A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 4. szám - Adatok az 1880. évi XLV. t.-cikkel szabályozott és az 1892. évi XXIV. t.-cikk által módosított birtokrendezési eljárás egyszerűsítéséhez és gyorsításához

A JOG 29 A bittokba való bevezetés a dolog természeténél fogva olykép történik hogy a biró a felek egyes tagjain megjelenik, ottan azok határvonalait megmutatva, a tagokat megfelelő kilelentés mellett a feleknek átadja. Az idézett törvényes rendelkezés mint általános szabály nagyon helyes ; ámde kifogásolnom kell, hogy e szabály egy gyakran előforduló eshetőséggel szemben nem ismer kivételt. A kérdéses eshetőség ez: A működő mérnök az egyéni kihasitással elkészült oly időben, mikor az illető törvényszék birói munkaereje helyszíni tárgyalásokkal, vagy a kir. kataszteri mérnökök hitelesítési teendőkkel olyannyira el vannak foglalva, hogy abban az évben az idézett §-ban előirt munkát nem végezhetik ; vagy mikor az idő előrehaladta a véghitelesitésnek és a birói birtokba bevezetésnek abban az évben való foganatosítását akadályozza ; — vagy ezen munka abban az évben és talán a következő évben is azért nem foganatosítható, mert a szükséges pénzalap hiányzik : oly esetekben a telek gyakran azon alternatíva e'őtt állanak, hogy vagy veszítsenek egy gazdasági évet, vagy pedig foglalják el közös egyetértéssel a működő mérnök által nekik megmutatott uj tagjaikat ; mert a régi tagjaikat nem mivelhetik többé, hacsak el nem törlik az uj tagok határvonalait, miáltal megsemmisítenék a működő mérnök által szerződésileg teljesített tagositási munka egyrészét. A törvény ugyan nem ismeri ezen birói közbejövetel nélkül való birtokbavételt, az rendesen nem is ajánlható, és kívánatos, hogy a tagosítás menete olyan legyen, hogy arra szükség ne legyen: ámde ha a felek az uj tagjaikat a végszükség parancsára már tényleg birtokba vették, a birói birtokba bevezetésre nem szoktak megjelenni, sőt ha a biró által e megjelenésre külön is figyelmeztetnek, elő szokták adni," hogy tagjaikat már birják, hogy azokat egy évben már mégis mivelték, hogy azok határvonalait jól ismerik, hogy velők együtt a szomszédjaik a határvonalak betartása mellett békésen birják a tagjaikat, hogy a birói bevezetésre szükség nincs, hogy arra meg nem jelennek, mert nem akarnak egy munkanapot elveszteni. A birói birtokba való bevezetést a törvény kivétel nélkül rendeli el. «annak meg kell történnie» és ha a felek vagy azok egy része a birtokba való bevezetésre nem jelennék meg. birtokba pedig csak személy — természetes vagy jogi — vezethető be, a biró az 1893. évi január hó 3-án 356. I. M. szám alatt kelt eljárási utasítás 13. §-ához képest a törvénykezési rendtartási szabály értelmében a távollévők részére gondnokot szokott kinevezni és a távollévők tagjait annak adja át. Ezen hosszadalmas és költséges eljárás egy üres alak, melynek semmi gyakorlati jelentősége nincs ; mert nem tekintve azt, hogy a fennforgó esetben a birói birtokba való bevezetésre szükség nincs, nem képzelhető, sőt lehetetlen, hogy a gondnok egy például csak 15.000 részletből álló határ átadása alkalmával eszében tartsa, hogy a biró az ő kezéhez az összes egyes tagokat kiknek adta át és képtelen lesz később az utóbbiakat azok tulajdonosainak megmutatni. Hogy intézkedjék tehát ily esetben a tövény? Magyarország erdélyi részeiben még érvényben lévő osztrák polgári törvénykönyv 423. §-a szerint a dolgok az egyik személyről a másikra átadás által mennek át és a 424. § szerint a megszerzés egyik cime a szerződés; a 309. §. szerint az. akinek egy dolog hatalmában v?gy birlalatában van, azon akarata mellett, hogy azzal mint sajátjával rendelkezzék, annak birtokosának tekintetik és az idézett törvénykönyv 312 §. szerint ingatlan dolgok megszállás, elhatárolás, bekerítés vagy megmunkálás által vétetnek birtokba. így rendelkezik a magyar magánjog is. De helyezkedve a magánjogi codificatió legújabb, tudniillik a magyar általános polgári törvénykönyv teivezetének álláspontjára, megállapíthatni, hogy a dolog birtokát átruházás által megszerzi, aki az eddigi birtokossal az átruházásra nézve megegyezett és a dologhoz oly külső viszonyba lép, amelyben az a felette való tényleges hatalmat gyakorolhatja és ennek erejénél fogva az ingatlan dolgot megszállja, elhatárolja, bekeríti, beépíti, megmunkálja, vagy használatba veszi. Ha ezen, az ingatlan dolog telekkönyvön kivüli birtokának megszerzésére vonatkozó modern, illetve érvényben lévő szabályokat figyelembe vesszük, jogászilag helyesen <*edukálhatjuk, hogy a fenforgó esetünkben a felek a tagjaikat közös megegyezés — egyezség, ujitási szerződés, novatio — alapján animus corpus, traditio és apprehensio fenforgása mellett jogszeiü, jóhiszemű és valódi birtokba vették, és ha ez megtörtént, nem alap nélkül levő azon ellenvetés, hogy a birói birtokba való bevezetésre szükség nincs; mert ha valaki már birtokban van, azt csak ugy lehet mégegyszer birtokba bevezetni, ha először a birtokból kivezetettik. Ily eljárásnak pedig nem volna semmi értelme Ez tiszta dolog. Ezen anyagi excursio után visszatérve a törvénynyel szemben való felszólalásom thémájára, statuálom a föntebb emiitett kivétel szükségességét és javaslom, hogy ha akkor, amikor a birói birtokba való bevezetés foganatosítandó, a birtokosok, vagy azok egy része uj tagjaikat már birják, anélkül, hogy az által mások jogait megsértik, és anélkül, hogy birtoklásukat valaki kifogásolná, az tehát a véghitelesités eredményével egybehangzásban van, és ezen birtokban lévők kijelentik, hogy a birói birtokba való bevezetést nem kívánják, ezt a biró tudomásul véve jegyzőkönyvileg kon. tatálja és ezen máibirtokban lévőket ne vezesse bíróilag is birtokba : mert anélkül is eléggé biztosítják — jelen esetben a tagositási munká latok és különösen az uj kiosztási térkép — az uj tagok alakját, térmértéket, határvonalait és az azokra vonatkozó birtokjogot. A birói eljárás e tekintetben különböző és vitatott kérdés, vájjon igazolja-e az általam ajánlott eljárást a törvény grammatikai és logikai, extensiv vagy restrinctiv interpretatiója és ezért a kérdés eldöntése végett szükséges a jogntmző hatalom, pai excellence a törvényhozás közbeszólása, acélból, hogy legális autentikus interpretatio utján a mondott értelemben uj jogi tételt állítson fel. Nyilt kérdések és feleletek. Utóöröklés érvényesítése. (Kérdés.) Kérem a t. kartárs urakat, méltóztatnának véleményüket közölni, hogy jelen jogesetben van-e felperesnek követelési joga vagy nincs? Ugyanis A elhalálozván 1874. évben, ingatlan vagyon és 3 lemenő: B., C. és D. hátrahagyásával, oly végrendeletet tevén, hogy ha valamelyik örökös magtalanul hal el, az ö örökrésze a túlélő örökös társakra szálljon. Ezen végrendelet a hagyatéktárgyalás alkalmával tl fogadtatott, de az utóöröklési jog telekkönyvileg fel nem jegyeztetett. B. elhalálozván, hagyatékát C. és D. örökölték és így a hagyaték tényleg ezen két testvéré lett. 1888. évben C. eladta testvérének D.-nek a hagyaték őt iiletö felerészét és a vételárat felvette, ugy hogy most már az egész hagyatéki ingatlan D. tulajdonába és birtokába került. A vonatkozó szerződés egyszerűen a leglényegesebb szokott pontokat tartalmazza és a vételárat nyugtatja. 1900. évben C. is elhalálozott és pedig leszármazó örökösök nélkül, ugy hogy az elfogadott végrendelet értelmében beállott D.-nek, egyedül megmaradt testvérének az utóörökl:si joga. C. még életében átíratta vagyonát X-re. Most az a kérdés: D. a végrendelet értelmében követelheti-e C. örökösétől X-től utóöröklés joga alapján azon vételárat, amelyet a hivatkozott szerződés értelmében C -nek fizetett, mert az ingatlan a végrendelet értelmében D. felperesre szállt volna, avagy az ingatlannak megfelelő értéket követelhet, avagy pedig, — mert a vételügyletben D szerepel mint vevő, — semmit se követelhet, azért sem, mert az utóöröklési jogazéletben szabad rendelkezést nem gátolná s mert a végrendeletben elidegenítési és terhelési tilalom nem foglaltatik ? Aliquis. Sérelem. Summum jus, summa injuria. A. a férj még a házassági törvény joghatálya előtt házasságra lépett nejével B.-vel, kivel fél éven át házassági életközösségben élt. Ekkor a házasfelek között viszály tört ki, a nő elhagyta férjét s ingóinak kiadatása végett a közigazgatási hatóság ségélyét vett igénybe, mely— tekintettel arra, hogy a házasfelek mivel a férj nősüiési engedélyt nem kapott, — Szerbiába mentek és ott léptek volt házasságra, — azon határozatot hozta, hogy a férj, miután a házassága nem hazai területen, nem a hazai törvényeknek megfelelőleg jött létre, igy az semmis,— köteles nejének ingóit kiadni. A nő támaszkodva e határozatra, hogy házassága semmis, — keresztlevelét kivette, az illetékes szentszéknél hirdetés alóli felmentést eszközölt ki, s újból házasságra lépett C-vel, kivel több éven át házassági életközösségben élt és e viszonyból származott két leánygyermeke is. Ekközben életbelépett a házassági törvény és A. a ht. 76. §. alapján kérte házasságát felbontani. B. e perben viszontkeresettél élt a közigazgatási határozatban hangoztatott kijelentések alapján a házasság megsemmisítésének kimondása iránt, azonban a házasság érvényesen kötöttnek mondatott ki, s A.-nak B-vel kötött házassága a ht. 71 §-a alapián felbontatott és az ezen házasság tartama alatt született gyermekek eltartására az anya: B. köteleztetett. Ezen Ítéletet a felsőbíróságok helybenhagyták. Most már mindenki azt gondolhatja, hogy B. békességben folytathatja a házaséletet C-vel, és együtt nevelhetik gyermekeiket, akik különben is törvényeseknek anyakönyveitettek, de aki ezt