A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 48. szám - Az albirói állásról, az albirák helyzetéről, a titkos minősítésről és a kinevezési rendszerről

Huszonegyedik évfolyam. Szerkesztőség. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 48. szám. Budapesj,_1902 november 30. Előfizetési árak: A JOG \ /Helybén, vagy vidékre bér X^X^Jp'1 mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) * fl HETILAP U inAZSJtGÜGY ÍRDEÉElNEE KÉPÍ1SELETÉRK. 1 MAGYAR ÜGYYÉDI. BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS ífiZJERTZÖl KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Egész _ 12 Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postauta) ványnyal küldendők. TARTALOM: Az albirói állásról, az albirák helyzetéről, a titkos minősítésről és a kinevezési rendszerről. Irta X. Y. — Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. Irta P 1 o p u György dr., bíró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. — A bányajog-alkotás legfőbb problémái. Irta W a h 1 n e r Aladár, m. kir. bányakapitány Budapesten. — Belföld (A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában). — Külföld (A Lex Heinze. Irta G r u b e r Lajos dr.. budapesti kir. alügyész). — Irodalom (Scháchter Miksa: Az orvos beavatkozási jogáról és az orvos felelősségéről. — Csemegi Károly müveinek közreadása.) — Vegyesek. TÁRCA . A magyar államterület jogi természete és határai. Irta Horváth János dr, pestvidéki kir. alügyész. MELLÉKLET - Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az albirói állásról, az albirák helyzetéről, a titkos minősítésről és a kinevezési rendszerről. Irta X. Y. Az albirák helyzetéről, a titkos minősítési és kinevezési rendszerről a Jog cimü lapban nagyon figyelemreméltó, becses cikkek jelentek meg. Erre vonatkozólag bátorkodom szerzett tapasztalataim nyomán egyetmást elmondani és egyidejűleg lelkemből kívánom, hogy az albirák sanyarú helyzetével az intéző körök foglalkozzanak, és hogy valami helyzetük javítása érdekében történjék. A szaksajtóban és napilapokban számtalanszor szó-beszéd tárgya volt a megnemokolható képtelenség, hogy az O Felsége a király nevében ítélkező és a bírói hatalom gyakorlatával felruházott bírák hivatalos cimük szerint nem valamenynyien bírák, hanem vannak közöttük albirák is. Ami az albiróságot illeti, hát az magyarán mondva amolyan se kus-se Zial-féle, az illető bíróra nézve bosszantó és önérzetét bántó valami. Ennek igazolására utalhatni az esetre, mikor a fél a bírót hivatalában albiró urnák szólította s az albiró önmagából kikelve a megszólítás ellen tiltakozott, mondván az illető félnek : «Semmi köze a fizetési rangomhoz, ha a falusi bírót biró urnák szólítja, az O Felsége a király nevében ítélkező bírónak is adja meg legalább oly mértékben a tiszteletet, mint a falusi bírónak.» Hogy a kilencedik rangosztályban levő birák tényleg restellik az albirói címzést, leginkább a vidéken tapasztalható, hol az albiró visszavonul, nyilvánosan mutogatni se meri magát a megszégyenítő címzés miatt. Hogy mi lehetett az albirói állás szervezésének a célja, annak elfogadható magyarázatát adni nem lehet; mégkevésbbé annak, hogy mire jó éppen a bírót abba a feszélyezett helyzetbe juttatni, hogy állásával járó hivatalos cime miatt szégyenkeznie kelljen. Létezik a IX. rangosztályban rendszeresített tanári állás, mért ne létezhetnék ebben a rangosztályban birói állás is? . Miután a magas igazságügyi kormánynak kiterjed a figyelme a jogszolgáltatás minden ágazatát érintő törvényjavaslat elkészítésére, reformok élepbeléptetésére, nagyon helyén való és üdvös lenne, ha az albirói címzést megszüntető törvényjavaslat sürgős benyújtásával egy régóta fennálló fonákság- és visszásságnak véget vetne. * Áttérve az uj fizetési törvénytervezetre, nyilvánvaló ennek éppen az albirák anvagi nelyzetére káros intézkedése, mivel arról nincsen gondoskodva, hogy a IX. rangosztályban levő birák (albirák) meghatározott időben hivatalból fokozatosan a VIII., VII. rangosztályba kineveztethetők lehessenek, mint a tanárok, akik közül a IX. rangosztályban levők is harmincévi szolgálati idő betöltése előtt okvetlenül a VII. fizetési osztályba jutnak, s helyzetük a birákénál annyival előnyösebb, hogy kevésbbé fárasztó és idegetölő harminc évi szolgálat után a teljes fizetést nyerik nyugdíjképpen. Ezt nem tekintve, legméltánytalanabb a gyakorlatba átment s állandó rendszerré vált azon szokás, hogy a birói karnak jelentékeny része, odaadó szorgalma, ernyedetlen ügybuzgósága és becsületessége dacára a kinevezés áldásában nem részesül, örök időkre a IX. rangosztályban megreked; elvégre is a IX. rangosztályban lévő albiró — mert nem a Mindenség Urának azon szerencsés teremtése, hogy járásbiróvá vagy törvényszéki bíróvá kineveztessék, — önzetlensége, becsületessége révén is többet érdemel meg annál, hogy tízévi albiráskodás után 400 korona fizetésjavitásban részesüljön, kinek épp oly becsületes és tisztességes bírónak kell lennie, mint a VIII., VII. s VI. rangosztályban levő járásbirónak, lévén annak is kötelessége személyválogatás nélkül való részrehajlatlan és pártatlan igazságot szolgáltatni ; s igy az igazsággal össze nem egyeztethető, hogy egy és ugyanazon felelősséggel járó funkció ellátásáért az egyes birák közül igen sokan kiváltságos helyzetbe juttatva, a VIII., VII. és VI. fizetési osztályba is belejutnak, s mások mint mellőzöttek — mint mondám — a IX. rangosztályban szorgalmuk, igyekezetük, becsületségük mellett, mig csak szolgálnak, meghagyatnak Márpedig az elvitathatatlan, hogy a IX. fizetési osztályban levő egyes biró mint ilyen az egyes biró hatáskörébe ut .lt ügyeket a VIII., VII. és VI. rangosztályban is elláthatja (mint akár a középiskolai tanár a maga dolgát), mert a VIII., VII. és VI. rangosztályban levő egyes biró sem a társas bíróságok ügykörébe tartozó bonyodalmasabb ügyeket, sem ped'g felsőbb birói teendőket nem végez. Mindezeknél fogva nem bir helytálló alappal az az érvelés, hogy csak kiváló tehetség és lángész legyen a VIII.; VII. és VI. rangosztályba kineveztethető, mert aki rendkívüli tehetség és sokoldalú gyakorlati képzettséggel meg van áldva, még mindig lehet tábla-biró, sőt kúriai biró is. Bizton állitható, hogy a kimagasló kitűnő képzettségű egyes birák száma nem lehet tulnagy, az az összlétszámnak legfeljebb 150/0-a lehet, nem pedig 85%-a, m'nt amennyi a mostani kinevezési rendszerrel megállapítottnak vehető. A birói pályán kiválóvá és kitűnővé csakis a gyakorlatban lesz valaki, de nem az által, ha három évig vagy rövidehb ideig albiráskodik, mivel a kiválóság és kitűnőség három évi rövid gyakorlattal meg nem szerezhető. Ahhoz hosszabb gyakorlat szükséges, melynek során az egyes biró kiválóságának és nagy tehetségének jelét adhatja; egymagában az iskolázással szerzett puszta elmélettel gyakorlati jogászszá senki sem lesz, a közmondás is ugy tartja : experientia docet. * Ami a titkos minősítést illeti, tagadhatatlan, hogy ez az erkölcsi kivégzésnek rut eszköze, egyik módja a biró egyéni becsülete- s jellemének felelősség nélkül való orvszerü megtámadásának. Alig hihető azonban, hogy a titkos minősités eltörlésével és a minősités hozzáférhetőségével a helyzet lényegesen javulna. Mert fel nem tételezhető, hogy a biró a minősités ama része ellen, mely szerint itélőtehetsége és gyakorlati képzettsége jeles helyett /ó-nak van osztályozva, felszólalna, követelni merné, hogy a jó osztályzat feles-re javíttassák, és kérdéses még, ha szorgalmazná is, vajon érne-e el eredményt ? Az esetben is, ha a minősités nyitott könyv lenne, nincs kizárva, hogy ugyanazon birói testület tagjai közül a fiatal, középtehetségü és kevésbbé szorgalmas, szájas tolakodásával, hízelgő természetével, mint a hivatalfőnök kegyeltje, kinevezésben megelőzi a képzettebb, jóval szorgalmasabb és Lapunk mai száma íz oldalra terjed.