnyű volt. Az ügyvédvizsgáló bizottság jelenlegi elnökének érdeme, hogy az ügyvédi vizsga és ezzel együtt az ügyvédi előképzés színvonalának emelését melegen felkarolta. Az ügyvédi kart a nép zsarolásával, kapzsisággal, lelketlen költségpréseléssel is vádolják. Kétségtelen dolog, hogy az ügyvédi karban is vannak, különösen a mai nehéz viszonyok közt, olyanok, akik súlyos visszaélésekben bűnösök, de a kar egyes tagjainak hibáiért nem lehet az egész testületet felelőssé tenni. Éppen az ügyvédség kezdeményezte az erélyes epurációt. Előadó is gyors és erélyes jegyeimi judikaturát sürget.