A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 43. szám - A polg. perrend javaslata a képviselőház igazságügyi bizottságában - A temesvári kir.tábla. Vége

A JOG 171 Bűnügyekben. Erőmüvi szándékos cselekménynyel, tollnyéllel a méhbe való beszúrással végrehajtott tettnek bekövetkezett eredményei nem tekinthetők egyrészben mint szándékosan elkövetett s másrészben mint gondatlanság által okozott cselekmény okozatának, hanem mint az a btkv. 285. S-a után következő 28^. §. hasonlatosságából is következtethető, a sértett magzatának bekövetkezett elhajtasa és ezen magzatelhajtás folytán sértettnek bekövetkezett halála egy és ugyanazon szándékos cselekmény eredménye, azzal a különbséggel, hogy mig az előbbi eredmény bekövetkezését vádlott maga is célozta, az utóbbinak t. i. a halainak bekövetkezését szándékába fel nem vette, előre be nem látta. A halai bekövetkezése a fenforgó esetben sem eszmei, sem anyagi halmazatot a magzatelhajtás bűntettével nem képez, hanem emellett s ebből folyólag csak mint a büntetés kiszabásánál figyelembe veendő súlyosító körülmény jelentkezik. (A m. kir. Kúria 1902 május 10. 4,341. sz. a.) A Btk. 260. S-a tényálladékához szükséges, hogy vádlott sértett ellen hatóság előtt rosszhiszemüleg vagy vétkes gondatlanságból tett legyen följentést; azt, hogy rosszhiemüség vagy vétkes gondatlanság fenforog-e, a kir. törvényszék által valóknak elfogadott tényekből a kir. Kúria állapítja meg. (A m. kir. Kúria 1901 április 29. 3,956/902. sz. a.) Becsületsértés miatt ítéltetett el vádlott, mert panaszos ügyvédről ket tanú előtt azt állította, hogy két adóslevelére kiadott pénzekről vele el nem számolt, vagyis a pénzeket viszsz.ntartotta. (A m kir. Kúria 19 2. május 27. 4,911. sz. a.) A Bp 423. s a 6. bekezdésének az alapeljárásra vona'kozó az a rendelkezése, mely szerint a még nem jogerős elsöbirói ítélet az elhalt vádlottal szemben hatályon kivül helyezendő, és az eljárás megszüntetendő, a jogérvényesen elítélt vádlott érdeké ben folyamatba tett újrafelvételi eljárásra alkalmazást nem nyerhet; az elitélt javára folyamatba tett ily eljárásban az a körülmény, hogy az elitélt később meghalt, az újrafelvételi eljárás abbanhagyására, illetve megszüntetésére okul nem szolgálhat, annál kevésbbé eredményezheti a már jogerős büntető ítéletnek elhalálozás okából hatályonkivülhelyezését ; ily esetben ugyanis nem elhalt egyén ellen a bűnvádi eljárás megindításáról vagy folvtatásáról, hanem egyedül arról van szó, hogy az alappei ben hozott jogerős ítéletnek az elítélt érdekében hatályorikivülhelyezésére törvényes ok forog-e fen, vagy nem ? Ez a kérdés pedig a jogerős ítélethez fűzött köz- és magánérdekek szempontjából okvetlenül eldöntendő. (A m. kir. Kúria 1901 november 20. 6,930/901. sz. a.) Az esküdtbíróság elnöke által az esküdtekhez intézett fejtegetésben foglalt azon kijelentés, hogy nem érzelmeik, hanem a törvény szerint tartoznak határozni, nem olyan véleménynyilvánítás, amelyet tilt a törvény (A. m. kir. Kúria 1902 március 4. 1.893.'902. sz a.) Szabadalombitorlás kihágása miatt folytatott bűnügyben, miután az említett kihágás bár magáninditvanyra, de nem fömagánvad folytán üldözendő, az ügyészségi megbízott jelenléte nélkül tárgyalás nem tartható meg. Az ezzel ellenkező eljárás a Bp. 539. S-ának első bekezdésében foglalt rendelkezést sérti. (A m. kir. Kúria 1902 április 8. 3,í8*/902. sz. a.) Ha a másodbiróság a szabadságvesztésbüntetés leszállítása mellett a büntetést a törvény szerint járó pénzbüntetéssel közvádló felebbezése nélkül kiegészíti, ez nem képez semmiségi okot. ÍA m. kir. Kúria 1901 dec. 3. 7,077. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben. A vizsgálat adatai alapot nyújtván arra, hogy a vádlott ügyvéd, a zugirászatért megbüntetett fizetéses alkalmazottjával nem főnöki és Írnoki viszonyban áll és hogy utóbbi szerzi a vádlott ügyvéd részére az ügyfeleket azért, hogy a jövedelemben részesüljön — ekként az 1874 : XXXIV. t.-c. 68. §. b) p.-ba és 69. S. b) p.-ba ütköző fegy. vétségek esete fennforogni látszik. A mszigeti ügyvédi kamara (fegyelmi bírósága 1900 dec. 29-én 479/fegy. sz. a.) K. Lajos dr. által és hivatalból Sz. József ügyv. ellen emelt fegy. ügyében következő határozatot hozott: Sz. József ügyvéd az 1874:XXXIII. t.-c. 68. §. b) éi a 69. §. bj pontja szerint minősülő fegyelmi vétség miatt vád alá helyeztetik s e vádhatározat jogerőre-emelkedésével kitűzendő végtárgyalásra vádlott megidéztetik s a helybeli kir. ügyészség meghivatik. Mert: Ezen fegyelmi ügyhöz csatolt és T. Endre volt m.szigeti ügyvéd ellen az alapon rendeltetett el a fegy. eljárás és ejtetett meg a fegy. vizsgálat, hogy ő ügyvédi tekintélye és tisztessége feláldozásával fizetéses alkalmazottjává szegődött Sch. Bernát ismert és rovott multu zugirásznak, s mert T. Endre ezen vizsgálat befejezését meg nem várva, 1897 folyamán M.-Szigetről eltávozott s a kamarából magát kitöröltette, akinek épen ezen fegyelmi ügy miatt a debreceni ügyv. kamarába való felvétele is 1 megtagadtatott, csakhamar a Sch. Bernátnál T. Endre által viszszahagyott ügyvédi irodába Sz. József állított be, anélkül, hogy T. Endre és ő közölte az iroda átadása és átvételére vonatkozólag csak a legkisebb érintkezés is történt volna. Ennek következtében 1897 dec. 19-én 704. sz. a. Sz. József ügyvéd ellen az alapon emeltetett hivatalból panasz, hogy Sz. József Sch. Bernátot: a zugirászat miatt már büntetett s a legközönségesebb műveltségű, a magyar nyelvet is nehezen beszélő egyénnel olyan viszonyba lépett, aminő viszonyban ezzel az elmenekült T. Endre állott, amely viszony az ügyvédi tisztesség és megbízhatóság rovására szolgál. És mert azon nem éppen alaptalannak.látszott gyanú merült fel, hogy az ügyvédi irodai jövedelem Sch. Bernátot, a zugirászt illeti, s hogy Sz. József csak havi fizetéses alkalmazottja annak, mert az irodát Sch. vezeti, az ügyfelekkel ő érintkezik, tényiratot ő vesz fel, költségelőleget ő kezel föl, s hjgy magát konokul perlekedőknek is eszközül felajánlja, ilyenek vitelére felszólít, hogy haszontalan és alaptalan beadványokat szerkeszt, s hogy botrányos módon feleket keres; ennélfogva a fegy. eljárás és vizsgálat S. József ügyv. ellen a m. kir. Kúria 1898 április 9-én beérkezett és 262. sz. a. iktatott határozata alapján tényleg megejtetett és foganatosíttatott. A megejtett fegy. vizsgálat adataival s ezek között különösebben az 1. sz. a. B. Mór vallomását tartalmazó jkvvel és a 14. sz. a. K. Ábrah. S. tanú vallomását magában foglaló jkvvel kétségtelenül igazolva van az, hogy Sch. Bern. perek vitelére feleket felszólít és botrányos módon feleket keres s hogy a Sz. Józsefféle ügyvédi irodának ö a feltétlen intézője, a felekkel ő érintkezik, az irodai kiadásokat ő teljesiti; s hogy a 14. sz. a. jkv. tartalma szerint éppen azért hozatta a T. Endre által visszahagyott irodába Sz. Józsefet, hogy ennek ügyv. cége alatt a zugirászkodást akadálytalanul folytathassa. A 6., 8., 9. sz. a. tanuvallomási jkvek tartalma szerint dr. G. Zs., M. József és dr. K. Samu ügyvédek igazolják azon különben köztudomású tényt, hogy Sz. József Sch. Bern. zugirásznak fizetéses alkalmazottja s hogy az ügyvéd, iroda fölötti minden rendelkezési jogot Sch. Bern. gyakorolja. Megerősíti ezen tanuk vallomását a 11. és 12. sz. jkvkben foglalt, D. Hermann és V. H. irodai alkalmazottak azon vallomása, hogy habár az előbbi egy évig volt irodában alkalmazva, azt sohasem látta, hogy Sz. József Sch. Bernátot mint irodai alkalmazottat csak egyszer is fizette volna. Ugyancsak a fennebbi vallomás megerősítése mellett szólanak N. Samu tanú által a 19. sz. jkvben mondott azon tények, mit a többi tanuk is megerősítenek, hogy az irodában felek csak Sch . Bern.-tot ismerik és hogy a költséget csakis neki fizették, s hogy egy izben a Sch. asztalán volt és két csomóban elhelyezett pénzösszeg közül az egyik csomagot Sz. József, a másik csomót Sch. Bern. kapta el s hogy e közben közöttük szóváltás is merült fel. Igazolva lett több tanú vallomása által, hogy a peres felek a T.-léle ügyvédi irodát a Sch. Bern. ügyvédi irodájaként ösmerik s hogy ez utóbbi akkor is, amikor Sz. József is az irodában van, a felekkel korlátlanul és akként érintkezik és rendelkezik, amiként azt csupán az teheti, akinek a többi irodai alkalmazottak alantasai. A kirendelt vizsgáló biztos által a helyszínen az ügyvédi irodában megtartott vizsgálat alkalmával fölvett jkv. adatai bizonyítják azt, hogyatényiratok legnagyobb része, tehát olyan felekkel is, akik magyarul beszélnek, Sch. Bern. által vannak felvéve; hogy minden jegyzetek és följegyzések a Sch. Bern. kezétől erednek. Hogy Sch. Bern. pénzbirsággal már büntetve volt zugirász, azt ő maga is elismerte a vele 1898 nov. 21-én felvett jkv. tanúsítása szerint. Azt pedig vádlott Sz. József, hogy neki Sch. Bern. közönséges irodai alkalmazottja lenne, a vizsgáló biztos által hozzá intézett felhívás dacára igazolni meg sem kísérelte. Jóllehet vádlott kellőleg bizonyította a vizsgálat folyamán ügyvédi jogosultságát s e tekintetben további intézkedés szüksége nem forog fenn; ámde éppen emiatt állanak meg a felsorolt vádak vele szemben. Mert kétségtelen az ezek szerint, hogy panaszlott ügyvéd ezen ügyvédi kamara területére az általa teljesen és egészen ismeretlen vidékre csak ugy jöhetett, hogy előzetesen Sch. Bernáttal olyan megállapodást létesített, amely megállapodás már magában véve részéről olyan magaviseletet tételez fel, ami az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét nagy mértékben sértheti s ezáltal ő a tiszteletre és bizalomra méltatlanná lett, amely megállapodásnak csak természetes következményei mindazok a tények, körülmények és viszonyok, amelyeket a vizsgálat megállapított s a melyeknek alapján a vád teljesen jogosult és indokoltnak látszik lenni. A. m. kir. Kúria kisebb fegy. tanácsa (1902 szept. hó 13-án 139. sz. a.) határozott: Az elsőfokú fegyelmi bíróság határozata helybenhagyatik, mert: A vizsgálat adatai alapot látszanak nyújtani arra, hogy a vádlott ügyv. a zugirászatért megbüntetett Sch. Bern.-tal nem főnöki és Írnoki viszonyban áll, és hogy Sch. Bern. szerzi a vádlott ügyvéd részére az ügyfeleket azért, hogy a jövedelemben részesüljö 1 és ekként az 1871:XXXIV. t.-c. 68. §. b. p.-ba és 69. § b. p.-ba ütköző fegy. vétség esete fennforogni látszik. A felebbezéshez csatolt kimutatás e helyütt figyelembe nem vétethetett, mert az a vizsgálatnál elő nem fordult. A felebbezésben felhívott tanuk kihallgatása felett, amenynyiben a panaszlott ügyvéd ezt a maga helyén kérelmezendi, az 1874:XXXIV. t.-c. 85. §. szerint az első toku fegy. biróság van hivatva első fokban határozni.