A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 45. szám - Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Vége

322 Közvetlenül az ingatlant terhelik az ingatlan vagyon átruházása után járó illetékek, melyekhez azonban a bejelentés elmulasztásából eredő felemelt illetékek nem tartoznak, éspedig csak az átruházás tárgyául szolgáló, de nem más ingatlant is, az illetékszabás végett történt bejelentéstől, vagy feltételes jogügyleteknél a feltétel teljesültétől számított 2 évig bekebelezés nélkül is, de ha azon két év alatt a zálogjog bekebelezése megtörtént, öt évig, mely időn tul a törvényes zálogjog és elsőbbség elenyészik. — 1881. évi XXXIV. t.-c. 39. §. Közadók módjára hajttatnak be a birtokrendezési költségek is — 1880 évi 3,148. I. M. E. sz. körrendelet — s igy ezek is a fenti törvényes zálogjogot és elsőbbséget élvezik. 3. A megváltott ingatlant közvetlenül terhelő szőlődézsmaváltságösszegnek az árverés napját megelőző, 3 évnél nem-régibb részletei, utbéri és más hasonló természetű váltságösszegnek és vizszabályozási tartozásnak az árverés napját megelőzőleg esedékessé vált, 3 évnél nem-régibb időről hátralékban lévő részletei — 1881. évi LX. t.-c. 189. §. c)— melyhez a kamatok és részletek is számitandók — 1885. évi XXIII. t.-c. 121. §. — és végül a szőlők felújítására adott kölcsön, ennek kamatja és törlesztési járuléka, az ezért fizetendő kezelési díj, az esetleges késedelmi kamat, a behajtási költség és a kölcsön erejéig kibocsátható kötvények értékesítéséből esetleg származható árfolyamveszteségkövetelések. — 1896. évi. V. t.-c. 12. §. 4. Különösen az elárverezett bányavagyonnál. — ált. bányatörvény 268. §: a) a jószág becsléseért, netaláni zár alá vételeért és elárusitásáért járó, valamint a sorrendi tárgyalás- és eljárással felmerült költségek; b) a kir. kincstárnak mértékilletékkövetelései az elárusitás iránt hozott Ítélet előtt 3 évre; c) A bánya- és hutaművek munkásainak munkabéri követelései, amennyiben ezek a jószág elárusitása iránt hozott ítélet előtt egy évnél nem-régebben vannak hátralékban: d) a bányászlegénységi vagy társpénztárak követelései a munkások által ugyan lefizetett, vagy azok béréből lehúzott, de a pénztárba benemszolgáltatott vagy abban hiányzó járulékokra nézve; e) a jószág elárusitása iránti ítélet előtt, egy évnél nem régebben hátralévő al-és megyetárnai illetékek s a bányamegyei intézetekhezi egyéb járulványok, viz-, akna- és járadók s a megengedett bányaszolgalmakérti és egyéb évenkinti szolgáimányokbeli követelések. A fennebbiekhez még a következőket kell megjegyeznem : Hogy mely adók terhelik közvetlenül az ingatlanokat, az a fennálló törvények szerint Ítélendő meg s általában szabály az, hogy ezek csak oly adók lehetnek, melyek az elárverezett ingatlanok után lettek kivetve, mint pl. a fö'dadó, házbéradó, házosztályadó, az azok után kivetett általános jövedelmi pótadó, a megyék, városok és községek által az ingatlanok után kivetett községi pótlékok, melyekhez az útburkolat, csatornázási vagy vízvezetékekért fizetendő összegek is tartoznak, továbbá a II. osztályú kereseti adó—1873. évi VIII. t.-c. 3. §.; — az útadó — 1890 évi I. t.-c. 23. §. — amennyiben ezek az ingatlanok után vannak kivetve. A II. osztályú keresetadóra vonatkozóan a kir. Kúria egyes esetekben eltérőleg határozott, azzal az indokolással, hogy ez az adó az ingatlant nem-kózvetleniil terheli. Ez azonban téves, mivel ez az adó az ingatlan után fizetendő és az a körülmény, hogy ennek mennyisége a jövedelmi adó °/0-ában állapíttatott meg, a közvetlen terhet közvetetté nem teszi. A fennebbiekben az is kimutatva lett, hogy kiket illet meg a törvényes zálog- és előnyös kielégítési jog vagy hogy ezeknek a jogoknak kik az alanyai és még csak azt kell itt megjegyeznem, hogy amennyiben a felsorolt követelések engedmény után átruhá2tatnának más harmadik személyekre, ezek a jogok az engedményest is megilletik ; mert a jog nem a szen.élyhez, hanem a követeléshez van kötve. — Kúria 1889. éviápr. 26. 723 sz. (Folytatása következik.) Perjogi kérdések, tekintettel azujperrendjavaslaf ra. Irta FÖVENYESSY LAJOS, fölebbezési tanácselnök a budapesti kir. törvényszéknél. Vége.' A valószinüsitö okok mérlegelése. Az ujabbkori perrendek a bizonyítékok szabad mérlegelésének az elvét intézkedéseik közé immár mind felveszik. Kötött törvényes bizonyítást csak kevés esetre és csak *) Megelőző közleményt L a 42. számban. kivételképp hagynak fenn, mint a közokiratok, teljes hitelű magánokiratok és azon esetekre, midőn a bizonyítás csak közokirattal történhet, mint pl. az 1886. évi VII. t.-c. 21. §-a. Ha pedig a biró a bizonyítékok mérlegelésénél is fel van oldozva a kötelező szabályok nyűge alól, annál inkább kell, kogy fel legyen az alól mentve a valószínűsítő okok, eszközök mérlegelésénél. Az 1893. évi XVII. t.-c. 64. §-a ugyancsak a bizonyító eszközökről szól s a valószinüsitö eszközöket nem emliti, s nem emliti azokat az 1902. évi javaslat 274. §-a sem ; mindamellett azt hisszük, hogy ahhoz, miképp a biró a valószínűsítő eszközöket szintén szabadon mérlegelheti, kétség egyáltalán nem férhet. Sőt tekintve, hogy a valószínűsítés a bizonyosságot nem is, hanem csupán a valószínűséget kívánja, nyilvánvaló miképp a S. E. T. 64. §-a és illetve az 1902. évi javaslat 274. §-ból. bárha szószerint kimondva nincs is, egyenesen következik, hogy a biró a valószínűsítő eszközöket is szabadon mérlegelheti. Ott azonban, ahol a fél. habár csak valószínűsítésre van is kötelezve, de mégis valamely közokiratot avagy teljhitelű magánokiratot mutat be állításának a kimutatására : kétségtelen, hogy a bíróság meggyőződésének alkotásában eme törvényes valószinüsitö eszközhöz kötve lesz. Ilyen eset ritkán fordulhat elő, de mégsem lehetetlen, pl. ha valaki tanuként volt megidézve, az idézés részére kifüggesztés utján kézbesittetett, s a kitűzött határnapon meg nem jelent, később pedig eredeti közokirattal kimutatja, hogy ugyanaz nap egy más biróíághoz volt idézve, avagy aznap valamely letartóztatási intézetnek volt lakója. A valószínűsítést megállapító bírói határozat indokolása. A valószinüsitö okokat, valamint a bizonyítékot is a biró belsejében a gondolkodás, a logika törvényei, szabályai szerint mérlegeli. Ez a tevékenysége teljesen az ész, a lélek működési körébe esik, mint ilyen láthatatlan, ellenőrizhetetlen. Különösen ellenőrizhetetlen ez társasbiróságoknál : a másodsorban és ezután véleményt nyilvánító bírákkal szemben. Ezekről soha vagy legalábbis csak felette ritka esetben tudhatja a tanács vezetője, miképp alkottak-e maguknak véleményt az eldöntendő esetről avagy kényelmi vagy pedig más szempont-, illetve okból minden mérlegelés, gondolkozás és megfontolás nélkül pusztán csak csatlakoznak az előttükvalóhoz. Az ilyen esetek pedig — ha ugyan fordulnak elő ilyen esetek, amit egyébként kizártnak tartunk — végzetesek lehetnek az ügyekre. Mert ugyanis egy ilyen megfontolás, meggondolás és mérlegelés nélkül nyilvánított vélemény pl. hármas-tanácsnál két szavazatot semmisít meg és a hármas-tanácsot egyesbirósággá alakitja át. Ugyanis, ha pl. az elsősorban véleményt nyilvánító, tehát idősebb biró véleményét kinyilvánította és ha az után a következő szavazóbíró ahhoz csatlakozik, akkor a határozat már meg is van, az ügy el van döntve, a tanácsvezetőnek nem marad más, mint az ügyre befolyással immár nem-biró külön vélemény. Ha az első szavazóbíró eltalálta a helyes megoldást, akkor ez mind nem okoz bajt. De hát az is ember, aki tévedhet, s ha tévedett: akkor az eredmény az, hogy ez az egy téves vélemény döntötte el az ügyet. Mert ugyanis a második bírónak nem volt véleménye, csak vakon, gépiesen csatlakozott az előtteszólóhoz, úgyde ezen gépies működésével a harmadik biró szavazatát, illetve szavazatának az ügy elbírálására való befolyását teljesen kizárta. Minek a következménye az lett, hogy az ügyet csak egy biró döntötte el. A szavazást megelőzi ugyan a tanácskozás, a tanácskozás azonban a vélemények nyilvánítása vagy sejttetése nélkül csak ritka esetben eshet meg. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az emberek már I egyszer nyilvánított véleményüktől nagyritkán térnek el. Az olyan biró ellenben, aki nem szokott, nem szeret, vagy nem képes magának véleményt alkotni, az nem fog véleményt alkotni a legbehatóbb tanácskozás után sem, hanem gép módjára csak szavaz. Ami pedig a biró meggyőződése okának a határozat irásbafoglalásánál való előadását illeti : a törvény rendeli ugyan, hogy ezek az okok tüzetesen előadandók ; de határozottabb szabályt erre nem állit és nemis állithat fel. Egészen egyéni dolog aztán, hogy ki lát jotban, kinek van jobb megfigyelő-, észrevevő-képessége, ki tudja a valószínűsítő, bizonyító okokat, érveket jobban, meggyőzőbben, csattanósabban csoportosítani, feltárni és előadni.