A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 44. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvébnykönyv tervezetére. Folytatás

Huszonegyedik évfolyam. 44. SZÍ m. Budapest, 1902 november 2. Szerkesztőség; V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSAGCGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: -Helyben, vagy vidékre bér­£»/ mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 Egész « _ 12 • Az előfizetési péntek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A birói kar erkölcsi függetlensége. Irta Zsoldos Benő, zombori tszéki aljegyző. Erkölcsi alapelvek a magánjog­ban, tekintettel a máptk. tervezetére. Irta PI o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. — Közvetett- és szolgabirtok. Irta Klein Ede dr., szepsi ügyvéd. — Belföld (A polgári perrendjavas­lat a képviselőház igazságügyibizottságában.) — Külföld (Az oszt­rák igazságügyér két körrendelete. — Csődök Angliában.) — Iroda­lom (jogi Értekezések. Ösmertett Finkey Ferenc dr., sárospataki jogtanár. — A c s á d y Ignác : A magyar birodalom története) — Vegyesek. TÁRCA : Transzponálás Szakhalin szigetére. Közli r. 1. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és dönt­vények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. A birói kar erkölcsi függetlensége. — A «titkos minösités» kérdéséhez. — „. Irta ZSOLDOS BENŐ, zombori kir. törvényszéki aljegyző. Engedjék meg e lapok nagyrabecsült szerkesztői nekem, hogy modern igazságügyi szolgálatunk egyik régóta divatozó s erősebben csak a legújabb időkben bolygatott gravámené­hez csekélységem is szólhasson egyet-mást. A kérdés felszínre került, onnan levenni azt: egy lenne a vétkes mulasztással; illendő tehát, hogy az minél gyakrabban s minél szélesebb körben nyilvánuló megbeszélés tárgyává tétessék. Az ugynevett <ítitkos minösitcsn kérdéséről van szó. Mintha csak a Torquemadák korszakából, avagy a fel­világosodás első századaiból véletlenül ittfelejtett, ódon marad­ványról hullana le a feledés fátyola, épp oly kellemes érzelme­ket gerjeszt az általa érdekeltekben ez a pár nyájas szavacska: «titkos minősítés.* Elismerésünkre és különösebb figyelmünkre tarthat szá­mot a Jog hasábjain minap tett azon kijelentés, — mely amennyire határozott, éppen olyan önérzetes is, — hogy ((napi­renden is fogjuk tartani ezt a tárgyat mindaddig, míg csak küzdelmünknek kedvező eredményét nem látjuk.» Erre a bátor föllépésre várakoztunk mi már régen, erre lesz kétszerte nagyobb szükség a közel jövőben, amely hivatva leend ezt a gyászos intézményt, mint hitvány szemetet, örökre kise­perni az igazságszolgáltatás bonyolult gépezetéből. Nagyon helyesen és talpraesetten nevezte el a Jog minapi cikkírója ezt az egész dolgot a birói kar erkölcsi füg­getlensége kérdésének. Mert valóban a legnagyobb mértékben az. A bíróság függetlensége pompásan precizirozva van min­den irányban ; korrekt és tiszta törvények védnek mindannyiun­kat ugy alulról, mint a felülről jöhető mindennemű befolyá­sok ellen, mely törvények védőpajzsa alatt a magyar birói kar nemesen és önzetlenül élhet magasztos hivatásának. De mit ér ám az, ha az emberi gyarlóságokkal szem­ben igy körülbástyázva, a «birói függetlenség)) nagy horderejű jelszava alatt, a bíróság sebezhetlen testén ott van az Achil­les sarka: a mai titkos minősítésnek eléggé el nem ítélhető rendszere, mely éppen legféltékenyebben őrzött, legérzékenyebb oldalról támadhatja meg az áldozatot: problematikussá teheti az egyénnek erkölcsi immunitását. Ne legyünk elfogultak. A titkos minősítés, — in theoria, — annak, aki rátermett arra a pályára, melynek szolgálatára elhi­vatott s ki szorgalommal, igyekezettel forgolódik a rárótt teendők ellátásában, — édes-keveset árthat. De már in praxi, a való életben sokszor egészen másként állhat a dolog. Tisztelet adassék a felsőbbségnek, de nem lehet kitér­nünk amaz általános igazság elől, hogy : homines sumus. A nap­jainkban elfogadott minősítési rendszer, éppen titkos, — hogy ugy ne mondjuk, — a hivatalnokok háta mögött dolgozó természeténél fogva sorra teremtheti a védtelen áldozatokat, tönkretéve ezek jövőjét, örökre kiölve belőlük minden neme­sebb ambíciót. Vegyük fel például, hogy az igazságügy szolgálatában állók közül bárki is, tehetséggel s a jövőbe vetett reményfői fokozott igyekezettel látja el hivatalos teendőit napról-napra, évről-évre. A várt és jogosan remélt előmenetel érdekében dol­gozik, fárad, nem-egyszer rovására egészségének s családi élete nyugalmának. Az évenkinti hivatalvizsgálatok s egyéb alkalmak idején egyre-másra kapja a felsőbb helyekről özönlő elismerést — papíron. Egyszer csak arra a kellemes felfede­zésre bukkan, hogy szép csendesen kezd lemaradozni. Eleinte csak ugy szórványosan, később azonban egész rendszeressé kezd válni a mellőztetés. Ennek oka felől pedig a legsötétebb bizonytalanság veszi körül. Egymásután nevezgetik ki előtte azokat, akik a rangsorban jóval utána következnek. S mi aztán ennek a következménye? Az illető munka­kedve csökken, ambíciója szárnyaszegetten foszlik széjjel, inge­rült, ideges lesz s mellőztetése miatt a hivatali teendőit csak robot-munkának kezdi tekinteni. Ami fő : az okra a legkíno­sabb utánjárással sem tud ráakadni hivatalos uton; ha esetleg fegyelmi eljárást kér maga ellen, az is hiába, — minden rend­ben van. Ezek bizony egytől-egyig igen mélyreható s hatásaik­ban szinte kiszámíthatatlan jelenségek, melyek sehogysem illeszthetők bele egy modern kultúrállam jogintézményeinek keretébe. A reform itt csakis radikális lehet; kell is, hogy az legyen ; ideig-óráig tartó vakolásokkal nem lehet monumentális épüle­tünk falán keletkezett veszélyes repedéseket helyresimitani A titkos minősítés rendszere alapjában megszüntetendő s ennek kivívása érdekében ugy a sajtó, mint a közélet terén kiterjedt mozgalom szervezendő. Hivassék föl, — ha kell, memo­rándum alakjában is, — magának az igazságügyminisztérium­nak figyelme minél hathatósabban, a magyar bírói kar és bí­rósági hivatalnokok erkölcsi méltóságának integritását sértő titkos minősítés összes kinövéseire, hogy az igazságügy nagy szervezetében egyetlen ember se lehessen védtelenül kiszolgál­tatva fölebbvalója esetleges szeszélyeinek vagy netaláni privát bosszuérzetének. Legyen a minősítés nyitott könyv az érdekelt előtt, le­gyen az nyilvános minden részletében. Ha méltányos a^. és igazságos, akkor legyen alkalma az illetőnek elhárítani az eset­leges kifogásokat, ha pedig súlyosnak és tulszigorunak találja magára nézve : álljon előtte a kellő ut és tér megszerezni an­nak ellenében a szükséges jogorvoslatot. Jórészt a mai minősítési rendszeinek köszönhető, hogy — sajnos — a bíróság soraiban is jelentkeznek a divatos stréberség kárhozatos árnyoldalai; a fölebbvalók iránti köte­les tisztelet és nagyrabecsülés helyét hovatovább kezdi elfog­lalni a mindennel megalkuvó, szolgai meghunyászkodás. Szivünk mélyéből üdvözöljük tehát e lapok hasábjain szóvá tett ezen üdvös elhatározást, mely a fentebb vázlatosan előterjesztett kóros jelenségek szellőztetésére s ennek révén azok gyökeres kiirtására irányul. Óhajtandó, hogy az előreláthatóan meginduló mozgalom minél előbb a kivánt eredményre ve­zessen. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekin- s tettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. (Folytatás.) A Tervezet Öröklési jogának nagy tudományú szerkesz­tője : S c h w a r z Gusztáv, a házastársi özvegyi haszonélvezet öröklési intézményében rejlő ethikai alapelvet a maga teljes­ségében tervezte volt a Tervezetben keresztülvinni, amennyi­*) Megelőző közleményt 1. 42. számban. Lapunk mai száma ii oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom