A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Jogi Értekezések. Szerkeszti Balogh Jenő. 1902:1-2. füzet [folyóirat-ismertető]

174 A JOG Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Az alperesnek a felperes teljesítési kérel ne miatt emelt kifogása alaptalan azért, mert azt maga az alperes sem állítja, hogy a teljesítési határidő a szerződés lényeges feltételét képezte (fix ügyleti — enélkül pedig az alperes a felperes részéről való utólagos teljesítést mindaddig elfogadni köteles, mig a felperest arról, hogy teljesítési késedelem következtében az ügylettől elállani kíván, a K. T. 354. s-nak megfelelően nem értesítette. A kvasárhelyi kir. törvényszék mint keresk. biroság (1901 február 27-én 898. sz. a) dr. Bodor Tivadar ügyv. által képv. gr M. Benedek örökségei üveggyáros cégnek, dr. Székely Mihály ügyv. által képv. S.Ármin ell. 581 ft. 86 kr. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti összegből 1,028 K. 60 f. tökét, ennek 1898 szept 26-tól járó 5°/„ kamatját s 209 K. perköltséget felperesnek végreh. terhet, megfizetni, felperes ezenfelül keresetével elutasittatik, stb. Me g o k o lá s: Felperes az alperes megrendelésére kiszolgáltatott üvegáruk 581 frt 66 krt tevő hátralékos vételárnak megfizetése iránt indította keresetét. Alperes beismerte, hogy a szállított árukat megrendelte s azok neki elküldettek, de tagadja, hogy a követelt összeget megfizetni tartoznék, mivel a szállítás későn eszközöltetett, a szállított árukakikötött feltételeknek nem feleltek meg s ez okból azokat a vétel után azonnal felperes rendelkezésére bocsátotta. Minthogy a felperes által a b. /. alatt becsatolt s alperes által nem-kifogásolt levelekből kitetszőleg alperes az első ízben tett megrendelést később pótolta és módosította s a szerződéstől való elállási szándékáról felperest oly időben értesítette, midőn már az áruk útban voltak, nyilvánvaló, hogy jelen esetben eladó | késedelme miatt a rendelkezésre-bocsátás helyet nem foglalhat. Minthogy nem volt gyakorolható az összes árukra nézve a rendelkezésre-bocsátás rossz minőség okából, mivel alperes F. alatti levelében a G. jegyzékben felsorolt cikkeket megfelelőknek jelezte és csak a H-ban írtakra nézve tett kifogást, ennélfogva, minthogy a szerződési tárgyak minőségéből kitetszőleg, a teljesítés mindkét részre nézve felosztható, a rendelkezésre-bocsátás csupán a H-alattiban irt cikkekre tekinthető érvényesnek, miokból alperest a G. jegyzékben foglalt szerződésszerű árunak megfizetésére kötelezni s minthogy ennek kifizetését megtagadni jogosítva nem volt és igy a perre ő szolgáltatott okot — a perköltségek hordozásában is marasztalni kellett. Alperes a H. jegyzékben irt árukat hiányos minőségüknél fogva kifogásolván s azt a megérkezés után azonnal az E. szerint felperes rendelkezése alá bocsátván felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy az áruk a kikötött feltételeknek megfeleltek s minthogy felperes ezt bizonyítani nem tudta, sőt az erre nézve kihallgatott szakértők egyhangú véleménye szerint alperes előadása nyert beigazolást, ez okból felperest a H. jegyzékben irt áruk vételára iránti keresetével el kellett utasítani, stb. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1901 május 21-én 1,107. sz. a. itélet) az alsóbiróság ítéletének alperest marasztaló részét helybenhagyja, stb. stb. Meg okolás: Az elsőbiróság ítéletét alperes marasztalása tekintetében a kir. Ítélőtábla annak indokai alapján, s a fölebbezésre vonatkozólag még azért hagyta helyben, mert az E. alatti 1898 aug. 18.-ól kelt értesítésben, mely a rendelkezésre-bocsátásra és az áru kifogásolására nézve egyedül jöhet figyelembe, alperes vevő az árut abból az okból bocsátja rendelkezésre, mert most nincs szüksége rá; ez alapon pedig nem fix ügyletről lévén szó, a rendelkezésre-bocsátás hatálylyal nem bir. A minőség tekintetében pedig a kifogásolás vagyis rendelkezésre-bocsátás csak részleges; mégpedig a rendelt áruknak csak kisebb mennyiségű részére vonatkozik, s hogy mely áruk nem használhatók, azt alperes maga jelölte meg a H. a. levélben, a többieket a G. a. levélben alperes maga is használhatóknak állította. Ily tényállás mellett a szakértői bizonyítás eredménye csak azokra az árukra jöhet tekintetbe, amelyek kifogásolva voltak, ezek értékének megfizetésére pedig az alsóbiróság alperest nem kötelezte. A kamatok ellen felhozott panasza alperesnek figyelembe nem jöhet, mert igaz ugyan, hogy az A. alatti megrendelés szerint, sőt a K. a. számla szerint is joga volt alperesnek váltóelfogadványokat adni, minthogy azonban az áru szállítása után a váltóhitelt igénybe nem vette, az ezáltal nyújtott kedvezményre kamatelengedés cime alatt nem hivatkozhatik. — stb. A m. kir. Kúria (1902. évi szeptember hó 11-én 1,071/v. sz. a.) itélt: A másodbiróság ítélete, az elsőbiróság ítéletének vonatkozó részére is kiterjedő hatálylyal megváltoztattatik, feiperes követelésének az alsóbiróságok által megítélt részével is elutasitatik és végreh. terhével arra köteleztetik, hogy 15 nap alatt az alperesnek 150 K. elsőbirósági és 87 K. 80 f. felebbezési költséget fizessen, stb. Meg okolás: Az alperes a felperes által szállított áru vételét, •— amelynek vételára a kereset tárgya, — egyfelől azért tagadja meg, mert az áru késedelmesen szállíttatott, másfelől pedig minőségi hiányban szenved. Az alperesnek a felperes teljesítési késedelme miatt emelt kifogása azonban alaptalan azért, mert azt maga az alperes sem állítja, hogy a teljesítési határidő a szerződés lényeges feltételét képezte (fix ügylet) e nélkül pedig az alperes a felperes részéről való utólagos teljesítést mindaddig elfogadni köteles, mig a felperest arról, hogy teljesítési késedelem következtében az ügylettől elállani kíván, a K. T. 354. §-nak megfelelően nem értesítette. Minthogy pedig a felperes a szerződést az árunak 1898 aug. 11-én történt feladásával teljesítette: az alperesnek ugyanezen a napon kelt, de a felpereshez csak később jutott elállási nyilatkozata hatálylyal nem bir. Ellenben alacos az alperesnek a minőségi hiányra alapított kifogása; éspedig nemcsak a H alatti jegyzékben foglalt árukra nézve is; mert az alperes az E. alatti levélben, annak ^ eredeti német szövege szerint, az összes árut nem azért bocsátotta a felperes rendelkezésére, mert arra neki most nincs szüksége; hanem azért, mert az árut megfelelőnek nem találta. Az összes árura kiterjedő azt a rendelkezésre-bocsátást az alperes az F. alatti levélben vissza nem vonta, hanem amellett, hogy a H. alatti jegyzékben foglalt árut hasznavehetetlennek jelzi, a G. alatti jegyzékben foglaltat, mint használhatót, az általa tett és a felperessel egyidejűleg közölt számítás és fizetési módozat szerint átvenni hajlandónak nyilatkozik. Az F. a. levél tehát lényegileg nem egyéb, mint az alperes által tett egyességi ajánlat, amelyet a felperes el nem fogadván a minőségi hiányra alapított, és a. rendelkezésre-bocsátás teljes hatályában fennáll. Ezzel szemben pedig a felperes tartozott bizonyítani, hogy az összes áru a kikötött kelléknek megfelel, — a felp. azonban ezt nem bizonyította, sőt amely részben az áru szemle tárgyává tétetett, az a szakértők e^yhingu véenínye szerint, megfelelőnek nem találtatott, stb. stb. Bűnügyekben. Minthogy a ténybeli állításokat nem-tartalmazó meggyalázó kifejezéseknek nyomtatványban közzététele miatt a btk. 258. §-ba ütköző és a 25g. §. szerint minősülő rágalmazás vétségének tényálladéka meg nem állapitható, hanem az által a btk. 261. §-ába ütköző s annak utolsó pontja szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladéka létesül, a kir. ítélőtábla a btörvénynek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a büntetendő cselekményt a büntető törvénynek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni. A szombathelyi kir törvszék mint btő bíróság (1901 szeptember 11-én 3,716/B. sz. a.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt S. György elleni bűnügyben következőleg itélt: Vádlott bűnösnek mondatik ki a btk. 261. §-ba ütköző' és a btk. 259. §-ba ütköző és a btk. 259. §-ban megjelölt módon közzétett becsületsértés vétségében, elkövetve az által, hogy Szombathelyt 1901 febr. 10-én Vasvármegye cimü helyi lap 18. sz. nyiltterében «Egy főrendiházi tag bemutatója* cim alatt S. György aláírásával megjelent közleményben, id. F. Imre grófot a többek között «pipogya, gyáva söpredékfráter> meggyalázó kifejezésekkel illette és róla azt állította, hogy «sérteni tud ezen gyáva ripők, de mikor elégtételt kérnek tőle, meghúzódik asszonya szoknyája mögé, kinek cselekedeteiért gyáva módon az elégtételt megtagadja» s hogy «be ne szennyezze magát vele a legutolsó suszterinas sem, mert ilyen alaknak, ki szégyent hoz őseinek tiszta nevére és hazánk mágnásaira, csak kutyakorbács való,> s ezért a btk. 261. §. alapján a btk. 92. §. alkalmazásával az 1892. XXVII. t.-c. 3. §-ban meghatározott célra fordítandó 15 nap v. végreh. mellett fizetendő 10 napi fogházra átv. 2,000 K. fő- és 100 K. mellékbüntetésre ítéltetik stb. Megokolás: S. Gzörgy vádlott a tárgyalás folyamán beismerte, hogy Szombathelyt1 1901 febr. 10--én a Vasvármegye cimü helyi lap 28. számának nyiltterében «Egy főrendiházi tag bemutatója* cim alatt S. György aláírásával megjelent közleményt ő irta és védelméül azt hozta fel, hogy azt a közleményt erős felindulásában irta és tette közzé, mely lelki állapotát az idézte elő, hogy id. tolnai F. Imre gr., akinél a maga életbevágó anyagi érdekében kihallgattatását kérte, ezt nem csak hogy megtagadta, hanem a maga és felesége nevében is betörés miatt a gráci rendőrségnél alaptalanul feljelentette, s az eljárás után minden elégtételt megtagadott. Tekintve azt, hogy vádlott beismert cselekedete, valamint a vád alapjául szolgáló közlemény tartalma a btk. 261. §-ba ütköző és a btk. 259. §. szerint minősülő becsületsértés vétségének tényálladékát megállapítja, ennélfogva vádlottat a btk. 261. §-ba ütköző és a btk. 259, §. szerint minősülő becsületsértés vétségében bűnösnek kellett kimondani. Ellenben, mivel a hírlapi közleményben valamely oly tényállítás nincsen, amely valódisága esetében magánvádlót közmegvetésnek tenné ki, a kir. tszék a btk. 258. §-ba ütköző rágalmazás vétségét fenforogni nem látja s ezért vádlottnak ebben való bűnösségét meg nem állapíthatta. A. btk. 261. §-ban előirt büntetés kiszabásánál a kir. tszék a sértő^ kifejezések több száma és súlyos volta miatt súlyosító körülményekkel szemben is igen nyomatékos enyhítő körülményeket talált egyrészt abban, hogy a vádlott olynemü és beszámitásu cselekményért még büntetve nem volt s különösen, hogy a szóban forgó közleményt erős felindulásában irta és tette közzé. Az idevonatkozó^ védekezése ugyanis hihető, mert sértett