A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 46. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére. 7. [r.] Folytatás

330 A JOG jegyzői) fizetéssel békebirákká kinevezni. — akik ezután magasabb birói előléptetésre tarthatnának számot. Természetes, hogy az ilyen rendes békebirák helyett fizetésnélküli, vagy csupán tiszteletdíjas békebirákat lehetne, azaz kellene kinevezni ott. ahol erre alkalmas egyének vállalkoznának. Csak ebben az alakban volna létesíthető a békebirói intézmény. Ez a megoldás kétségtelenül költséges, de az a haszna mégis megvolna, hogy minden törvénykezési ügyet szakszerű és független biró intézne el, hogy mindenki gyorsan lakóhelyén vagy ahhoz közel találna birói segélyt és fönmaradna az a lehetőség, hogy ha a békebirói állás megfelelő tekintélylyel járna, fokozatosan több és több olyan jurisfa akadna, aki honoris causa vállalná ezt a hivatalt, — és ha majdan a közigazgatás államosítása után a szellemi közmunka terhe alól sok erő fölszabadul, akkor ezekké! az erőkkel fogjuk a békebirói állások legnagyobb részét betölthetni. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar álí. polgári törvénykönyv tervezetére.*) ) VII. Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. Ítélőtáblánál. (Folytatás.) Amig a családjogban és az öröklési jogban, miként eddigi fejtegetéseim során kiemelni szerencsém volt, a családi összetartozandóság, a családi erények, tehát az erkölcs legmagasztosabb és legidealisztikusabb fogalmai érvényesülnek és az emberiség érdekében megtestesülnek: addig a kötelmi jogban és a dologjogban az anyagi érdek, a materializrrus az uralgó elem. Amig a családjogot és az öröklési jogot az erkölcs teremtette és a jogállam azokat mint létező, meglevő és a polgári társadalomra nézve feltétlenül szükséges és nélkülözhetetlen intézményeket átvette, át kellett vennie és mint államalkotó és fentartójntézményeket jogokká minősítette, szabályozta és a jogrendszerbe behelyezte : addig a kötelmi jog és a dologjog tisztán a jogi életnek sarjadékai, a jog teremtése. Kétségtelen kritérium ezen tételem mellett az a tapasztalati tény, hogy a családjog és az öröklést jog intézményei csak ott és annyiban tűrnek kényszer utján végrehajtást, ahol és amennyiben ez a békés és társas együttlét, a polgári társadalom és a jogállam érdekében feltétlenül szükséges; ellenben a kötelmi jognak és a dologjognak intézményei, mint a jog szülöttei és produktumai, feltétlenül a jog uralmának és kényszerhatalmának vannak alárendelve, mert materiális lényegüknél és minőségüknél fogva erre egyenesen predesztinálva vannak. A családjog és az öröklési jog erkölcsi kapcsot létesít ethikai közösségben, családban, rokonsági életviszonyban álló személyek közt ; ellenben a kötelmi jog és dologjog jogi kapcsot teremt ; nevezetesen : a kötelmi jog két vagy több ellentétes vagyonérdeket képviselő személy között, a dologjog pedig személy és dolog között.1 A családjogban és az öröklési jogban az éltető és fentartó erkölcsi kapocs, mint a szeretet köteléke, nem követel vagyonjogi, materiális érdekű viszonszolgáltatást, tevést, tűrést és ha ilyen cselekvények fenn is forognak, azok a szeretet erkölcsi kötelékeinek a legfőbb kritériumát a vagyoni érdekű szolgáltatásnak, tevésnek vagy nem-tevésnek kényszer utján való követelhetésében, a dologjog pedig abban a materiális hatalomban birja éltető elemét, amelyet a személy valamely dolgon vagy dolog fölött gyakorolhat.2) A kötelem két tllentétes vagyonérdeket képviselő felet ho^ jogviszonyba, jogi kapcsolatba, a végből, hogy az egyik fél által adott ellenérték kiegyenlítése fejében a másik fél szintén megfelelő vagyonérdeket szolgáltasson. Ez a vagyonérdekü szolgáltatás és ellenszolgáltatás rendszerint és tulnyomólag az által nyer rendezést és kölcsönös kielégítést, hogy a felek uralmába bizonyos 'dolgok, a forgalom tárgyait képező, tehát vagyonértéket képviselő javak juttattatnak, amiből a javak cseréje, jogi műnyelven: a forgalom keletkezik, amely a javaknak az egyik személytől a másikhoz való átvitelét lehetővé teszi, lebonyolítja. Ez a forgalom kezdetben lokális és primitív és azt a kezdetleges társadalom csere utján békésen és zavartalanul •) Megelőző közleményt 1. 44. számban. !) B r i n z Aloy« von : Begriff der Obligation. Grünhut: Zeitschrift für stb. I köt. «) Sohm I.: Der Begriff des Forderungsrechts. Grünhut Zeitschrift IV. köt. «Das Wesen des Sachenrechts ist Macht, — das Wesen des Forderungsrechts ist Ohnmacht.» bonyolítja le a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyidejüleges effektuálásával, tisztán a do ut des elve alapján. A társadalom megerősbödésével, és főleg a pénznek, mint értékmérőnek általánosulásával, a primitív csereügylet régi jelentőségét elveszti; az értékmérő váltja fel az ellenértékű szolgáltatást, és a forgalom lokális jelentősége kiszélesedik ; a forgalom idővel nem éri be a terület és vidék termékei helyi kicserélésével, hanem átcsap az ország határain tul, nemzetközivé, világóriásivá lesz, amelynek nincs hazája, csak élete és hatalma.5) A mai gőz- és villamoskorszakban, amidőn a vasút, távírda, és legújabban a telefon és a drótnélküli távirat nem ismer területi distanciát, a forgalom oly arányokat öltött, hogy annak lebonyolítását a maga sorsára hagyni és bízni nem lehet. A jogbiztonság parancsolólag megköveteli a forgalmi életnek megfelelő jogszabályok által való szakszerű rendezését, hogy a felek jogaik alakulása és érvényesítése tekintetében bizonytalanságban ne hagyassanak. Ezt a kimérhetetlen nagy jelentőségű és hatásaiban kiszámithatlan horderejű forgalmi érintkezést rendezni, a polgári társadalomra, a közérdekre, a jogállamra áldásossá tenni: a jogállamnak egyik leglényegesebb hivatása, célja, feladata és kötelessége. A kötelmi jog ezek szerint a forgalmat közvetítő jogügyleteknek, és különösen a szerződésekből keletkező és soha ki nem meríthető jogviszonyoknak szabályozó orgánuma, tükre és megtestesítője; mert helyes és biztos jogalapra fektetett kötelmi jogszabályok nélkül a forgalom lebonyolítása nemcsak nem lehetséges, de az a szükségnek megfelelő arányokat el sem érheti azért, mert nem talál megfelelő jogbiztonságot ; a forgalom lényege és természete pedig feltétlenül megköveteli, hogy az azt rendező jogszabályok nemcsak precíze körülírva, hanem megfelelők, és kedvező hatásúak, vagyis a forgalmi élet természetével összhangzók legyenek, mivel ellenkező esetben a forgalom csőkken, pang és oda gravitál, ahol kedvező talajra, könnyű, sima és gyors lebonyolításra talál. Ebből a természetes okból a kötelmi jog szabályainak pontos és helyes megállapítása a tudománynak épp ugy, mint a gyakorlatnak és ez által a közérdeket képviselő jogállamnak is, minden időben nagy és nehéz gondot adott : éspedig azért, mert a kötelmi jogviszonyok kimeríthetetlen volta miatt minden egyes jogviszonyra alkalmazandó külön jogszabály felállítása és statuálása teljesen lehetetlen, s így a főtörekvés csak arra irányulhat, hogy a fő- és alapelvek oly rendszeres egészet képezzenek, hogy azok az életviszonyok átlagosságának megfeleljenek, és rugalmasságuknál fogva a részletekre való alkalmaztatást is megtűrjék.4) Ez a szakszerű és rendkívül nagy horderővel biró kérdés szerény és igénytelen fejtegetésem körzetén kívül esik; annak legelemibb részét azonban annyiban meg kell érintenem, amennyiben fejtegetésemnek kiindulási pontja is ugyanaz az alaptétel, amely egyúttal annak a szakkérdésnek a sarkpontját képezi. Az ethikai alapokon nyugvó családjogban és öröklési jogban, miként kiemeltem, az embernek mint társas életre teremtett érzéki és szellemi lénynek összes tehetségei, érzéki és szellemi tehetségei, érzéki és szellemi élete teljes összhangban, mint szerves egész, organizmus, érvényesülnek. Ugyanez áll a kötelmi jogi és a dologi jogi intézmények nagy és kimerithetlen csoportjában is ; a lényeges különbség, és ezt szerény feitegetésem szempontjából különösen kell hangoztatnom, az érintett két rendbeli főcsoport közt abban kulminál, hogy a családjogban és az öröklési jogban a kedély, a kötelmi jogban és a dologjogban pedig az akarat a kiindulási pont. Ez a kijelentésem nem szűk, hanem tág értelemben veendő ; ugyanis: a jogállam hosszú tapasztalat és bölcs megfontolás után a családjogot és az öröklési jogot is, mint ilyeneket, a jogrendszerbe illesztette ; ezt helyesen tette és meg kellett tennie, mert ezeknek az életviszonyoknak biztos megvédését is megköveteli a közérdek, ennélfogva jogi megnyilatkozásukban ezek is egy tekintet alá esnek a kötelmi jogi és a dologjogi intézményekkel, amelyekben pedig a főrugó az akarat szellemi tehetsége. Ha tehát azt hangsúlyozom, hogy amazokban a kiindulási pont, a mozgató erő, a kedélyben összpontosul, nem azt jelenti, hogy ott az akarat tehetségének nincs lényeges szerepe, hanem azt, hogy az elhatároló vonal, *) Roscher Wilhelm: System der Volkswirtschaft. Stuttgart. I. köt. 18. kiad. 1887. — Geschichte der Nationalőkonomik in Deutschland. München. 1874. 4) Nagy Ferenc: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. Budapest. V. kiad. 1901.