A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - A polgári perrendjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában. Folytatás

A JOG 179 Bűnügyekben. Annak a jogerős birói határozatnak, mely szerint a vádlott rendörök a lopás büntette miatt emelt vád alól felmentettek, a.z a folyománya, hogy miután a lopást, amelylyel gyanúsítva voltak, ök nem követték el, ama tettükben, hogy a rendőrségre kiható eme súlyos gyanúsítás folytán annak tényezőit igazolás szempontjából felettes hatóságuk elé állították, a btk. 193. s-ba ütk. cselekmény, a btk. 75. §. szerint megkívántató altalános kellék hiánya következtében, meg nem állapitliato. A budapesti kir. btö. törvszék. (1901 november 26-án 00,700. sz. a.) M. Mózes és Sz. József ellen lopás büntette és személyes szabadság elleni vétség miatti ügyében K. István dr. ügyv. minc védő jelenlétében következőleg itélt: A kir. tszék szabadon levő M. Mózes államrendőrt, Sz. József áll. rendőrt mint a btk. 70. §. szerinti tettestársakat bűnösöknek mondja ki, a btk. 333. §-ba ütköző s a 336. §. 9. p. szerint minősülő, illetve a 92. §. alkalm. mellett a 20. § szerint minősített lopás vétségében, valamint a btk. 193. §-ba ütköző személyes szab. elleni vétségben, melyeket akként követtek el, hogy 1900 aug. 24. éjjel közhivatalnoki jellegük felhasználásával P. Ignácot és nejét h. hatalmukkal visszaélve, törvényellenesen letartóztatták s ezért őket összbüntetésül a btk. 310., 193., 96. és 98. §§. abpján a btk. 92. §. alkalmazása mellett egyenkint 1-4—14-napi fogházra, valamint a btk. 343., 202. és ó7. §£. alapján 1—1 -évi hiv. vesztésre és politikai jogaik gyakorlatának ugyanily időtartamra való felfüggesztésére itéli. stb. Megokol ás stb. A budapesti kir. ítélőtábla mint btöbiróság (1902 márc. 19. 1,878. sz. a. itélet) a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja s M. Mózes és Sz. József vádlottakat az ellenük lopás büntette miatt emelt vád és következményeinek terhe alól a Bp. 326. §. 2. pontjához képest felmenti s őket a terhükre fennmaradó személyes szabadság elleni vétség miatt fejenkint a btk. 193. §. alapján a 91. i$. alkalmazásával a jogerős itélet foganatbavételétől számitandó 3-napi fogház-büntetésre, valamint a bt k.202. és 57. v? alapján az utóbbi íj. érteim, vé rehajtandó 1 -évi hiv. vesztésre ítéli. Ezzel a változtatással egyébként a tszék Ítéletét helybenhagyja. Megokolás: Vádlottak tagadják, hogy a tszék Ítéletében előadott módon és alkalommal P. Ignácné dinnyéi közül egyet jogtalanul, eltulajd szándékkal elvettek volna. P. Ignácné bizonyítja, hogy a szóbanforgó alkalommal két rendőr haladt el a dinnyéi mellett s azok egyike a birtokából egy dinnyét jogtalanul elvett s magával is vitt, de azt P. Ignácné sem bizonyítja, hogy éppen a vádlottak lettek volna azok a rendőrök, azok közül tulajdonképp melyik vitte el a dinnyét ? Minthogy pedig azon a tájon abban az időben más rendőrök is megfordultak, annálfogva P. Ignácné vallomása még a va'ósága esetében sem bizonyíthatná a vádlottak bűnösségét, mindkettőjüket pedig éppen nem, mert szerinte csak az egyik rendőr vette fel a dinnyét; arra nézve pedig, hogy azzal a lopás tekintetében a másik rendőr is egyetértett volna, semmi bizonyíték sem merült fel. Nem bizonyíthatja a vádlottak bűnösségét S. M. tanúnak a vallomása sem, mert habár az a tanú azt vallja, hogy a szóbanforgó alkalommal a vádlottak egyike a P. I -ék dinnyerakásánál lehajolt s a tanú őket megfigyelve látta is, hogy egyikőjük dinnyét visz, az ő vallomását a P. I.-né vallomásával egybevetve nem lehet meggyőz'' bizonyítékul elfogadni, mert S. M. sem tudja mondani, hogy a két vádlott közül melyik hajolt le a P. Ignácné dinnyerakásánál s utóbb melyiküknél volt a dinnye, ha ugyan az volt, amit S. M. az éjjeli homályban a vádlottak egyikénél annak látott. Hogy reggel felé körülbelül 150 lépésnyire attól az ároktól, amelyen a dinnyét vivő rendőr S. M. tanúnak vallomása szerint átugrott, a nevezett tanú egy repedt dinnyét látott, amelyre nézve ugy véli, hogy azt az illető rendőr ejtette el, oly távoli gyanujelenség, amelyre súlyt nem lehet helyezni. Ezek szerint vádlottak tagadásával szemben nem lévén bizonyítva, hogy ők a P. Ignácné dinnyéiből egyet jogtalanul elvettek volna, őket a tszék Ítéletének megváltoztatásával a lopás btette miatt emelt vád alól a bp. 326. §. 2. p. képest lel kellett menteni. Ellenben a személyes szab. elleni vétség miatt emelt vádra vonatkozóan, a bűnösség megállapítását illetően mellőzve az 1881 . XXI t. c-nek a bp. által hatályát vesztett 17. §-ára alapított indokot a kir. tábla a tszék ítéletét egyébként felhozott indokai alapján s még azért is helybenhagyandónak találta, mert P. Ignác és nejével szemben az 1^99. évi 130,000 sz. belügym. rend. 183. §-nak egyik esete sem forgott fenn, előállításuk tehát törvényellenes volt, éspedig annál inkább, mert P.-ék sértettek voltak s az által, hogy dinnyéjük elljpása miatt panaszkodtak s a rendőrök tapintatlan fellépése s zaklatása elk-n tiltakoztak, kihágást el nem követtek, vádlottak tehát őket hiv. hatalmukkal visszaélve, törvényellenesen kisérték b- a ker. kapitánysághoz. Ily tényállás mellett, amelyből nyilvánvaló, hogy vádlottak zaklató fellépése volt az okozója a hangosabh szóváltásnak, a kir. tszék helyesen mellőzte a vitatott csendháborítás dolgában a bizonyítás kiegészítését s azt, mint feleslegest a kir. Ítélőtábla nem találta elrendelendó'nek. A büntetés kiszabásánál enyhitö körülményül kellett mérlegelni vádlottak büntetlen előéletét, valamint azt is, hogy a vádbeli cselekményt a feletti felháborodásukban követték el, mert P. Ignácné őket lopással gyanusiiot a stb. A m. kir. Kúria (1902 október 13-án 8,824/B. sz. a.) i t é I e t: Mindkét alsófoku bíróság ítéletének a személyes szabadság elleni vétség miatt emelt vádra vonatkozó része a bp. 385. § 1. a. pontjában foglalt okból a bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik: vádlottak a személyes szabadság elleni vétség miatt emelt vád alól is a bp. 326. §. 1. pontjának megfelelően felmentetnek. Megokolás: Vádlottak az ellenük emelt vád szerint hivatalos őrjáratuk teljesítése alkalmával egy görögdinnyének ellopása és az ezt panaszló gyümölcsárusok törvényellenes letartóztatásával voltak terhelve. A kir. it. tábla vádlottakat a lopás miatt ellenük emelt vád alól felmentette, egyszersmind megállapította, hogy vádlottak a személyes szabadság elleni vétséget amiatt keletkezett felháborodásukban követték el, mert P. Ignácné őket lopással gyanúsította, holott annak a jogerős birói határozatnak, mely szerint vádlottak a lopás büntette miatt emelt vád alól felmentettek, az a folyománya, hogy miután a lopást, amelylyel gyanúsítva voltak, ők nem követték el, ama tettükben, hogy a rendőrségre kiható eme súlyos gyanúsítás folytán annak tényezőit igazolás szempontjából felettes hatóságuk elé állították, a btk. 193. § ba ütk. cselekmény, a btk. 75. §. szerint megkívántató általános kellék hiánya következtében, meg nem állapitható. A rágalmazás vétségének alkateleméhez a rosszhiszeműség imala fides) nem kívántatik meg ; e vétség tényálladékána'rc megvalósításához elégséges, ha az tudva, akarva, vagyis szándékosan követtetik el. A büntethetősége pedig csak akkor van kizárva, ha az állított tény valódisága a btk. 263. S-ának rendelkezéséhez képest bebizonyíttatott. A m. kir. Kúria (1902 október hó 6-án 8,622/B. sz. a.) a nagybecskereki kir. tvszék előtt folyamatba tett s a szegedi kir. ítélőtábla által felterjesztett, — kétrendü nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt vádolt R. Béla elleni bűnvádi ügyet, főmagánvádló és képv. a bp. 385. §. 1. aj, vádlott és különvédő a bp. 385. §. 1. a) pontja, ugy a 3. p. alapján, valamint a bp. 384. §. 9. p. alapján bejelentett semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vévén, következőleg itélt: R. B. vádlott és védőjének a bp. 384. § 9. pontja és a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasza elutasittatik. Ellenben: H. L. főmagánvádló által a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, ugy R. B. vádlott és védője által a bp. 385. §. 3. p. alapján bejelenlett semmiségi panaszának hely adatik, és ezen törvenyrendelkezésekhez képest, a kir. ítélőtábla Ítéletének az a rendelkezése, melynél fogva R. B. vádlott, az 1900 január 27-én nyomtatvány utján közzétett E) a. nyilatkozatban foglalt állitások által elkövetett rágalmazás vétségének vádja és következményei alól leimentetett, nemkülömben ezen Ítéletnek a büntetésre vonatkozó rendelkezése is megsemmisíttetik; ehhez képest R. B. vádlott, az A) alatti falragasz kitételeivel elkövetett rágalmazás vétségén felül, még az E) a. nyilatkozatban foglalt és az elsö'birósági Ítéletben körülírt állítások által a btk. 285. §-ba ütköző és 259. §. szerint minősülő nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségében is bűnösnek mondatik ki, s ezekért a btk. 92. és 102. §§-ra való tekintette! a btk. 258. §. és 259. ij-nak rendelkezéséhez képest, az 1892: 27. t-c. cél|aira fordítandó és 10—10-napi fogházra átváltoztatható 200—200 kor. pénzbüntetésre mint főbüntetésre és 3—3-napi fogházra átváltoztatandó 60—60 kor. pénzb. mint mellékbüntetésre Ítéltetik. A btk. 277. §-a alapján elrendeltetik, hogy ez az itélet indokaival együtt a Torontál és Torontaler Presse cimü lapokban közzététessék. A vádlottnál feltalálható eme nyomtatványok a btk. 62. §-a alapján elkoboztatni és megsemmisíttetni rendeltetnek. M e g o k o 1 á s: R. B. vádlott és védőjének a bp. 384. §. 9. p.-ra fektetett alaki semmiségi panasza elutasítandó volt; mert a kir. Kúria nem találta az ügy eldöntésére lényegesnek azokat a ténykörülményeket, amelyekre nézve a kir. tábla a védő részéről kívánt bizonyíték felvételét megtagadta s minthogy a kir. tábla a bp. 393. §. 3. bek. első pontja szerint a törvény rendelkezése értelmében járt el, a törvény valamely rendelkezését vagy elvét meg nem sértette s igy alaki szabálytalanságot nem követett el. A bp. 385. §. 1. a) p. alapján a vádlott és védő részéről bejelentett semmiségi panasz pedig azért volt elutasítandó, mert a kir. ítélőtábla valónak fogadta el és a bp. 437. §. rendelkezéséhez képest a kir. Kúria határozatának alapját képező azt a tényt, hogy a főmagánvádló személyére vonatkozó A) alatti falragaszt, melyben ezek a kitételek «V. megpofoztatott, megbotoztatott és diszkvalifikáltatok vádlott tette közé; ezek az állitások pedig, ily módon és körülmények között közzétéve, a rágalmazás vétségének alkatelemeit megállapítják. A biróság a btkv. megfelelő rendelkezését nem alkalmazta tehát tévesen abban a kérdésben, hogy a vád alapját képező tett megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát. Ellenben: helyt kellett adni a főmagánvádló részérő) a bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentetett semmiségi panasznak. A rágalmazás vétségének alkateleméhez a roszhiszemüség (mala fides) nem kívántatik meg; e vétség tényálladékának megvalósításához elégséges, ha az tudva, akarva, vagyis szándékosan követtetik el. A büntethetősége pedig csak akkor van kizárva, ha az állított tény valódisága a btk. 263. §-ának rendelkezéséhez képest bebizonyíttatott. Minthogy pedig a kir. tábla sem fogadta el valónak azt a tényt, hogy vádlott az E) alatti nyilatkozatban foglalt állításokat bebizonyította volna, ennélfogva a büntethetőség a jelen esetben nincs kizárva. Ehhez képest a kir. Ítélőtábla Ítéletének az E) alatti nyilatkozatban foglalt állításokra vonatkozó részét a bp. 385. §. 1. a pontja alapján megsemmisíteni és a bp. 437. §. 3-ik bekezdése szerint a törvénynek megfelelő Ítéletet kellett hozni. De a bp. 385.