A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - A magyar közjog tankönyve. Irta Kmety Károly. Budapest, 1902 [könyvismertető]

182 A JOG alsóbiróság ítélete megváltoztatódik, felperes a házasság felbontása iránt támasztott keresetével elutasittatik, stb. Megokolás: Tekintve, hogy felperes előadása és a perhez H. a. mellékelt hiv. bizonyítvány tanúsága szerint alperes 1898 okt. 1 1-én a feldhofi tartományi elmebeteg-intézetbe helyeztetett és azóta ugyanott mint gyógyithatlan elmebeteg kezeltetik s az E. a. bizonylat szerint a bécsi cs. kir. tartományi tszék által 1899 január 13-án elmebetegség miatt gondnokság alá helyeztetett,— elmebeteg egyén ellen pedig, az 1894: XXXI. t.-c. 87. §. szerint, házasság felbontása iránt kereset nem indítható, ennélfogva mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. Nem sértett a felebbezési bíróság jogszabályt azzal, hogy ítélete hozatalánál a fővárosi lakbér-szabályokat alkalmazta és nem sértette ezeknek a lakbérszabályoknak rendelkezéseit sem. Ezek a szabályok i. §. szerint bérleti szerződés létezése esetén is mindazokra a bérleti viszonyokból felmerülő kérdésekre alkalmazandók, melyeket a felek szerződésileg rendeztek, tehát a lakbérleti szabályok rendelkezése alól csakis a szerződésileg eltérően szabályozott megállapodások vétetnek ki. A m. kir. Kúria í'elülvizsg. tanácsa (1902 június hó 26. I. G. 63/1902. sz.) O. József géplakatos budape-ti lakós felperesnek, V. Antal és neje M. Cecília háztulajdonosok bpesti lakós alperesek ellen, 738. kor. tőkéről 1,632 kor. 32 fillérre felemelt tőke iránt a bpesti VIII. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyben következő ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt és eljárási jogszabályt sértett Ítélete hozatalánál az által, hogy oly tényeket vesz bizonyítottnak, melyeknek az ellenkezője áll, különösen helytelen a felebbezési bíróságnak abbeli ítéleti tényállása, hogy nem voltak oly hiányok, melyek helyreállítása ideje alatt a bérelt helyiség használható nem lett volna akkor, amikor a közigazgatási hatóság a helyiség kijavítását oly lényegesnek találta, hogy a nélkül az mint műhely használható nem volt. Panaszolja továbbá felperes, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal is, hogy jelen esetben a székesfővárosi lakbérszabályok 19. és 20. §-ait alkalmazta, holott a lakbérszabályok 1. §-a értelmében ezek a szakaszok csak ott nyerhetnek alkalmazást, hol szerződés nincsen, peres felek között pedig szerződés van, mely szerint alperesek jókarban tartoznak a bérelt helyiséget átadni, minélfogva ö az előleges szemlétől fel volt mentve, — különben ő ebbeli kötelességeinek is eleget tett. Felperes panaszai megállható alappal nem birnak. A S. E. 197. §-a értelmében a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás irányadó a felülvizsgálatnál. A felülvizsgálati biróság e részben ellenkező tényállást meg nem állapithat, hanem amennyiben a tényállás valamely jogszabálysértéssel állapíttatott meg, a felebbezési biróság Ítéleti tényállását feloldja és további szabályszerű eljárást rendel. Felperes azonban felülvizsgálati kérelmében ki nem mutatta, hogy a felebbezési biróság wZ Ítéleti tényállás megállapításánál valamely eljárási szabályt sértett volna. Nem sértett a felebbezési biróság jogszabályt azzal sem, hogy Ítélete hozatalánál a fővárosi lakbérszabályokat alkalmazta, és nem sértette ezeknek a lakbérszabályoknak rendelkezéseit sem. Ezek a szabályok 1. §. szerint bérleti szerződés létezése esetén is mindazokra a bérleti viszonyokból felmerülő kérdésekre alkalmazandók, melyeket a felek szerződésileg nem rendeztek, tehát a lakbérleti szabályok rendelkezése alól csakis a szerződésileg eltérően szabályozott megállapodások vétetnek ki. A peres felek között létesített bérszerződés szerint alperesek kötelesek voltak ugyan a bérleményt jó karban átadni ami különben, a lakbérszab. 19. §-a szerint, külön kikötés nélkül is kötelessége a bérbeadónak; a szerződésben azonban arra nézve hogy a kibérlés alkalmával létezett állapothoz képest minő javítások és mily mérvben szükségesek, azok miként viendők keresztül, semmiféle rendelkezés nem foglaltatik, amennyiben tehát a szerződésben a javítást igénylő hiányok felsorolva nincsenek és alperesek a jókarban való átadás iránti kötelezettségüknek eleget nem tettek, az ebből származó vitás kérdések eldöntésére nézve csakis a lakbérszab. 19. és 20. §-ok rendelkezései szolgálnak irányadókul. A most hivatkozott szakaszokban foglalt rendelkezéseknek pedig a félebbezési biróság ítélete megfelel, mert megállapította, hogy felperes 1898. évi május hó 1-én a bérleményt elfoglalta, az pedig nem nyert megállapítást, hogy beköltözéskor a hiányokat bírói szemlével megállapította volna. De a felebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint az 1898. május hó 16-án foganatosított előleges birói szemle sem állapított meg oly hiányokat, amelyeknek . helyreállítási ideje alatt a bérlet használható nem lett volna vagy amelyeknek helyreállítása 14 napot meghaladó időt vett volna igénybe. Ily körülmények között a lakbéri szab. 20. §-a értelmében, felperesnek csak arra volt joga, hogy a hiányokat a bérbeadók költségén kijavíttassa, de arra joga nem volt volna, hogy ezen hiányok miatt a bérlet első napjától kezdődő joghatálylyal a! bérlemény nemhasználhatásából eredhető kárai megtérítési jogának fentartása mellett elállhasson. Ha pedig felperes a bérleményben egy negyedévig benmaradt, ottan a felebbezési biróság megállapítása szerint dolgozott a nélkül, hogy az általa a 20. §. értelmében jogszerűen eszközölhetett javításokat teljesítette volna, ezek a hiányok nem szolgálhatnak kártérítést követelésének alapjául és így a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy kimondta, hogy felperes a bérlemény hiányos volta miatt kárigényt nem formálhat. Felperesnek a felülvizsgálati kérelmében felhozott egyéb érvelései az ilyképen való döntés mellett alapjuk it vesztik. A S. E. 130. §-a szerint a fölebbezési eljárásra, amennyiben a S. E. intézkedéseiből más nem következik, a járásbíróság előtti sommás eljárás szabályai megfelelöleg alkalmazandók. Alkalmazandó tehát a fölebbezési eljárásban és a S. E 3. §-ának a rendelkezése, hogy ha az, aki a fél helyett mint meghatalmazott fellép, ebbeli minőségét nem igazolja, a biróság nyomban kihirdetendő végzéssel a meghatalmazás utólagos igazolására megnemhosszabitható, és rendszerint 8 napnál tovább nemterjedhető határidőt tűz ki s e mellett vagy elhalasztja az eljárást, vagy pedig a meghatalmazás nélkül fellépett személyt egyelőre az eljárásban való részvételre bocsátja ;' ha pedig a zárhatáridö alatt a szabályszerű meghatalmazás be nem mutattatik, a fel megnemjelentnek tekintetvén, ellene további eljárás nélkül a megnemjelenés törvényes következményei alkalmazandók. (\ m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 szept. 9. I. G. 103/902. sz. a.) » . Az ideiglenes nőtartás iránti perekben az állandó birói gyakorlat által elfogadott jog-szabály az, hogy amennyiben a férj tőle különválva élő nejét saját háztartásába visszahívja, az eme visszahívásnak engedni s férjét követni tartozik, hacsak nem mutat ki oly tényeket és körülményeket melyek reá nézve lehetetlenné teszik a visszatérést. (A m kir. Kúria felülvízsg. tanácsa 1902 szept. 12. I. G. 109/2/1902. sz. a.) Amennyiben a városnak az épités kivitelére vonatkozó határozata azok kozé a határozatok közé tartozik is, amelyek az 1886. XXII. t.-c. 24. § a rendelkezésénél fogva csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajtathatnak végre, de amikor a város határozata a felsőbb hatóság jóváhagyásának kieszközlése előtt olyképp hajtódott végre, hogy nemcsak megköttetett a szerződés felperessel a jóváhagyás fentartása nélkül, hanem teljesíttetett az építési munka a vállalkozó felperes részéről és alperes város ezeket közegei ajánlatára át- és használatba is vette, — akkor a jóváhagyás kieszközlésének elmulasztása nem szolgálhat a vállalkozó felperes hátrányára és a vele kötött vállalati szerződés kötelező voltának kérdésére nem lehet visszatérni ; következőleg a megyehatóság részéről is a fölebbezési biróság ítéletének tényállása szerint, csak utólag a vállalati munka befejezése és a városi mérnök részéről átvehetőnek nyilvánítása után kikötni kívánt feltételek jogilag nem tekinthetők a vállalkozóra nézve kötelezőknek. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901 okt. 30. I. G. 36Í/1901 sz. a.) A kir. Kúria 24.. számú polgári döntvényének ama rendelkezése, hogy az 1877 : VIII. t.-c ben megszabott mértéken felül kikötött és megfizetett kamatok rendszerint nem számithatók be a kölcsöntőke törlesztésére, a döntvény indokolásához képest nem ahhoz füzetett. hogy a magasabb kamatláb irásbelileg köttetett-e ki vagy sem, hanem egyedül ahhoz, hogy a törvényben megszabott mértékenfelüli kamat egyáltalán kikötött és önkéntesen megfizetett legyen. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901 okt. 30. I. G. 372/1901 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A végleges kötvénynek felperes kezéhez kézbesítését, illetve az ideiglenes kötvénynek végleges kötvénynyel kicserélését sem annak az alperes saját ügynökéhez történt elküldése, sem az a körülmény nem pótolja, hogy felperes az alperes által az első évi dij és jár. iránt indított sommás keresetlevélből, még az ideiglenes kötvény hatálya alatt, értesült ajánlatának elfogadásáról és a kötvény kiállításáról, mivel a sommás keresethez a végleges kötvény nem lévén csatolva, felperes e keresetből arról, hogy a végleges kötvény megfelel-e ajánlatának, meg nem győződhetett. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint kereskedelmi biróság (1901. évi okt. 4-én 63,836. sz. a.) Láng József ügyv. által képv. P. Simonnak, Gold Simon dr. ügyv. által képv. New-York életbiz. tsaság ellen, szerződés érvénytelenítése, s 155 frt. 55 kr. megfizetése s jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 15 nap a. végreh. terhe mellett 136 K. 60 fill. perköltsé get fizessen, stb. Megokolás: Felperes keresetében azt kéri, hogy a közte és alperes közö.tt létrejött életbiztosítási ügylet érvénytelennek nyilvánittassék és alp. a 155 frt 55 krnyi elsőévi dij visszafizetésében marasztaltassék. A 120,878. sz. jkv. szerint tartott póttárgyalás alkalmával pedig a kereseti kérelmet kiigazítva, a biztosítási szerződés létrenemjöttnek kimondását és alperesnek az slsőévi dij visszafizetésében való marasztalását kérte. Felperes, aki az előadottak szerint a kereseti kérelemnek az emiitett módon történt kijavítása által sem a kereseti kérelem jogalapját nem változtatta meg, sem a, keresetlevélben foglalt követelését feljebb nem . emelte, a szerződés létrenemjöttének kimondá-a'és alperesnek 3.1 első évi dij visszafizetésében való marasztalása iránti kérelmét arra alapítja, hogy alperes a végleges biztosítási köt-